-Oszt miről szól ez a herceges cucc? -kérdezte szemöldökét felvonva. Valójában cseppet sem érdekelte a könyv tartalma, csak jólesett neki, hogy valakivel beszélgethet. Hónapok óta nem találkozott élő emberrel, leszámítva azt az egyet, akit épp meg akart ölni.
-Egy pilóta lezuhan a sivatagban, és találkozik a kis herceggel, aki megtanítja, hogy ha tisztán akarunk látni, a felszín mögé kell nézni. -a nő úgy magyarázta, mintha kisiskolásoknak szóló irodalomórát tartana.
-Úgy érted, a bőre alá? Höhö, ez tetszik. -röhögött Béla. Szúrós tekintete ellenszenvet keltett Arankában.
-Mi? -a nőt kizökkentette a pedagógus-szerepből Béla provokatív kérdése. Tátott szájjal meredt rá.
-Nos, akkor visszakaphatnám a késemet? -érdeklődött a fickó, mintha komolyan gondolná, hogy a történetnek ez a helyes értelmezése.
-Minek? -horkant föl a nő.
-Hát, hogy benézhessek a felszín alá. Felnyitom, ííígy... -s mintha egy kést fogna, eljátszotta kezével a mozdulatsort.
-Nem, nem.... Úristen! Teljesen félreértett. Vagy most viccel? -Aranka reménykedett benne, hogy szándékosan játssza a hülyét.
-Nem, nekem tetszik ez a módi. Komolyan mondom. Be akarok nézni a felszín alá. -jelentette ki széles vigyorral.
-A felszín alá nézni csak egy metafora.
-Hogy mi?
-Oké. Nem kell szó szerint venni. Benézünk a dolgok mögé, utánajárunk valaminek. Ilyesmi. -a nő kezdte úgy érezni, hogy fölöslegesen tépi a száját. Vannak emberek, akiket nem lehet észérvekkel meggyőzni, és az ideiglenesen foglyul ejtett példány ékes példa volt erre.
-Igen. Ahhoz kell a kés. -bólogatott hevesen a férfi. Mosolya grimaszszerűvé vált, borostás állán fénylő izzadtság és koszredők feszes vonalai váltogatták egymást.
-Na, jó. Felejtse el! -a nő feldúltan elsietett. A fickó egy raklapon ült, karjai egy fémoszlopot átfonva voltak egymáshoz kötözve. Mégsem zavarta ez különösebben, mert sokkal szórakoztatóbbnak találta minden lehetséges módon megbotránkoztatni őt, mintsem megpróbálni kiszabadulni.
-Hé! Velem mi lesz? -rángatta az oszlophoz kötözött kezeit a távolodó Aranka felé. -Ne hagyjon má' itt! Légy szíves! Kérem!
A nő beszállt autójába, a Béla által megsebesített idegen mellé, és nagy gázzal elindultak.
-Kurva! -kiáltotta még utána Béla torka szakadtából, nem törődve azzal, hogy volt beszélgetőpartnere ezt már nem hallhatja. -És még a késemet is elvitte, hogy az isten baszná meg...
A közelből zombik hörgése hallatszott...
:-)
2019. december 30., hétfő
Csupa negatív dolgok
Most, hogy végre vége a karácsonyi daloktól sugárban hányós hónapoknak, még egy utolsó próbatétel áll előttem. Ez pedig a szilveszter, ami ugyancsak soknapos "ünnepség" Magyarisztánban. Nem tudom irigyelni azokat, akiknek tetszik az, hogy eldobják, oszt jó nagyot durran (a petárda). Mármint jó esetben, mert minden évben van olyan, aki a saját gyereke kezébe adja, hogy tegyen vele legjobb belátása szerint, aztán gyerek a sürgősségin köt ki, apuka/anyuka pedig a rendőrségi fogdában. Általánosságban elmondható, hogy egy széles társadalmi rétegnek ez a durrogós, robbanós dolog nagyon tetszik. Gondolom, halmazuk nagy átfedésben van az esztelen autós száguldozás szerelmeseivel, és a mindenhez is értést 5 percenként demonstráló prolik halmazával.
Különösebben nem zavar, csak nem értem, mi ebben az élvezet egy felnőtt ember számára.
Kva lassú az internet. Pont az hiányzik, hogy ez is beszarjon arra a 2 napra, amikor valószínűleg senki sem fog a hálózat javításával foglalkozni. Buliba nem hívtak, nem is mennék, mert nem az én világom, tehát maradok itthon a seggemen, és netezek, bár ilyenkor a net is teljesen kihalt. Szó szerint át kell vészelnem. Annak viszont örülök, hogy nem volt hó. Akik fehér karácsonyról ábrándoznak, azoknak sosem kellett havat lapátolniuk, mert vagy megcsinálta valaki helyettük, vagy eleve olyan helyen laknak, ahol a bejárattól 3 lépés az utca.
Különösebben nem zavar, csak nem értem, mi ebben az élvezet egy felnőtt ember számára.
Kva lassú az internet. Pont az hiányzik, hogy ez is beszarjon arra a 2 napra, amikor valószínűleg senki sem fog a hálózat javításával foglalkozni. Buliba nem hívtak, nem is mennék, mert nem az én világom, tehát maradok itthon a seggemen, és netezek, bár ilyenkor a net is teljesen kihalt. Szó szerint át kell vészelnem. Annak viszont örülök, hogy nem volt hó. Akik fehér karácsonyról ábrándoznak, azoknak sosem kellett havat lapátolniuk, mert vagy megcsinálta valaki helyettük, vagy eleve olyan helyen laknak, ahol a bejárattól 3 lépés az utca.
2019. december 20., péntek
Személyes
Megvetem a kétszínűséget, ám van egy (De tényleg csak egy!) eNber, akivel szemben már gyakoroltam ezt a förtelmetes dolgot.
Furcsa, szokatlan érzés volt megélni, hogy amikor ez az általam nem kedvelt, mellesleg a fent nevezett tulajdonságot nálam sokkal rutinosabban alkalmazó alak kb. 50 centire tőlem és ontja magából a számomra tökéletesen érdektelen szöveget, én gondolatban úgy küldöm őt el a kurva anyjába, hogy végig rezzenéstelen arccal nézek a szemébe. :-)
Kíváncsi vagyok, hogy ez látszik-e rajtam? Észreveszi-e a tekintetemben a megvetést? Vagy ő maga is hasonlókat mond gondolatban?
Aljas amúgy, mert szerintem tudja, hogy senkit sem érdekelnek a faszságai, de mégis órákig képes zsibbasztani annak a szerencsétlennek az elméjét, aki nem rázza le hamar. Én is ezt tettem. Elővettem a telefonom, megnéztem a pontos időt, és egy hűha, nekem most mennem kell kíséretében elhúztam a francba. Biztos, mindenkinek megvan a maga MKKNSzT (Messziről Kerülendő Különben Nem Szabadulsz Tőle) típusú ismerőse. Sajnálom azokat, akik senkinek sem tudnak nemet mondani, vagy senkit sem akarnak megbántani, inkább szenvednek az ilyenektől. Mindenki tegye föl magának a kérdést, hogy a saját ideje értékesebb, vagy az, hogy ne sértsenek meg egy ilyen energiavámpírt. Rövid az élet ahhoz, hogy olyan dolgokra pazaroljuk a drága időnket, amiket inkább sorolnánk a természeti csapások közé, mint a kellemes dolgokhoz.
Furcsa, szokatlan érzés volt megélni, hogy amikor ez az általam nem kedvelt, mellesleg a fent nevezett tulajdonságot nálam sokkal rutinosabban alkalmazó alak kb. 50 centire tőlem és ontja magából a számomra tökéletesen érdektelen szöveget, én gondolatban úgy küldöm őt el a kurva anyjába, hogy végig rezzenéstelen arccal nézek a szemébe. :-)
Kíváncsi vagyok, hogy ez látszik-e rajtam? Észreveszi-e a tekintetemben a megvetést? Vagy ő maga is hasonlókat mond gondolatban?
Aljas amúgy, mert szerintem tudja, hogy senkit sem érdekelnek a faszságai, de mégis órákig képes zsibbasztani annak a szerencsétlennek az elméjét, aki nem rázza le hamar. Én is ezt tettem. Elővettem a telefonom, megnéztem a pontos időt, és egy hűha, nekem most mennem kell kíséretében elhúztam a francba. Biztos, mindenkinek megvan a maga MKKNSzT (Messziről Kerülendő Különben Nem Szabadulsz Tőle) típusú ismerőse. Sajnálom azokat, akik senkinek sem tudnak nemet mondani, vagy senkit sem akarnak megbántani, inkább szenvednek az ilyenektől. Mindenki tegye föl magának a kérdést, hogy a saját ideje értékesebb, vagy az, hogy ne sértsenek meg egy ilyen energiavámpírt. Rövid az élet ahhoz, hogy olyan dolgokra pazaroljuk a drága időnket, amiket inkább sorolnánk a természeti csapások közé, mint a kellemes dolgokhoz.
2019. december 5., csütörtök
Megérkezett! :-)
Végre kezembe vehettem a "nagyágyút". Reggel még nem is reméltem, mikor ránéztem a futárszolgálat honlapjára, merre járhat a csomagom. Legnagyobb örömömre a "kiszállítás alatt" státusz szerepelt, és hamar megérkezett az sms, e-mail is a kézbesítés várható időpontjáról.
Most pedig itt van, és kipróbálni alig lehet, mert ocsmány ködös idő van, de egy harkályt majdnem sikerült vele elkapnom. :-)
Valamelyest ezt még ki lehet húzni a nagyobb zoom érdekében, valamint van hozzá egy 10 centis napellenzőgyűrű. Szóval nagy! Némileg új technikát igényel, mivel félő, hogy megrongálódna a csatlakozója, ha magát a kamerát fognám, lévén hogy kb. 3kg a súlya. Na, majd kialakul ez, van még idő az éles használatig. :-)
Most pedig itt van, és kipróbálni alig lehet, mert ocsmány ködös idő van, de egy harkályt majdnem sikerült vele elkapnom. :-)
2019. december 3., kedd
A társkereskedőoldal megőrizné komolyságát
Randivonal, képfeltöltés, mellette az alábbi szöveg: "Az oldal komolyságának megőrzése érdekében minden feltöltött fotót moderátorok ellenőriznek." :-)
Mi ezzel a probléma? Magával az állítással semmi, sőt! Kimondottan szimpatikus, hogy törekszenek erre. De... rutinos olvasóim (Mind a kettő. :D) már sejtik, hogy itt egy bazi nagy "de" következik.
Hogy egy mondat vicces-e, az többnyire a kontextuson múlik. Önmagában nem vicces, de miután néhány keresést lefuttattam azon az oldalon, és olyan cuccokba botlottam, amilyenekbe... Nos, azt kell mondjam, hogy abban a kontextusban kva vicces az állítás, miszerint az oldal komolyságának megőrzése érdekében... Alexander, aki nő (Legalábbis az adatlapja szerint.), a profilképe egy enyhén kopaszodó, erős arcszőrzettel rendelkező, tehát tipikus női jegyeket magán hordozó ( :D ) hölDJ.
