A Csillagok háborúja a szocialista sajtó szemével :-)

1979-ben a Dunántúli Naplóban jelent meg egy ismertető írás a Star Warsról. A szerző aligha láthatta a filmet, ezért a képaláírás kissé viccesre sikerült.
Ezen felbuzdulva megpróbáltam a hetvenes évek szocialista újságírójának szemén keresztül újraértelmezni a filmtörténet eme klasszikusát. :D

"Űrhajósok, az egyik főszereplő majommal." :-)

Karateruhás paraszt, kakaóscsiga-árus lány és néptáncos is feltűnik a film egyik jelenetében.

Aranyszínű páncélba öltözött lovag áll egy hordó mellett. Talán egy királylányt szeretne kiszabadítani, vagy a lovát keresi?

:D

Az élet nagy kérdései

Béla lótuszülésben, két tenyerét összezárva elmélkedett a világmindenség nagy kérdésein. Ebben a mély meditatív állapotban szelleme és teste különvált, ilyenkor képes volt végtelen távolságokat is beutazni térben és időben egyaránt. Ha akarta, egy tibeti kolostorban, vagy az ókori Indiában csatlakozott rá a Föld szívcsakrájára, hogy a misztikus kollektív tudatenergia elárassza elméjét az egyetemes bölcsességgel, s így ráleljen a kérdésre. Mit kérdésre... A Kérdésre, sőt, A KÉRDÉS-re.

Ebben a pillanatban Béla szemhéja felpattant, mint az órarugó, tekintetében pedig fény gyúlt. Megvan! Rálelt az egy igaz útra, melyet a tibeti lámák és a hindu papok évezredeken át hiába kerestek, de Béla nem csak rálelt, hanem végig is ment rajta. Az út végén pedig ott állt A KÉRDÉS maga.

-Mi bajod, Béla? -kérdezte Aranka. Béla előtt állt csípőre tett kézzel és aggódva figyelte transzban elmerülő férje minden mozdulatát.

Béla szelleme épp az imént tért vissza testébe. Arca rezzenéstelen volt, csak a szemét forgatta Aranka irányába.

-Megvan! -kiáltott fel váratlanul.

-Mi van meg? -riadt meg Aranka, kezével a szívéhez kapva.

-A kérdések Szent Grálja, Aranka. Az van meg. -felelte nyugodt hangon-

-A kérdések szent gája? Gájra? -Aranka sikertelenül próbálta felidézni azt a g-betűs szót, amit Béla az előbb mondott.

-Mindegy. -mondta lekezelően. -Na és tudod, mi az? Á, persze, honnan is tudnád, hiszen pont attól az, ami. -tette hozzá.

-Elárulnád végre? Kihűlt a krumplilevesed és felmelegedett a söröd. -sorolta Aranka kíváncsisággal vegyes aggodalommal.

-Nos, Aranka. Neked elárulom. -kezdte Béla.

-?

-A kérdések kérdése: Tud-e bármi is akkora kupacot sz@rni, mint amekkora ő maga? -osztotta meg vele teljes átéléssel.

-És tud? -kérdezett vissza Aranka, miközben láthatóan nem értette meg, hogy itt már maga a kérdés megfogalmazása is évezredes előzményekre vezethető vissza. Ugyan honnan a fészkes fenéből lehetne erre tudni a választ? -elmélkedett Béla, de végül nem válaszolt Arankának. Ehelyett fogta hideg krumplilevesét és beleöntötte az üres söröspohárba, a meleg sört pedig a levesestányérba. Probléma megoldva. Most már ami hideg, az a söröspohárban, ami meleg, az a levesestányérban volt. Helyreállt az egyensúly.

:-)

A karácsonyfa

-A holnapra várható időjárás: országszerte erősen felhős, helyenként esővel, napközben is megmarad a köd. -sorolta az öltönyös férfi a tv képernyőjén. Tekintete életunt volt, de profizmusáról tanúskodott, hogy mindvégig mosolyt erőltetett az arcára.
-B*sszátok meg a ködötöket! Meg az esőtöket is a kib*szott felhőtökkel együtt! Egész héten a sz*ridőt mondjátok! -kiabált Béla a fotelben ülve. A nyomaték kedvéért az öklét is megrázta a tv készülék irányába. Persze csak a bal öklét, mert a jobb kezében a félig üres sörös poharat tartotta és a világért sem szerette volna kilöttyinteni szobahőmérsékletű Kőbányaiját. Általában jól megmondja a magáét az időjósoknak, de most különösen dühös volt rájuk. Részben a már említett hosszabb ideje tartó ködös, esős idő miatt, részben pedig azért, mert a híradó előtt vetített krimi egyik szereplőjével is alaposan összeveszett. Már amennyire a tévé előtt ülve össze lehet egy filmszereplővel.
-Hagyd már, Béla! -szólt rá felesége a szomszéd szobából. -Inkább gyere ki és csodáld meg, milyen szépen feldíszítettem a karácsonyfánkat!
Béla morogva tápászkodott fel kedvenc ülőhelyéről, fehér atlétáját visszatűrte melegítőnadrágjába és kezében a félig üres söröspoharával kicsoszogott a nappaliba.
-Nah. Ez tényleg szép lett. -ismerte el neje munkáját. -Tasziló, gyere ki! Anyád elkészült a karácsonyfával... izé, meghozta a Jézuska! -korrigálta magát, miközben a gyerekszoba felé kiabált. Pillanatokon belül kopogás hallatszott a radiátorból. A szomszéd ütötte teljes erőből. Béla kiabálása rendszerint ezt váltja ki belőle. A panellakások falai vékonyak...
-Ugye? Olyan gyönyörű, ahogy itt haldoklik a szoba közepén. -dicsérte Aranka a fát. -Persze kellenek rá ezek a díszek is, hogy a pusztulás még szebb legyen.
-Ja. Csak ne hullajtaná a kib*szott leveleit... -böffentett Béla. -Aranka, most mondd meg, mé' nem tud ez normálisabban, szebben pusztulni itt nekünk!
-Hű... -csodálkozott el a kis Tasziló is, kiérve a nappaliba. Ez volt a hetedik karácsonya.
-Látod, fijam... -kezdte Béla akadémikusan. -Minden évben egy lakásban haldokló élőlénnyel ünnepeljük meg a kis Jézus születésnapját. Százmillió fiatal élet elpusztítása szerintem méltó ehhez a naphoz.
-De miért? -értetlenkedett a kis Tasziló.
-Azé', mert ezé' vannak. 5 évig nőnek azé', hogy 1 hét alatt itt elszáradjanak nekünk, a szoba közepén. -magyarázta Béla.
-Felhozni nehéz volt. Nem jó a lift. 5 emelet gyalog és még szúr is. Nem elég, hogy itt pusztulhat nálunk, de még szurkál is. -méltatlankodott Aranka.
-Ne aggódj, lefelé könnyebb lesz. -kacsintott Béla a feleségére, fejével az ablak felé biccentve. Mindketten felnevettek.

A betelefonálós műsor

Béla a tévé előtt terpeszkedett kedvenc foteljében, amelynek eredeti bőrkárpitját azóta nem látták, mióta állagmegóvás ürügyén Aranka megvarrta rá azt a műszálas anyagból készült, cikkcakk-mintás védőhuzatot. Bal kezében jól megérdemelt szobahőmérsékletű Kőbányai sörét, jobb kezében áruhitelből vásárolt Iphone 5-ösét fogta. Épp kedvenc betelefonálós műsora kezdődött az ATV-n és mint minden hétköznap este az elmúlt 10 évben, most is megpróbált adásba kerülni. Jól meg akarta mondani annak a pökhendi miniszterelnöknek. Nem mintha az hallgatta volna, amit a betelefonálók mondanak a tv-ben, de Bélát ez különösebben nem izgatta.
A telefon kicsengett és egy évtized után először megszólalt valaki a vonal túloldalán.
-Első betelefonálónk a vonalban. Jó estét kívánok! -konferálta fel a kamerába bámuló műsorvezető.
Béla nagyon meglepődött a helyzeten. Maga sem hitte el, hogy most sikerült. Hirtelen elfelejtette, miért is várt erre 10 éve.
-Ööö, halló! -szólt bele tétován a telefonba.
-Jó estét! Kihez van szerencsém? -kérdezett vissza rutinosan a műsorvezető.
-Béla. Vagyok a Felszabadulás utcából. -folytatta bizonytalan hangon. Bár azt nem tette hozzá, hogy melyik városban van az a Felszabadulás utca.
-Parancsoljon, Béla! A mai témánk adott, de bármi mással kapcsolatban is szívesen várjuk a hozzászólását. -hangzott el a tévében.
-Na most én Béla vagyok.
-Igen.
-Én vagyok a vonalban? -érdeklődött Béla. Hangján hallani lehetett, hogy csak időhúzás a célja, míg össze nem szedi gondolatait. A műsorvezető türelmesen engedte.
-Igen, Béla. Ön van a vonalban.
-Akkor jó. Nekem az lenne a hozzászólásom, hogy... Akkor, most adásban vagyok?
-Igen, halljuk önt.
-Szóval ez a miniszter, ez a miniszterelnök! Ööö, várjon, lehalkítom a tévét! -őrölte tovább a műsorvezető és a nézők idegeit.
-Nem muszáj, mi tökéletesen halljuk, amit mond. -felelte a műsorvezető.
-Na, most jó? Most jól hallani?
-Igen, Béla. Mondhatja.
-Jó estét! Béla vagyok, a Felszabadulás utcából.
A műsorvezető a tenyerébe temette arcát, majd nagy levegőt véve intett a kamera felé, hogy Béla nyögje ki végre, amit akar.
-Remélem, jó a vonal.
-Béla, a műsoridőnk véges. Azt javaslom, ugorjuk át ezt a részt! Vonalban van, minden szavát értjük. Parancsoljon! -szólt rá a műsorvezető.
-Na, szóval. Azt akarom mondani, illetve hozzászólni, hogy ez a Gyurcsány monnyonle végre, mert már nagyon unom a pofáját. Már eleget sanyargatta az embereket. -hadarta Béla.
-Béla. Gyurcsány 10 éve lemondott. Most Orbán Viktor a miniszterelnök. -tájékoztatta a műsorvezető.
-Ja... Akkor jó. -mondta Béla és kinyomta a telefont. -Láttad ezt, Aranka? Jól megmondtam neki! -hencegett feleségének.

:-)

Az utolsó Jedik szerintem...

