Sikeresnek látszik...

 ...a pajzsmirigykezelésem. Ebből a szempontból számomra szerencsét hozott ez a járvány, mert enélkül nem zártak volna be a kórházak a "halasztható műtétes" páciensek előtt, és már rég kivágták volna belőlem, én meg szedhetném életem végéig a hormonpótló tablettákat.

Az 1 hónapos kontroll során nyert ez megállapítást, ugyanakkor mégsem emiatt vésődött be az esemény emlékeimbe. Alighanem életem legszürreálisabb kontrollvizsgálatán vagyok túl. Miközben az orvos az ultrahangos kütyüjét tologatta a nyakamon, én a vizsgálóasztalon feküdtem, háton. Kényelmesebb volt felfelé, vagyis nekem előre nézni. Egy váratlan pillanatban megkérdezte az orvos, hogy haragszom-e, vagy rossz kedvem van. Kurvára meglepődtem, mert bár a megbeszélt időponton túl még közel fél órát várattak (Egy magánklinikán.), a kedélyállapotom teljesen semleges volt. Egészen addig a pillanatig.
-Miért? -kérdeztem.
-Csak mert nem kereste velem a szemkontaktust. -felelte.
-??? Nincs rossz kedvem, csak meglep, hogy a fél óra plusz várakozás mellé még egy szemrehányást is kapok. -mondtam minden indulat nélkül.
-Á, szóval a várakozás a baj.
Azóta is gyakran eszembe jut. Szóval közvetlenül a klinikának kb. 550 ezret fizettem, plusz a laborvizsgálat díja, amiről korábban írtam. Odahívnak fix időpontra, majd még 30 percet várnom kell, de még ez sem elég, mert a vizsgáló orvos kérdőre von, hogy ... Miért is? Mert nem jópofiztam vele?
Kifizettem a számlákat, megjelentem a kért időpontban, a vizsgálat elvégezve. Mi dolgunk még ezen kívül egymással? A várakoztatás után még én érezzem magam szarul, vagy mi? Mondhatnám, hogy az idő az egyik legdrágább kincsünk, és bármilyen sok pénzt keresnénk, akkor sem tudnánk belőle többet vásárolni, mint amennyi az alapcsomagban járt. És ebből pazaroltak el 30 percet, majd még be is szólt a kezelőorvos.
Valószínűleg neki volt szar napja, és rajtam próbálta "leverni". Mindenesetre verbális inzultusként éltem meg.
Ettől függetlenül úgy tűnik, a pajzsmirigykezelésük működik, akinek ilyen problémája van, és képes pénzzel megváltani egy hagyományos sebészeti beavatkozást annak minden kockázatával és következményével, annak ajánlani tudom. Egyébként is ez a betegség nagyobb arányban a nőket sújtja, és a nőkkel általában mindenhol kedvesebbek, pláne ha még szimpatikusnak is találják őket.

Alku

 Ritkán írok mostanában ide. Talán említettem (A fsz se emlékszik már rá. :-)), hogy a korábbi egyéni vállalkozásomat cégre cseréltem, vagyis technikai okok miatt még év végéig biztosan megmarad az egyéni is, de a Kft. lesz a jövő.
Ezzel eltűnik az éves bevételi plafon, elhárul a legfőbb akadály a "korlátlan" növekedés elől. Majd meglátjuk, mire futja a tehetségemből. Azon agyaltam, mit kéne még árulni a webshopban, amiből sok fogy, és nem feltétlenül sok pénzért, mivel a nagy forgalomnak lenne egy hasznos mellékterméke: a sokkal több csomagra sokkal jobb ajánlatot adnának a futárcégek. Mert ami most kimegy, az ugyan viszonylag nagy értéket képvisel, de a futárcég szemszögéből ez is csak egy csomag, amit ugyanannyiért visz el, mintha csak egy golyóstoll lenne benne. Tehát egy olcsó, de rendszeresen nagy mennyiségben rendelt termék így tudna besegíteni a fő termékek szállítási díjainak lefaragásában. A legolcsóbb DHL esetében ez kb. 16 euróról indult csak a környező országokba, és csak 4 tarifám volt, szemben a nagyobb cégek sokkal több tarifájával. Személyes tapasztalat, amikor Ausztráliából rendeltem egy kis csomagot, az is kb. 16 eur volt, ha én küldtem volna oda, kb. a duplája lett volna. Ki rendel így bármit is? :P
Közben nemrég kaptam egy e-mailt az egyik külföldi viszonteladómtól, aki mellesleg ugyanolyan cuccokat gyárt, mint én, hogy megválna teljes termékpalettájától. Ha akarom, megvehetem, írt is egy összeget, én visszaírtam egy lényegesen alacsonyabbat. Életemben utáltam alkudozni, s most bár nem kell nekem mindenáron ez a sok termék (Nem tudni, hányat adott már el, s hányat lehet még a jövőben. Mindent csak becsülni lehet, és számolgatni, hányat kell minimum eladnom, hogy legalább pénzemnél legyek.), mégis ezt teszem: alkudozok, nagyon pofátlanul, gondosan mérlegelve minden mondatot, hogy az jó helyre kerüljön. Érvelek, miért irreális az ő ára, s miért nem az az enyém. Nem is tudok alkudozni, komolyan előtte átnéztem pár ezzel foglalkozó cikket, hátha okosabb leszek, de ez aligha így működik. Most kvára drukkolok magamnak, hogy sikerüljön egy jó üzletet összehoznom, és majd az átadás is rendben menjen, hiszen lesz munka bőven, ha sikerül. Közben azt mondogatom magamban, hogy ezt és ezt azért írta, hogy puhítson, hogy empátiát keltsen bennem. Meg hogy az empatikus dolgokat itt teljesen ki kell zárnom, és csakis a saját hasznomat kell néznem, hogy minél kevesebb ideig álljon benne a pénzem, hiszen amúgy ott van az autó-projekt is. Még abban is reménykedem, hogy neki sincs tapasztalata alkudozás terén. Nem mintha nekem ettől több lenne. Ismeretlen terepen járok. Ha mégsem tudunk megegyezni, hát az sem tragédia. Mint írtam, állati sok munka lesz majd ezeket csatasorba állítani, miközben a saját termékek gyártása, a saját újdonságok gyártás-előkészítési munkálatai így is rengeteg időmet elviszik.