Nem röhög!!!!444!négy!! A mediterrán nő archetípusa, még nevében is. A moderátorok pedig ellenőrizték, tehát tévedésről szó sem lehet. Na, de menjünk is tovább, mert hiszen vannak még itt anomáliák. További kereséseim során találtam női adatlappal Bélát, Márkot, Zolánt, Krisztiánt is. Szép női nevek mind. Ha valaha lányom lesz, tuti, hogy Bélának kereszteltetem. Vagy Krisztiánnak. :D
De az adatlapi bemutatkozó szövegekbe is bármi bekerülhet, miközben azokat is moderátor szűri, hogy ne legyen benne se trágárság, se email, telefonszám, vagy weboldal linkje. Amikor az egyértelműen google fordítóval összebarkácsolt, egyébként kva vicces bullshiten átverekszem magam, annak azért van egy sajátos bája. :-) Attól egyébként lehetne komoly társkereső, hogy nem beszél magyarul. De a neve magyar, és az adatlapján sem tesz utalást külföldi nemzetiségre. Szerintem ez adathalászat, az ilyenek általában rendkívül kezdeményezőek (Nő létükre.), és egyből e-mailcímet küldenek, s ha van olyan hülye a címzett, hogy ott kezd vele levelezésbe, könnyen csalók áldozatává válhat. Nem kéne ennek teret engedni még akkor sem, ha hoz még öt új tagot az oldalnak.
Persze nem arról van szó, hogy kipécéztem magamnak a Randivonalat, hiszen a Párom.hu-n sokkal inkább burjánzik ez a fajta kéretlen tartalom. Naponta regisztráltak Bélák, Gézák, stb. női adatlappal, ami kva zavaró volt. Csak hát előbbi oldal használata kb. kétszer annyiba kerül, a moderáció általában fájdalmasan lassú, és ezek szerint a hatékonyságán is találhat az eNber kivetnivalót, ha nagyon keresi. :-) Az pedig minimum megmosolyogni való, hogy az oldal komolyságának megőrzésére hivatkoznak, ami a jelek szerint sok esetben a regisztráló felhasználók jóindulatán, jóhiszeműségén, önkéntes normakövetésén múlik.
Mi ezzel a probléma? Magával az állítással semmi, sőt! Kimondottan szimpatikus, hogy törekszenek erre. De... rutinos olvasóim (Mind a kettő. :D) már sejtik, hogy itt egy bazi nagy "de" következik.
Hogy egy mondat vicces-e, az többnyire a kontextuson múlik. Önmagában nem vicces, de miután néhány keresést lefuttattam azon az oldalon, és olyan cuccokba botlottam, amilyenekbe... Nos, azt kell mondjam, hogy abban a kontextusban kva vicces az állítás, miszerint az oldal komolyságának megőrzése érdekében... Alexander, aki nő (Legalábbis az adatlapja szerint.), a profilképe egy enyhén kopaszodó, erős arcszőrzettel rendelkező, tehát tipikus női jegyeket magán hordozó ( :D ) hölDJ.
Nem röhög!!!!444!négy!! A mediterrán nő archetípusa, még nevében is. A moderátorok pedig ellenőrizték, tehát tévedésről szó sem lehet. Na, de menjünk is tovább, mert hiszen vannak még itt anomáliák. További kereséseim során találtam női adatlappal Bélát, Márkot, Zolánt, Krisztiánt is. Szép női nevek mind. Ha valaha lányom lesz, tuti, hogy Bélának kereszteltetem. Vagy Krisztiánnak. :D
De az adatlapi bemutatkozó szövegekbe is bármi bekerülhet, miközben azokat is moderátor szűri, hogy ne legyen benne se trágárság, se email, telefonszám, vagy weboldal linkje. Amikor az egyértelműen google fordítóval összebarkácsolt, egyébként kva vicces bullshiten átverekszem magam, annak azért van egy sajátos bája. :-) Attól egyébként lehetne komoly társkereső, hogy nem beszél magyarul. De a neve magyar, és az adatlapján sem tesz utalást külföldi nemzetiségre. Szerintem ez adathalászat, az ilyenek általában rendkívül kezdeményezőek (Nő létükre.), és egyből e-mailcímet küldenek, s ha van olyan hülye a címzett, hogy ott kezd vele levelezésbe, könnyen csalók áldozatává válhat. Nem kéne ennek teret engedni még akkor sem, ha hoz még öt új tagot az oldalnak.
Persze nem arról van szó, hogy kipécéztem magamnak a Randivonalat, hiszen a Párom.hu-n sokkal inkább burjánzik ez a fajta kéretlen tartalom. Naponta regisztráltak Bélák, Gézák, stb. női adatlappal, ami kva zavaró volt. Csak hát előbbi oldal használata kb. kétszer annyiba kerül, a moderáció általában fájdalmasan lassú, és ezek szerint a hatékonyságán is találhat az eNber kivetnivalót, ha nagyon keresi. :-) Az pedig minimum megmosolyogni való, hogy az oldal komolyságának megőrzésére hivatkoznak, ami a jelek szerint sok esetben a regisztráló felhasználók jóindulatán, jóhiszeműségén, önkéntes normakövetésén múlik.
2019. november 30., szombat
Új nyomtató kell
Canon a barbár az utolsókat rúgja. Egy kis bizbasz, amin rugó volt, nem
ment vissza a helyére, állandóan felakadt benne a papír. Most eltűnt
róla a rugó, s vele veszett türelmem, jóindulatom utolsó szikrája is.
Persze még így, "halálában" is belém tudott rúgni a geci. Fontos
nyomtatni valóim lennének holnapra. Most vagy előszedem a késő
Triász-kori HP nyomtatómat, ami feltehetően még ma is kifogástalanul
működne (Csak épp nem kompatibilis XP-nél újabb oprendszerekkel, de azért
a hasonló korú laptopomról be tudnám üzemelni.), vagy megpróbálom
szétszedni, és megjavítani, ami elég nagyképű kijelentés tőlem, lévén
hogy nem sok nyomtatót szereltem életemben. Tapasztalatom szerint, ha
ilyesmit elkezdek szétszedni, előbb-utóbb olyan csavarba botlok, amit a
rendelkezésemre álló eszközök közül egyedül a kalapács-hidegvágó
kombóval tudnám kiszedni, vagy valami, az üzemszerű működéssel
összeegyeztethetetlen hibába botlanék.
Vagy holnap nyakamba veszem a várost, és próbálok olyan nyomtatót venni, amibe jó ennek a fosnak a patronja (Megjósolom, nem fogok ilyet találni.). De ez sem tragédia. Ugyanis az egész szar nem ér egy fabatkát sem, hiszen a mellé csomagolt 5 patron többe kerül, mint amibe az egész nyomtató került az 5 patronnal együtt. Éljen a tervezett elavulás!
A fentieket pár nappal ezelőtt írtam (Facebook), tegnapi fejlemény, hogy természetesen nem tudtam a patronjaimhoz illő új Canont venni, így a neten rendeltem meg. Ezúttal semmiféle ajándékpatron, vagy ilyesmi nem volt a csomagban. Viszont a meglévőket fel tudom használni, ami jó. További pozitívum, hogy sokkal olcsóbbak a patronok ott, mint Egerben bárhol. Vettem azokból is tartalékot.
Kár, hogy így történt. Szívesen elfelejtettem volna ezt a márkát. Legtöbben a külső tartályos Epsonokat istenítik. Egyelőre maradok ennél, és remélem, több szerencsém lesz vele, mint az elődjével. (Abban már kezdettől szar volt a szkenner. Az ügyfélszolgálat pedig nem segített azonkívül, hogy pár nyilvánvaló dolgot leírt, amit csak egy hülye nem ellenőrizne magától.)
Vagy holnap nyakamba veszem a várost, és próbálok olyan nyomtatót venni, amibe jó ennek a fosnak a patronja (Megjósolom, nem fogok ilyet találni.). De ez sem tragédia. Ugyanis az egész szar nem ér egy fabatkát sem, hiszen a mellé csomagolt 5 patron többe kerül, mint amibe az egész nyomtató került az 5 patronnal együtt. Éljen a tervezett elavulás!
A fentieket pár nappal ezelőtt írtam (Facebook), tegnapi fejlemény, hogy természetesen nem tudtam a patronjaimhoz illő új Canont venni, így a neten rendeltem meg. Ezúttal semmiféle ajándékpatron, vagy ilyesmi nem volt a csomagban. Viszont a meglévőket fel tudom használni, ami jó. További pozitívum, hogy sokkal olcsóbbak a patronok ott, mint Egerben bárhol. Vettem azokból is tartalékot.
Kár, hogy így történt. Szívesen elfelejtettem volna ezt a márkát. Legtöbben a külső tartályos Epsonokat istenítik. Egyelőre maradok ennél, és remélem, több szerencsém lesz vele, mint az elődjével. (Abban már kezdettől szar volt a szkenner. Az ügyfélszolgálat pedig nem segített azonkívül, hogy pár nyilvánvaló dolgot leírt, amit csak egy hülye nem ellenőrizne magától.)
Megspóroltam egy százast :-)
Mégpedig azzal, hogy hetek óta halogattam lejárt próbaverziós AutoCad-em licencének hosszabbítását. Ma odáig jutottam a munkával, hogy már szükségem van rá, így elindítottam, hogy az előfizetés a lehető legegyszerűbb legyen. Fel is jött a megfelelő ablak, erre 25% kedvezményt kaptam. :-)
Épp jókor léptem.
Épp jókor léptem.
2019. november 27., szerda
Nyugat-Balkán
Rendeltem pár dolgot, ami a munkámhoz kell.
Az egyiknél szükségem lenne némi informatikai segítségre, de a 24 órás ügyfélszolgálatuk e pillanatban kereken 8 órája baszik válaszolni. Közben a probléma nagyobbik részét már a domain-szolgáltatómmal megoldottuk (Ja, ők amúgy angolok, Angliában.) Most már tényleg csak egy icipici segítség kéne, ami már nem az én alkalmatlanságomon, hanem kb. egy gombnyomáson múlik ott, a távoli Budapesten.
Aztán rendeltem alapanyagot munkához, a webshoptól kaptam egy automatikus visszaigazolást, de abban csak a végösszeg szerepel, számlaszám, vagy bármilyen fizetési infó nem. 2 napja semmi egyéb reakció.
Nos, hogy miért gyűlölöm szívből a hosszú hétvégéket? Ezért. Nemhogy hétvégéken, de még hétköznapokon sem lehet ebben az országban elintézni semmit.
Az átok nem múlik rólam, továbbra sem válaszol senki, vagy csak nagy sokára. Társkereskedő oldalakon is mocskosul paraszt dolognak tartom, de ha még fizető vásárlóként kapom ezt egy állítólag profitorientált cégtől, az végképp kiborít. Néha komolyan fontolgatom, hogy fogom a kis vállalkozásomat, és lelépek innen egy élhetőbb helyre. Ugyanakkor mire ott megszoknék, lejárna az időm. :-) Figyelembe véve apai ági felmenőimet, statisztikai alapon úgy 20 évem lehet hátra, és az utolsó pár évet nem áll szándékomban megvárni. Ettől sem lett jobb kedvem.
A mai nap egyetlen pozitívuma, hogy a Black Friday-en rendelt Sigma objektívem már úton van felém Londonból. :-)
Az egyiknél szükségem lenne némi informatikai segítségre, de a 24 órás ügyfélszolgálatuk e pillanatban kereken 8 órája baszik válaszolni. Közben a probléma nagyobbik részét már a domain-szolgáltatómmal megoldottuk (Ja, ők amúgy angolok, Angliában.) Most már tényleg csak egy icipici segítség kéne, ami már nem az én alkalmatlanságomon, hanem kb. egy gombnyomáson múlik ott, a távoli Budapesten.
Aztán rendeltem alapanyagot munkához, a webshoptól kaptam egy automatikus visszaigazolást, de abban csak a végösszeg szerepel, számlaszám, vagy bármilyen fizetési infó nem. 2 napja semmi egyéb reakció.
