The walking dead in Hungary :-)

Az asztalt körülvevő emberek gyanakodva méregették Bélát. A férfi megszólalni is alig tudott, ahogy levegő után kapkodott. Feldúltan rontott be a vastag acélajtón, s maga mögött olyan erővel vágta be, hogy az egész épület visszhangzott tőle.
-Nem egyedül indultál el, de egyedül tértél vissza. Hol van? -vonta kérdőre az asztalon tenyerelő nagydarab férfi, aki épp szemben állt vele. Mély, karcos hangja fenyegetőnek tűnt.
Béla légzése nagyon lassan tért vissza a normális közeli értékre. Lihegve, szinte szavanként próbált válaszolni.
-Sajnálom... túl sokan... voltak...
A nagydarab széttárta a karját. -És? Folytasd!
-Azt hittük, hogy... nekünk annyi. És valljuk be..., ő nem is tévedett...
-Mit zagyválsz itt össze?
-Én húztam a lábam. ...ő meg a rövidebbet. -az asztal körüliek mind Béla lábára néztek. Egy karó állt ki a combjából. Fölötte szorosan megkötve egy vastag zsinór, ami úgy-ahogy mérsékelte a vérzést.
A társaság egyik nő tagja elájult a látványtól, egy vézna férfi pedig hangosan felnevetett. A többiek rosszallóan néztek rá, a Bélát faggató nagydarab kivételével. Őt továbbra is a friss jövevény érdekelte.
-Azt akarod velünk közölni, hogy Taszilót otthagytad megdögleni? -emelte fel a hangját.
Ekkor a többiek szinte egy emberként ráncolták össze a szemöldöküket a vasajtó előtt ácsorgó Bélára.
-Tasziló egy seggfej volt, mindenki utálta. -szólt be valaki.
-Az most nem számít. -jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
-Tele lett a kanna? -kérdezte egy női hang.
-Nos... ez lenne a másik, amit el akartam mondani. -vallotta be Béla kissé szégyellősen.
A nagydarab egy fokkal még feljebb húzta a szemöldökét. Arcára volt írva, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, hiszen órákkal korábban pont azért küldték ki kettejüket a zombiktól hemzsegő városba, hogy üzemanyagot szerezzenek a csarnokban álló kisbuszba. A terv az volt, hogy azzal törnek ki a sűrűjéből, ahogy a nagydarab szokta nevezni az élőholtak által megszállt városrészt. Majd irány valami vidéki tanya, ahol feltehetően kevesebben vannak, és kihúzhatják valameddig.
-Hol a tökömben van a kanna? -nézett tanácstalanságot mímelve a többiekre Aranka.
-Hát... az kint.
-Mit értesz azalatt, hogy kint? Kint, az ajtó előtt, vagy kint a városban? -horkant fel a nagydarab.
-Nyugi, az ajtó előtt van. -felelte Béla.
-Hála az égnek, legalább le tudunk lépni innen. -lélegzett fel Aranka.
-Tasziló legalább nem hiába halt meg. -tette hozzá a nagydarab.
Béla nagy kínban volt, hüvelyk- és mutatóujját egymáshoz közelítve igyekezett jelezni valamit, erre a többiek is felfigyeltek.
-Mi van még? Nyögd már ki az isten szerelmére! -szólt rá a vézna.
-Csendet! -intette le a nagydarab. -Mi van még? Ki vele!
-Szóval az a jó hír, hogy a kanna tele van.
-Van rossz is?
-Dízellel.
-Hogy az a jó k... i... b... meg!
-Azt mondtátok.
-Mit?!
-"Hozz bele dízelt!", vagy ilyesmi.
-Benzint! Senki sem mondott dízelt!
Ekkor egy lövés dördült el. Béla a hasához kapott, majd elterült az olajfoltos betonpadlón. Mindenki a füstölgő puskacsőre meredt. Aranka volt az.
-Ez egy idióta, ráadásul sérült is. Csak lelassítana minket. -magyarázkodott.
-Hát, ez igaz. -helyeselt a nagydarab. -De azért legközelebb beszéljük meg előtte! Még most is cseng a fülem, baszki.
-Héééééé.... -Béla erőtlenül próbált értelmes szavakat kinyögni, de ez inkább csak hörgésnek tűnt. Néhányan odarohantak. Ki csákányt, ki pedig vasrudat ragadott, hogy azzal verje fejbe a szokatlanul gyorsan zombivá alakult Bélát. (Köztudottá vált, hogy az élőholtak egyetlen biztos ártalmatlanítási módja a fejükre leadott lövés, szúrás, stb..)
-Csak ...viccltm.. benznt hoz..tam... -nyögte ki, majd örökre elaludt.