Miután saját benyomásaimról leírtam az alábbiakat, beleolvastam pár profi kritikába. Mindenki odavan ettől a filmtől. "Az erő ébren van", "Az utolsó Jedik új reményt adott a Star Warsnak", "Az utolsó Jedik az eddigi legjobb Star Wars-epizód", stb. Lehet, hogy az én ízlésem nagyon elbaszott, de az eddigi legjobb résznek nevezni szerintem barokkos túlzás. Csalódás van. Senkit sem akarok lelombozni, aki még nem látta, de az Episode VIII-t valahová a Jar Jar Binks-es Episode I és a Harc az Endor bolygóért c. mese közé lehetne pozicionálni. Szerintem. Utóbbi ugyan nem Star Wars, de ugyanabban az univerzumban játszódik, helyszíne az az Endor hold/bolygó, ahol a Jedi visszatér ewokjai élnek.
Tartalom nélküli CGI-orgia, aminek a 90%-a alatt azon járt az agyam (Már, amikor épp nem unatkoztam.), hogy hány száz millió dollárt költöttek el erre az ötlettelen, lélektelen mesére.
A dialógusok bicskanyitogatóan bénák, teátrálisak. Hókuszpók keményebben odaszólt a Hupikék törpikékben, mint ez a nagy vezír, vagy a balfácán, vörhenyes "SS-tábornoka". Az egyetlen valamire való jelenet épp ehhez a baltával borotválkozó sötét nagyúrhoz köthető, de nem akarom lelőni a poént. Illetve, bocs! Skywalkernek is volt egy jó húzása (Dicsérik Mark Hamill alakítását, tényleg jól hozza a meghasonlott öreg mestert. Szinte már csak a cigi és a whisky-s pohár hiányzik a kezéből. :-)) , de ettől a kettőtől eltekintve legalább annyira volt benne meghatározó az eredetiség, mint az update kajában a disznózsír. A hetedik rész kicsit "új reményes" lett, ez meg egy kicsit "birodalom visszavágos" kínai bóvli. (A hozzáértő kritikusok szerint meg pont nem.)
Antal Nimród Viszkise oda-vissza veri ezt a fost.
Még csak azt sem mondhatom, hogy a Disneynél baszódott el a Star Wars, mert a Rogue one egy mestermű ehhez képest. Várom, hogy az a vonal folytatódjon (Tudom, nem pont az, miután kinyírták az összes főszereplőt. :-)) . A nyóc nagyon nem tetszett. Látványos mesének elmegy, de érdemes volt-e ezért x százmillió dollárt elkölteni? De fogadok, hogy a többség hanyatt esik majd tőle és talán bennem van a hiba. De a Rogue one és A birodalom visszavág akkor is a legjobb epizódok. :P

Egyes akciójelenetekben úgy menekülnek meg a főhősök, hogy maga a forgatókönyvíró menti ki őket. Szinte már-már látni a kezét, ahogy benyúl értük és kihúzza őket a szarból a "birodalmiak" legnagyobb ámulatára. Ez azért elég botrányos. A nagyágyú, amivel a bolygót lövik az elején, percekig tétlenül áll, miközben a lázadók nyugiban evakuálnak, majd mikor már megjelennek a lázadó bombázók, amikre nem küldtek rá menten 2000db TIE vadászt, kiadják a parancsot a nagyágyú újratöltésére. Mi a f*szra vártak közben? Ja, arra, hogy a jóságos Leia hercegnő és cirkálója megléphessen. Pfff... Normális parancsnok a cirkálót lövetné szét, a bolygón lévő bázis úgysem tud elszökni.
Egyébként a Mátrixban Smith ügynök pontosan elmagyarázta Morpheusnak, hogy mi is ezzel a probléma. Elhangzott, hogy volt már több mátrix is, de az emberek nem hitték el, nem fogadták el valóságnak azt, ami túl rózsaszín és könnyű. Kellett a szenvedés, a nehézségek, mert az ember azokon keresztül definiálja a valóságot. Nem pont ezekkel a szavakkal, de ez a lényeg. Ez a Disney Star Wars túl rózsaszín. Ha kasszasiker lesz, az csak a "márkahűségnek" köszönhető. A 7. rész 200 millió dollárból készült. Azt nem tudom, a kanadai Kocka c. film mennyiből, de egy, azaz 1db helyiséget építettek fel neki, az átjárók fogantyúit menetvágóból csinálták meg, tiszta röhej, a színészek ismeretlenek, de a sztori meg olyan, hogy nem lehet felállni, míg nincs vége. Sőt, még utána sem. Egyik oldalon ott a százmilliós költségvetésű semmi, a másikon meg a fillérekből összerakott zseniális alkotás. Érdekes lenne ezt a kettőt összehozni.

Star Wars intró

Az Anyám!-ról pár mondatban

Lelkendezem, ujjongok, katarzisban vagyok!

Megvan az évtized filmje!

Kivételesen nem túloztak, akik méltatták a Mother!-t. Egy ideig azt hiszed, ez valami horror, vagy thriller, de neeeem. Az utolsó harmadban csak nézel, mint a moziban. És nem csak azért, mert egy moziban ülsz. :-) Nehéz eldönteni, mi ez. Horror? Thriller? Művészfilm? Vagy mindhárom? Ezért kitaláltam neki egy műfajt: szimbólum-pornó. :-) Lesz min agyalni a következő napokban.
Végre úgy működik egy film, ahogy kell, ahogy mindig is kéne neki. A különböző filmes eszközöket teljes mértékben a végső mondanivaló szolgálatába állítja és bár első ránézésre ez is úgy indul, mint bármelyik Hollywood-i ijesztgetős film, a végeredmény egy leírhatatlanul kellemes csalódás és mélységes érzelmi hatás szilaj elegye, mely itt kavarog lelkemben azóta is. Jennifer Lawrence nagyot ment ezzel a szereppel. Megnézésre erősen ajánlott!

A mozijegy minden forintját megérte, az pedig már csak hab a tortán, hogy összesen hárman ültünk a nézőtéren. Utóbbi azért jó, mert előző alkalommal bejött a soromba a Bunkó család és a film felét végigpofázták, aztán valaki felvette a telefont és 1 percig a fél mozi hallgatta az ő pofázását is.

Utójáték ;-)

Aranka és Tasziló az ágyban feküdtek, vagy inkább ültek egymás mellett. A kétszemélyes fekvőhelyen jól látszott, hogy nem alvásra használták az elmúlt órákban. Mindketten előre néztek, de egyikük sem szólalt meg. Arckifejezésükről egyelőre nem lehetett leolvasni, mi járhat a fejükben. A világos szobára baljós árnyként telepedett a csend. Egyetlen dolog adott ki hangot, ez pedig a régi falióra volt, mely ütemes kattogásával csak még nyomasztóbbá tette a hangulatot.
Aranka Taszilóra nézett, de csak a szemét fordította felé, fejét nem. Az mindvégig előrefelé meredt. Taszilóé úgyszintén. A férfi grimasza egy pillanatra tanácstalanságról árulkodott. A nő pedig ismét maga elé szegezte tekintetét. Úgy érezte, kiszáradt a torka, ezért nyelt egyet. Ezt szinte azonnal meg is bánta, mivel túlságosan hangosnak érezte torka mozgását. Egy kicsit belepirult. Ekkor eszmélt rá, hogy valójában nem ez itt és most a legnagyobb gondja. Tasziló alig hallhatóan megköszörülte a torkát, majd fejét (most először) oldalra fordította, egy üres fal felé.
-Izé. -szólalt meg vékonyka hangon a nő. -Szóval. Ez nem az, aminek látszik. -folytatta kissé bátortalanul.
-Van rá magyarázat. -egészítette ki Tasziló. Az ő hangja sem volt túl határozott.
Az ággyal szemben álló Béla arcizmai percek óta görcsben voltak. Most is épp azt a lehetetlen grimaszt fagyasztva képére, amit akkor sikerült vágnia, mikor mit sem sejtve benyitott a szobába. Szája csálén, szeme bandzsán, szemöldöke egyik fent, a másik lent. Sőt, látszólag még a fülei is másképp álltak. Ebben a pillanatban mintha kikapcsoltak volna benne valamit, hatalmasat szürcsölt az orrával, minek hatására a néhány centire kilógó takony visszacsattant a bajsza alá. Arcvonásai rendeződtek és csípőre tett kézzel nézett kérdőn, mi több, szemrehányón a két bűnösre. Végül így szólt.
-Azt, hogy a saját hálószobánkban... hát rendben. Hogy a saját ágyamban, még azt is elnézem. De, hogy pont Arankával?


:D

Hollol tölténet

Tasziló rémült tekintettel állt a hálószoba ablakánál. Éjfél már rég elmúlhatott. Kezében egy kis üvegpoharat szorongatott, ám az 90 fokban elfordítva volt a kezében. Észre sem vette, hogy az összes víz kifolyt belőle, de Taszilónak most nem az éjjeli innivalója volt a legnagyobb gondja. A csaptól visszafelé jövet pillantotta meg az árnyat az utca túloldalán, pontosan az ő ablakával szemben. Egyenesen rá nézett, legalábbis fejét Tasziló irányába fordította. Tekintete nem látszott, mert vizes haja arcára tapadva eltakarta. Mozdulatlanul állt ott, a szakadó esőben. Tasziló épp azon kezdett merengeni, mióta állhat ott, amikor észrevette, hogy az a nőalak egy rövid nyelű baltát markol. A hideg acélpengén hol a közvilágításért felelő lámpatest, hol pedig a telihold fénye csillant meg. Sarkáról kövér cseppekben potyogtak a vízcseppek. Tasziló igazán akkor rémült meg, amikor felismerte az esőben szobrozó illetőt. Aranka volt az. Egyetlen pillanat alatt minden megvilágosodott. Előző este bevallotta a nőnek, hogy füllentett a csillagjegyét illetően. Egészen pontosan nem is a csillagjegy, hanem az aszcendens hibádzott. Tudta, hogy a nő érzékeny az ilyesmire. Nem kellett volna őt feldühíteni, de már késői óra ez a megbánásra. Most itt áll ez a dühös asszony és ki tudja, mi a szándéka azzal a baltával. Szerencsére a szobában sötét van, így nem látja őt. Ebben a pillanatban a szemközti parkolóház felső szintjén egy autó fényszórója épp Tasziló arcába világított. Mire elmúlt a hirtelen fénybenézés okozta káprázat, a nő már nem volt az utcán. Két, teljesen száraz lábnyom maradt utána, pontosan azon a helyen, ahol az imént állt. Taszilót kirázta a hideg. Hiszen az eső már este 9 óta megállás nélkül esik. Hány óra is van most? Hajnali három? Azóta ott állt mozdulatlanul az esőben és csak arra várt, hogy őt megpillantsa. Hová lett? De hiszen egy balta volt nála! Tasziló az ajtóhoz rohant, hogy a biztonság növelése érdekében odahúzza elé a cipős szekrényt. Ám ekkor...
KKRRREEECCCCSSS-KKKKRRRAAACCCSSS A balta már bent volt az ajtó széthasított fa részei közé ékelődve...
:D

Trónok harca randi :-)