Nos, hogy miért gyűlölöm szívből a hosszú hétvégéket? Ezért. Nemhogy hétvégéken, de még hétköznapokon sem lehet ebben az országban elintézni semmit.
Az átok nem múlik rólam, továbbra sem válaszol senki, vagy csak nagy sokára. Társkereskedő oldalakon is mocskosul paraszt dolognak tartom, de ha még fizető vásárlóként kapom ezt egy állítólag profitorientált cégtől, az végképp kiborít. Néha komolyan fontolgatom, hogy fogom a kis vállalkozásomat, és lelépek innen egy élhetőbb helyre. Ugyanakkor mire ott megszoknék, lejárna az időm. :-) Figyelembe véve apai ági felmenőimet, statisztikai alapon úgy 20 évem lehet hátra, és az utolsó pár évet nem áll szándékomban megvárni. Ettől sem lett jobb kedvem.
A mai nap egyetlen pozitívuma, hogy a Black Friday-en rendelt Sigma objektívem már úton van felém Londonból. :-)
2019. november 22., péntek
Blekkfrálydély
Nem szokásom célzottan eme jeles napon vásárolgatni, de most odab*tam némi pénznek, mivel a nevadai túrámhoz (És nem csak ahhoz, de pl. repülőnapokhoz, vagy szimpla reptéri fotózásokhoz is.) okvetlenül szükséges egy combosabb teleobjektív. 150-600mm-es kategóriában itthon egyszerűen nem találtam 300E alatt, sőt jellemzően inkább bőven fölötte van (340E). Black Friday ide, vagy oda, csak néhány 500E Ft fölötti objektívből engedtek valamennyit, de az általam kinézett modell (Tamron, vagy Sigma volt.) változatlan áron van kirakva. Szóval elkezdtem keresgélni európai szinten (Ilyenkor szuper dolog ez EU.), és találtam 260E-ért is két boltban, az egyik külföldre nem szállít, így sikerült egyre szűkítenem a kört. Most pedig várom, hogy megkapjam. :-) Durva, mivel tegnap reggel még nem arra ébredtem, hogy idén feltétlenül le fogom cserélni a jó öreg 70-300-asomat. Beléptem egy használt fotós cuccokat hirdető csoportba is a FB-on, de semmi érdemleges, meg aztán máshol is látok ilyeneket, és nem számottevően olcsóbbak. Rendelni nem merek e-bayről, mert mi van, ha szar (karcos, lötyögős, gombás, stb.), pedig amúgy nem ördögtől való a second hand áru, hiszen a nagy látószögű Tokinámat is így vettem, és az jó. Kívül kissé leharcolt, de műszakilag rendben van.
Ezzel szerintem letudtam a karácsonyi ajándékot is magamnak. :-) Ami pedig a legfontosabb, nem kell többé beérnem a kép közepéről kivágott, kétes felbontású repülő fotóalanyokkal.
Egyelőre csak illusztráció, de ilyen a jószágom. :-)
Ezzel szerintem letudtam a karácsonyi ajándékot is magamnak. :-) Ami pedig a legfontosabb, nem kell többé beérnem a kép közepéről kivágott, kétes felbontású repülő fotóalanyokkal.
Egyelőre csak illusztráció, de ilyen a jószágom. :-)
2019. november 19., kedd
Gavarítye pa Rúszki?
Találtam az utóbbi héten két olyan youtubert is, akik évek óta gyártják a kiváló tartalmakat, mégis sikeresen elkerültem őket. Az egyikük egy lány, aki 6 évig élt Kínában (egyetemi ösztöndíj). Bámulatos könnyedséggel beszéli a nyelvet, stb. Az jutott eszembe, hogy 4 évig tanították nekünk az oroszt, ami azért nem múlt el nyomtalanul. A cirill írást folyékonyan olvasom, maga a nyelv nem túl bonyolult, (A tanárunk nagyon könnyűnek nevezte.), és ezt kihasználva leporolhatnám ezt a szerény tudást, vagy inkább megtanulhatnám rendesen. A szovjet-korszak elmúlt, szabadon lehet utazgatni is, az egészre más szemmel nézek, mint akkoriban. (Nyolcadik végén az osztályteremben téptük szét az orosz tankönyveket. Micsoda marhák voltunk...)
A munkám során is rengeteg hasznát venném az orosz ügyfelek nagy száma miatt.
A munkám során is rengeteg hasznát venném az orosz ügyfelek nagy száma miatt.
2019. november 14., csütörtök
Jövőre...
Láttam egy úti filmet Nevadáról. Bár a kaszinók világa inkább taszít, mint vonz, most egy röpke óra alatt rengeteg értékes látni valót találtam Las Vegas környékén, amik autóval 2-3 óra alatt megközelíthetők. Grand Canyon, Hoover-gát, egy ghost town, amit legutóbb ki kellett hagynom (Nem ugyanaz, mert az Kaliforniában van.), Red Rock Canyon, esetleg Death Valley...
Oké, a bakancslistára felvettem a helyet. :D Ráadásul úgy látom, a hotelek is sokkal olcsóbbak, mint San Franciscoban. Sőt, közben az jutott eszembe, hogy még ezt is tovább lehet csökkenteni, mivel alapvetően nem a kaszinóvárosra vagyok kíváncsi, így talán nem is kéne végig ottani hotelben lennem, hanem valami közeli kisvárosban... Az időjárás is kiszámíthatóbb, esernyő helyett napolajat kell vinnem. Ha megyek.
És miért ne mennék? :D Most megint jól be lettem sózva.
Nos, ez volt az első napon. Ma pedig találtam egy igazán érdekes programot, ami ér annyit, hogy hozzáigazítsam a teljes utazásomat. Ez pedig az évente 4-szer megrendezésre kerülő Red Flag hadgyakorlat, amit a Las Vegas közvetlen szomszédságában található Nellis légibázisról kiindulva rendeznek meg, általában akár 200 különféle harci gép bevonásával. Ez viszont azt jelentette, hogy a tegnap kinézett indulási dátumot dobhattam a kukába. Ami pedig azt vonta maga után, hogy a repülőjegy, a szállás, de még az autóbérlés ára is erősen elmozdult, természetesen a csillagok irányába. A repjegy foglalásánál ráadásul együtt mozog az oda- és a visszaút ára, tehát ami eredetileg nekem összesen 300E Ft lett volna premium economy-n, abból lett végül 450E Ft, vagy még több. És minél korábban szeretnék visszajönni, annál drágábban adják a rohadékok. (Azt találtam ki, hogy a szállodai, autóbérlős költségeket a rövidebb ott tartózkodáson spórolom majd meg. Hát, ez nem jött be. Az autóbérlés pl. a duplájára drágult, csak mert 2 napot levágtam az útból. Abban maradtam, hogy 5 napnál rövidebb időre sehogy sem érné meg. De még így is 110E forinttal többe kerül az egész, mintha maradnék az eredetileg tervezett 7 napnál. A 4 napos változat 200E Ft plusz lett volna.)
Durva, hogy pl. az autóbérlés 5 napra pont annyiba kerülne, mint 7 napra. Az előbb említett 5 vs. 7 nap közti árkülönbség miatt pedig erősen gondolkodom az eredetileg tervezett 7 napon. Így a megspórolt pénzből bőven futja egy 45 perces sétarepülésre a Grand Canyon fölött. ;-)
Nem egyszerű ezzel a három dologgal úgy zsonglőrködni, hogy a lehető legkedvezőbb ár/érték arányt kapjuk. Mondanom se kell, hogy az összes szóba jöhető légitársaságnál lezongoráztam ezt, de vagy nincs oda járatuk, vagy túl drága, vagy olcsó, de sok átszállás van, és hosszú várakozási idők. Nem biztos, hogy ezek megérik azt a néhány tízezer Ft spórolást.
Az autóbérlés (Mustang, vagy hasonló... :-)) pedig lehet még olcsóbb is, ahogy a legutóbbi utamnál. Csak figyelni kell a cég honlapját. Mivel a szállások is jelentősen drágábbak az év azon időszakában, azt is másikat kerestem. Szerencsére a városon kívül találtam is elfogadható áron.
Bár egy sivatag az egész környék, azért bőven találni érdekeset, és ott van még a légibázis le-felszálló gépeinek fotózása az út széléről. :-)
Oké, a bakancslistára felvettem a helyet. :D Ráadásul úgy látom, a hotelek is sokkal olcsóbbak, mint San Franciscoban. Sőt, közben az jutott eszembe, hogy még ezt is tovább lehet csökkenteni, mivel alapvetően nem a kaszinóvárosra vagyok kíváncsi, így talán nem is kéne végig ottani hotelben lennem, hanem valami közeli kisvárosban... Az időjárás is kiszámíthatóbb, esernyő helyett napolajat kell vinnem. Ha megyek.
És miért ne mennék? :D Most megint jól be lettem sózva.
Nos, ez volt az első napon. Ma pedig találtam egy igazán érdekes programot, ami ér annyit, hogy hozzáigazítsam a teljes utazásomat. Ez pedig az évente 4-szer megrendezésre kerülő Red Flag hadgyakorlat, amit a Las Vegas közvetlen szomszédságában található Nellis légibázisról kiindulva rendeznek meg, általában akár 200 különféle harci gép bevonásával. Ez viszont azt jelentette, hogy a tegnap kinézett indulási dátumot dobhattam a kukába. Ami pedig azt vonta maga után, hogy a repülőjegy, a szállás, de még az autóbérlés ára is erősen elmozdult, természetesen a csillagok irányába. A repjegy foglalásánál ráadásul együtt mozog az oda- és a visszaút ára, tehát ami eredetileg nekem összesen 300E Ft lett volna premium economy-n, abból lett végül 450E Ft, vagy még több. És minél korábban szeretnék visszajönni, annál drágábban adják a rohadékok. (Azt találtam ki, hogy a szállodai, autóbérlős költségeket a rövidebb ott tartózkodáson spórolom majd meg. Hát, ez nem jött be. Az autóbérlés pl. a duplájára drágult, csak mert 2 napot levágtam az útból. Abban maradtam, hogy 5 napnál rövidebb időre sehogy sem érné meg. De még így is 110E forinttal többe kerül az egész, mintha maradnék az eredetileg tervezett 7 napnál. A 4 napos változat 200E Ft plusz lett volna.)
Durva, hogy pl. az autóbérlés 5 napra pont annyiba kerülne, mint 7 napra. Az előbb említett 5 vs. 7 nap közti árkülönbség miatt pedig erősen gondolkodom az eredetileg tervezett 7 napon. Így a megspórolt pénzből bőven futja egy 45 perces sétarepülésre a Grand Canyon fölött. ;-)
Nem egyszerű ezzel a három dologgal úgy zsonglőrködni, hogy a lehető legkedvezőbb ár/érték arányt kapjuk. Mondanom se kell, hogy az összes szóba jöhető légitársaságnál lezongoráztam ezt, de vagy nincs oda járatuk, vagy túl drága, vagy olcsó, de sok átszállás van, és hosszú várakozási idők. Nem biztos, hogy ezek megérik azt a néhány tízezer Ft spórolást.
Az autóbérlés (Mustang, vagy hasonló... :-)) pedig lehet még olcsóbb is, ahogy a legutóbbi utamnál. Csak figyelni kell a cég honlapját. Mivel a szállások is jelentősen drágábbak az év azon időszakában, azt is másikat kerestem. Szerencsére a városon kívül találtam is elfogadható áron.
