A Csillagok háborúja a szocialista sajtó szemével :-)

1979-ben a Dunántúli Naplóban jelent meg egy ismertető írás a Star Warsról. A szerző aligha láthatta a filmet, ezért a képaláírás kissé viccesre sikerült.
Ezen felbuzdulva megpróbáltam a hetvenes évek szocialista újságírójának szemén keresztül újraértelmezni a filmtörténet eme klasszikusát. :D

"Űrhajósok, az egyik főszereplő majommal." :-)

Karateruhás paraszt, kakaóscsiga-árus lány és néptáncos is feltűnik a film egyik jelenetében.

Aranyszínű páncélba öltözött lovag áll egy hordó mellett. Talán egy királylányt szeretne kiszabadítani, vagy a lovát keresi?

:D

Az élet nagy kérdései

Béla lótuszülésben, két tenyerét összezárva elmélkedett a világmindenség nagy kérdésein. Ebben a mély meditatív állapotban szelleme és teste különvált, ilyenkor képes volt végtelen távolságokat is beutazni térben és időben egyaránt. Ha akarta, egy tibeti kolostorban, vagy az ókori Indiában csatlakozott rá a Föld szívcsakrájára, hogy a misztikus kollektív tudatenergia elárassza elméjét az egyetemes bölcsességgel, s így ráleljen a kérdésre. Mit kérdésre... A Kérdésre, sőt, A KÉRDÉS-re.

Ebben a pillanatban Béla szemhéja felpattant, mint az órarugó, tekintetében pedig fény gyúlt. Megvan! Rálelt az egy igaz útra, melyet a tibeti lámák és a hindu papok évezredeken át hiába kerestek, de Béla nem csak rálelt, hanem végig is ment rajta. Az út végén pedig ott állt A KÉRDÉS maga.

-Mi bajod, Béla? -kérdezte Aranka. Béla előtt állt csípőre tett kézzel és aggódva figyelte transzban elmerülő férje minden mozdulatát.

Béla szelleme épp az imént tért vissza testébe. Arca rezzenéstelen volt, csak a szemét forgatta Aranka irányába.

-Megvan! -kiáltott fel váratlanul.

-Mi van meg? -riadt meg Aranka, kezével a szívéhez kapva.

-A kérdések Szent Grálja, Aranka. Az van meg. -felelte nyugodt hangon-

-A kérdések szent gája? Gájra? -Aranka sikertelenül próbálta felidézni azt a g-betűs szót, amit Béla az előbb mondott.

-Mindegy. -mondta lekezelően. -Na és tudod, mi az? Á, persze, honnan is tudnád, hiszen pont attól az, ami. -tette hozzá.

-Elárulnád végre? Kihűlt a krumplilevesed és felmelegedett a söröd. -sorolta Aranka kíváncsisággal vegyes aggodalommal.

-Nos, Aranka. Neked elárulom. -kezdte Béla.

-?

-A kérdések kérdése: Tud-e bármi is akkora kupacot sz@rni, mint amekkora ő maga? -osztotta meg vele teljes átéléssel.

-És tud? -kérdezett vissza Aranka, miközben láthatóan nem értette meg, hogy itt már maga a kérdés megfogalmazása is évezredes előzményekre vezethető vissza. Ugyan honnan a fészkes fenéből lehetne erre tudni a választ? -elmélkedett Béla, de végül nem válaszolt Arankának. Ehelyett fogta hideg krumplilevesét és beleöntötte az üres söröspohárba, a meleg sört pedig a levesestányérba. Probléma megoldva. Most már ami hideg, az a söröspohárban, ami meleg, az a levesestányérban volt. Helyreállt az egyensúly.

:-)