Aranka és Béla már hét órája kedvenc sorozatukról beszélgettek. A Trónok harca szinte kimeríthetetlen témának bizonyult. Királyságok, sárkányok, háborúk, összeesküvések, lovagok és lovaginák. ( :D ) Mindketten a legnagyobb rajongók közé sorolták magukat és egymás szavába vágva, egymás mondatait befejezve idézték fel a legemlékezetesebb pillanatokat a legapróbb részletekig. Béla nagyon örült, hogy véletlenül a Stark rémfarkasos pólóját vette fel a randira és általa kifogyhatatlan beszédtémához jutottak. Ezen kívül csak kínos hallgatás és néhány sablonos kérdés volt a tarsolyában. Szóval minden a legjobb úton haladt, bár egymásról gyakorlatilag semmit sem tudtak meg az eltelt sok-sok órában. A pincérek már egymást váltva verték őket szemmel, s amikor csak tehették az ő asztaluk mellett mentek el, torkukat hangosan megköszörülve próbálták vendégeiket ráébreszteni, hogy az elmúlt 7 órát mindössze egy-egy csésze jéghideg kávé fölött töltötték. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek csak melegedni ültek be és alig fogyasztottak valamit.
-Dracarys! -poénkodott Béla, az Aranka szájából lógó cigihez tartva öngyújtóját. A nő azonban elkomolyodott. Ezt elsősorban abból lehetett megállapítani, hogy jobb szemöldökét alig észrevehető mértékben felhúzta.
-Hogy mi? -kérdezte szigorú, számonkérő hangon a nő. Most már egyértelműen kiült az arcára, hogy valami nagyon nem tetszik neki. A cigarettát, melybe épphogy beleszippantott, remegő kézzel nyomkodta bele a hamusba. Kezébe vette kis retiküljét, majd egy hirtelen mozdulattal felpattant az asztaltól. A szék hangos nyikorgással csúszott hátrafelé a csempézett padlón.
-Sárkánytűz. -felelte Béla kissé elbátortalanodva. Megszeppent vonásait mosollyá próbálta alakítani, de ő maga sem érezte úgy, hogy ez sikerült. Tanácstalan tekintettel meredt Arankára. Karja még mindig ki volt nyújtva öngyújtóját tartva abba az irányba, ahol az előbb még beszélgetőtársa, potenciális jövendőbelije ült.
-Komolyan azt hitted, hogy átbaszhatsz? -fakadt ki a nő. Feje vörös volt a dühtől. Senki sem szereti, ha hülyének nézik, Aranka meg aztán pláne.
-De... miről beszélsz? Nem értelek. -kapkodott levegő után Béla.
-Hogy is érthetnéd. Nos, kedves barátom! -kezdte, a barátom szót pedig alaposan kihangsúlyozta, hogy ezzel is nyomatékosítsa Bélában, hogy itt és most mindennek vége. -A dracarys stimmel. -itt egy kis hatásszünetet tartott, majd így folytatta. -Csakhogy bazdmeg! Te alsó valyriai kiejtéssel mondtad, miközben Daenerys, aki ezt szokta mondani, felső valyriai nyelven beszél! Azt hitted, nem szúrom ki? Te szerencsétlen! Lószart sem tudsz a Trónok harcáról. Fogadok, még egyetlen részt sem láttál! -üvöltözött eltorzult hangon a nő, majd sarkon fordult és Béla már csak cipője egyre távolabbi kopogását hallotta.
Csak ült ott leforrázva, a kávézó többi vendége némán bámulta őt. Ki sajnálkozó, ki megvető pillantásokkal méregette. A pincérek fellélegeztek. Végre újra szabad lesz az asztal. Közben azért összevigyorogtak kárörvendőn.
:D

A Nagy Betonbagoly Démon

-Tisztelt híveim! Azért gyűltünk össze ezen a borzasztó helyen (Eger mellett.), hogy megidézzük a Nagy Betonbagoly Démont, aki majd ítéletet mond a társkereskedő oldalakon büntetlenül garázdálkodó egri nőkök felett. -kezdte a fekete-misét a bagolyálarcos főpap.
-Mind így szólunk! -harsogta a több száz fős tömeg. Hangjuk tompán visszhangzott a bizarr és igen veszélyes szertartás helyszínéül szolgáló homokbánya függőleges falain.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon! Kérünk Téged, jelenj meg hű követőid előtt! -olvasta a pap a kezében tartott, vaskos könyvből.
A tömegben álló hívek előbb csak a szemük sarkából néztek körbe, történik-e valami, majd a fejüket is elforgatták. Ám egyelőre síri csend uralkodott a környéken.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon! Kérünk Téged, jelenj meg hű követőid előtt! -ismételte meg a pap.
Ekkor hirtelen feltámadt a szél, mindenfelé kavarva a port, szemetet. A hívek tanácstalanul meredtek hol az őket körülölelő forgatagra, hol pedig egymásra.
A pap bátortalanul nézett fel a kezében tartott könyvből. Feje mozgása követte a szemét. -Tetetete Te? Vagy az? Te vagy Nagy Betonbagoly Démon, aki itt megjelent? -dadogta a pap.
Villámok kezdtek el cikázni az emberek körül és egy vakító felvillanást követően testet öltött...
Mindenki elcsodálkozva bámulta a kőoltár tetején szárnyát csapkodó baglyot.
-Igen. -felelte a bagoly. Első ránézésre épp olyan bagoly volt, mint a többi. A különbség mágikus erejében rejlett, valamint abban, hogy ez beszélni is tudott.
Bár valószínűleg mindenki számított erre, mégis hitetlenkedve fogadták a hívek a beszélő bagoly megjelenését.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon, köszöntelek szerény kis világunkban. -üdvözölte a pap.
-Térj a tárgyra! -ripakodott rá a bagoly. Szemei ijesztően felvillantak, amikor a mondat elején felvitte a hangsúlyt.
-Persze, persze. -felelte remegő hangján a pap. -Nos, mi csak kérni szeretnénk Tőled egy aprócska szívességet.
-Huhúúúú! És mi volna az? -érdeklődött a démon.
-Itt vannak ezek a megátalkodott egri nőkök. -a pap egy több ezer oldalas dossziét nyújtott a bagolynak, amiben az egri társkereskedő nőkök gaztettei olvashatók. A madár átfutott néhányat az iratok közül, majd félőrült módjára elkezdett össze-vissza repkedni. Szárnyait olyan kíméletlenül csapkodta, hogy csak úgy hullt belőlük a toll.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon! Jól érzed Magad? -kérdezte aggódó hangon a pap.
-De hisz ez... De hát ez... Ez... Mi a szar ez??? -rikácsolta a bagoly. Szemlátomást nem tudta feldolgozni a látottakat.
Kis idő múlva a helyzet javulni látszott. A bagoly kissé hiányos tollazattal egy faágon zihált. Tekintete a dosszié és az embertömeg között cikázott. Majd egy váratlan pillanatban torkát megköszörülve visszaszállt a kőoltár tetejére és így szólt:
-Khmm. Nos. Ez valóban förtelmes. És... és hát érthetetlen. Nem is értem. Hogy lehet ez... ez... Mi a szar ez??? -ismét úgy felingerelte magát, hogy az előbbi vad repkedést szinte mozdulatról mozdulatra megismételte.
Úgy 10 perc múlva, mikor újra lenyugodott, végre meghozta az ítéletet.
-Én. Sőt, mi! Mi, a Nagy Betonbagoly Démon úgy határoztunk, hogy a társkereskedő egri nőkök az ellenük felhozott vádpontban, vagyis a folytatólagosan elkövetett egrinősködésben bűnösnek találtattak! -pattogtak a bagoly szavai a hegybe vájt homokbányában. Az ítélet hallatán szinte egy emberként lélegzett fel a sok száz fős hallgatóság.
-Büntetésül arra ítéljük a társkereskedő egri nőköket, hogy soha, senki ne írjon nekik társkereskedő oldalon, az ő leveleikre pedig senki ne válaszoljék, el ne olvassa azokat! -fejezte be a bagoly az ítélet kihirdetését. A büntetés hallatán néhány ember elájult, mások hangosan felszisszentek. Ilyen szigorúságot még ők sem vártak.
:D

A legendás Szürke szivárvány-trilógia

Aranka remegő térddel lépett be a könyvtár aulájába, ahol már nyüzsögtek a tévés stáb tagjai. Kameraállványok, mikrofonok és a köztük szorgoskodó operatőrök, hangmérnökök, sminkesek és egyéb feladatokkal megbízott lótifuti emberek, akik valószínűleg ingyen, ám gyermeki lelkesedéssel, mint gyakornokok segítették a csapat munkáját. Egy 50 körüli szakállas, napszemüveges fickó állta el Aranka útját.
-Hozna nekem egy kávét, kislány? -utasította, miközben a stábot is próbálta irányítása alatt tartani. -Két cukorral! -tette még hozzá, majd azzal a lendülettel sarkon fordult és elvegyült az emberei közt.
-De... én... -Aranka próbálta elmagyarázni neki, hogy ő nem a stábhoz tartozik, de túl lassan reagált, a kávés már nem hallhatta, amit mond.
Már épp indult volna kávéért (Mert ha már megkérték, akkor valamiért kötelességének érezte.), amikor egy újabb illető lépett elé és megragadta a vállát.
-Ön Aranka? -szegezte neki a kérdést. Meg sem várva a nő válaszát, kézen fogta és sietős léptekkel húzni kezdte maga után. Átvergődtek tucatnyi sürgölődő emberen, kábeleken, kamerákon, mikrofonállványokon, míg egy jól megvilágított részre nem értek, ahol két fotel állt. Egy fiatal, szőke nő fordult feléjük. Jól öltözött volt, épp végzett rajta a sminkes.
-Aranka? -kérdezte hamis mosolyt erőltetve az arcára.
-Ig... -felelte volna, ha a szőke nem vág a szavába.
-Oda üljön le, a jobboldali fotelbe! Ilonka, tegye rendbe az arcát! -csettintett a sminkesnek. -Egy perc és élő adásban leszünk.
Arankát az ájulás kerülgette nagy izgalmában. Még sosem szerepelt a tv-ben.
Végül elérkezett a pillanat. Hirtelen síri csend vette őket körül. A kávés, szakállas pofa az ujjával mutatta a visszaszámlálást és már adásban is voltak.