Jobb később, mint soha: New York-videó

A videószerkesztőben egy laza 2,5 órás TMK-val összeraktam egy videót a tavalyi képeimből, melyek New Yorkban készültek. Zene: Ray Parker Jr. - Ghostbusters (Csak, mert úgy éreztem, ez eléggé New York-i kötődésű szám a Szellemirtók film miatt.)

The Great Northern, Twin Peaks, WA

Letöltöttem egy videószerkesztő programot (Fizettem érte.), remek segítség a vágásban, feliratozásban, lehet hozzá zenét adni, vagy narrációt, vagy több videót összetoldani. Egyik első darab. :-)

Pizza

Azt mondják, San Francisco a világ egyik legdrágább városa. Én még nem voltam a világ minden városában, így ezt nem tudom megerősíteni, de hogy kva drága, azt tanúsíthatom.

Nem voltam flancos helyeken enni, a szállásom is egy fapados motelben volt, de a tény, hogy abban a városban, árban háromszoros szorzót jelentett utam többi helyéhez képest. (Azok meg kétszerest a vecsési motelemhez. :D)

A legelegánsabb vendéglő, ahol megfordultam, egy pizzéria volt a PIER39-on. Egy normál méretű pizzáért 30 dollárt fizettem (Jó, tudom, marha vagyok, de úgysem járok oda mindennap. :P), egyébként tök jó volt. Azonban úgy érzem, a vízzel átb*sztak. Kicsit fel volt sörözve. :D

A kép ott készült, amint épp két lopakodó hajó, és ez a helikopteres fregatt, vagy mi, elúsztak előttem. Tökéletes időzítés... Ha a parton vagyok, szuper fotókat készíthettem volna mindről, így viszont kettő elúszott valahová, a vasaló formájúról sikerült egy normális képet lőnöm egy magas kerítés rácsai közül.

Irány Amerika!

Kezdjük az oda-, visszaúttal! Budapest-Frankfurt-Seattle, a Lufthansával. A hosszú repülőút nem tesz jót a térdemnek, ez már Tokió felé is bizonyítást nyert, amikor a LOT Dreamlinerének turistaosztályán nyomorogtam végig azt a kb. 10 órát. Márpedig ez is min. 10 órán át tart, emiatt vettem egy nagy levegőt és a premium economyra foglaltam. Persze a Budapest-Frankfurt kis A321-esén nincs ilyen, de azt a kis időt ki lehet bírni.
190 centimmel is kényelmesen kinyújthattam a lábam a B747 ülésében, ami ráadásul szélesebb is, nem kell pl. a karfán a szomszéddal osztoznom. Az osztály üléskiosztása 2-4-2 (2 az ablak mellett, 4 középen, majd 2 a másik ablaknál.), szemben a sima economy 3-4-3 üléseivel.
Most jut eszembe, hogy az előző bejegyzésben már írtam az ellátásról, így ezúttal beszéljenek inkább a képek! :-)

Az ebéd. Valami marhahúsos nokedli. :-)

Leszállás előtt még volt egy kaja. Sült kolbász hagymás, mustáros mártással, ha jól rémlik.

Hazafelé pedig San Franciscoból A380-as gépen, talán még nagyobb kényelemben, legalábbis ami a szélességet illeti. Az ablak mellett ültem, a fal és az ülés közé szinte bármit be lehetett rakni, annyi hely volt. (Ilyesmi economy osztályon elő sem fordulhat.)

 Vacsora, szintén marhahús.

Reggeli. Valami rántotta-szerű, némi párolt zöldséggel és paradicsommal. Nem egy nagy durranás.

