Itt az év legeszelősebb sztorija!

Elmentem fogorvoshoz, mert 1 éve nem voltam. Nehogy valami lyukas fog rohadásnak induljon és már csak a húzás jelentse a megoldást. Ilyet nem talált, de mivel volt egy mozgó hidam, erre is rákérdeztem, tudniillik az előző fogorvosom azt mondta rá tavaly, hogy ha leszedi, nem 100%, hogy vissza is lehet majd rakni és egyébként sem lát a röntgenfelvételen elegendő csontot egy gyökérbeültetéshez. Egyik pillére egy fémimplantátum, a másik egy elöl lévő lecsiszolt fog. Nagyon fostam tőle, hogy azért mozog a híd, mert a csiszolt fog letört (Jártam már így.), és akkor azt majd ki kell húzni, akkor oda hónapokig nem lehet műgyökeret befúrni, pont elöl nem lesz fogam, ami nagyon gáz lenne. Nos, készült egy új panoráma röntgen, ami alapján megállapítást nyert, hogy a leghátsó, gyökérkezelt fog gennyes rothadásban leledzik, ki kell húzni. Emiatt le kellett szedni a hidat. Szerencsére a csiszolt fog épen megúszta, a mozgás valószínűleg a leghátsó rohadt fog miatt volt. A híd utolsó szakaszát levágva, ideiglenesen visszaragasztásra került. Nem is erőltettem, nem rágtam vele. Azért csak ideiglenesen, mert közben lett két új műgyökerem, hogy később 4 pilléren két kisebb híd kerüljön az 1 nagy helyére, véglegesen.

Erre bazdmeg nem lenyeltem a kurva hidamat??? :D

Ma délelőtt egy szelet süteményt ettem, egy pillanatra éreztem is, mintha megmozdult volna a híd, de azonnal elhessegettem a gondolatot azzal, hogy fél napja sincs beragasztva, képtelenség, hogy már most mozogjon. Ezt bezabáltam, ittam is rá, majd miközben a szemetesbe helyeztem a papírját, feltűnt, hogy az eddig még kissé magasnak tűnő jobboldal most alacsonyabban van. Nyúlok oda a nyelvemmel, és csak a kibaszott implantátumot érzem, amint ott ágaskodik ki az ínyemből. Hát, a kurva anyját! Próbáltam meghánytatni magam, de baszott kijönni. Kiszarom. Remélem, ki is jön anélkül, hogy végigkaristolná az összes belemet. Kis szerencsével jól be lesz bugyolálva szarba, amitől áramvonalas metrókocsiként araszol majd végig a sötét alagúton, míg a fényre nem ér.

Nem hiszem, hogy akár alapos fertőtlenítés után is újra felhasználható lenne. Nem is igazán vágyom rá, hogy valami, amit a szaromból piszkáltam ki, majdan a számba kerüljön. Kurvára zavaró, és hát persze hétvége van. Írtam sms-t az orvosnak, de szerintem be sem kapcsolja ilyenkor a mobilját. Vagy olvasta, csak rosszul lett a röhögéstől, és most kórházban ápolják, állapota válságos. Ja, tragikomikus. Még én sem döntöttem el, hogy kurvaanyázzak egy kurva nagyot, vagy röhögjek magamon.

A terv az, hogy mivel az egyik új műgyökér elvileg pont a csiszolt fog mellé került (Legalábbis ezt a tervet vázolta fel a doki 1 héttel korábban.), a csiszolt fogra csináltatok gyorsan egy szóló koronát, hogy ne legyen így, csupaszon januárig, amikor is felkerülnek az új hidak, vagyis így már csak 1 híd, de annak lesz 3 pillére.

Cseresznyés-mentolos cukorka teszt

A Honshu-szigetén rózsaszín virágba borult cseresznyefák által ihletett cukormentes cukorka a szájban lassan feloldódva kellemesen édeskés mámorba ejt, miközben olykor-olykor enyhe, használt motorolajra emlékeztető ízpamacsokkal próbál meghökkenteni. A gyümölcsízt spórolósan adagolja, akárcsak a napsütést hazája, Anglia időjárása. Mintha csak szégyellősen bujkálna nyelvünk ízlelőbimbói elől a szürke ködlepel alatt. Örökkévalóságnak tűnő szopogatása közben megállíthatatlanul erősödik bennünk a benyomás, miszerint a mentolhatásért egyenesen a General Motors Bedfordshire-i gyára felelős. Illata nem annyira hívogató, van egy kis kínai piaci műbőrtasakos csavarhúzókészlet beütése, míg megjelenése enyhén áttetsző rubintvörös, melyben akaratlanul is 65 millió éves szúnyogtetemet keres Hollywoodon edződött szemünk, de jobb lesz vigyázni! A vörös szín inkább figyelmeztetés lehet, mintsem díszítő elem. A kóstolást végigkövető bizonytalan ízélmény legvégén elmarad a katarzis, a mentolban nincs több, mint egy röptében kialudt, majd erőtlen füstölgés közepette visszapottyanó tűzijátékrakétában.

Tunes Cherry Menthol, mi nem leszünk jóbarátok. :P

 

 

Szerencse, hogy ez ingyenes minta volt, amit előrelátóan kialkudtam az ebayről rendelt Halls Cherry drops mellé.