-Köszöntöm nézőinket innen, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból, amit erről a mókás nevű emberről neveztek el. A Fővárosi, vagy a Szabó a vezetékneve? Hihi. -kezdte vigyorogva a szőke műsorvezető.
A kávés fickó arcát tenyerébe temetve hallgatta a nőt, aki úgy kapta ezt az állást, hogy a tv csatorna műsorigazgatójának a szeretője.
-Nos, itt ül velem szemben .... Aranka, a világhírű bestseller írója. Nincs is talán olyan háztartás, ahol ne díszelegne a polcon egy példány az önt világhírűvé tévő Szürke szivárvány trilógiából. -a szőke műsorvezetőnő csak beszélt és beszélt. Néha teljesen összefüggéstelen zagyvaságokat is odacitált, amiknek semmi közük nem volt sem a Szürke szivárvány trilógiához, sem Arankához.
-Nos, én... -kezdett bele Aranka bizonytalan hangon, de a műsorvezető ismét a szavába vágott.
-Nekem is megvan mindhárom rész és én egyszerűen el vagyok ájulva a stílusától. Le sem lehet tenni. -lelkendezett a szőke. -Biztosan nagyon jó írógépe van. -tette még hozzá ugyanazzal a bárgyú mosollyal, amivel az adásba bejelentkezett.
-Ó, köszönöm, de én. Szóval az a helyzet, hogy... -Arankán látszott, hogy valamit nagyon mondani akar, de a szőke ismét belefojtotta a szót és szinte hisztérikusan vihorászva már Arankának is szegezte a következő kérdést.
-Rengeteg nézői üzenetet kapunk a műsor facebook-oldalára. A legtöbben arra kíváncsiak, hogy miért pont Szürke szivárvány a cím. -a műsorvezető egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. Aranka úgy döntött, hogy ezt kihasználva végre befejezi az imént elkezdett mondatot.
-Tehát, mint mondtam az előbb is... -ám a szőke ismét gyorsabbnak bizonyult.
-Ááá! -visított fel vigyorgó szemekkel. -Nekem eddig ez a kedvencem. -kommentálta az egyik nézői üzenetet. -Mielőtt beolvasnám, egyszerűen muszáj elárulnom, hogy ez a kérdés már bennem is megfogalmazódott. Azt kérdezi az egyik nézőnk, miért ilyen vastagok a könyvek. Aranka, mindhárom rész pontosan 509 oldalas. Itt van, nézze! Nem gondolt azokra, akik nem szeretnek olvasni?
-Ha jól látom, mind ugyanaz a rész. Talán azért egyezik az oldalszám. -hívta fel a figyelmét Aranka.
-Ó, tényleg! -kapott a fejéhez a szőke. A háttérből erős ajtócsapkodás hallatszott. A szakállas pofa nem bírta cérnával és otthagyta a stábot, maga után pedig jól bevágta az ajtót.
Mindenki, így Aranka is a csattanás irányába fordult.
-Kollégáim közben jelezték, hogy megérkezett ide, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba az a hat fős csoport, akiket a Szürke szivárvány rajongói-facebook oldalán válogattak össze. Mindegyikük a trilógia valamelyik karakterének öltözött be, jelmezeik a könyvek nyomán készült mozifilmek mintájára készültek. -tudósított a szőke.
-Én csak azt szeretném mondani, hogy... Arankát ismét csendre intették.
Az aulában időközben összegyűlt tömeg lelkesen megtapsolta a filmekből már ismert karaktereket utánzó rajongókat.
-Ó, úgy látom, valamiért a főgonosz kapta a legnagyobb tapsot. Mi tagadás, nélküle nem nem lenne olyan izgalmas a történet. -szólalt meg ismét a szőke, közben ő is kivette a részét a tapsolásból. Szemmel láthatóan tetszett neki a jelmezes felvonulás.
-Megszólalhatok végre? -üvöltötte teli torokból Aranka. -Az egész aulára olyan csend ereszkedett, hogy a légyzümmögést is tisztán hallani lehetett.
-Parancsoljon! -felelte a szőke. Arca meglepettnek tűnt. Még sosem kiabált vele senki, mióta megkapta ezt az állást a tv-nél. Még az iménti mosoly is az arcára fagyott és eltorzult fintorrá vált.
-Itt valami tévedés történt. Én nem az az Aranka vagyok. ÉÉn könyvtáros vagyok és ma van az első munkanapom. Csak szeretnék dolgozni. -fakadt ki Aranka.

:D

Él ilyen?

Aranka álom és ébrenlét között ingázott. Egy olcsó, "szereld magad" karosszékben ült elnyúlva, a füstszűrőig égett Társkereső márkájú cigaretta még parázslani látszott az ujjai közt.
Eme dohányfüstös éber álomból az ajtócsengő hangja riasztotta föl. Több alkalommal is hosszan nyomták a csengőgombot, mire Aranka kitántorgott a bejárathoz. Útközben erős köhögési inger kínozta, szemét csípte a füst, vagy szúrta a csipa, ezt ő maga sem tudta eldönteni. A levegőcserélő hónapok óta nem működött megfelelően a Társkereső-állomás ezen részében, ahol többnyire a közmunkások laktak lepukkant bérlakásaikban, melyeknek gyakran még ablaka sem volt.
Az ajtó előtt két férfi állt, egyikük katonai egyenruhát viselt, tányérsapkáját a hóna alá szorítva próbált barátságos arcot vágni. A másik Tasziló volt, a Társkereskedő Társaság embere. Emlékszik, ő volt az, aki jogi- és egyéb segítséget ajánlott neki, de aztán a USS Társkereső-vizsgálóbizottság előtt csúnyán cserbenhagyta. (Mint ismert, Aranka állítása szerint egy idegen társkereső miatt indította el a hajó önmegsemmisítőjét, minek folytán az megsemmisült, nem csekély anyagi kárt okozva a Társaságnak.)
-Jó reggelt, Aranka! -kezdett bele Tasziló. Arcán sunyi mosoly terpeszkedett. -Ez itt Béla hadnagy a Társkeresőgyalogságtól.
Aranka szó nélkül rájuk csapta az ajtót.
Béla hadnagy tanácstalanul nézett társára, mire az sóhajtott egyet, majd hangosan bekopogott az ajtón.
-Nézze, tudom, hogy volt köztünk egy kis nézeteltérés, de most a segítségére lenne szükségünk. Megszakadt a kapcsolatunk azzal a társkereső kolóniával, az LV-426-on.
Kis várakozást követően az ajtó újra kinyílt.
Percekkel később:
-Először tétlenül nézi, ahogy meghurcolnak a bizottság előtt, most pedig azt akarja, hogy visszamenjek az LV-426-ra? Nem! -utasította el Aranka.
-Nem kéne az osztagban lennie. Jót állok a biztonságáért. -próbálta nyugtatni Béla hadnagy.
-Nézze, a társkeresőgyalogosok a legválogatósabb emberek, egyenruháik a lehető legdivatosabbak. Nincs, ami ne tudna velük elbánni. Hadnagy úr, ugye, jól mondom? -kért némi megerősítést Tasziló.
-Nem egészen, de... Nos, fel vagyunk készülve a legélesebb helyzetekre is. Hoppá! -jelentette ki büszkén a hadnagy, majd felszisszenve vette észre, hogy a kezében szorongatott papírlappal megvágta az ujját.
-Még egyet? -kérdezte Aranka. Kezében egy félüvegnyi Társkereső márkájú pálinka volt. Béla hálás tekintettel nyújtotta feléje az üres bádogbögrét. Tasziló is így tett. A szobát egyedül a fém pohár falának ütköző alkoholos folyadék jellegzetes hangja töltötte meg. Szinte már kínos volt, ahogy az visszhangzott a csupasz falakról. Mindketten gyorsan leküldték a vendégváró piát, s elégedetten sóhajtoztak utána.
-Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy újra repülhetne? -próbálta győzködni Tasziló a nőt. -Ha jól tudom, jelenleg közmunkásként dolgozik. Mint fűnyíró.
-Ha elmennék, ugye? -kérdezte Aranka.
-Igen. Ha eljönne. -erősítette meg a férfi.
-Nem. Ebédidő van, menjenek innen a 3,14tsába! Később talán folytatom. -szólt közbe egy hang.
Senki sem tudta, kinek a hangja. A vendégek azt gondolták, Aranka hálószobájából jött, de a nő is legalább olyan tanácstalanul nézett körbe.
-Én voltam az. -szólalt meg újra.
-Ki az az "én"?
-Hát én, aki ezt a sok hülyeséget írja. :hahota

Teaosztás

Hosszú sor kígyózott a teakiosztó előtt. A városnyi méretű gyárban ez volt az egyik ilyen hely a sok közül. Minden reggel, műszakkezdés előtt itt várakoztak a teázni vágyók. Hamarosan meg is érkezett a kosztól szürkének ható, ám valójában meghatározhatatlan színű puttonyos autó, benne az alapanyaggal. Rendkívül nagy sűrűségű, de súlyához képest igen apró méretű, szabálytalan, gombóc alakú valami, amit teának hívtak. Az egész nem volt nagyobb, mint egy focilabda, mégis két jól megtermett férfi erőlködött el vele a kondérig, ahová is nagy nehezen bedobták. Több tízezer munkásnak elegendő tea készült aztán ebből a vízben oldódó, sűrű anyagból.
Aranka álmosan didergett a csípős reggelen. Kopottas bádogbögréjét karba tett kézzel szorongatta, bőrének nem esett jól a hideg fém érintése. A nap már majdnem feljött a horizonton, az égnek az az oldala világoskék volt, a másik fele még sötétlett, de a gyár utcáin takarékossági okokból máris lekapcsolták az amúgy is gyér közvilágítást, így szinte félhomályban folytatódott tovább a várakozás. A több ezres tömeg halk duruzsolása egybefolyt, képtelenség volt egyetlen értelmes szót is kihallani belőle, de Arankát ez most nem is érdekelte. A Nemzeti Társkereskedő Vállalat engedélyével a zsebében végre ő is részt vehet az Állam által szervezett randikon. Pontosan havonta egy találkozásra jogosítja fel a frissen megszerzett papíros. Mivel a tea-sor igen lassan haladt, úgy határozott, addig rágyújt. Vállára vetett szatyrából elővett egy lyukacsos nejlonzacskót, kihúzott belőle egy Társkereső márkájú cigarettát, de az nem gyulladt meg, így inkább visszatette a zacskóba és tovább várakozott.
A sor elejéről (Már igen közel volt.) jajveszékelés törte meg az addigi beszélgetések tompa moraját. Egy munkás, akinek vélhetően nem volt bögréje, a két tenyerét összezárva tartotta oda a teáért, de az még túl forró volt és megégette. Amit tudott, gyorsan megivott belőle, de vöröslő kezeit fújkálva távozott, az arcára fájdalom ült ki.
Aranka egy pillanatra megszánta, de aztán gondolatai ismét a társkereskedelem körül kezdtek forogni.

Igazi barát

-Milyen egy igazi barát?
Meg lehet vele beszélni bármit, kiöntheted a kis lelked és ő meghallgat, esetleg tanácsot ad, vigaszt.
Vagyis nem. Ezt egy fizetett pszichológus is megteszi, akinek kevesebb a pénze, az a fizetett prosti is meghallgatja, ha még kevesebb a pénze, akkor a csapos a kocsmában, de ha még arra sem telik, hogy kocsmába járjon, még mindig ott a pap. Mindnek beszélhetsz, bármelyik elláthat jó tanáccsal, de attól még egyik sem lesz a barátod.
Akkor mi van még?
Segítségül hívhatod, ha ki kell vágni egy 100 éves fenyőt a kertben, vagy szalonnasütőt építesz, esetleg elromlott valami műszaki cucc a lakásban és véletlenül konyít hozzá valamit. De ezeket pénzért is megveheted. Hívhatsz napszámost, szerelőt, stb. És nem kell azon bosszankodnod, ha esetleg te már segítettél neki, de ő b*szik eljönni, ha szükséged van rá.
De mi az a tulajdonság, amitől a barát baráttá válik, amit semmilyen pénzzel nem lehet megváltani.
Kiáll melletted? Megvéd, ha megtámadnak? Erre is lehet pénzért találni szakembert, testőrnek hívják. De jó nyomon járunk. Az igazi barát megvéd kérés nélkül. De nem másoktól véd meg, hanem a saját hülyeségedtől, amikor rajtad kívül mindenki tudja, hogy bolondot csinálsz magadból, vagy egy fontos kérdésben olyan rossz döntést akarsz hozni, ami elrontaná az életed, de ugyan ki a fene figyelmeztetne? Élvezik az ingyencirkuszt. Csak egyvalaki veszi a fáradtságot, hogy minden személyes haszon nélkül megpróbáljon megvédeni önmagadtól. Az igazi Barát. Aki a saját tetteid hosszabb távú következményeitől akár azon az áron is megpróbál megóvni, hogy rövidtávon esetleg megharagszol rá. Milyen jogon pofázik bele, ne atyáskodjon, ne nézzen hülyének, stb. Őszintének lenni ugyanis nem mindig kifizetődő, de hát kinek mi a fontos... Ha végignézed, hogy valaki a fentieket önmaga sérelmére elköveti és nem szólsz rá, hogy ne legyen hülye, akkor bűnös vagy. Társtettes. Mindenesetre barát semmiképp. Az őszinteséghez bátorság kell. Az ember jó esetben úgy van ezzel, hogy van, akiért megéri bátornak lenni, míg másokért nem. -fejezte be Béla.

