Hollol tölténet

Tasziló rémült tekintettel állt a hálószoba ablakánál. Éjfél már rég elmúlhatott. Kezében egy kis üvegpoharat szorongatott, ám az 90 fokban elfordítva volt a kezében. Észre sem vette, hogy az összes víz kifolyt belőle, de Taszilónak most nem az éjjeli innivalója volt a legnagyobb gondja. A csaptól visszafelé jövet pillantotta meg az árnyat az utca túloldalán, pontosan az ő ablakával szemben. Egyenesen rá nézett, legalábbis fejét Tasziló irányába fordította. Tekintete nem látszott, mert vizes haja arcára tapadva eltakarta. Mozdulatlanul állt ott, a szakadó esőben. Tasziló épp azon kezdett merengeni, mióta állhat ott, amikor észrevette, hogy az a nőalak egy rövid nyelű baltát markol. A hideg acélpengén hol a közvilágításért felelő lámpatest, hol pedig a telihold fénye csillant meg. Sarkáról kövér cseppekben potyogtak a vízcseppek. Tasziló igazán akkor rémült meg, amikor felismerte az esőben szobrozó illetőt. Aranka volt az. Egyetlen pillanat alatt minden megvilágosodott. Előző este bevallotta a nőnek, hogy füllentett a csillagjegyét illetően. Egészen pontosan nem is a csillagjegy, hanem az aszcendens hibádzott. Tudta, hogy a nő érzékeny az ilyesmire. Nem kellett volna őt feldühíteni, de már késői óra ez a megbánásra. Most itt áll ez a dühös asszony és ki tudja, mi a szándéka azzal a baltával. Szerencsére a szobában sötét van, így nem látja őt. Ebben a pillanatban a szemközti parkolóház felső szintjén egy autó fényszórója épp Tasziló arcába világított. Mire elmúlt a hirtelen fénybenézés okozta káprázat, a nő már nem volt az utcán. Két, teljesen száraz lábnyom maradt utána, pontosan azon a helyen, ahol az imént állt. Taszilót kirázta a hideg. Hiszen az eső már este 9 óta megállás nélkül esik. Hány óra is van most? Hajnali három? Azóta ott állt mozdulatlanul az esőben és csak arra várt, hogy őt megpillantsa. Hová lett? De hiszen egy balta volt nála! Tasziló az ajtóhoz rohant, hogy a biztonság növelése érdekében odahúzza elé a cipős szekrényt. Ám ekkor...
KKRRREEECCCCSSS-KKKKRRRAAACCCSSS A balta már bent volt az ajtó széthasított fa részei közé ékelődve...
:D

Trónok harca randi :-)

Aranka és Béla már hét órája kedvenc sorozatukról beszélgettek. A Trónok harca szinte kimeríthetetlen témának bizonyult. Királyságok, sárkányok, háborúk, összeesküvések, lovagok és lovaginák. ( :D ) Mindketten a legnagyobb rajongók közé sorolták magukat és egymás szavába vágva, egymás mondatait befejezve idézték fel a legemlékezetesebb pillanatokat a legapróbb részletekig. Béla nagyon örült, hogy véletlenül a Stark rémfarkasos pólóját vette fel a randira és általa kifogyhatatlan beszédtémához jutottak. Ezen kívül csak kínos hallgatás és néhány sablonos kérdés volt a tarsolyában. Szóval minden a legjobb úton haladt, bár egymásról gyakorlatilag semmit sem tudtak meg az eltelt sok-sok órában. A pincérek már egymást váltva verték őket szemmel, s amikor csak tehették az ő asztaluk mellett mentek el, torkukat hangosan megköszörülve próbálták vendégeiket ráébreszteni, hogy az elmúlt 7 órát mindössze egy-egy csésze jéghideg kávé fölött töltötték. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek csak melegedni ültek be és alig fogyasztottak valamit.
-Dracarys! -poénkodott Béla, az Aranka szájából lógó cigihez tartva öngyújtóját. A nő azonban elkomolyodott. Ezt elsősorban abból lehetett megállapítani, hogy jobb szemöldökét alig észrevehető mértékben felhúzta.
-Hogy mi? -kérdezte szigorú, számonkérő hangon a nő. Most már egyértelműen kiült az arcára, hogy valami nagyon nem tetszik neki. A cigarettát, melybe épphogy beleszippantott, remegő kézzel nyomkodta bele a hamusba. Kezébe vette kis retiküljét, majd egy hirtelen mozdulattal felpattant az asztaltól. A szék hangos nyikorgással csúszott hátrafelé a csempézett padlón.
-Sárkánytűz. -felelte Béla kissé elbátortalanodva. Megszeppent vonásait mosollyá próbálta alakítani, de ő maga sem érezte úgy, hogy ez sikerült. Tanácstalan tekintettel meredt Arankára. Karja még mindig ki volt nyújtva öngyújtóját tartva abba az irányba, ahol az előbb még beszélgetőtársa, potenciális jövendőbelije ült.
-Komolyan azt hitted, hogy átbaszhatsz? -fakadt ki a nő. Feje vörös volt a dühtől. Senki sem szereti, ha hülyének nézik, Aranka meg aztán pláne.
-De... miről beszélsz? Nem értelek. -kapkodott levegő után Béla.
-Hogy is érthetnéd. Nos, kedves barátom! -kezdte, a barátom szót pedig alaposan kihangsúlyozta, hogy ezzel is nyomatékosítsa Bélában, hogy itt és most mindennek vége. -A dracarys stimmel. -itt egy kis hatásszünetet tartott, majd így folytatta. -Csakhogy bazdmeg! Te alsó valyriai kiejtéssel mondtad, miközben Daenerys, aki ezt szokta mondani, felső valyriai nyelven beszél! Azt hitted, nem szúrom ki? Te szerencsétlen! Lószart sem tudsz a Trónok harcáról. Fogadok, még egyetlen részt sem láttál! -üvöltözött eltorzult hangon a nő, majd sarkon fordult és Béla már csak cipője egyre távolabbi kopogását hallotta.
Csak ült ott leforrázva, a kávézó többi vendége némán bámulta őt. Ki sajnálkozó, ki megvető pillantásokkal méregette. A pincérek fellélegeztek. Végre újra szabad lesz az asztal. Közben azért összevigyorogtak kárörvendőn.
:D