Bár egy sivatag az egész környék, azért bőven találni érdekeset, és ott van még a légibázis le-felszálló gépeinek fotózása az út széléről. :-)
2019. november 13., szerda
Redwood National Park, ahol a mamutfenyők laknak
A 101-es úton haladva kaptam némi ízelítőt kaliforniai óceánpartból és szédítő hegyi utakból.
Az út átmegy egy Eureka nevű városon, ahol rengeteg a kereszteződés, de csak nagyon kevés jelzőlámpa működött, ebből kifolyólag az első érkezős szabály szerint "haladt" a forgalom, igen lassan. (Ha mindenkinek STOP táblája van, akkor annak van elsőbbsége, aki először érkezett a kereszteződéshez.)
Néhány órás autózás után pillantottam meg a táblát, ami az Avenue of the Giants felé mutatta az irányt. Ez egy kb. 50km hosszú ága a 101-esnek, amin sokkal kisebb a forgalom, ennek köszönhetően pedig az óriásfák is kényelmesen megtekinthetők. Az út természetesen visszacsatlakozik a 101-es fővonalához.
A Redwood National Park 1968-ban jött létre azzal a céllal, hogy védett otthont adjon a tengerparti mamutfenyő (Sequoia) utolsó erdeinek. Mamutfenyők persze mindenhol vannak szerte a világon, de ahhoz, hogy ezek a fák ekkorára nőjenek, több száz év szükséges. Sajnos a Zember nagy erőkkel irtotta ezeket az erdőségeket, a széles, egyenes törzsű óriások faanyaga értékes árucikk volt.
Az eredeti erdőség kis részét sikerült csak megmenteni, de a veszély nem múlt el. Ezek a fák kitűnően érzik magukat az óceánparti ködös, nedves klímában, de a ködös napok száma egyre csökken. És még egy meglepő tény: a mamutfenyők szaporodását kifejezetten elősegítették az erdőtüzek. Egyrészt eltüntették az idegen növényfajokat, másrészt a tobozok ilyenkor hullajtották el magjaikat.
Néhány érdekes adat: a legnagyobb ismert törzsátmérő 13,5 méter!!!!4!!négy!!, őt Tall Tree-nek hívják. A legmagasabb példány neve General Sherman, és 116 méter. Ez nagyobb, mint egy focipálya. A legöregebb mamutfenyő a 3200 éves The President. Elképesztő, hogy már jóval a Római Birodalom előtt is élt, és túl is élte azt. A Sziklás-hegységben lévő Sequoia National Parkban is vannak óriásfák. Talán hasznos infó, hogy a hegyi utak csak nyáron vannak nyitva, ha valaki netán kelet felől szeretné megközelíteni, annak jókora kerülőt kell megtennie.
Tobozokkal nem találkoztam, de hoztam egy darab (lehullott) levelet emlékbe.
Sajnos itt ismét azzal kellett szembesülnöm, hogy nem minden program fér bele az időmbe. Kimaradt a Glass Beach, és két repülőmúzeum. Elhagytam a 101-es utat, és Sacramento felé folytattam, hogy még aznap este elérjem Jamestown-i szálláshelyemet.
Végtelen hosszú egyenes utakon ért a sötétedés. Végül megérkeztem, aztán kiderült, hogy az egész környéket áramszünet sújtja. Emiatt se világítás, se telefon, se internet. Szerencse, hogy a kocsiban is tudtam tölteni a telefont, mert eléggé legatyásodott töltöttség terén. A motelestől kaptam egy gyertyát, hogy lássak. A szobában egyébként még jakuzzi is volt, amit én aznap este gyertyatartóként használtam.
Hamisítatlan Walking Dead fíling... :-) A képek hajnali indulásomkor készültek.
Irány a Yosemite National Park!
Az út átmegy egy Eureka nevű városon, ahol rengeteg a kereszteződés, de csak nagyon kevés jelzőlámpa működött, ebből kifolyólag az első érkezős szabály szerint "haladt" a forgalom, igen lassan. (Ha mindenkinek STOP táblája van, akkor annak van elsőbbsége, aki először érkezett a kereszteződéshez.)
Néhány órás autózás után pillantottam meg a táblát, ami az Avenue of the Giants felé mutatta az irányt. Ez egy kb. 50km hosszú ága a 101-esnek, amin sokkal kisebb a forgalom, ennek köszönhetően pedig az óriásfák is kényelmesen megtekinthetők. Az út természetesen visszacsatlakozik a 101-es fővonalához.
A Redwood National Park 1968-ban jött létre azzal a céllal, hogy védett otthont adjon a tengerparti mamutfenyő (Sequoia) utolsó erdeinek. Mamutfenyők persze mindenhol vannak szerte a világon, de ahhoz, hogy ezek a fák ekkorára nőjenek, több száz év szükséges. Sajnos a Zember nagy erőkkel irtotta ezeket az erdőségeket, a széles, egyenes törzsű óriások faanyaga értékes árucikk volt.
Az eredeti erdőség kis részét sikerült csak megmenteni, de a veszély nem múlt el. Ezek a fák kitűnően érzik magukat az óceánparti ködös, nedves klímában, de a ködös napok száma egyre csökken. És még egy meglepő tény: a mamutfenyők szaporodását kifejezetten elősegítették az erdőtüzek. Egyrészt eltüntették az idegen növényfajokat, másrészt a tobozok ilyenkor hullajtották el magjaikat.
Néhány érdekes adat: a legnagyobb ismert törzsátmérő 13,5 méter!!!!4!!négy!!, őt Tall Tree-nek hívják. A legmagasabb példány neve General Sherman, és 116 méter. Ez nagyobb, mint egy focipálya. A legöregebb mamutfenyő a 3200 éves The President. Elképesztő, hogy már jóval a Római Birodalom előtt is élt, és túl is élte azt. A Sziklás-hegységben lévő Sequoia National Parkban is vannak óriásfák. Talán hasznos infó, hogy a hegyi utak csak nyáron vannak nyitva, ha valaki netán kelet felől szeretné megközelíteni, annak jókora kerülőt kell megtennie.
Tobozokkal nem találkoztam, de hoztam egy darab (lehullott) levelet emlékbe.
Sajnos itt ismét azzal kellett szembesülnöm, hogy nem minden program fér bele az időmbe. Kimaradt a Glass Beach, és két repülőmúzeum. Elhagytam a 101-es utat, és Sacramento felé folytattam, hogy még aznap este elérjem Jamestown-i szálláshelyemet.
Végtelen hosszú egyenes utakon ért a sötétedés. Végül megérkeztem, aztán kiderült, hogy az egész környéket áramszünet sújtja. Emiatt se világítás, se telefon, se internet. Szerencse, hogy a kocsiban is tudtam tölteni a telefont, mert eléggé legatyásodott töltöttség terén. A motelestől kaptam egy gyertyát, hogy lássak. A szobában egyébként még jakuzzi is volt, amit én aznap este gyertyatartóként használtam.
Irány a Yosemite National Park!
2019. november 11., hétfő
Szomorú vasárnap
Seress Rezső zongorista és Jávor László költő méltán elhíresült szerzeményéről nemrég hallottam a rádióban. Akkor elfelejtettem a neten megkeresni, de tegnap egy ismerősömnél láttam megosztva. Azóta többször is meghallgattam. Nagyon mélynek és őszintének érzem a dalból sugárzó halálváró búskomorságot. Másrészt pont, amiért ennyire túl van tolva, valahol megmosolyogtató is.
A sztorija sem hétköznapi. Csak, hogy a legérdekesebbet emeljem ki, miután több öngyilkosságot is a Szomorú vasárnappal hoztak összefüggésbe, már a The New York Times is arról cikkezett, hogy Budapesten százak vetik magukat a Dunába, miután meghallgatták, az akkorra már "az öngyilkosok himnuszaként" emlegetett dalt. Az erősen kiszínezett történettel szemben a valóság az, hogy ennek a töredéke volt igaz, de valószínűleg az sem úgy. Gondolom, azok az emberek akkor is végeztek volna magukkal, ha sosem kerülnek kapcsolatba a Szomorú vasárnappal. De ezzel is el lehetett adni pár lapszámot a szenzációkra mindig nyitott tömegnek.
A dalt egyébként 100 nyelvre fordították le, angolul olyan, "szinte ismeretlen" előadók énekelték el, mint Billie Holiday, Ray Charles, Shinead O'Connor, Marilyn Monroe, stb. De a youtube tele van a Gloomy Sunday feldolgozásaival. Hátborzongató!
Ez az eredeti felvétel, Kalmár Pál énekével. Egészen éteren túli hangulatú. :O
A sztorija sem hétköznapi. Csak, hogy a legérdekesebbet emeljem ki, miután több öngyilkosságot is a Szomorú vasárnappal hoztak összefüggésbe, már a The New York Times is arról cikkezett, hogy Budapesten százak vetik magukat a Dunába, miután meghallgatták, az akkorra már "az öngyilkosok himnuszaként" emlegetett dalt. Az erősen kiszínezett történettel szemben a valóság az, hogy ennek a töredéke volt igaz, de valószínűleg az sem úgy. Gondolom, azok az emberek akkor is végeztek volna magukkal, ha sosem kerülnek kapcsolatba a Szomorú vasárnappal. De ezzel is el lehetett adni pár lapszámot a szenzációkra mindig nyitott tömegnek.
A dalt egyébként 100 nyelvre fordították le, angolul olyan, "szinte ismeretlen" előadók énekelték el, mint Billie Holiday, Ray Charles, Shinead O'Connor, Marilyn Monroe, stb. De a youtube tele van a Gloomy Sunday feldolgozásaival. Hátborzongató!
Ez az eredeti felvétel, Kalmár Pál énekével. Egészen éteren túli hangulatú. :O
2019. november 10., vasárnap
Sörömtelenség
Nem szoktam sörkóstolós posztokat gyártani, lévén hogy nem értek hozzá. Tessék csak megnézni pl. egy Winkler videót! Ugyan mikor tudnék én így és ennyit beszélni egy sörről? :-)
A sztori, hogy a fent nevezett eNber által agyonajnározott Soproni Portert próbálom felkutatni (Eddig sikertelenül.), jobb híján vettem egy Pécsi APA-t, amit a pécsi sörfőzde gyárt, mint kézművessört, bár eléggé nagyüzeminek tűnik, de ez lényegtelen. Pale Ale-ből még nem ittam rosszat, gondoltam, ezen a mai döntésem sem fog érdemben változtatni, igaz a múltkor már volt szerencsém egy szűretlen búzasörükhöz, és nem voltam tőle elragadtatva, pedig arra a típusra is azt mondtam, nem lehet mellényúlni vele. De, lehet...
Nos, ez a 2/3 részt narancsszínű, felül ezüst fémdobozos jószág közel 300Ft-ba került a Tescoban.
Alapvetően az IPA (India Pale Ale) a kedvenc típusom jelenleg, de viszonylag gyakran kóstolok különféle APA-kat (American Pale Ale) is, ennélfogva akad némi viszonyítási alapom. Bátran ajánlom pl. a Soproni APA-t, nekem bejött. De ez a pécsi cucc... Most, hogy ezeket a sorokat írom, 2-3 óra eltelt az utolsó kortyok leküzdése óta, de az a förtelmes szappaníz még mindig itt garázdálkodik a számban. Igen, olyan az íze, mintha egy szappant is belefőztek volna. A magam részéről végeztem a pécsi sörfőzde termékeivel. Ez az ízvilág simán elmenne bármelyik áruházlánc saját márkás szutykaként, amit max. 130 Ft-ért visznek napszámosoknak, nem kedvelt, de muszájból megajándékozandó rokonoknak. De 279Ft-ért... a jó **@&#* *@&#! :P
És nem csak az íze, de már a szaga is olyan kellemetlen tisztítószeres volt. Persze simán el tudom képzelni, hogy ez konkrétan az. Kimosták az érlelőkádat, és nem öblítették ki a lerakódott Ultra Dermet, hanem ráöntötték az amúgy jó sört. Meredek elmélet, de hallani ilyesmit néha. Ezzel pedig veszélyesen megközelítették azt a gyömbéres löttyöt, ami nálam legalábbis kiérdemelte a minden idők legrosszabb söre címet. De ott legalább csak ízlés kérdése volt, hogy utálom (A gyömbéres üdítőket mindig szerettem, nem sejtettem, hogy ez sörrel nem fog működni.), ez meg csak simán el van baszva.