Rezső egy húzásra legurította a csészében lévő kávét, ám ekkor eszmélt rá, hogy már korábban megitta és ez csak tömény zacc volt. Fintorogva törölgette le nyelvéről egy szalvétával.
-Khmm. Valamit tettem, amit nem kellett volna, vagy nem tettem, de kellett volna? Miért mondtad ezt el és miért most? -érdeklődött Rezső.
-Nem, csak úgy eszembe jutott és kijött belőlem. -felelte Béla.
-Értem. És mi a helyzet azzal a szőkével? Aranka a neve, ugye?
-Nem. Aranka. -pontosított Béla. A lényeg a hangsúlyon volt.
-Á, vagy úgy.
-Eltűnt, mint Petőfi a ködben.
-K*rva. -állapította meg Rezső.
-Hát persze, mindenkivel b....
-Csak veled nem?
-Velem nem akart.
-Akkor egy büdös k*rva. -helyesbített.

:-)

Zuhanás

-Aranka, ne hülyéskedjen! Ha nem fogja meg a kezem, lezuhan! -kérlelte Béla a nőt. Aranka a toronyház legfelső emeletének egyik párkányán tartotta magát, két kézzel markolva a peremet. Béla a párkány magasabban lévő részén hasalt és kezét nyújtotta a nő felé. Aranka kétségbeesett tekintettel hol Bélára, hol pedig az alatta terülő, szédületes mélységre nézett. Odalent apró pontok sürgölődtek, akár a hangyák. Autók és emberek voltak. Onnan, lentről észre sem vették, milyen dráma zajlik a fejük felett.
Szemét már kikezdte a huzat és nagyokat kellett pislognia, hogy a könnyektől lásson is valamit. Néha egy erősebb széllökés kis híján magával rántotta, de valahogy még mindig képes volt kapaszkodni. Színes műkörmei közül néhányat már elveszített a nagy igyekezetben. A szél egyre hidegebben és kíméletlenebbül ostorozta fáradó testét. Érezte, ereje nem tart örökké, valamit tenni kell. Talán fogja meg Béla kezét? A férfiban van annyi erő, hogy őt felhúzza, de a párkányon nem tud közelebb kúszni, hogy őt elérje. De, ha egyik kezét felé nyújtaná, akkor meg tudná fogni.
-Hálás vagyok ezért. -próbálta túlkiabálni a süvítő szelet Aranka. -De hiszek abban, hogy Tasziló megjelenik és megment. Ő majd felhúz innen. -folytatta a nő.
-Hogy ki?! Nincs itt más, csak én. Nyújtsa a jobb kezét és elkapom, felhúzom! -mondta Béla.
-Megvárom Taszilót, ő sármosabb. -felelte Aranka.
-Le fog zuhanni. Nem érti?
-Tasziló itt lesz, amikor itt kell lennie és megment. A facebookon is olvastam, hogy nem szabad beérnünk azzal, amink van, türelemmel ki kell várnunk, míg eljön az Igazi. -kiáltotta Aranka a fél méterrel fölötte hasaló Bélának.
Béla körbenézett a párkány magasságában, de sehol sem látott semmiféle Taszilót. Ebben a pillanatban a nő nem bírta tovább és elengedte a párkányt. Béla már csak a gyorsan távolodó apró pontot láthatta, amint az a gravitáció hívószavának engedelmeskedve a lent mozgó sötét pontok felé közeledett. Mérete egyre jobban hasonlított a lent lévőkre.
-Aranka, fogja meg a kezem! -hallatszott az épp mellette elsuhanó emelet ablakából. Béla állt ott és két kezét nyújtotta a nő felé. Furcsa módon, mintha megállt volna a zuhanásban addig a pillanatig, míg át nem futott az agyán, hogy ha Béla itt tudott teremni egy lentebbi ablakban, akkor Tasziló is képes erre. Talán a következő ablakban majd ő fogja várni és akkor neki odaadja a kezét. Ekkor tovább zuhant lefelé. Pár emelettel lentebb megismétlődött ez a jelenet, de Aranka akkor is ugyanezt a döntést hozta. A zuhanás folytatódott.
Tompa puffanás rázta meg az utcát. Aranka felült. Néhány percnyi sokkot követően csodálkozva eszmélt rá, hogy még mindig életben van és tulajdonképpen semmi baja. Felnézett, de az ablakpárkány, ahol az imént kapaszkodott, olyan magasan volt, hogy az utcáról nem is látta. Sőt, még Bélát sem látta.
-Leszállna a fejemről? -szólalt meg egy női hang.
Aranka lenézett és a látványtól hirtelen ismét sokkot kapott. Nemcsak egy nő volt alatta, de sok. Végeláthatatlan masszaként voltak egymáson. Később Aranka megtudta, hogy ők mind onnan, fentről kerültek ide. Sőt, még a történetük is szinte szóról-szóra megegyezett az övével. Nekik is volt egy Bélájuk, aki felhúzta volna őket a biztonságba, de ők mind a maguk Taszilójára vártak, míg végül az mégsem jött el, hogy megmentse őket, így lezuhantak. Azóta ott heverésznek a toronyház tövében, egymás társaságában. :-)

Alföldi romantika... ;-)

A forró levegőben tengerként hullámzott a horizont. Távolról még a puszta közepén árválkodó gémeskút is furcsán tekeregni látszott. Egy barna leány igyekezett egyensúlyban tartani egy megrakott talicskát. Néha nagyokat pislogott, amikor egy-egy légy szállt hosszú szempilláira. Jöttek a szagra. Ezek az apró, ám annál idegesítőbb szárnyas rovarok különös érzékkel szimatolták ki a nekik tetsző illatokat. Nem a barna leány szagára jöttek, a rakomány sokkal inkább érdekelte őket, ám a nagy ide-oda röpködésben gyakran kerültek közelebbi kapcsolatba az őket elhessegetni próbáló leánnyal, annak nem kis bosszúságára. Káromkodott is nagyokat, majd rögtön körbe is forgatta pöttyös kendővel takart fejét, hogy megbizonyosodjon róla, nem akadt-e fültanúja, miként tesz javaslatot mindenható urunknak, annak saját szülőanyjával folytatandó házaséletre. Miután ez megvolt, bájos tekintetét az ég felé emelte és félig-meddig bűnbánóan csak annyit mondott: -Bocs...
Épp egy magányos akácfa mögül léptem elő, merthogy ott volt dolgom. ;-) Méregettem a lányt, aztán meghúztam. A kulacsomat. A nagy melegben már bántam, hogy pálinkát töltöttem bele induláskor. Víz éppen lett volna a gémeskútban, de a házi főzésű barackot sajnáltam volna kiönteni, így hát ittam. Egyszer majd elfogy...
Fejemre húztam kalapom, megragadtam a talicska két szarvát és elindultam a lány irányába. A legyekkel sok bajom volt egész nap. Jönnek a szagra. Hogy az enyémre-e vagy arra, ami a talicskán tornyosul, azt annál nehezebb volt megítélni, minél tovább aszalódtam a tűző napon.
-Adjonisten galambom! -köszöntem rá jó hangosan már vagy 30 lépés távolságból
A lány a szemöldökéhez tette a tenyerét, hogy ne süssön szemébe a nap. Csak úgy meredt rám, mintha valami délibábot látna.
-Mondom, adjon az isten! -kiáltottam rá még hangosabban, s közben megemeltem a kalapom.
-Nem vagyok süket! Magának is! -feleselt vissza a tenyere alól. Éles hangja szinte láthatóan vágott magának utat a pezsgő forróságban.
-Aztán mi dolga erre, galambom? -kérdeztem széles vigyorral.
-No, hát először is nem vagyok a galambja, másodszor meg láthassa azt a saját szemivel! -válaszolt dúlva-fúlva.
-Azt látom, hogy itt áll a puszta közepin a degmelegben. De minek? -kekeckedtem vele tovább.
-Tán, ha méltóztatna kilesni a kalapja alul... Amúgy meg minek magának az a malomkő nagyságú kalap? Még elrántja, oszt orra bukik! -szólt vissza csípőre tett kézzel.
-Ha magának ilyen éles a nyelve, eljöhetne velem kaszálni. Csak nyújtogatná előre, a gaz meg dőlne a nyomában. No, de mi a szándéka ezzel a talicskányi ganéval? -érdeklődtem.
-Láthassa. Egyensúlyozok vele. -mondta olyan büszkeséggel, mintha legalábbis az egész emberiség csak őrá figyelne lélegzetvisszafojtva.
-Egyensúlyozik... Látom, nem egyedül van. -mutattam a körülötte repkedő legyekre.
-Oszt mi köze hozzá? Biztos magával gyüttek. Remélem, más nyavalyája nincs a számomra. Hanem maga hova igyekszik ezzel a deglett birkával? -bökött fejével a talicskámon heverő szőrös tetem irányába.
-Sétáltatom. -vágtam rá.
-Sétáltatja? Hisz' deglett! -állapította meg felhúzott szemöldökkel, kissé fintorogva.
-Isten bizony! Szeret levegőn lenni. -magyaráztam a lánynak.
-Fene a jó dolgát... -morgott az orra alatt.
-Irigy rám? Cserélhetünk. -javasoltam neki.
A leány, nagy barna szemeivel méregette egy darabig a szállítmányomat, vetett egy pillantást a sajátjára is, majd nagy nehezen megszólalt.
-No, nem bánom. Kezet rá! Még ezt is szívesebben csinálom, mint itt egyensúlyozni a puszta közepin egész nap.

Aranka elindult a birkával, én meg beálltam a helyére egyensúlyozni. Csak a legyeit ne hagyta volna itt a bosszantásomra... :D

Társkereső oldalak összehasonlítása

Manapság már nem ciki az online társkeresés. Jómagam pl. nyíltan vállalom ismerőseim előtt, hogy fent vagyok társkereskedő oldalakon. Minden társkereskedő oldalnak megvannak a maga jellemzői a felhasználók részéről is. Az egyiken másféle elvárások, paraméterek (Pl. akar-e gyereket, leírja-e nyíltan, hogy szerinte mennyit kell keresnie a Zideális férfinak, stb.) vannak többségben, mint a másikon.
Nem próbáltam ki az összes magyarországi oldalt, de ahol megfordultam, ott kialakult bennem egy határozott benyomás a felhasználók-, az oldal adminisztrátorainak  hozzáállásáról, az oldal használhatóságáról (Mit érünk el előfizetés nélkül, fejlesztik-e az online felületet, vagy már rég magára hagyták és benőtte a virtuális gaz, ellepte a digitális szemét.).