Talán hasznos infó lehet, hogy aki nem először megy ESTA vízummal az USÁba (Ugyanazzal az útlevéllel.), annak nem az ESTA-sorba kell majd állnia a vámnál (Van ott egy illető, aki úgyis megkérdezi, hogy először lépünk-e be az országba, és a megfelelő helyre irányít.), hanem az amerikai, kanadai sorba és a kioskok valamelyikénél szkennelni az útlevelet, fotót készíteni az utasítások szerint, majd a kinyomtatott fényképes cetlivel lehet tovább haladni a vámtiszthez, ami az ellenőrzés utolsó állomása. Pár kérdést tesz fel, hogy minek mentünk oda, meddig maradunk, stb. és már mehetünk is a poggyászkiadóhoz.
A bőröndömmel aztán a kijárat felé indultam, de azt csak egy kis vonattal lehet elérni. Kis eligazítást kértem egy egyenruhástól, hogy merre találom az autókölcsönzők irodáit: arra. A terminálépület előtt sorban jöttek a buszok, amik a kölcsönzőhöz szállították a népet (ingyenes). Maga a kölcsönző elég laza az eddigiekhez képest. Igaz, csak angliai tapasztalataim vannak e téren. A papírmunka, és a fizetés után jó utat kívánt a pultos. Kérdezem, hol a kulcs? Az autóban, felelte. :O Több cég van egy nagy, közös épületben, mellette egy sokszintes parkolóház, benne a bérautókkal. Minden cég állóhelyei felcímkézve, sima ügy. Aztán a megadott helyen nem találok semmit. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy míg aláírtam, addig ellopták, én meg majd felelhetek érte. :D Ott is van egy iroda-féle, megérdeklődtem, hogy mi a teendő ilyenkor. Megnyugtattak, hogy megvan az, csak másik helyen áll. Meglett, szokás szerint nagyon furcsa volt átülni egy idegen autóba. SUV, ami miatt magasabb az ülés is, mint az enyémben. (Hazaérve meg a sajátomat kellett újra megszokni.)
A telefonomat használtam GPS-ként, első úti cél Snoqualmie. Maga a közlekedés könnyen megszokható, a dupla záróvonal pedig kimondottan hasznos, autósbarát intézmény. Nálunk is bevezethetnének valami hasonlót. Több, mint 2200km-t vezettem ott, és egyszer sem találkoztam olyannal, aki átlépte volna pl. előzés céljából. Emelkedőkön különben van kapaszkodósáv a kamionoknak, ott lehet előzgetni biztonságos módon. Az előnye, hogy nem jön szembe velem másik autó a saját sávomban, mert épp kanyarban támadt kedve előzni. Sajnos ez Magyarországon mindennapos. A sebességhatárokat általában betartják. A nagy, 5 sávos autópályán nem annyira, de nyilván ott is van egy tűréshatár, ami alatt nem bírságolnak, és ezt kihasználják.
Oppsz, éjfél elmúlt. Megyek walking dead-et nézni. :-)

Folyt. köv.

Újra itthon

Kezdem azzal, hogy felsorolom, hová nem tudtam elmenni időhiány miatt, mert a későbbiekben nem panaszkodással szeretném megtölteni az utazással kapcsolatos bejegyzéseimet. ;-)

Itthon a google maps-en terveztem az autós szakaszokat, mivel a távolságok megtételéhez szükséges utakat is kiköpte. Így jött ki az első etapra durván 10,5 óra, ami teljesen vállalható 1 napra. A valóságban Crescent City helyett csak a Cape Creek hídig jutottam el ennyi idő alatt, és mikor ott felvettem Crescent-et következő úti célnak, hideg zuhanyként ért, hogy még jó 4 óra van hátra. Vagyis néhol esőben, vizes úton, kényelmes vezetőkkel (Sokan mindenhová felkapcsolt távolsági fényszórókkal mennek, leszarva, hogy elvakítják a többi autóst.) szemben/előtt kell megtennem ezt a laza Bécs-Budapestnyi útszakaszt. Többször az elalvás határán álltam, de muszáj volt végigcsinálni, és ez sikerült is. :-) Ha nagyon gáz volt, megálltam frissülni.
Nos, az útvonaltervező melléfogásai miatt Glass Beach, a Pacific Air Museum, a Travis Air Base Museum, és Bodie maradt ki. A maradék távokat is több órával túlhaladva teljesítettem. Tanulság: ilyen hosszú távokon nagyon óvatosan kell kezelni a google útvonaltervezőt. Nem, nem tévedtem el, egyszer sem, sehol, még egy utcával sem mentem mellé soha, amin pedig én is csodálkozom.