A karácsonyfa

-A holnapra várható időjárás: országszerte erősen felhős, helyenként esővel, napközben is megmarad a köd. -sorolta az öltönyös férfi a tv képernyőjén. Tekintete életunt volt, de profizmusáról tanúskodott, hogy mindvégig mosolyt erőltetett az arcára.
-B*sszátok meg a ködötöket! Meg az esőtöket is a kib*szott felhőtökkel együtt! Egész héten a sz*ridőt mondjátok! -kiabált Béla a fotelben ülve. A nyomaték kedvéért az öklét is megrázta a tv készülék irányába. Persze csak a bal öklét, mert a jobb kezében a félig üres sörös poharat tartotta és a világért sem szerette volna kilöttyinteni szobahőmérsékletű Kőbányaiját. Általában jól megmondja a magáét az időjósoknak, de most különösen dühös volt rájuk. Részben a már említett hosszabb ideje tartó ködös, esős idő miatt, részben pedig azért, mert a híradó előtt vetített krimi egyik szereplőjével is alaposan összeveszett. Már amennyire a tévé előtt ülve össze lehet egy filmszereplővel.
-Hagyd már, Béla! -szólt rá felesége a szomszéd szobából. -Inkább gyere ki és csodáld meg, milyen szépen feldíszítettem a karácsonyfánkat!
Béla morogva tápászkodott fel kedvenc ülőhelyéről, fehér atlétáját visszatűrte melegítőnadrágjába és kezében a félig üres söröspoharával kicsoszogott a nappaliba.
-Nah. Ez tényleg szép lett. -ismerte el neje munkáját. -Tasziló, gyere ki! Anyád elkészült a karácsonyfával... izé, meghozta a Jézuska! -korrigálta magát, miközben a gyerekszoba felé kiabált. Pillanatokon belül kopogás hallatszott a radiátorból. A szomszéd ütötte teljes erőből. Béla kiabálása rendszerint ezt váltja ki belőle. A panellakások falai vékonyak...
-Ugye? Olyan gyönyörű, ahogy itt haldoklik a szoba közepén. -dicsérte Aranka a fát. -Persze kellenek rá ezek a díszek is, hogy a pusztulás még szebb legyen.
-Ja. Csak ne hullajtaná a kib*szott leveleit... -böffentett Béla. -Aranka, most mondd meg, mé' nem tud ez normálisabban, szebben pusztulni itt nekünk!
-Hű... -csodálkozott el a kis Tasziló is, kiérve a nappaliba. Ez volt a hetedik karácsonya.
-Látod, fijam... -kezdte Béla akadémikusan. -Minden évben egy lakásban haldokló élőlénnyel ünnepeljük meg a kis Jézus születésnapját. Százmillió fiatal élet elpusztítása szerintem méltó ehhez a naphoz.
-De miért? -értetlenkedett a kis Tasziló.
-Azé', mert ezé' vannak. 5 évig nőnek azé', hogy 1 hét alatt itt elszáradjanak nekünk, a szoba közepén. -magyarázta Béla.
-Felhozni nehéz volt. Nem jó a lift. 5 emelet gyalog és még szúr is. Nem elég, hogy itt pusztulhat nálunk, de még szurkál is. -méltatlankodott Aranka.
-Ne aggódj, lefelé könnyebb lesz. -kacsintott Béla a feleségére, fejével az ablak felé biccentve. Mindketten felnevettek.

A betelefonálós műsor

Béla a tévé előtt terpeszkedett kedvenc foteljében, amelynek eredeti bőrkárpitját azóta nem látták, mióta állagmegóvás ürügyén Aranka megvarrta rá azt a műszálas anyagból készült, cikkcakk-mintás védőhuzatot. Bal kezében jól megérdemelt szobahőmérsékletű Kőbányai sörét, jobb kezében áruhitelből vásárolt Iphone 5-ösét fogta. Épp kedvenc betelefonálós műsora kezdődött az ATV-n és mint minden hétköznap este az elmúlt 10 évben, most is megpróbált adásba kerülni. Jól meg akarta mondani annak a pökhendi miniszterelnöknek. Nem mintha az hallgatta volna, amit a betelefonálók mondanak a tv-ben, de Bélát ez különösebben nem izgatta.
A telefon kicsengett és egy évtized után először megszólalt valaki a vonal túloldalán.
-Első betelefonálónk a vonalban. Jó estét kívánok! -konferálta fel a kamerába bámuló műsorvezető.
Béla nagyon meglepődött a helyzeten. Maga sem hitte el, hogy most sikerült. Hirtelen elfelejtette, miért is várt erre 10 éve.
-Ööö, halló! -szólt bele tétován a telefonba.
-Jó estét! Kihez van szerencsém? -kérdezett vissza rutinosan a műsorvezető.
-Béla. Vagyok a Felszabadulás utcából. -folytatta bizonytalan hangon. Bár azt nem tette hozzá, hogy melyik városban van az a Felszabadulás utca.
-Parancsoljon, Béla! A mai témánk adott, de bármi mással kapcsolatban is szívesen várjuk a hozzászólását. -hangzott el a tévében.
-Na most én Béla vagyok.
-Igen.
-Én vagyok a vonalban? -érdeklődött Béla. Hangján hallani lehetett, hogy csak időhúzás a célja, míg össze nem szedi gondolatait. A műsorvezető türelmesen engedte.
-Igen, Béla. Ön van a vonalban.
-Akkor jó. Nekem az lenne a hozzászólásom, hogy... Akkor, most adásban vagyok?
-Igen, halljuk önt.
-Szóval ez a miniszter, ez a miniszterelnök! Ööö, várjon, lehalkítom a tévét! -őrölte tovább a műsorvezető és a nézők idegeit.
-Nem muszáj, mi tökéletesen halljuk, amit mond. -felelte a műsorvezető.
-Na, most jó? Most jól hallani?
-Igen, Béla. Mondhatja.
-Jó estét! Béla vagyok, a Felszabadulás utcából.
A műsorvezető a tenyerébe temette arcát, majd nagy levegőt véve intett a kamera felé, hogy Béla nyögje ki végre, amit akar.
-Remélem, jó a vonal.
-Béla, a műsoridőnk véges. Azt javaslom, ugorjuk át ezt a részt! Vonalban van, minden szavát értjük. Parancsoljon! -szólt rá a műsorvezető.
-Na, szóval. Azt akarom mondani, illetve hozzászólni, hogy ez a Gyurcsány monnyonle végre, mert már nagyon unom a pofáját. Már eleget sanyargatta az embereket. -hadarta Béla.
-Béla. Gyurcsány 10 éve lemondott. Most Orbán Viktor a miniszterelnök. -tájékoztatta a műsorvezető.
-Ja... Akkor jó. -mondta Béla és kinyomta a telefont. -Láttad ezt, Aranka? Jól megmondtam neki! -hencegett feleségének.