Nem célom rangsorolni, mert a tökömnek sincs arra ideje most szombati ebédidőben. :-) Némi rendszert azért megpróbálok belevinni a könnyebb összehasonlíthatóság végett. Felhasználók (nők, mivel velük próbáltam ismerkedni több-kevesebb sikerrel.), kezelőfelület, adminok munkája, előfizetés.

love.hu

Úgy rémlik, valaha szebb napokat látott. Az utóbbi években többször is regisztráltam oda, néha csak egy, máskor több hónapot is eltöltve. Személyes véleményem szerint az egyik legrosszabb user-állománnyal rendelkező hely, amolyan társkereskedő-oldalak "Mos Eisley-ja", vagyis az univerzum leghitványabb söpredékének a gyülekezőhelye. :-)
Felhasználók:
Rengeteg a kamu-profil, vagy a netről lopkodott fotók (Ugye, mindenki szereti magát szebbnek láttatni, akár úgy is, hogy ismert, vagy kevésbé ismert modellek, színészek fotóit veszik kölcsön erre a célra. A google képkereső szolgáltatása a legtöbb esetben lebuktathatja ezeket.). Tapasztalatom szerint sokaknak van egynél több adatlapja, amiket párhuzamosan használ attól függően, hogy épp melyiket tiltotta le az a valaki, akit előtte elküldött a kva anyjába. Volt olyannal dolgom, akinek legalább 3db aktív profilja volt. Ez abból derült ki, hogy miután az alpárisága miatt letiltottam, még két különböző néven jött vissza mocskolódni.
A nők igen nagy százaléka csak futó kalandot keres, vagy kurválkodik, esetleg az önbizalmát fényezi másokénak a rovására. Valószínűleg a férfi felhasználók is hasonló arányban teszik ugyanezt.
Kezelőfelület:
Rengeteg adatot beírhatunk magunkról, elvárásainkról. Talán túl sokat is, amitől átláthatatlan lehet és a keresési beállításokat is értelmetlenné teszi, mivel alapvető paraméterek megadása sem kötelező. Így, ha valaki pl. magasság szerint keresne, nála nem jelennek meg azok, akik ezt az adatot nem adták meg. De a faszméretet (hossz és kerület) meg lehet adni, hölgyeknél melltartóméretet. Van, akinek ez a legfontosabb. Nem vitatom.
Adminok:
Adatlapot, fotókat senki nem ellenőriz, ezek feltöltés után azonnal láthatóak mindenki számára. A képekkel történt visszaéléseket lehet jelenteni és elvileg az admin intézkedik. Pornográf, ill. erotikus (fehérneműs) tartalmú képeket is fel lehet tölteni egy külön albumba. Aki előfizet az oldalon, az profilképnek bármit feltölthet, akár a kutyáját, vagy egy windows-háttérképet is. Ennek hiányában azonban néhány napon belül az adminok leszedik a profilképet, ha nem egy emberi arcot ábrázol.
Előfizetés:
Nem írok összeget, mert az bármikor megváltozhat és ez a bejegyzés érvénytelenné válik.
Milyen funkciók érhetők el előfizetés nélkül? Napi néhány levél küldése, illetve képkérelem (zárt fotóalbumhoz), ehhez is írhatsz pár sort. Chatelni ingyen és korlátlanul lehet azzal, aki ezt engedélyezi. A kereső egész jól használható. Fotókat csak kicsiben látsz, kivéve, ha az ellenfélnek van előfizetése. Beállíthatod, hogy milyen nemű és korú userek láthassák az adatlapodat. Ezek hasznos dolgok, mert más oldalakon magasról leszarják, ha veled azonos nemű társkeresők is rád kattintanak és ez téged érthető módon zavar. Láthatod, kinek, hány olvasatlan levele van. Ez hasznos, mert akinek sok, annak nem érdemes írni. Régen volt előfizetés csak néhány napra is, ami remek lehetőség az oldal kipróbálására. Ez már megszűnt. Mint más oldalakon, itt is lehet blogot vezetni, ami egy főoldalon megjelenik és mások is olvashatják. Szerintem kiváló lehetőség egymás megismerésére. Kár, hogy többnyire olyan 50-60 körüli unatkozó asszonyságok használják, akik bejegyzéseikben csak egymást átkozzák. :D Ha komoly kapcsolatot keresel és igényes, minőségi "emberanyagból" szeretnél válogatni, akkor nagy ívben kerüld el "Mos Eisley-t"! ;-)

parom.hu

Sajnos ez az oldal is csúszik lefelé a lejtőn. De még mindig a legbarátságosabb helyek egyikének mondható.
Felhasználók: az ittenieket főleg az indokolatlan önteltség jellemzi, bár ez általánosságban elmondható a társkereső nők többségéről. Sokan csak szórakozásból regisztráltak és már az első pillanattól kezdve felbontatlanul hagyják kapott leveleiket. Nem ritka a 200-400 olvasatlan levéllel akár napi szinten belépő női user. Sajnos az olvasatlan levelek számát csak VIP-tagság birtokában láthatod. Szintén idegesítő szokásuk a paromosoknak, hogy sok esetben csak megnéznek és, ha valami nem szimpi, a leveled is csak órákkal, napokkal később nyitják meg. Vagy soha. :-)
Ennek ellenére szerintem sokkal jobban áll az oldal komoly szándékú társkeresőkkel, mint a love.hu.
Kezelőfelület:
Amióta ismerem ezt az oldalt, szinte semmit nem változott. Blogot itt is írhatsz, de egyre kevesebben teszik ezt és azok többsége is érdektelen dolgokkal van feltöltve. Van fórum, akinek erre van ingerenciája, oda írogathat ingyen. A saját adatok és a keresett személy leírása nincs túlbonyolítva, egy lapon áttekinthető. Szerintem ennél több nem is kell.
A keresőt csak VIP-el tudod normálisan használni. Ellenben itt minden fotót nagy méretben látsz előfizetés nélkül is. Egyik legbosszantóbb tulajdonsága, hogy azonos neműek is megnézhetik az adatlapod. Életkor szerint sem lehet korlátozni. Egy idő után le tud hangolni, hogy a látogatóid többsége vagy férfi, vagy 50-60 éves nő.
Adminok:
Kommunikatívak, segítőkészek. Fotókat és bemutatkozószöveget is kizárólag moderálást követően engednek át.
Előfizetés: átlagos. Van VIP és VIP+. Utóbbi drágább, de előfizetés nélküli userek is tudnak neked korlátlanul írni. Megjegyzem, férfiként ez totál fölösleges. A nők nem nagyon írogatnak, ha mégis, akkor megteszik a havi 7db-os ingyen levél terhére. Privát chat nincs. Előfizetés hiányában a többi oldallal összevetve itt elég sok funkciót elérsz.

randivonal.hu

Az általam ismertek közül jelenleg a legnívósabb. Látszik rajta, hogy foglalkoznak vele, nem ér mellközépig a virtuális gyom.

Felhasználók:
Fő jellemzőik, hogy szinte még a szakmunkás végzettségű nők is úgy érzik, nekik igenis jár a diplomás férfi. Meg úgy általában mindenki ezen az oldalon abban a hitben él, hogy akinek nincs diplomája, az sem viselkedni nem tud társaságban, sem hozzászólni nem tud semmihez, sem annyit keresni, hogy egy családot abból fenntartson. Szerény véleményem szerint az intelligencia nem a diplomából következik. A diploma az intelligencia következménye (Néha még az sem kell hozzá.), de intelligencia létezhet diploma nélkül is. Néhányan még azt is kiírják, hogy szerintük egy ideális férfi mennyit keres és elhiheted, hogy vastagon fog az a toll. :-) Nettó 300-500E alatt nem állnak meg az elvárások. Saját jövedelmüket ritkábban tüntetik fel.
Előfizetés mellett sem látható, kinek, hány olvasatlan levele van. Akinek több, mint 10db, annak csak 10+ van kiírva, ami lehet 11db, vagy 1111db is.
Kezelőfelület:
Világos, barátságos, modern. Egyetlen dolog, ami számomra zavaró, az a sok csúszkás (pl. 5-ös skálán mennyire vagy rendszerető/rendetlen) jellemzések.
A képeket csak kicsiben látod, ha nem fizetsz és levelet írni is csak annak tudsz, akinek ún. platina előfizetése van. Ennek hiányában itt sem látod, ki nézett meg, bár az utolsó 3-4 user fotója és kora, kicsiben látható, ezek birtokában némi türelemmel kikereshető, mert a kereső viszont jól használható ingyenesen is. Blog van, de szerintem azt senki sem olvassa, úgy el van dugva az adatlap alján, főoldalon pedig nem jelenik meg. Chat és fórum nincs.
Adminok:
Kommunikatívak, teszik a dolgokat. Az adatlapod egyáltalán nem látható, míg ők nem ellenőrizték. Ha csaló, adathalász felhasználóra bukkannak és te már kapcsolatba léptél vele, figyelmeztetnek amellett, hogy az illetőt letiltják.
Előfizetés: drága, de talán a minőségibb "emberanyagért" megéri. Az a megfigyelésem, hogy az itteniek legalább fele diplomás. Persze ettől még lehet proli, bunkó. :-)
Előfizetés nélkül tehát képeket kicsiben látsz, üzenetet csak platina-tagoknak küldhetsz és csak őket látod a látogatók listában, de a kereső szinte ugyanúgy használható.

csajokespasik.hu

Jelenleg van ott egy inaktív előfizetésem. 1 heti használat után rendkívüli módon megutáltam azt az oldalt. Most csak arra várok, hogy leteljen a 14 nap hibernálás és utána végre végleg törölhessem az adatlapomat.

Felhasználók:
Fő jellemzőjük, hogy szinte egyik sem néz meg, ha levelet írsz neki és csak nagyon kevesen olvassák el azt. Van egy igen-nem játék nevű cucc, amiben igen/nem gombbal lehet jelezni, hogy a random felbukkanó profilképek tetszenek-e. Az igen-ről a kép gazdája értesítést kap. Szerintem ezt sokan úgy használják, hogy az igen-gombbal léptetik a képeket, mert kaptam vagy 60 ilyen igen-ről értesítést, néhány nő még be is jött. Nosza gondoltam, ők tuti, hogy válaszolni fognak, hiszen kölcsönös a szimpátia. Hát, a lónak a faszát! :D El sem olvasták. Az itteni nők elképesztően magas %-a írja be azt a gyerek-rovatba, hogy nem szeretne gyereket. Jó, Magyarország és úgy általában a nyugati világ elvesztette a kontinensért vívott demográfiai háborút, ez nem újdonság. Az arányok viszont megleptek. Más társkereskedő oldalakon sokkal kevesebb ilyet látok. De ezt úgy kell érteni, hogy míg a csajokespasikon 10-ből 5 ilyen, addig pl. a randivonalon, vagy parom.hu-n csak 10-ből 2-3.
Kezelőfelület:
Modern, átlátható. A profilképeket előfizetés nélkül is egész nagy méretben látod, a többit csak kicsiben. Írni nem tudsz, ha nem fizetsz. Blog, chat, fórum nincs.
Adminok:
Nos, itt akadtam ki úgy istenigazából. Az van ugyanis, ha olyan képet töltesz fel, ami nem felel meg a szabályzatnak (Nem téged ábrázol.), akkor az adminok hivatalból törlik. Ezt én 2-3 esetben tettem meg és másnapra már nem volt profilképem, addig be sem tudtam lépni, míg ezt nem pótoltam. Nincs ezzel semmi baj, ez a szabály. De mikor azt látom, hogy nők tucatjai vannak az oldalon akár úgy hogy hónapok óta nem léptek be és mindenféle innen-onnan leszedett képeket használnak profilkép gyanánt, de az adminok valamiért velük szemben még akkor sem intézkednek, ha a jelentés-gombbal erre felhívom a figyelmüket, az több, mint vérforraló. Elfogultnaktűnnek a női felhasználókkal szemben. Mintha rájuk nem vonatkoznának ezek a szabályok. Semmilyen csatornán nem lehet nekik üzenni, csak a jelentés-gombbal, amit általában leszarnak.
Előfizetés: a fentiek miatt rohadtul nem érte meg és inkább veszni hagyok 3 heti előfizetést, de nem bosszantom magam ezzel a kettős mércével. A kereső nem a legjobb, de legalább előfizetés nélkül is használható. Viszont ömlesztve jelenik meg benne az összes találat és a következő oldalon már felbukkannak az előző oldalról ismert arcok.