A Nagy Betonbagoly Démon

-Tisztelt híveim! Azért gyűltünk össze ezen a borzasztó helyen (Eger mellett.), hogy megidézzük a Nagy Betonbagoly Démont, aki majd ítéletet mond a társkereskedő oldalakon büntetlenül garázdálkodó egri nőkök felett. -kezdte a fekete-misét a bagolyálarcos főpap.
-Mind így szólunk! -harsogta a több száz fős tömeg. Hangjuk tompán visszhangzott a bizarr és igen veszélyes szertartás helyszínéül szolgáló homokbánya függőleges falain.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon! Kérünk Téged, jelenj meg hű követőid előtt! -olvasta a pap a kezében tartott, vaskos könyvből.
A tömegben álló hívek előbb csak a szemük sarkából néztek körbe, történik-e valami, majd a fejüket is elforgatták. Ám egyelőre síri csend uralkodott a környéken.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon! Kérünk Téged, jelenj meg hű követőid előtt! -ismételte meg a pap.
Ekkor hirtelen feltámadt a szél, mindenfelé kavarva a port, szemetet. A hívek tanácstalanul meredtek hol az őket körülölelő forgatagra, hol pedig egymásra.
A pap bátortalanul nézett fel a kezében tartott könyvből. Feje mozgása követte a szemét. -Tetetete Te? Vagy az? Te vagy Nagy Betonbagoly Démon, aki itt megjelent? -dadogta a pap.
Villámok kezdtek el cikázni az emberek körül és egy vakító felvillanást követően testet öltött...
Mindenki elcsodálkozva bámulta a kőoltár tetején szárnyát csapkodó baglyot.
-Igen. -felelte a bagoly. Első ránézésre épp olyan bagoly volt, mint a többi. A különbség mágikus erejében rejlett, valamint abban, hogy ez beszélni is tudott.
Bár valószínűleg mindenki számított erre, mégis hitetlenkedve fogadták a hívek a beszélő bagoly megjelenését.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon, köszöntelek szerény kis világunkban. -üdvözölte a pap.
-Térj a tárgyra! -ripakodott rá a bagoly. Szemei ijesztően felvillantak, amikor a mondat elején felvitte a hangsúlyt.
-Persze, persze. -felelte remegő hangján a pap. -Nos, mi csak kérni szeretnénk Tőled egy aprócska szívességet.
-Huhúúúú! És mi volna az? -érdeklődött a démon.
-Itt vannak ezek a megátalkodott egri nőkök. -a pap egy több ezer oldalas dossziét nyújtott a bagolynak, amiben az egri társkereskedő nőkök gaztettei olvashatók. A madár átfutott néhányat az iratok közül, majd félőrült módjára elkezdett össze-vissza repkedni. Szárnyait olyan kíméletlenül csapkodta, hogy csak úgy hullt belőlük a toll.
-Ó, Te Nagy Betonbagoly Démon! Jól érzed Magad? -kérdezte aggódó hangon a pap.
-De hisz ez... De hát ez... Ez... Mi a szar ez??? -rikácsolta a bagoly. Szemlátomást nem tudta feldolgozni a látottakat.
Kis idő múlva a helyzet javulni látszott. A bagoly kissé hiányos tollazattal egy faágon zihált. Tekintete a dosszié és az embertömeg között cikázott. Majd egy váratlan pillanatban torkát megköszörülve visszaszállt a kőoltár tetejére és így szólt:
-Khmm. Nos. Ez valóban förtelmes. És... és hát érthetetlen. Nem is értem. Hogy lehet ez... ez... Mi a szar ez??? -ismét úgy felingerelte magát, hogy az előbbi vad repkedést szinte mozdulatról mozdulatra megismételte.
Úgy 10 perc múlva, mikor újra lenyugodott, végre meghozta az ítéletet.
-Én. Sőt, mi! Mi, a Nagy Betonbagoly Démon úgy határoztunk, hogy a társkereskedő egri nőkök az ellenük felhozott vádpontban, vagyis a folytatólagosan elkövetett egrinősködésben bűnösnek találtattak! -pattogtak a bagoly szavai a hegybe vájt homokbányában. Az ítélet hallatán szinte egy emberként lélegzett fel a sok száz fős hallgatóság.
-Büntetésül arra ítéljük a társkereskedő egri nőköket, hogy soha, senki ne írjon nekik társkereskedő oldalon, az ő leveleikre pedig senki ne válaszoljék, el ne olvassa azokat! -fejezte be a bagoly az ítélet kihirdetését. A büntetés hallatán néhány ember elájult, mások hangosan felszisszentek. Ilyen szigorúságot még ők sem vártak.
:D