Mostantól pedig következzenek a pozitív tartalmú beszámolók! (Külön bejegyzésekben!) ;-)

                                  Astoria Megler híd, Astoria, Washington és Oregon határán.

Itt, most csak pár mondatos összefoglalóra futja.
Jó választás volt a premium economy ülőhely, végre ki tudtam nyújtani a lábam. Az ellátás is egész más, mint a sima turista osztályon. (Igaz, először mentem Lufthansával hosszabb távra, így nincs összevetési alapom.) A kávéhoz rendes porceláncsészét, az italhoz talpas üvegpoharat, a kajához igazi tányért (Persze szögletest.) adtak. Az ajtók becsukását követően már osztogatták a welcome drinket (rostos narancslé), ezeket később is körbevitték. Az Emirates és a LOT hosszú járatain, sima economy-n csak ásványvizet öntenek kb. az út kétharmadánál annak, aki kér.

 

Oregoni tengerpart

 

 A bérautóm

A bérautóm nem Ford Edge lett, hanem Dodge Journey, de maximálisan elégedett voltam a méreteivel, és a teljesítményével. A rengeteg hegyi út, szerpentin miatt jó választás volt az SUV.
Az időjárással általában szerencsém volt. Igaz, mikor felvettem a Dodgeot, elkezdett esni az eső. Egyből indultam is Snoqualmiba, útközben kész felhőszakadás volt, de mikor kiszálltam a kocsiból, elállt, és nem is kezdett esni, míg tovább nem indultam a motelbe. Másnap is inkább száraz időből volt több, mint esősből.

Folyt. köv.

Twin Peaks túra (8. rész)

Hamarosan hazaindulok. Eddig az egésznapos vezetés miatt nem volt időm blogolni. Fárasztó, de annál érdekesebb napok után most San Franciscoban vagyok.

.

Legion (sorozat)

Nem vagyok nagy Marvel-fan, ezért csupán háttérzajnak szántam ezt a sorozatot. Csakhogy menet közben kiderült, hogy 1. a melegítős szőke csaj nagyon bejön, de a kattant barna sem rossz (Az alábbi videóban ő a torzonborz hajú gonosz.), 2. mégsem a szőke lesz a befutó, hanem a barna, aki szerintem színészként is nagyobbat ment a filmben, mint a másik. Itt épp valakinek a tudatában, vagy tudatalattijában vannak bezárva hőseink. A lényeges jelenetek egyébként rendszerint ide helyeződnek át a fizikai térből. Zseniálisan megcsinálták ezt is, nekem legalábbis nagyon bejön ez a némafilm-stílus + Lenny játéka.

Ráadásként kifejezetten erős a szeGszuális kisugárzása. Ennek az állításnak az alátámasztására még egy videó, melyben szintén nem a szöszi táncol. :-)

Mindemellett ott van maga a sorozat, mely (szerény véleményem szerint) toronymagasan kiemelkedik a faék egyszerűségű, Amerika kapitányos, pókemberes infantilizmus gyerekmatinék sorából. A Legion az a Marvelnek, ami a Zsivány egyes a Star Wars-nak. Egyszóval, akinek bejön a szokásostól eltérő mélyebbre nyúló, komolyabb (Van benne humor, de nem kimondottan az a suttyóknak való fajta, amitől úgy röhög fel, hogy moziban előtte ülő nyakába köpheti a popcornt.) elvonatkoztatott ábrázolás, az szeretni fogja ezt a sorozatot. A csattanót sem szeretném lelőni, de annyit elárulok, hogy nem követi a megszokott Hollywood-i receptet. (Egyáltalán a jó és a rossz küzd egymás ellen? Megtörténik ez, vagy végig az egyik karakter fejében vagyunk? Egy újfajta trendet követ, miszerint a karakterek sokkal árnyaltabbak, mint a régi időkben.) + mivel még várom a 3. évadot, nem is annyira biztos a végkimenetel. ;-)
Az HBO Go-n elérhető az első 2 évad.