:-)

Az utolsó Jedik szerintem...

Miután saját benyomásaimról leírtam az alábbiakat, beleolvastam pár profi kritikába. Mindenki odavan ettől a filmtől. "Az erő ébren van", "Az utolsó Jedik új reményt adott a Star Warsnak", "Az utolsó Jedik az eddigi legjobb Star Wars-epizód", stb. Lehet, hogy az én ízlésem nagyon elbaszott, de az eddigi legjobb résznek nevezni szerintem barokkos túlzás. Csalódás van. Senkit sem akarok lelombozni, aki még nem látta, de az Episode VIII-t valahová a Jar Jar Binks-es Episode I és a Harc az Endor bolygóért c. mese közé lehetne pozicionálni. Szerintem. Utóbbi ugyan nem Star Wars, de ugyanabban az univerzumban játszódik, helyszíne az az Endor hold/bolygó, ahol a Jedi visszatér ewokjai élnek.
Tartalom nélküli CGI-orgia, aminek a 90%-a alatt azon járt az agyam (Már, amikor épp nem unatkoztam.), hogy hány száz millió dollárt költöttek el erre az ötlettelen, lélektelen mesére.
A dialógusok bicskanyitogatóan bénák, teátrálisak. Hókuszpók keményebben odaszólt a Hupikék törpikékben, mint ez a nagy vezír, vagy a balfácán, vörhenyes "SS-tábornoka". Az egyetlen valamire való jelenet épp ehhez a baltával borotválkozó sötét nagyúrhoz köthető, de nem akarom lelőni a poént. Illetve, bocs! Skywalkernek is volt egy jó húzása (Dicsérik Mark Hamill alakítását, tényleg jól hozza a meghasonlott öreg mestert. Szinte már csak a cigi és a whisky-s pohár hiányzik a kezéből. :-)) , de ettől a kettőtől eltekintve legalább annyira volt benne meghatározó az eredetiség, mint az update kajában a disznózsír. A hetedik rész kicsit "új reményes" lett, ez meg egy kicsit "birodalom visszavágos" kínai bóvli. (A hozzáértő kritikusok szerint meg pont nem.)
Antal Nimród Viszkise oda-vissza veri ezt a fost.
Még csak azt sem mondhatom, hogy a Disneynél baszódott el a Star Wars, mert a Rogue one egy mestermű ehhez képest. Várom, hogy az a vonal folytatódjon (Tudom, nem pont az, miután kinyírták az összes főszereplőt. :-)) . A nyóc nagyon nem tetszett. Látványos mesének elmegy, de érdemes volt-e ezért x százmillió dollárt elkölteni? De fogadok, hogy a többség hanyatt esik majd tőle és talán bennem van a hiba. De a Rogue one és A birodalom visszavág akkor is a legjobb epizódok. :P

Egyes akciójelenetekben úgy menekülnek meg a főhősök, hogy maga a forgatókönyvíró menti ki őket. Szinte már-már látni a kezét, ahogy benyúl értük és kihúzza őket a szarból a "birodalmiak" legnagyobb ámulatára. Ez azért elég botrányos. A nagyágyú, amivel a bolygót lövik az elején, percekig tétlenül áll, miközben a lázadók nyugiban evakuálnak, majd mikor már megjelennek a lázadó bombázók, amikre nem küldtek rá menten 2000db TIE vadászt, kiadják a parancsot a nagyágyú újratöltésére. Mi a f*szra vártak közben? Ja, arra, hogy a jóságos Leia hercegnő és cirkálója megléphessen. Pfff... Normális parancsnok a cirkálót lövetné szét, a bolygón lévő bázis úgysem tud elszökni.
Egyébként a Mátrixban Smith ügynök pontosan elmagyarázta Morpheusnak, hogy mi is ezzel a probléma. Elhangzott, hogy volt már több mátrix is, de az emberek nem hitték el, nem fogadták el valóságnak azt, ami túl rózsaszín és könnyű. Kellett a szenvedés, a nehézségek, mert az ember azokon keresztül definiálja a valóságot. Nem pont ezekkel a szavakkal, de ez a lényeg. Ez a Disney Star Wars túl rózsaszín. Ha kasszasiker lesz, az csak a "márkahűségnek" köszönhető. A 7. rész 200 millió dollárból készült. Azt nem tudom, a kanadai Kocka c. film mennyiből, de egy, azaz 1db helyiséget építettek fel neki, az átjárók fogantyúit menetvágóból csinálták meg, tiszta röhej, a színészek ismeretlenek, de a sztori meg olyan, hogy nem lehet felállni, míg nincs vége. Sőt, még utána sem. Egyik oldalon ott a százmilliós költségvetésű semmi, a másikon meg a fillérekből összerakott zseniális alkotás. Érdekes lenne ezt a kettőt összehozni.

Star Wars intró