Most megyek, és iszom egy kis epét, hogy jobb legyen a szám íze. :D
A sztori, hogy a fent nevezett eNber által agyonajnározott Soproni Portert próbálom felkutatni (Eddig sikertelenül.), jobb híján vettem egy Pécsi APA-t, amit a pécsi sörfőzde gyárt, mint kézművessört, bár eléggé nagyüzeminek tűnik, de ez lényegtelen. Pale Ale-ből még nem ittam rosszat, gondoltam, ezen a mai döntésem sem fog érdemben változtatni, igaz a múltkor már volt szerencsém egy szűretlen búzasörükhöz, és nem voltam tőle elragadtatva, pedig arra a típusra is azt mondtam, nem lehet mellényúlni vele. De, lehet...
Nos, ez a 2/3 részt narancsszínű, felül ezüst fémdobozos jószág közel 300Ft-ba került a Tescoban.
Alapvetően az IPA (India Pale Ale) a kedvenc típusom jelenleg, de viszonylag gyakran kóstolok különféle APA-kat (American Pale Ale) is, ennélfogva akad némi viszonyítási alapom. Bátran ajánlom pl. a Soproni APA-t, nekem bejött. De ez a pécsi cucc... Most, hogy ezeket a sorokat írom, 2-3 óra eltelt az utolsó kortyok leküzdése óta, de az a förtelmes szappaníz még mindig itt garázdálkodik a számban. Igen, olyan az íze, mintha egy szappant is belefőztek volna. A magam részéről végeztem a pécsi sörfőzde termékeivel. Ez az ízvilág simán elmenne bármelyik áruházlánc saját márkás szutykaként, amit max. 130 Ft-ért visznek napszámosoknak, nem kedvelt, de muszájból megajándékozandó rokonoknak. De 279Ft-ért... a jó **@&#* *@&#! :P
És nem csak az íze, de már a szaga is olyan kellemetlen tisztítószeres volt. Persze simán el tudom képzelni, hogy ez konkrétan az. Kimosták az érlelőkádat, és nem öblítették ki a lerakódott Ultra Dermet, hanem ráöntötték az amúgy jó sört. Meredek elmélet, de hallani ilyesmit néha. Ezzel pedig veszélyesen megközelítették azt a gyömbéres löttyöt, ami nálam legalábbis kiérdemelte a minden idők legrosszabb söre címet. De ott legalább csak ízlés kérdése volt, hogy utálom (A gyömbéres üdítőket mindig szerettem, nem sejtettem, hogy ez sörrel nem fog működni.), ez meg csak simán el van baszva.
Most megyek, és iszom egy kis epét, hogy jobb legyen a szám íze. :D
2019. november 8., péntek
Irány Crescent City!
Reggel sikerült időben felébrednem. A motel közelében van egy Meki, ott vettem kávét, reggelit. Az amerikai hosszú kávét kortyolgattam a következő órában. Igazi amerikai hangulatot varázsolt körém azon a sötét, esős reggelen. Ahogy a sárga csíkok suhantak mellettem az úton, hálát adtam a sorsnak, hogy nem a másik irányba kell mennem, ugyanis végeláthatatlan kocsisor araszolt Seattle felé. Nem irigyeltem őket. Közben ismét eleredt az eső, majd kisütött a nap a felhők közül, aztán újabb eső, és megint világosság. Az egész nap ezzel telt időjárási szempontból.
Útközben sok olyan érdekességet láttam, amit nem tudtam lefotózni, mert vagy elsuhantam mellette, és nem volt hol megállni, vagy olyan közel volt a lakóház, hogy nem volt pofám kamerával odamenni. Kertben rozsdásodó igazi amerikai vasak, amiket itthon csak veteránautó-találkozókon láthatunk. Szuper fotótéma. Belemerülhettem az amerikai valóságba, amiről az átlag álmodozónak nem sok fogalma van. Nem a felső tízezer lakóhelye a nagyvárost övező vidék, hogy finoman fogalmazzak. Lepukkant fehér deszkákkal burkolt, könnyűszerkezetes házak, és nyomorúságos, bár az európai szem számára nagyon is érdekes utcák tárultak elém. A széles utak peremén eső áztatta, ócska pick up-ok kasznija fénylett. Meglepő volt, hogy némely putriszerűség (Háznak nem nevezném.) előtt drága lakóautó parkolt. Bérelték-e, vagy vették? Furcsának hatott abban a környezetben, hiszen egy ilyen jármű kb. 70 ezer dollárba kerül, ahogy nézem. Ha bérlésről van szó, akkor 200 dollár/nap. Csak elgondolkodtam azon, hogy akinek rendes házra sem telik, tényleg ilyenekkel adósítja el magát? Mindegy.
Lefotóztam viszont egy mérföldtáblát, amin George Washington profilja van (Gondolom, mivel még Washington államban vagyunk.). Sokfelé láttam ilyet, jópofa és laza.
Washingtoni farm és rövid napsütés, alul a sok tucat faszállító egyike.
A Columbia-folyó túlpartján már Oregon állam! A vízben látható sötét pontok valami régi móló maradványai.
Partra vetett "hal". :-)
Az Astoria-Megler híd az oregoni oldalról nézve. Már bőven a 101-es úton haladva, amely 2478km hosszan követi az óceánpartot észak-déli irányban, három államon át. Washington, Oregon és Kalifornia.
Feljáró a hídra + jópofa házikók.
Astoriában tartottam egy hosszabb szünetet, mivel kora délutánra igencsak megéheztem. Először kerestem egy Mekit a város túloldalán, amiről a helyszínre érve derült ki, hogy épp átépítik. A második esély egy KFC volt, a híd közelében. Végül ott zabáltam egy jót. :-)
Még három lefotózandó híd állt előttem aznap. Sajnos az első kettőnél sehol sem tudtam megállni, de nagyobb kitérőre sem vállalkoztam az időszűke miatt, így azokat elengedtem.
Végre megpillantottam az óceánt.
Az út tervezésekor a google maps teljesen torz képet adott a rám váró út időtartamáról. Akkor kellett volna a kaliforniai Crascent City-be érnem, amikor a Cape Creek hídhoz értem. Csakhogy onnan még 4 óra vezetés várt rám. :O
Cape Creek híd. Nem örültem az állványnak, ekkor még nem tudtam, milyen hosszú út áll előttem az ágyig. De a lényeg, hogy sikeresen odaértem.
Ez egy kicsit lelombozott. Sötétben, és gyakran esőben kellett vezetnem úgy, hogy a szemből jövők nem mindig kapcsolták le a távolsági fényszórójukat. Mindemellett "kicsit" fáradt is voltam. Előző nap egy hajnal 3 körül keltem, irány a reptér, onnan kb. 1,5 óra Frankfurtig, ott több órás várakozás, majd újabb, kb. 11 órás repülés, pár órás vezetés, nem 100%-os alvás a motelben (Azért valahol csak stresszben voltam a rám váró 2200km miatt, hogy a bérautó is megússza karcolás nélkül, stb.), aztán még 12 órás vezetés után úgy ért az este, mintha Bécsből kellett volna hazavezetnem. Meg kellett csinálni, hát megcsináltam azt a 4 órát. Szar volt, többször is az elalvás határán táncoltam. Néha azt hallucináltam, hogy itthon vezetek, egy saroknyira az otthonomtól. Szerencsére ez a másodperc törtrészéig tartott, s mikor ráeszméltem, hogy milyen faszságokon jár az agyam, attól kicsit emelkedett az adrenalinszintem. Pár percig elvoltam, aztán kezdődött elölről. Kénytelen voltam több megállót is beiktatni, hogy felfrissüljek. Volt egy éjszakai tankolásom is. Az a kút is önkiszolgáló, szerencsére. Persze Kaliforniában kiderült, hogy nem feltétlenül szerencse, mert van, ahol csak a pénztárnál tudtam fizetni, mert a kút helyi irányítószámot kért fizetés előtt. Mázlim volt, hogy ott sikerült. Pont egy kényszerpihenő hiányzott valahol a világ végén. Szóval nagyon tanulságos volt. Legközelebb nem érem be a google útvonaltervező által becsült útidőkkel, magam fogom kiszámolni, hogy ha kell, beiktassak egy plusz napot. Ez a több órás késés végigkísért, minden szállásomra késve érkeztem. Pár programot ki is kellett hagynom, mert nem értem volna oda zárás előtt. Ami azért pozivítum, hogy a telefonos GPS kiválóan teljesített, egyszer sem tévedtem el.
A 100%-os alvás itt jött össze először. Igaz, mivel éjfélre értem oda, és másnap korán kellett továbbindulnom, ez sem volt túl sok. Ez reggeli kép, természetesen nem ilyen gyűrött szart adtak ki. :-)
Itt reggeli is járt, bár nem volt nagy durranás. Az efféle átutazó motelekben szokott lenni pl. kolbász is, hát itt nem volt. Ezekben az útszéli motelekben 20 ezer Ft körül mérik a szobákat éjszakánként. Elviselhető. Igaz, Japánban hasonló árfekvésben patyolattiszta hotelszobám volt, jobb reggelivel.
Az első kaliforniai napkeltém.
Egy helyi szupermarketben vettem innivalót. A helyzet az, hogy így rekeszben ásványvizet nem láttam sehol. Pár flakonnal van kitéve, de nem viszik túlzásba. Az áruk 1.60 körül vesz rajtot, de láttam 2 dollár fölött is. Ja, 500Ft egy 1,5 literes víz baszki. Inkább Fantát vettem, de ott az is édesebb. Pláne, hogy előtte Frankfurtban ittam, ott meg szerintem savanyúbb, mint nálunk. Volt kontraszt...
Kalifornia, napsütés, óceánpart, óriási fák, szarvasok az úton... :-) Ezt egy kisvárosban vettem fel.
Útközben sok olyan érdekességet láttam, amit nem tudtam lefotózni, mert vagy elsuhantam mellette, és nem volt hol megállni, vagy olyan közel volt a lakóház, hogy nem volt pofám kamerával odamenni. Kertben rozsdásodó igazi amerikai vasak, amiket itthon csak veteránautó-találkozókon láthatunk. Szuper fotótéma. Belemerülhettem az amerikai valóságba, amiről az átlag álmodozónak nem sok fogalma van. Nem a felső tízezer lakóhelye a nagyvárost övező vidék, hogy finoman fogalmazzak. Lepukkant fehér deszkákkal burkolt, könnyűszerkezetes házak, és nyomorúságos, bár az európai szem számára nagyon is érdekes utcák tárultak elém. A széles utak peremén eső áztatta, ócska pick up-ok kasznija fénylett. Meglepő volt, hogy némely putriszerűség (Háznak nem nevezném.) előtt drága lakóautó parkolt. Bérelték-e, vagy vették? Furcsának hatott abban a környezetben, hiszen egy ilyen jármű kb. 70 ezer dollárba kerül, ahogy nézem. Ha bérlésről van szó, akkor 200 dollár/nap. Csak elgondolkodtam azon, hogy akinek rendes házra sem telik, tényleg ilyenekkel adósítja el magát? Mindegy.