Trógerország

Megcsináltam.
Egyedül.
Basszameg! :D
#ilyenországpedignincsésmégisvan
A palaszappanopera utolsó felvonásához érkezett.
Előzmények: tegnapelőtt 2 hullámpala elszállt a garázstetőről (Komoly széllökések voltak errefelé.). Rendeltem a tüzépen pont ugyanolyat, sikerült találni egy eNbert, aki segít felrakni. Kiderült azonban, hogy nem azt a palát hozta el a fuvaros, amit megrendeltem, ezért az eNbert elküldtem azzal, hogy majd holnap jöjjön vissza. Ma is találkoztam vele, mondta, hogy jön 2 óra után.
Eltelt +1 óra, nem jön. Eltelt +2 óra, a faszi még mindig sehol.
Baszki, mindjárt rám sötétedik, és mellesleg jön az esős idő. Nagyon elszánt voltam, így nekiláttam egyedül. Átsétáltam a kvanagy palával a szomszédhoz, csengetek, kiáltok, semmi reakció. (Utólag kiderült, hogy éjszakás, gondolom aludt, vagy ilyesmi. Legalábbis kvára remélem, hogy nem a függöny mögül röhögött rajtam.) Nos, akkor a 170cm magas hátsó részre feltornászás kilőve, elöl a kb. 2,5 méteres homlokzaton, létráról toltam fel (A műanyag előtető szerencsére elbírta. A képen a sárga rész.), majd a gerendák közt kimásztam (Mégsem olyan kva nagy a hasam.), és felhúztam. Fúrás, szögelés, ismétlés. Miután minden a helyén volt, a műhelyem budiablakán (A képen a kis fehérkeretes.) sikerült bepréselnem magam. Ma én voltam az A-team, McGyver és az X-akták gumiembere egy személyben. Megcsináltam, egyedül.
De, hogy mi végre is ez a hosszú bejegyzés? Kicsit felbta az agyam, hogy ma is szembesülnöm kellett az ilyenország-érzéssel. Hogy lehet baszki bármennyi pénzed, itt se egy szakembert, de még egy segédmunkást sem találsz, aki pénzért dolgozik. Ha mégis, akkor kb. annyi köszönet lesz benne, mint a múltkori lábazatvakolat esetében, ami 1,5 évvel elkészülte után teljes hosszában levált a falról, garanciális javítás persze csak verbális szinten merült fel. Ha még csak arról volna szó, hogy ajánlok x forintot + ingyen piát (Mellesleg a kva kannásbort is megvettem, amit tegnap kért, mivel ő nem iszik vizet.), oszt azt mondja, hogy ez kevés. De nem, annyit kér, amennyit akar, és így sem kell a munka. Csoda-e, hogy menekülnek a fiatalok? Talán már nem is az alacsony bérek, hanem az élhetetlen mindennapok elől. Hogy már semmilyen munkára nincs ember, aki elvégezze, mert a nyugati bér jó lenne, de hogy megdolgozzanak érte, no azt már nem.
Mindenki beígéri, hogy jön, de míg én készenlétben várom, hogy bármelyik istenverte pillanatban megérkezhet, ő valószínűleg egy kocsmában ül bebaszva, vagy tévézik otthon. Szakember, segédmunkás, rohadt mindegy. Ócska trógerek mind. (1-2 kivételnél több akkor sem jutna eszembe, ha fegyverrel fenyegetnének.) Végül mindent magamnak, egyedül kell megcsinálnom. 
Mellesleg a faszi közmunkás, és először munkaidőben jött ide. Még azt is felajánlotta, hogy fűnyírást vállal fűkaszával. Feltételezem, nincs neki ilyen, hanem az önkormányzatéval, nyilván munkaidőben. Miféle munkamorál, fegyelem van ott is, baszki? 

A mai gimnasztika megvót. :P
(Megjegyzés: igazából mindez tegnap történt, ez csak a facebookos hőbörgésem másolata.)