paratlan.hu

A webes felület nagyon hasonlít a csajokespasik oldalra. Régen ez egy nagyon jó hely volt, nagyon jó arcokat ismertem ott meg. De akkoriban még teljesen ingyenes volt és sokan voltunk. Később fizetős lett, de még akkor is szerettem. Aztán valamiért kicserélték a megjelenését és felemelték az árakat. Azóta csúszik lefelé a lejtőn. Mikor legutóbb benéztem, alig voltak ott páran. 100km-es körben, amibe Bp. is benne volt, 30-40 online felhasználó a 25-40 közötti korosztályból. Ugyan, kérem.
Csak pár napig voltam ott és megállapítottam, hogy az egy döglődő oldal.

elittars.hu

Ide egyszer sem regisztráltam. Elég az öntelt 3,14tsákból, akik miatt állásinterjúvá fajult a randevú (Már szinte fontosabb a végzettség, mint a fénykép.). :D Csak volt valami botrány, hogy nem használható az oldal, nem tudnak keresni, hanem a perceken át megadott adatok alapján lemodellezett személyiséghez az oldal magától hozzárendeli azokat, akik szerinte illenek. Maga a falanszter. Az előfizetéseket pedig állítólag nem lehetett lemondani. Az oldal még működik, tehát valahogy megoldódtak ezek a problémák, vagy csak nem volt elég hangos a népharag, hogy elsöpörje az oldal működtetőit.

A többi oldalt nem ismerem. De, ahol kevés az aktív, rendszeresen belépő user, oda nem érdemes regisztrálni.

A jegy

-Maga miért áll sorba? -érdeklődött egy meghatározhatatlan korú, de inkább öregebbnek tűnő férfi. Társkereskedő-jelvényes tányérsapkája, mely a munkásőrök sapkájához hasonlított leginkább, a homlokára feltolva. Csípőre tett kézzel méregette a sorban előtte álló nőt.
-Jegyért. -felelte szűkszavúan Aranka.
-Mi? Hogy nincs jegye? -bugyogott fel az öregből a mímelt felháborodás. -Hallották ezt, társak? Ennek, itt nincs jegye! -rikoltozta és két kezével Arankára mutogatott.
A nő elpirult. Nem is mert felnézni, csak a cipőjét bámulta. Félt, hogy most mindenki őt nézi és csak goromba, szemrehányó pillantásokkal találkozna.
-Mmm. -csóválta a fejét Aranka.
-Társak (A társ az elvtárs-megszólítás társkereskedelmi változata.)! Ez a társ, itt úgy állt be a sorba, hogy nincs sorbanállási-jegye! -a tömeg felhördült. Az eddig sokféle egyéniség egy kínosan hosszú pillanatig egyetlen lénnyé állt össze. Csőcselékké. Átlag IQ-ját a leghülyébb alkotóeleme határozta meg. Mint régen, a római gladiátor-arénák lelátóin őrjöngő nézők, úgy várták ezek is, hogy a sorbanállási-jegy nélkül sorban álló Aranka áldozatává váljon valaminek. De a nő szerencséjére ez a "valami" sehogy nem akaródzott előbújni az embertömeg testéből. Mindenki a másikat akarta kilökni, hogy elvégezze a "munkát", ezzel szórakozást, látnivalót biztosítva az unatkozó társaknak. Ám a felelősséget, az arcát senki sem merte vállalni, így a lincselés elmaradt. Mire Aranka föleszmélt, a vad tömeg ismét békés egyénekké alakult át, akik egymással beszélgetve várták, hogy haladjon a sor. Csak egy-egy ember vetett egy rosszalló pillantást Arankára, de mikor az ezt észrevette, gyorsan úgy tettek, mintha valami mást bámultak volna.

:-)

Éjszakai séta

Köd gomolygott a rosszul megvilágított utcán. A gondozatlan járdalapok között helyet követelt magának a természet. Néhol embermagasságú gizgazok törekedtek az ég felé. Az elhanyagolt lakóépületek vakolatlan betonfalai vészjósló árnyakként emelkedtek a nő körül, aki egy babakocsit tolt maga előtt. Nem tűnt sietősnek, inkább amolyan esti séta lehetett. A kis, négykerekű kocsi réginek látszott, de megvolt minden kiegészítője, a végére szerelt tetejével együtt, ami szélvédőként szolgált. Az egyik sötét mellékutca bejáratánál egy tányérsapkás férfi sziluettje rajzolódott ki. Apró, narancsszínű pont liftezett a fejétől kb. mellmagasságig. Szájához érve a fénye felerősödött, aztán újra elhalványult. Egy cigaretta. Valószínűleg Társkereskedő márkájú, mivel mást nemigen lehetett kapni.
A babakocsit toló nő irányt változtatott, mikor észrevette a férfit. Biztos, ami biztos, inkább kerülőúton megy, gondolta. Ám úgy tűnt, a rejtélyes alak is pont arrafelé indult el, amerre ő. Válla fölött hátranézett, hogy megbizonyosodjon erről. Közben kis híján felbukott egy, a járdalapok közül kinőtt, térdig érő fűcsomóban. Sietősebbre vette lépteit. Követője alkalmazkodott a tempóhoz. A nőt megrémítette a gondolat, hogy nincs kitől segítséget kérnie, ha netán baj lenne. De erre még gondolni sem mert. Inkább még gyorsabb sebességre kapcsolt. A babakocsi zörgött, nyekergett, ahogy tolta maga előtt a rossz úton. A kocka alakú lakótömbök kísértetiesen verték vissza a babakocsi által keltett csörgő-csattogó zajokat. A nő szíve a torkában dobogott és egyre kellemetlenebbnek érezte a nyirkos, hideg levegőt is, mikor egy kéz ragadta meg a vállát. Azonnal megállt, szinte leblokkolt. Mozdulni sem tudott az ijedtségtől.
-Aranka! -szólította meg a hang.
Béla volt az, aki még mindig nem heverte ki a szakítást.
-Maga? -kérdezett vissza remegő hangon a nő.
-Én. -felelte Béla.
-Mit akar tőlem?
-Szeretem magát, Aranka! Jöjjön hozzám feleségül! -vallotta meg a férfi. Bár maga sem volt teljesen tisztában azzal, milyen is szerelmesnek lenni, mivel sosem volt az.
-Taszilót szeretem, már mondtam. -vágott vissza a nő. Igaz, Taszilóhoz azóta sem sikerült közelebb kerülnie.
-Kár. -mondta Béla lehajtott fejjel. -És ez itt? A maguk gyereke? -mutatott rá a babakocsira.
Aranka felhajtotta a takarót a babakocsiban. -Á, dehogy. Csak szenet hozok. Ma osztották a fejadagokat. -válaszolta a nő, szemét le sem véve a babakocsiban szállított szénkupacról.
:D

A gyűrű

-Aranka. -kezdte Béla kínlódva mondandóját, mialatt erősen megfakult, szürke tányérsapkáját markolászta maga előtt. Hasonlított a munkásőr sapkára, csak erre a Társkereskedők egységes jelvénye volt kitűzve.
-... -a nő csendben maradt, láthatóan kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben. Béla betoppanása előtt épp a bádogbögréjét tisztogatta az ujja hegyével. Napközben a táskájában hordja és estére lerakódik benne egy csomó szösz.
Béla bal kezével elengedte a sapkáját, de a jobbal ugyanolyan görcsösen szorította, mint előbb. Zsebében kezdett kotorászni, aztán újra a sapkát fogta és ezúttal a jobb kezével nyúlt a másik oldali zsebbe. Egy fémesen csillogó alátétet húzott ki. Lefújta róla a zsebpiszkot és remegő kézzel Aranka felé nyújtotta. A nő kikerekedett szemmel követte a férfi mozdulatait.
-Én úgy érzem, sokat voltunk mostanában együtt. És úgy érzem, ez elég volt, hogy megismerjük egymást és úgy érzem, vagyis ez a gyűrű. Ööö izé. Hozzám jönne feleségül? -nyögte ki végül. Arcán izzadtságcseppek szaladtak lefelé. Az orra hegyén épp megállni látszott egy, majd engedve a gravitációnak, folytatta útját a padló felé. Útközben még érintette Béla fehéres ingét, de a sós folyadékcsepp megpattant a ruha durva anyagán és eltűnt.
-Hogy mi? -kérdezte Aranka megszeppenve. A bádogbögrével az ablakhoz sietett, mintha sürgős dolga támadt volna épp ott.
-Hogy lesz-e... -ismételte bátortalanul a férfi. Majd a kezében szorongatott fémkarikára bökött a tekintetével. -Nézze csak! Eredeti horganyzott alátét. Húzza fel, kérem!
Aranka tétovázott kicsit, aztán a következő válasszal rukkolt elő.
-Szép.
-Igen, az.
-De... én nem mehetek magához. -magyarázkodott a nő.
-Hogy mi?
-Én mást szeretek.
-Hogy mi?
-Taszilónak hívják. -árulta el Aranka.
-De hát... Mióta, vagy hol? -érdeklődött dadogó hangon Béla.
-Épp itt ment el az ablakom alatt.
-Itt?
-Igen, itt. És én most rögtön beleszerettem. -mondta mosolyogva Aranka.
Béla teljesen zavarba jött. Már sok időt töltöttek együtt, mióta a Népnemzeti Társkereskedő Hivatal kijelölte őket egymásnak ismerkedésre, de még soha nem látta a nőt mosolyogni.
-Taszilóba. -ismételte Béla.
-Bele. -erősítette meg a nő.

