Star Wars!

Megvettem a jegyemet. Ki tudja, mennyit kell majd várniuk azoknak a szerencsétleneknek, akik az utolsó pillanatra bízzák.
Mondjuk, ennyit: :-)

December 18. 16:30

Megvettem a téli dzsekit is. A boltban szerintem nagyon örültek nekem.
Bementem, mondtam, mi kell, elirányított a nő a megfelelő sorhoz, ott volt belőle 2 színben, az egyiket felpróbáltam és pont jó volt. A pénztárhoz mentem és kifizettem. Az egész talán 2 percig tartott. :D
Miért örültek? Mert kurva drága volt és mert nem vagyok nő. Egy nőnek ugyanez a procedúra minimum 1,5 óráig tartott volna és a végén nem is veszi meg. :D
De jól néz ki, jó anyagból van és nagyon kényelmes. Ha ennyi, akkor ennyi. :P

Közkívánatra: a Kép-trilógia negyedik része! ;-) :D

Elmondta történetét, történetünket és én csak hallgattam, ahogy beszél. Közben végig szorítottuk egymás kezét. Egy pillanatra lehunytam a szemem és csendben örültem magamban, hogy vége ennek a furcsa álomnak. Ám , mikor szemem újra kinyitottam, a szőke nőnek nyoma sem volt.
-Bassza meg! -kiáltottam meglepetésemben.
Ekkor eszméltem rá, hogy ez sem valóság, hiszen a számítógép előtt ülök és most találom ki ezt a sok zagyvaságot. Ezt a mondatot például ebben a pillanatban. Ezt pedig ebben.

A kép (3. rész) ;-)

Forró nyári este volt, amikor hazaért a Zűrhajóm. Már nem látszott a Nap, az egész városra sötétség telepedett, csak a közvilágítás fényei, mint sorba rendezett apró pontok jelezték, merre a civilizáció. Az utasok egy része megrohanta a poggyászkiadó szalagot. Nálam nem volt semmi, így hát a kijárat felé indultam. Jól esett végre mozogni 3 órányi egy helyben ülést követően. Épp a kabátom zsebében kotorásztam a cigimet keresve, amikor elém toppant valaki. Hirtelen kellett megállnom, hogy át ne gázoljak rajta. Ő volt az. A szőke nő.
-Jó ég, maga hogy került ide? -kérdeztem csodálkozva
-Csakhogy itt van, már nagyon vártam magát! -így a nő. Arcán széles mosoly ült. Ezúttal valahogy sokkal közvetlenebbnek tűnt. Úgy nézett rám, hogy tényleg elhittem neki, hogy örül nekem. Mindemellett képtelen voltam kiverni a fejemből, hogy eddigi találkozásaink alkalmával mindig felszívódott. Megpróbáltam haragudni rá és kimutatni sértődöttségemet.
-Maga a bolondját járatja velem, igaz? Ne is mondja, dolga akadt és ki kellett szállnia félúton a Zűrhajóból! -vetettem oda gunyorosan. Közben azt vettem észre magamon, hogy képtelen vagyok leplezni a viszontlátás okozta örömömet. Elmosolyodtam. Muszáj lesz erre jobban figyelnem. Ne gondolja, hogy jelent nekem bármit is.
-Valóban el kellett mennem, de most itt vagyok. -mondta. Még mindig mosolygott.
-Kérem, nézze ezt el nekem! -mondtam, s egy gyors mozdulattal megragadtam a kezét. Tágra nyílt szemeit a csuklóját markoló kezemre meresztette, aztán rám nézett.
-Harmadszor nem hagyom szó nélkül eltűnni! -tettem hozzá elégedett vigyorral.
-Ön.. Ön megfogta a kezem... -hebegte. Nagyon furcsává vált a viselkedése. Olyan tekintettel nézett körbe a nagy váróteremben, mint aki épp most nyert a tombolán egy kenyérpirítót.
-Igen, megfogtam. És nem áll szándékomban addig...
-Hé, valaki! Jöjjön ide valaki! Megfogta a kezem! -kiáltozott. Ettől kissé megrémültem, hiszen én semmi rosszat nem akartam. Mi van, ha ő most rendőrt hív, mert megfogtam a kezét? Nem tetszett a gondolat, hogy egy kézfogás miatt bilincsben visznek el. Ám közben észrevettem, hogy a nő másik kezét a csuklóját markoló kezemre tette.
Ebben a pillanatban a terem fényei hirtelen elhalványodtak.
Egy kisebb helyiségben találtam magam. Ez egy fogda? Mi történhetett? Percekig tartott, míg valamennyire magamhoz tértem. Feküdtem. Az a nő, a szőke nő az ágy mellett ült és a csuklóját szorongattam. Gyorsan elengedtem. Nem tudtam, mióta fogom így.
-Ugye, nem a Zűrrepülőtér óta szorongatom a kezét? -nyögtem ki végül. A hangképzés csak jó néhány torokköszörülést követően sikerült.
-Milyen Zűrrepülőtérről beszél itt nekem? Kórházban van. -világosított fel elcsukló hangon. Mosolygott, boldognak tűnt, de a szemei furcsán csillogtak.
-Kórházban? Mi történt? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem emlékszik? Rám sem? Nyilván amnéziás. -kezdte.
-Nem, kérem mondja el, amit tud.
-Egy hónapja lett volna egy randink. Én előbb értem oda. Engem kis híján elgázoltak, maga lökött félre az autó elől. Semmi bajom nem lett, de maga jókora ütést kapott a fejére. Azóta itt fekszik. Én a balesete előtt nem is láthattam magát. De minden nap bejöttem magához.
Csakhogy végre itt van, már nagyon vártam magát...

The End :D