 

A könyvelő ötödik napja

 Kellemes fáradtság kerítette hatalmába, melyet nem csak vézna testének izmaiban érzett, de elméjében is ott lüktetett. Nem álmosság volt ez, határozottan nem. Szemhéjait ólomsúlyként húzta össze ez a leküzdhetetlen erő, amint lehuppant piros műbőrkárpitos foteljébe, melyet egy évtizedekkel ezelőtti lomtalanítás alkalmával sikerült megmentenie a Berva-völgyi idősotthon bejárata elől.

Amíg dolgozott a nagy projekten, nem is vette észre magán olyan emberi szükségletek jeleit, mint a fáradtság, éhség. Egy rövid pillanatig még azon is elmerengett, hogy szarni volt-e egyáltalán az utóbbi 1 hónapban, de mire az emésztéssel kapcsolatos töprengése eredményt hozott volna, már egy másik gondolat furakodott a helyére. A Szerkezet elkészült. A megye összes barkácsáruházában nevével köszöntötték az eladók, olyan sokat járt hozzájuk, vagy érdeklődött telefonon valahányszor új szállítmány érkezett a központi raktárból, hogy megtalálja a legalkalmasabb vasakat, csavarokat, szerszámokat. Annyi utánajárás, annyi ezermester-magazin rongyosra lapozgatása, s számtalan sikertelen kísérlet után végre eljött a várva várt pillanat. Ha csak egy kicsit is pihentebb lenne, azonnal kipróbálná, gondolta. De bár utoljára az első gyerekkori nyaralása előtt volt ennyire izgatott, mégis úgy érezte, jobb ezt nem siettetni. Másnap fogja beüzemelni az eszközt, hogy tiszta fejjel élvezhesse ki annak minden percét.

Béla kicsit dühös volt magára, amiért tovább aludt a tervezettnél, de az elalvás okozta kellemetlen bűntudat hamar elillant amint a nappaliba lépve megpillantotta a Szerkezetet. A maga nyers egyszerűségében is gyönyörű, állapította meg. Valóban nyers volt és egyszerű. A zártszelvények közé ékelt vastag fémlemezek egy tölcsérszerűséget képeztek az alkotmány felső részén. A hegesztéseknél világos rozsdafoltok díszelegtek, máshol fehér krétacsíkok jelölték egy-egy vágás helyét. Minden szögletes volt, mert csak így tudta megvalósítani, de még ez is kész csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Béla semmilyen vasipari képzettséggel nem rendelkezett, s ami pedig a fémmegmunkálással kapcsolatos munkatapasztalatait illeti, még pályája elejéről rémlett neki, hogy könyvelt egy vállalkozásnak, ami gyakran rendelt efféle anyagokat. Igaz, esküdni erre sem mert volna, lehet hogy csak egy régebbi kollégája mesélt neki erről. Mindegy is. Most itt állt a Szerkezet előtt (Ő csak így nevezte.), és hirtelen nem tudta, hogy ruhában, vagy anélkül lenne-e jobb működésbe hozni. Mindenesetre amíg ezt eldönti, úgy gondolta, felmászik a tölcsérhez támasztott ketteslétrán. Izgatottságát tovább fokozta, amikor megpillantotta a Szerkezet belsejét. A ruha-probléma is kiment a fejéből, s szinte önkívületi állapotban kezdett bemászni. Egy határozott mozdulattal ellökte magától a létrát, ami hangos csattanással landolt a poros parkettán. Erre már nem lesz szüksége, állapította meg. Hamar sikerült kényelembe helyezkednie, hiszen az utóbbi 3 nap szinte csak azzal telt, hogy azt a kis lemezdarabot, amin ideiglenesen megtámasztotta magát, a lehető legtökéletesebb pozícióban hegessze a helyére. Jobb kezével egy tekerőkarhoz nyúlt. Ennek tengelyén egy kis fogaskerék volt, mely meghajtott egy nagyobbat, az egy másikat, és így tovább, mígnem egy hatalmas lendkerék is működésbe lépett. Ekkor már nem lehetett leállítani. Béla lábai két nagy, egymásba forduló fogaskerék közé voltak feszítve. Elkezdte hajtani a kart, a fogaskerekek nyikorogva, kattogva engedelmeskedtek. Milyen kár, hogy csak egyszer élheti ezt át, gondolta. A csontok hangosan roppantak össze a gépszörny szájában, de Béla mintha nem is érezte volna, csak tekerte, tekerte azt a kart. Valójában érezte a fájdalmat, de valamiért mindig is egy perverz izgalommal viszonyult hozzá. Béla teste már majdnem derékig eltűnt a fogaskerekek közt, amikor ráeszmélt, hogy teljesen nyújtott, kicsavart karja sem éri már el a tekerőt. A lendkerék még nem tett meg egy teljes fordulatot, hogy magától is forogjon. Ezt elszámolta. Életében először számolt el valamit.
-Nem a legjobbkor tévedtem. -hörögte magában a fogaskerekek közt agonizáló Béla az ötödik napon.

:-)


Ez csak egy rajongói folytatás a FAM haverja (Senkiseláttamég.) által írt híres Négy nap egy könyvelő életéből című műhöz. Korábban már írtam egyet egy másik blogon, de azt töröltem és a biztonsági másolat odalett, amikor véletlenül levertem a gépház tetejére tett HDD-t.