:D

Péntek van

-Na, ezt nézd meg! Többdiplomás, művészetkedvelő, tagja a mensa klubnak... Mi a véleményed? -olvasta fel a táblagép kijelzőjén megjelenő információkat az egyik társkereskedő nő adatlapjáról Rezső.
Béla maga elé tartotta szemüvegét és helyeslően hümmögött, miközben szemével végigfutotta a szöveget.
-Nos, igen. Látszik is rajta. -jegyezte meg a nő fotóját szemügyre véve. -Na látod, ennek a nőnek elhiszem, hogy intelligens és művelt. Ez egy igazi finom hölgy, csupa nagybetűvel. -tette hozzá.
-Elhiszed neki? Miből gondolod, hogy igazat mond? -kérdezte Rezső.
-Nos. -kezdte Béla. Szemüvegét az asztalra helyezte és kihúzott egy szál cigit a tárcájából. -Abból, hogy ma péntek van. -világosította fel barátját, s egy elegáns mozdulattal meggyújtotta a cigit a szájában, majd lábát keresztbe téve hátradőlt a fotelben. Nyomatékossá téve előbbi kijelentését, megismételte azt. -Abból, hogy ma péntek van, kedves barátom.
-Á, értem. -mondta Rezső, s egy pillanatra úgy látszott, elgondolkodott.
-Bizony.
-De ma szerda van. -javította ki Bélát.
Bélának torkán akadt a füst. Némi köhécselést követően az alábbi mondattal korrigálta magát: -Ezt a hülye picsát... -majd cigijét a hamusba nyomkodva felállt és kiment hugyozni.
:-)
Ez a kis történet csak egy karikatúra azokról, akik horoszkóp/csillagjegy alapján szeretnének maguknak párt választani és ha a Nagy Ő épp mérleg, vagy halak, akkor már nem is olyan nagy ő. :-)

Alien: Covenant

Ahogy azt sejtettem, a film egyik legerősebb jelenete a patkó-alakú idegen űrhajó felfedezése és a Tervezők városába való bemenekülés közötti volt (A gyengélkedőben összezárt nő és a megszülető alien.). Ezt követően egy kicsit leül a cselekmény. Ahogy a Covenant kapitányát tőrbe csalja szintetikus David, az teljesen érthetetlen. Ilyen idióta nincs a világon. Röviden: szintetikus David a Tervezők kiirtása után továbbfejleszti a bolygón elszaporodott alieneket, állítása szerint kommunikál is velük. Mindenesetre az egyik fehér alien, miután kinyírta a legénység egy női tagját szinte pacsizik Daviddel, amit a kapitány végignéz. Aztán a nála lévő gépkarabéllyal szétlövi az alient, majd magyarázatot kér Davidtől, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen. Az elcsalja valami pincébe, ahol preparált alieneket mutat neki, a fő attrakció pedig a korábbi Alien-filmekből már ismert alien-tojások. "Ezek veszélytelenek." mondja, majd mikor az egyik tojás teteje szétnyílik, arra bátorítja, nézzen csak bele, érdekes látvány. A kapitány pedig engedelmesen belenéz, a többit pedig a rutinos Alien-nézők már sejthetik. :D
Azt sem értem, miért gyorsabb a kis szörnyek növekedése. A "nyolcadik utas" még órákkal később kelt ki Kane-ből és további órákba telt, mire megnőtt. Az arctámadó is órákig volt a fejére csavarodva.
Az Alien 4 c. felejthető darabban a szemüveges csávó, akibe a hadsereg petéztette bele az arctámadót, a film szinte teljes cselekménye alatt hordta magában a kis szörnyet, mire az kikelt. Ripley az Alien 3-ban már az elejétől magában hordozta és az a film nem órákat, hanem napokat ölel fel. Ebből a szempontból következetlen a film.
Vissza a Covenant-re: a női főhős, Daniels ránézésre kimondottan szimpatikus volt ebben a szerepben, mert egy olyan külsejű nő, aki bármikor szembejöhet az utcán. Nem úgy, mint a Prometheus Vickers-e, akit Charlize Theron alakított. Mikor lát ilyet az ember? Majdnem soha. Ez egy 9-es külsejű nő. (Csak azért nem 10-es, mert azt fenn kell tartanunk annak, aki felülmúlhatatlanul tökéletes és valószínűleg nem is létezik. :D )
Szóval ez a Daniels meglepően bátor, hősies, amazon-szerű az akciójelenetekben. Ami pedig kvára nem illik ahhoz az átlagnő-külsőhöz, ami első ránézésre olyan hitelessé tette a karakterét. Személy szerint jobban örültem volna, ha a különleges helyzetre adott reakciói is átlagemberesek, valóságosak. Érdekes, hogy a film első felében (gyengélkedős jelenet) ezt kitűnően megoldották, velük együtt vert a szívem a nézőtéren és elhittem, hogy tényleg összefossák magukat a félelemtől. Miután a kapitány belenézett az alien-tojásba, a film kizökkent ebből a remek hangulatból és az említett heves szívverés többé már nem tért vissza nálam. Egyetlen pozitívum a film vége, ami erősen hasonlít az Élet c. film végéhez: zéró happy end, sőt minden a lehető legrosszabbul sült el és a néző fantáziájára bízza, milyen jövőt képzel el hőseinknek, azzal az egyetlen kitétellel, hogy annak a pokol legmélyebb bugyrában kell játszódnia. :-)

Élet (film)

Élet

Csak azért néztem meg (egyedül), hogy végre alkalmam legyen kimozdulni a négy fal közül. Nem vártam tőle sokat, de a sci-fi műfaját alapvetően kedvelem. A koncepcióra nem adhatunk jó osztályzatot, hiszen ezt a történetet elmesélték már számos alkalommal. (Elszigetelt legénység próbálja megakadályozni, hogy az útközben talált idegen életforma eljusson a Földre, mert akkor az emberiségnek kampec, miközben azért saját életük megóvását is igyekeznek napirenden tartani.)
Azonban van két dolog, sőt három, amiért érdemes ezt a filmet megnézni!
1. annak ellenére, hogy a nyócadikutason, prométeuszon, a valamin, stb. nevelkedett mozinézők pontosan ismerjük a várható/elvárható eseményeket, az Élet kellően izgalmas cselekménnyel és néhol szinte fullasztó légkörrel kedveskedik nekünk.
2. hiába is várjuk, az Élet nem gázol mellközépig a Hollywood-i klisékben. Ami annak tűnik, az sem az. Számíthatunk szokatlan fordulatokra!
3. tájékoztatjuk továbbá nézőinket, hogy az Élet még nyomokban sem tartalmaz happy endet. :-)

Aranka v1.0

-Dögös a burkolat. -jegyezte meg Béla kéjes vigyorral. Valami késztetést érzett, hogy tetszését úriemberhez méltóbban fejezze ki, pedig Béla közel sem volt úriember.
-Vagyis... Talán egy kicsit tapló voltam. Szóval te nagyon szép vagy. -korrigálta magát. Szemét szégyellősen lesütötte. Belül furcsa bizsergést érzett. Vajon miért? Kérdezte magától. Hiszen ez itt nem több, mint egy életnagyságú poszter, vagy egy szobor. Illetve mégis. Hogy lehet így gondolni erre a remekműre? Ez itt az emberiség legtökéletesebb, legkifinomultabb és talán legszebb alkotása. Ő Aranka, a mesterséges nő. A fejlesztők maximális élethűségre törekedtek minden tekintetben. Szinte lehetetlen őt megkülönböztetni egy valódi embertől.
Béla karnyújtásnyi távolságra volt a nőtől. Az egy kis dobogón állt, teljesen mozdulatlanul. A férfi képtelen volt betelni a szépségével. Bár Aranka arca első ránézésre kifejezéstelennek tűnt, Bélát mégis rabul ejtette. Hol tökéletes alakját pásztázta tekintete, hol a szemében keresett válaszokat bárgyú kérdéseire. Komolysága, rideg, elegáns szépsége valami megfejthetetlen vonzalmat keltett benne. Aranka nem mosolygott, kissé szomorkás szemei mereven előre néztek, nem pislogott, nem lélegzett. Pillanatnyilag inaktív állapotban volt.
-Csodálatos... Felfoghatatlanul szép vagy. -mantrázta Béla suttogva. Aranka szemébe nézett és egészen intim közelségbe lépett hozzá. Érezte a teste melegét (A fejlesztők erre is gondoltak, természetesen.). Ujjával óvatosan végigsimította a nő finom arcát.
-Ki van odabent? -kérdezte halkan. Révületbe ejtette a nő tekintete. -Vagy-e olyan jó arc belül is, mint kívül? Úgy értem, kedves... -tette még hozzá.
-Maga, hogy kerül ide? -ripakodott rá egy férfihang a terem túloldaláról. Eközben sietős léptek hallatszottak egyre közelebbről. Hátranézett, olyan megszeppenve távolodott el Arankától, mintha rajtakapták volna valami illegális tevékenységen. Ami azt illeti, az igazság nem is állhatott volna közelebb az elképzeléshez. Valóban nem volt joga ott tartózkodni, hiszen ő csak egy takarító.
-Én? -kérdezett vissza.
-Igen, maga. Hogy jött be ide? -ismételte a szigorú hang.
-Csak nyitva volt az ajtó. Sajnálom, én nem... -magyarázkodott volna, de nemigen jutott eszébe semmi mentség, hiszen tudta, hogy ez számára tiltott terület, ám az ajtó nyitva állt, ez tény.
A jövevény az ajtóra nézett, megállapította, hogy Béla igazat mond.
-Zárva kéne lennie, hol van a személyzet? Nem volt itt senki, mikor maga bejött? -kezdte faggatni.
-Senki. -jött a szűkszavú válasz.
-Kikísérem magát. Legközelebb azonban jelentse az ügyeletesnek, ha hasonlót tapasztal és ne mászkáljon mindenfelé. Megértette?
-Persze. Meg.
Az ajtó melletti paraván alól egy kéz lógott ki. Mindketten észrevették, megálltak.
-Mi a szar... -motyogta a jövevény, s egy mozdulattal elrántotta a paravánt. 3 ember volt egymásra dobálva, nyakatekert pózban. Hátranézett és minden világossá vált. Béla a padlón feküdt, Aranka fölötte állt. Tekintete vészjóslón fordult a férfi irányába...

;-)

Kong: Koponya-sziget (első benyomások a filmről)

Megnéztem a Kocsonya-ligetet, ami nem csak az ürességtől Kong.
Már az elején erős késztetést éreztem, hogy felálljak és kisétáljak a teremből. Az expedíciós csapat tagjainak toborzását kissé összecsapottnak éreztem, mintha ez egy olyan része lenne a történetnek, amin jobb minél előbb túlesni, hogy aztán alaposan megrázzuk a CGI-fát és ránk szakadjon az a látványorgia, ami kb. egyedül viszi vállán az egész produkciót. Pazar a vizuális élmény. Kiemelendő az egysíkúnak tűnő ezredes-karaktert remekül hozó Samuel L. Jackson játéka és a... Mi is? Ja, kb. ennyi. A Koponya-sziget lubickol a következetlenségekben.
Ott van pl. az első akciójelenet, amikor az óriásmajom elkezdni lecsapkodni a helikoptereket. Nem számoltam, hány géppel is vonultak fel az emberek, de minimum 10-12db lehetett. Körbevették King Kongot és elkezdték osztani géppuskákkal. Ez oké, de miért mentek hozzá olyan közel, hogy az egyenként lecsapkodja őket, mint a szemtelen piaci legyet? Egy veterán ezredestől profibban kivitelezett akciót várnánk, ez meg 5 perc alatt az összes gépét elveszíti. Ja, spoiler! :hahota
A konzekvencia teljes hiánya látszik a sziget állatvilágának bemutatásán. Valamitől ott néhány állat óriásira nőtt (Nem derül ki, mitől.). A majom, a kétlábú harci gyíkok, a bivalyok, egy polip és egy gigantikus pók, ami kb. akkora, mint maga King Kong. Miért nőtt arányaiban sokkal nagyobbra a pók? Miért nem nőtt meg a többi állat is? És az ott élő bennszülöttek miért maradtak normálméretűek? Ezen az alapon még a vírusoknak is legalább gombostűfejnyinek kéne lenniük, a fűszálaknak pedig villanyoszlop magasságúnak.
Emellett sikerült úgy elmesélniük ezt az egészet, hogy az égvilágon semmi sem fogott meg benne. A látványon kívül.
Egyszer nézhető, többször még háttérzajnak sem.

Nagyon várom az új Alien-filmet, a Covenant-et. Az előzetesektől is a hideg futkos a hátamon. :-)