Update:
Jön a trógergeci a közmunkás épületből (péntek van, 11:45. Rendes munkahelyeken 13:45-ig tart a munka, 14:00-ig a műszakátadás.), aki szerdára ígérte, hogy segít a palákat felrakni (pénzért). Meglát, elindul a másik irányba, nehogy megkérdezzem, mi a fasz van. Átbaszott, és még ő van megsértődve? :D
Bár azt mondhatnám, hogy ez az ország jövője, ehelyett ez a jelenünk. Pár év, és a ma még derékszögben meghajlott hátú, 70 éves orvosok kiesnek a munkából, akkor bedől a háziorvosi ellátás, szakmunkást már évek óta nem találni, a segédmunkás meg nem véletlenül az, ami. Ha dolgozni lenne kedve, akkor tanulni is lett volna, és nem segédmunkás lenne. Ezeket csak akkor lehet munkára fogni, ha épp nincs pénzük piára. Országunk kiürül, mert élhetetlen lesz. Gyönyörűen le lesz minden térkövezve, de ha kell egy villanyszerelő, vagy egy kőműves, minimum Ukrajnáig kell menni. Hiába háborgunk, hogy jön az olcsó keleti munkaerő. Más nem lesz.
Ami pedig a közmunkaprogramot illeti, hogy eztán nem segélyt kapnak ezek a semmirekellők, hanem fizetés, amiért cserébe elvégeznek ilyen egyszerűbb munkákat, mint pl. a közterületek tisztán tartása (Munkaidőn kívül vígan dobják el a chipses zacskót, energiaitalos dobozt, mert annyi eszük sincs, hogy legalább maguknak ne csináljanak pluszmunkát.), a fű lenyírása, stb.. A fűnyírásról annyit, hogy a mi utcánkban az egész fűvágási szezonban 2-3 alkalommal voltak. 5 perc munkára 20 perc pihenő jutott. Ez nem túlzás. És az a legfurcsább az egészben, hogy közben semmit sem csináltak. Nem cigiztek, nem ittak, nem ettek, nem is beszélgettek, csak álltak egymás mellett, és néztek ki a fejükből, mint két robot, aminek lefagyott az oprendszere. Közben van itt két park, amiben a nyár nagy részén térdig ér a fű és szánalmas látványt nyújt, mert nincs, aki levágja. Nem kéne esetleg mindet kirúgni a 3,14tsába, és szerződni egy erre szakosodott brigáddal, ami kb. ugyanezért a pénzért el is végezné ezt a munkát rendszeresen?
Na, jól felbaszta az agyam ma is.

Twin Peaks túra (7. rész)

Rituálisan tökönszúrhatom magam. A legdrágább szállásom megfelezte árait, és ezt ma tudtam meg, amikor túlléptem a lemondási határidőn. Vagyis nem csinálhatok új foglalást. Olykor jobb nem észrevenni dolgokat. :D
Hab a tortán, hogy míg a keleti parti utam egy hurrikán zavarta meg, most a nyugati partit egy masszív, szeptemberi hóvihar. :D Szerencsére ez el fog múlni, mire megyek és egyébként sem azon a részen fogok kolbászolni, ahol 1m hó esett a napokban. A jó az egészben, hogy láthatok havas hegycsúcsokat. Kék víztükör, zöld fenyők a hegyoldalban, fölöttük pedig havas, sziklás hegyek... Ez egy bakancslistás látványosság. A Yosemite Nemzeti Parkban számos ilyen tó mellett visz majd el az utam. Kérdés, hogy elég magasan vannak-e azok a hegyek, hogy megmaradjon rajtuk ez a kis őszi hóréteg. De anélkül is kva jól néznek ki, már meglestem a google streetview-en.

Utánanéztem, engedélyezett-e az USA-ban a menetrögzítő kamerák használata. Úgy látom, az úti céljaim közül egyedül Kaliforniában nem tiltják ezeket, de azért az autóbérléskor megkérdezem. A  jó oldala ennek az, hogy a 64Gb-s memóriakártyámon így nagyobb eséllyel fér el a teljes út, vagyis nem fog letörölni a washingtoni, oregoni felvételekből, mivel jó eséllyel ilyenek nem lesznek.