Lefotóztam viszont egy mérföldtáblát, amin George Washington profilja van (Gondolom, mivel még Washington államban vagyunk.). Sokfelé láttam ilyet, jópofa és laza.
A Columbia-folyó túlpartján már Oregon állam! A vízben látható sötét pontok valami régi móló maradványai.
Függetlenségi háborús (?) emlékmű Astoriában.
Nehalem főutcája, Oregon
Elég klasszik kisvárosi kép, mi? 150 éve is így nézhetett ki, csak akkor még autók helyett lovak álltak itt. :-)
Astoriában tartottam egy hosszabb szünetet, mivel kora délutánra igencsak megéheztem. Először kerestem egy Mekit a város túloldalán, amiről a helyszínre érve derült ki, hogy épp átépítik. A második esély egy KFC volt, a híd közelében. Végül ott zabáltam egy jót. :-)
Még három lefotózandó híd állt előttem aznap. Sajnos az első kettőnél sehol sem tudtam megállni, de nagyobb kitérőre sem vállalkoztam az időszűke miatt, így azokat elengedtem.
Végre megpillantottam az óceánt.
Cape Creek híd. Nem örültem az állványnak, ekkor még nem tudtam, milyen hosszú út áll előttem az ágyig. De a lényeg, hogy sikeresen odaértem.
Ez egy kicsit lelombozott. Sötétben, és gyakran esőben kellett vezetnem úgy, hogy a szemből jövők nem mindig kapcsolták le a távolsági fényszórójukat. Mindemellett "kicsit" fáradt is voltam. Előző nap egy hajnal 3 körül keltem, irány a reptér, onnan kb. 1,5 óra Frankfurtig, ott több órás várakozás, majd újabb, kb. 11 órás repülés, pár órás vezetés, nem 100%-os alvás a motelben (Azért valahol csak stresszben voltam a rám váró 2200km miatt, hogy a bérautó is megússza karcolás nélkül, stb.), aztán még 12 órás vezetés után úgy ért az este, mintha Bécsből kellett volna hazavezetnem. Meg kellett csinálni, hát megcsináltam azt a 4 órát. Szar volt, többször is az elalvás határán táncoltam. Néha azt hallucináltam, hogy itthon vezetek, egy saroknyira az otthonomtól. Szerencsére ez a másodperc törtrészéig tartott, s mikor ráeszméltem, hogy milyen faszságokon jár az agyam, attól kicsit emelkedett az adrenalinszintem. Pár percig elvoltam, aztán kezdődött elölről. Kénytelen voltam több megállót is beiktatni, hogy felfrissüljek. Volt egy éjszakai tankolásom is. Az a kút is önkiszolgáló, szerencsére. Persze Kaliforniában kiderült, hogy nem feltétlenül szerencse, mert van, ahol csak a pénztárnál tudtam fizetni, mert a kút helyi irányítószámot kért fizetés előtt. Mázlim volt, hogy ott sikerült. Pont egy kényszerpihenő hiányzott valahol a világ végén. Szóval nagyon tanulságos volt. Legközelebb nem érem be a google útvonaltervező által becsült útidőkkel, magam fogom kiszámolni, hogy ha kell, beiktassak egy plusz napot. Ez a több órás késés végigkísért, minden szállásomra késve érkeztem. Pár programot ki is kellett hagynom, mert nem értem volna oda zárás előtt. Ami azért pozivítum, hogy a telefonos GPS kiválóan teljesített, egyszer sem tévedtem el.
A 100%-os alvás itt jött össze először. Igaz, mivel éjfélre értem oda, és másnap korán kellett továbbindulnom, ez sem volt túl sok. Ez reggeli kép, természetesen nem ilyen gyűrött szart adtak ki. :-)
Kalifornia, napsütés, óceánpart, óriási fák, szarvasok az úton... :-) Ezt egy kisvárosban vettem fel.
Twin Peaks, WA
Utam első állomása Seattle volt,
ahonnan bérelt autóval kerestem fel a Twin Peaks tv-sorozat ismert helyszíneit. A
vízesés Snouqalmie-ban van, a The Great
Northern Hotel valódi neve Salish Lodge & SPA, és csak a külső
vágóképeknél használták. (Pár hete erről már született egy rövid videós bejegyzés.) A hotel belső jeleneteinek egy
rendezvényközpont adott otthont, de az Seattle nyugati oldalán van, és
magánterület. Egyébként szintén ott vették fel a Packard-ház jeleneteit,
valamint ott található a hatalmas, folyóparti farönk is, ahol
megtalálták Laura Palmer holttestét.
A vasúti híd, ahol felbukkant Ronette Pulaski, a vízeséstől kb. 5 perc autóval.
A "Welcome to Twin Peaks" tábla a Snoqualmie és North Bend közötti út szélén állt. (A forgatás idején.)
A Sheriff hivatal épülete a Packard fűrészüzemmel szembeni irodaépületben volt berendezve, jelenleg horgászboltként működik. A malomnak már csak a kéménye van meg.
A RR Cafe vendéglő jelenleg is működik, de a valóságban Twede's Cafe-nak hívják, és a közeli North Bendben található. Számos filmbéli fotó díszíti a falait. A híres meggyes pite is kapható.
Rendeltem egy sajtburgert, ezt kaptam. Laktató és jó volt. Persze nem biztos, hogy megérte az árát.
A híres "Twink Peaks Pie". Szerintem émelyítően édes, mint a legtöbb amerikai édesség.
Ott van egy hegy, amiből semmi sem látszódott a sűrű köd és az eső miatt.
Egyébként pofátlanul drága hely. A vacsorám, bár kiadós, finom volt, 26 dolcsiba fájt. Mindegy, nem járok oda mindennap.
Visszatérve a Snoqualmie Fallhoz, egy tanösvény is van a hegy oldalában, ami elvileg a folyóig vezet, de odáig nem mentem le idő hiányában. A sorozat elején sokat emlegetett Douglas fenyők valóban fantasztikusak. A vízesés mellett van egy kis parkoló, 2 óra 7$-ba került. Mellette ajándékbolt, Twin Peaks-es, Big Foot-os, és egyéb helyi vonatkozású relikviákkal.
Sötétedésre érkeztem meg Seattle melletti motelembe. Ezeknek az olcsó szálláshelyeknek az egyik közös jellemzője, hogy a szobák ajtói egyenesen a szabadba nyílnak, és nem tökéletes a szigetelés. Kíváncsi vagyok, azon az égövön milyen sebességgel süvít be az ajtó alatt a jeges téli szél.
Útközben kivettem valamit a bőröndből, de nem húztam vissza a cipzárját. Egy határozott mozdulattal sikerült is kibaszni a teljes tartalmát erre a szép, vizes aszfaltra. :D Szerencsére csak egy póló lett közvetlenül sáros, szurkos. Jellemzően egy fehér. Az összes többi ruha külön műanyagszatyrokban volt.
Egy North Bend-i szupermarketben vettem némi kaját, innivalót. Ezt a helyi sört is kiválasztottam a szép doboza miatt. IPA létére meglehetősen édeskés mellékíze volt.
A vasúti híd, ahol felbukkant Ronette Pulaski, a vízeséstől kb. 5 perc autóval.
A Sheriff hivatal épülete a Packard fűrészüzemmel szembeni irodaépületben volt berendezve, jelenleg horgászboltként működik. A malomnak már csak a kéménye van meg.
A RR Cafe vendéglő jelenleg is működik, de a valóságban Twede's Cafe-nak hívják, és a közeli North Bendben található. Számos filmbéli fotó díszíti a falait. A híres meggyes pite is kapható.
Egyébként pofátlanul drága hely. A vacsorám, bár kiadós, finom volt, 26 dolcsiba fájt. Mindegy, nem járok oda mindennap.
Visszatérve a Snoqualmie Fallhoz, egy tanösvény is van a hegy oldalában, ami elvileg a folyóig vezet, de odáig nem mentem le idő hiányában. A sorozat elején sokat emlegetett Douglas fenyők valóban fantasztikusak. A vízesés mellett van egy kis parkoló, 2 óra 7$-ba került. Mellette ajándékbolt, Twin Peaks-es, Big Foot-os, és egyéb helyi vonatkozású relikviákkal.
Sötétedésre érkeztem meg Seattle melletti motelembe. Ezeknek az olcsó szálláshelyeknek az egyik közös jellemzője, hogy a szobák ajtói egyenesen a szabadba nyílnak, és nem tökéletes a szigetelés. Kíváncsi vagyok, azon az égövön milyen sebességgel süvít be az ajtó alatt a jeges téli szél.
2019. november 4., hétfő
Terminator - Sötét végzet
Szombaton a Drakulics elvtárs, vasárnap ez.
Sajnos a magyar vígjátékon nem sűrűn görbült mosolyra a pofám. Bár szuper az ötlet, hogy ilyen irányból közelítsék meg a kádárrenCert, pár helyen vicces is, de közben meg az az érzésem, hogy egy Hollywood-i vígjáték próbál lenni, ám ez valamiért nem sikerül neki. (Megjegyzem, én az Üvegtigrist kimondottan utálom, tehát véleményemet így is kell kezelni.)
A sokadik Terminator filmtől meg eleve nem vártam semmit. Annyira nem, hogy komolyan fontolgattam, hogy el sem megyek a vetítésre. Végül elmentem, jókora késéssel, pont az utolsó reklám végére tettem le a seggem a székre. Minden előítéletem ellenére jó döntésnek bizonyult, kellemesen csalódtam. Erős indítás, amikor látjuk a fiatal Sarah Connort egy strand vendéglőjében ülni, a bárpultnál pedig maga John Connor fordul szembe velünk, valami üdítőt szorongatva. Ekkor megjelenik egy T800 és lelövi a gyereket, majd elsétál. Visszatérünk napjainkba, a szokásos fénygömb, villámok, majd lepottyan egy meztelen alak... Később ugyanez megismétlődik.
A felturbózott Grace-nek (Akit testőrnek küldtek vissza a jövőből.) az élete viszont aligha lehet fenékig tejföl. Szegény már csak intravénásan tudja magához venni kedvenc szűretlen búzasörét, de néha muszáj, hogy felfrissüljön, ezért ha teheti, mindig tart magánál 1-2 fecskendőnyit belőle. A gonosz terminátor pedig 2 in 1: élőszövet helyett nanobotok a fémvázon. Szükség esetén kettéválnak, és külön harcolnak. A fémváz is jól össze van rakva, mert egy páncélököllel sem lehet szétrobbantani. Végig nagyon para, mert még a szőke jövőlány is csak annyit tud mondani a megállításáról, hogy a jövőben ők nem harcolnak velük, hanem menekülnek előlük. Miközben a film végére meg eszébe jut (Feljavított ember, mi?), hogy a saját energiacellájával simán ki lehet nyírni. (Miért nem készítettek ezekből fegyvert a jövőben?) Ja, ez spoiler, szóval ne olvasd el az előző mondatot!
Minden viccet félretéve, hosszú idő és sok félrement próbálkozás után szerintem ismét egy jó T filmet kaptunk. Van néhány furcsának ható poén, pl. a Johnt megölő T800 azóta függönyös vállalkozást indított és együtt él egy nővel és fiával, akik erőszakos családfő elől menekültek. Függönyszerelős sztorikat mesél a többieknek. Vicces, de hogy kell-e ez ebbe a filmbe... Van néhány nosztalgikus visszatekintés az előző T-filmekbe. Pl. Sarah szájából elhangzik a híres I'll be back mondat. Vagy a film végén egy ugyanolyan Jeeppel autóznak el, amivel Sarah az első rész végén. Csak, hogy párat említsek. Hülye proliként csak kérdezni merem, megválaszolni meg sem próbálom, hogy mi a helyzet ezzel a Skynet-es jövővel. Tehát a Skynet visszaküldött terminátorokat, hogy öljék meg az emberi ellenállás vezetőjét még gyerekkorában. A próbálkozások sikerrel járnak, John Connor meghal, ugyanakkor a T2 végén megsemmisítik azokat a kutatási eredményeket, melyek a Skynet megalkotásához vezettek volna. 1. elvileg megsemmisül, átíródik az a jövő, ahonnan a terminátorok érkeztek, 2. John megölésével az a jövő sem alakulhat ki, amiben ő az emberi ellenállás vezetője, a Skynet elsődleges célpontja.
Kérdés: Ha egy olyan jövő jön létre, amiben nem játszik szerepet ez az ember, akkor nem is lesz oka a Skynetnek, hogy visszaküldje a terminátorokat, hiszen John Connor nem lesz számára több, mint egy statisztikai adat a távoli múltból, egy gyerek, akit lelőttek tizenéves korában, stb. De, ha nem küldi vissza a terminátorokat, akkor Johnt nem ölik meg, ismét létrejön az eredeti idővonal. Faszom... :D A Cyberdine System felrobbantásával elvileg a Skynet sorsa is megpecsételődött, és ezt pl. a Sötét végzet tiszteletben is tartja. De, ha nincs az a jövő, honnan jöttek a terminátorok? Megint visszajutottunk ugyanahhoz a kérdéshez.
Mert, ha a Skynet-es idővonal megmaradt volna (Az új filmben egy távolabbi jövő, másik mesterséges intelligenciája rombolja le a világot.), akkor a terminátorok jelenlétét, velük John megölését magyarázhatnák pl. azzal, hogy az idővonal két ágra szakadt. Valahol létezik az a jövő, amit a Skynet ural, de a múltba történt beavatkozással (T1-T2 cselekménye. Melyik volt előbb a jövőből nézve? Lehet, hogy a T1000 volt az első próbálkozás, de mivel az kudarcot vallott, a Skynet úgy döntött, Johnt még születése előtt likvidálja.) létrejött egy másik leágazás is, amiben már nem létezik a Skynet. Ja, mindez persze kérdés, mert ugye nem vagyok benne biztos, hogy teljesen átlátom ezt az egészet, és lehet hogy nem vettem figyelembe valami lényegeset.
Sajnos a magyar vígjátékon nem sűrűn görbült mosolyra a pofám. Bár szuper az ötlet, hogy ilyen irányból közelítsék meg a kádárrenCert, pár helyen vicces is, de közben meg az az érzésem, hogy egy Hollywood-i vígjáték próbál lenni, ám ez valamiért nem sikerül neki. (Megjegyzem, én az Üvegtigrist kimondottan utálom, tehát véleményemet így is kell kezelni.)
A sokadik Terminator filmtől meg eleve nem vártam semmit. Annyira nem, hogy komolyan fontolgattam, hogy el sem megyek a vetítésre. Végül elmentem, jókora késéssel, pont az utolsó reklám végére tettem le a seggem a székre. Minden előítéletem ellenére jó döntésnek bizonyult, kellemesen csalódtam. Erős indítás, amikor látjuk a fiatal Sarah Connort egy strand vendéglőjében ülni, a bárpultnál pedig maga John Connor fordul szembe velünk, valami üdítőt szorongatva. Ekkor megjelenik egy T800 és lelövi a gyereket, majd elsétál. Visszatérünk napjainkba, a szokásos fénygömb, villámok, majd lepottyan egy meztelen alak... Később ugyanez megismétlődik.
A felturbózott Grace-nek (Akit testőrnek küldtek vissza a jövőből.) az élete viszont aligha lehet fenékig tejföl. Szegény már csak intravénásan tudja magához venni kedvenc szűretlen búzasörét, de néha muszáj, hogy felfrissüljön, ezért ha teheti, mindig tart magánál 1-2 fecskendőnyit belőle. A gonosz terminátor pedig 2 in 1: élőszövet helyett nanobotok a fémvázon. Szükség esetén kettéválnak, és külön harcolnak. A fémváz is jól össze van rakva, mert egy páncélököllel sem lehet szétrobbantani. Végig nagyon para, mert még a szőke jövőlány is csak annyit tud mondani a megállításáról, hogy a jövőben ők nem harcolnak velük, hanem menekülnek előlük. Miközben a film végére meg eszébe jut (Feljavított ember, mi?), hogy a saját energiacellájával simán ki lehet nyírni. (Miért nem készítettek ezekből fegyvert a jövőben?) Ja, ez spoiler, szóval ne olvasd el az előző mondatot!
Minden viccet félretéve, hosszú idő és sok félrement próbálkozás után szerintem ismét egy jó T filmet kaptunk. Van néhány furcsának ható poén, pl. a Johnt megölő T800 azóta függönyös vállalkozást indított és együtt él egy nővel és fiával, akik erőszakos családfő elől menekültek. Függönyszerelős sztorikat mesél a többieknek. Vicces, de hogy kell-e ez ebbe a filmbe... Van néhány nosztalgikus visszatekintés az előző T-filmekbe. Pl. Sarah szájából elhangzik a híres I'll be back mondat. Vagy a film végén egy ugyanolyan Jeeppel autóznak el, amivel Sarah az első rész végén. Csak, hogy párat említsek. Hülye proliként csak kérdezni merem, megválaszolni meg sem próbálom, hogy mi a helyzet ezzel a Skynet-es jövővel. Tehát a Skynet visszaküldött terminátorokat, hogy öljék meg az emberi ellenállás vezetőjét még gyerekkorában. A próbálkozások sikerrel járnak, John Connor meghal, ugyanakkor a T2 végén megsemmisítik azokat a kutatási eredményeket, melyek a Skynet megalkotásához vezettek volna. 1. elvileg megsemmisül, átíródik az a jövő, ahonnan a terminátorok érkeztek, 2. John megölésével az a jövő sem alakulhat ki, amiben ő az emberi ellenállás vezetője, a Skynet elsődleges célpontja.
Kérdés: Ha egy olyan jövő jön létre, amiben nem játszik szerepet ez az ember, akkor nem is lesz oka a Skynetnek, hogy visszaküldje a terminátorokat, hiszen John Connor nem lesz számára több, mint egy statisztikai adat a távoli múltból, egy gyerek, akit lelőttek tizenéves korában, stb. De, ha nem küldi vissza a terminátorokat, akkor Johnt nem ölik meg, ismét létrejön az eredeti idővonal. Faszom... :D A Cyberdine System felrobbantásával elvileg a Skynet sorsa is megpecsételődött, és ezt pl. a Sötét végzet tiszteletben is tartja. De, ha nincs az a jövő, honnan jöttek a terminátorok? Megint visszajutottunk ugyanahhoz a kérdéshez.
Mert, ha a Skynet-es idővonal megmaradt volna (Az új filmben egy távolabbi jövő, másik mesterséges intelligenciája rombolja le a világot.), akkor a terminátorok jelenlétét, velük John megölését magyarázhatnák pl. azzal, hogy az idővonal két ágra szakadt. Valahol létezik az a jövő, amit a Skynet ural, de a múltba történt beavatkozással (T1-T2 cselekménye. Melyik volt előbb a jövőből nézve? Lehet, hogy a T1000 volt az első próbálkozás, de mivel az kudarcot vallott, a Skynet úgy döntött, Johnt még születése előtt likvidálja.) létrejött egy másik leágazás is, amiben már nem létezik a Skynet. Ja, mindez persze kérdés, mert ugye nem vagyok benne biztos, hogy teljesen átlátom ezt az egészet, és lehet hogy nem vettem figyelembe valami lényegeset.
2019. október 30., szerda
The walking dead in Hungary :-)
Az asztalt körülvevő emberek gyanakodva méregették Bélát. A férfi megszólalni is alig tudott, ahogy levegő után kapkodott. Feldúltan rontott be a vastag acélajtón, s maga mögött olyan erővel vágta be, hogy az egész épület visszhangzott tőle.
-Nem egyedül indultál el, de egyedül tértél vissza. Hol van? -vonta kérdőre az asztalon tenyerelő nagydarab férfi, aki épp szemben állt vele. Mély, karcos hangja fenyegetőnek tűnt.
Béla légzése nagyon lassan tért vissza a normális közeli értékre. Lihegve, szinte szavanként próbált válaszolni.
-Sajnálom... túl sokan... voltak...
A nagydarab széttárta a karját. -És? Folytasd!
-Azt hittük, hogy... nekünk annyi. És valljuk be..., ő nem is tévedett...
-Mit zagyválsz itt össze?
-Én húztam a lábam. ...ő meg a rövidebbet. -az asztal körüliek mind Béla lábára néztek. Egy karó állt ki a combjából. Fölötte szorosan megkötve egy vastag zsinór, ami úgy-ahogy mérsékelte a vérzést.
A társaság egyik nő tagja elájult a látványtól, egy vézna férfi pedig hangosan felnevetett. A többiek rosszallóan néztek rá, a Bélát faggató nagydarab kivételével. Őt továbbra is a friss jövevény érdekelte.
-Azt akarod velünk közölni, hogy Taszilót otthagytad megdögleni? -emelte fel a hangját.
Ekkor a többiek szinte egy emberként ráncolták össze a szemöldöküket a vasajtó előtt ácsorgó Bélára.
-Tasziló egy seggfej volt, mindenki utálta. -szólt be valaki.
-Az most nem számít. -jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
-Tele lett a kanna? -kérdezte egy női hang.
-Nos... ez lenne a másik, amit el akartam mondani. -vallotta be Béla kissé szégyellősen.
A nagydarab egy fokkal még feljebb húzta a szemöldökét. Arcára volt írva, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, hiszen órákkal korábban pont azért küldték ki kettejüket a zombiktól hemzsegő városba, hogy üzemanyagot szerezzenek a csarnokban álló kisbuszba. A terv az volt, hogy azzal törnek ki a sűrűjéből, ahogy a nagydarab szokta nevezni az élőholtak által megszállt városrészt. Majd irány valami vidéki tanya, ahol feltehetően kevesebben vannak, és kihúzhatják valameddig.
-Hol a tökömben van a kanna? -nézett tanácstalanságot mímelve a többiekre Aranka.
-Hát... az kint.
-Mit értesz azalatt, hogy kint? Kint, az ajtó előtt, vagy kint a városban? -horkant fel a nagydarab.
-Nyugi, az ajtó előtt van. -felelte Béla.
-Hála az égnek, legalább le tudunk lépni innen. -lélegzett fel Aranka.
-Tasziló legalább nem hiába halt meg. -tette hozzá a nagydarab.
Béla nagy kínban volt, hüvelyk- és mutatóujját egymáshoz közelítve igyekezett jelezni valamit, erre a többiek is felfigyeltek.
-Mi van még? Nyögd már ki az isten szerelmére! -szólt rá a vézna.
-Csendet! -intette le a nagydarab. -Mi van még? Ki vele!
-Szóval az a jó hír, hogy a kanna tele van.
-Van rossz is?
-Dízellel.
-Hogy az a jó k... i... b... meg!
-Azt mondtátok.
-Mit?!
-"Hozz bele dízelt!", vagy ilyesmi.
-Benzint! Senki sem mondott dízelt!
Ekkor egy lövés dördült el. Béla a hasához kapott, majd elterült az olajfoltos betonpadlón. Mindenki a füstölgő puskacsőre meredt. Aranka volt az.
-Ez egy idióta, ráadásul sérült is. Csak lelassítana minket. -magyarázkodott.
-Hát, ez igaz. -helyeselt a nagydarab. -De azért legközelebb beszéljük meg előtte! Még most is cseng a fülem, baszki.
-Héééééé.... -Béla erőtlenül próbált értelmes szavakat kinyögni, de ez inkább csak hörgésnek tűnt. Néhányan odarohantak. Ki csákányt, ki pedig vasrudat ragadott, hogy azzal verje fejbe a szokatlanul gyorsan zombivá alakult Bélát. (Köztudottá vált, hogy az élőholtak egyetlen biztos ártalmatlanítási módja a fejükre leadott lövés, szúrás, stb..)
-Csak ...viccltm.. benznt hoz..tam... -nyögte ki, majd örökre elaludt.
-Nem egyedül indultál el, de egyedül tértél vissza. Hol van? -vonta kérdőre az asztalon tenyerelő nagydarab férfi, aki épp szemben állt vele. Mély, karcos hangja fenyegetőnek tűnt.
Béla légzése nagyon lassan tért vissza a normális közeli értékre. Lihegve, szinte szavanként próbált válaszolni.
-Sajnálom... túl sokan... voltak...
A nagydarab széttárta a karját. -És? Folytasd!
-Azt hittük, hogy... nekünk annyi. És valljuk be..., ő nem is tévedett...
-Mit zagyválsz itt össze?
-Én húztam a lábam. ...ő meg a rövidebbet. -az asztal körüliek mind Béla lábára néztek. Egy karó állt ki a combjából. Fölötte szorosan megkötve egy vastag zsinór, ami úgy-ahogy mérsékelte a vérzést.
A társaság egyik nő tagja elájult a látványtól, egy vézna férfi pedig hangosan felnevetett. A többiek rosszallóan néztek rá, a Bélát faggató nagydarab kivételével. Őt továbbra is a friss jövevény érdekelte.
-Azt akarod velünk közölni, hogy Taszilót otthagytad megdögleni? -emelte fel a hangját.
Ekkor a többiek szinte egy emberként ráncolták össze a szemöldöküket a vasajtó előtt ácsorgó Bélára.
-Tasziló egy seggfej volt, mindenki utálta. -szólt be valaki.
-Az most nem számít. -jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
-Tele lett a kanna? -kérdezte egy női hang.
-Nos... ez lenne a másik, amit el akartam mondani. -vallotta be Béla kissé szégyellősen.
A nagydarab egy fokkal még feljebb húzta a szemöldökét. Arcára volt írva, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, hiszen órákkal korábban pont azért küldték ki kettejüket a zombiktól hemzsegő városba, hogy üzemanyagot szerezzenek a csarnokban álló kisbuszba. A terv az volt, hogy azzal törnek ki a sűrűjéből, ahogy a nagydarab szokta nevezni az élőholtak által megszállt városrészt. Majd irány valami vidéki tanya, ahol feltehetően kevesebben vannak, és kihúzhatják valameddig.
-Hol a tökömben van a kanna? -nézett tanácstalanságot mímelve a többiekre Aranka.
-Hát... az kint.
-Mit értesz azalatt, hogy kint? Kint, az ajtó előtt, vagy kint a városban? -horkant fel a nagydarab.
-Nyugi, az ajtó előtt van. -felelte Béla.
-Hála az égnek, legalább le tudunk lépni innen. -lélegzett fel Aranka.
-Tasziló legalább nem hiába halt meg. -tette hozzá a nagydarab.
Béla nagy kínban volt, hüvelyk- és mutatóujját egymáshoz közelítve igyekezett jelezni valamit, erre a többiek is felfigyeltek.
-Mi van még? Nyögd már ki az isten szerelmére! -szólt rá a vézna.
-Csendet! -intette le a nagydarab. -Mi van még? Ki vele!
-Szóval az a jó hír, hogy a kanna tele van.
-Van rossz is?
-Dízellel.
-Hogy az a jó k... i... b... meg!
-Azt mondtátok.
-Mit?!
-"Hozz bele dízelt!", vagy ilyesmi.
-Benzint! Senki sem mondott dízelt!
Ekkor egy lövés dördült el. Béla a hasához kapott, majd elterült az olajfoltos betonpadlón. Mindenki a füstölgő puskacsőre meredt. Aranka volt az.
-Ez egy idióta, ráadásul sérült is. Csak lelassítana minket. -magyarázkodott.
-Hát, ez igaz. -helyeselt a nagydarab. -De azért legközelebb beszéljük meg előtte! Még most is cseng a fülem, baszki.
-Héééééé.... -Béla erőtlenül próbált értelmes szavakat kinyögni, de ez inkább csak hörgésnek tűnt. Néhányan odarohantak. Ki csákányt, ki pedig vasrudat ragadott, hogy azzal verje fejbe a szokatlanul gyorsan zombivá alakult Bélát. (Köztudottá vált, hogy az élőholtak egyetlen biztos ártalmatlanítási módja a fejükre leadott lövés, szúrás, stb..)
-Csak ...viccltm.. benznt hoz..tam... -nyögte ki, majd örökre elaludt.
2019. október 26., szombat
Jobb később, mint soha: New York-videó
A videószerkesztőben egy laza 2,5 órás TMK-val összeraktam egy videót a tavalyi képeimből, melyek New Yorkban készültek. Zene: Ray Parker Jr. - Ghostbusters (Csak, mert úgy éreztem, ez eléggé New York-i kötődésű szám a Szellemirtók film miatt.)
The Great Northern, Twin Peaks, WA
2019. október 25., péntek
Pizza
Azt mondják, San Francisco a világ egyik legdrágább városa. Én még nem voltam a világ minden városában, így ezt nem tudom megerősíteni, de hogy kva drága, azt tanúsíthatom.
Nem voltam flancos helyeken enni, a szállásom is egy fapados motelben volt, de a tény, hogy abban a városban, árban háromszoros szorzót jelentett utam többi helyéhez képest. (Azok meg kétszerest a vecsési motelemhez. :D)
A legelegánsabb vendéglő, ahol megfordultam, egy pizzéria volt a PIER39-on. Egy normál méretű pizzáért 30 dollárt fizettem (Jó, tudom, marha vagyok, de úgysem járok oda mindennap. :P), egyébként tök jó volt. Azonban úgy érzem, a vízzel átb*sztak. Kicsit fel volt sörözve. :D
A kép ott készült, amint épp két lopakodó hajó, és ez a helikopteres fregatt, vagy mi, elúsztak előttem. Tökéletes időzítés... Ha a parton vagyok, szuper fotókat készíthettem volna mindről, így viszont kettő elúszott valahová, a vasaló formájúról sikerült egy normális képet lőnöm egy magas kerítés rácsai közül.
2019. október 23., szerda
Irány Amerika!
Kezdjük az oda-, visszaúttal! Budapest-Frankfurt-Seattle, a Lufthansával. A hosszú repülőút nem tesz jót a térdemnek, ez már Tokió felé is bizonyítást nyert, amikor a LOT Dreamlinerének turistaosztályán nyomorogtam végig azt a kb. 10 órát. Márpedig ez is min. 10 órán át tart, emiatt vettem egy nagy levegőt és a premium economyra foglaltam. Persze a Budapest-Frankfurt kis A321-esén nincs ilyen, de azt a kis időt ki lehet bírni.
190 centimmel is kényelmesen kinyújthattam a lábam a B747 ülésében, ami ráadásul szélesebb is, nem kell pl. a karfán a szomszéddal osztoznom. Az osztály üléskiosztása 2-4-2 (2 az ablak mellett, 4 középen, majd 2 a másik ablaknál.), szemben a sima economy 3-4-3 üléseivel.
Most jut eszembe, hogy az előző bejegyzésben már írtam az ellátásról, így ezúttal beszéljenek inkább a képek! :-)
Az ebéd. Valami marhahúsos nokedli. :-)
Leszállás előtt még volt egy kaja. Sült kolbász hagymás, mustáros mártással, ha jól rémlik.
Hazafelé pedig San Franciscoból A380-as gépen, talán még nagyobb kényelemben, legalábbis ami a szélességet illeti. Az ablak mellett ültem, a fal és az ülés közé szinte bármit be lehetett rakni, annyi hely volt. (Ilyesmi economy osztályon elő sem fordulhat.)
Vacsora, szintén marhahús.
Talán hasznos infó lehet, hogy aki nem először megy ESTA vízummal az USÁba (Ugyanazzal az útlevéllel.), annak nem az ESTA-sorba kell majd állnia a vámnál (Van ott egy illető, aki úgyis megkérdezi, hogy először lépünk-e be az országba, és a megfelelő helyre irányít.), hanem az amerikai, kanadai sorba és a kioskok valamelyikénél szkennelni az útlevelet, fotót készíteni az utasítások szerint, majd a kinyomtatott fényképes cetlivel lehet tovább haladni a vámtiszthez, ami az ellenőrzés utolsó állomása. Pár kérdést tesz fel, hogy minek mentünk oda, meddig maradunk, stb. és már mehetünk is a poggyászkiadóhoz.
A bőröndömmel aztán a kijárat felé indultam, de azt csak egy kis vonattal lehet elérni. Kis eligazítást kértem egy egyenruhástól, hogy merre találom az autókölcsönzők irodáit: arra. A terminálépület előtt sorban jöttek a buszok, amik a kölcsönzőhöz szállították a népet (ingyenes). Maga a kölcsönző elég laza az eddigiekhez képest. Igaz, csak angliai tapasztalataim vannak e téren. A papírmunka, és a fizetés után jó utat kívánt a pultos. Kérdezem, hol a kulcs? Az autóban, felelte. :O Több cég van egy nagy, közös épületben, mellette egy sokszintes parkolóház, benne a bérautókkal. Minden cég állóhelyei felcímkézve, sima ügy. Aztán a megadott helyen nem találok semmit. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy míg aláírtam, addig ellopták, én meg majd felelhetek érte. :D Ott is van egy iroda-féle, megérdeklődtem, hogy mi a teendő ilyenkor. Megnyugtattak, hogy megvan az, csak másik helyen áll. Meglett, szokás szerint nagyon furcsa volt átülni egy idegen autóba. SUV, ami miatt magasabb az ülés is, mint az enyémben. (Hazaérve meg a sajátomat kellett újra megszokni.)
A telefonomat használtam GPS-ként, első úti cél Snoqualmie. Maga a közlekedés könnyen megszokható, a dupla záróvonal pedig kimondottan hasznos, autósbarát intézmény. Nálunk is bevezethetnének valami hasonlót. Több, mint 2200km-t vezettem ott, és egyszer sem találkoztam olyannal, aki átlépte volna pl. előzés céljából. Emelkedőkön különben van kapaszkodósáv a kamionoknak, ott lehet előzgetni biztonságos módon. Az előnye, hogy nem jön szembe velem másik autó a saját sávomban, mert épp kanyarban támadt kedve előzni. Sajnos ez Magyarországon mindennapos. A sebességhatárokat általában betartják. A nagy, 5 sávos autópályán nem annyira, de nyilván ott is van egy tűréshatár, ami alatt nem bírságolnak, és ezt kihasználják.
Oppsz, éjfél elmúlt. Megyek walking dead-et nézni. :-)
Folyt. köv.
190 centimmel is kényelmesen kinyújthattam a lábam a B747 ülésében, ami ráadásul szélesebb is, nem kell pl. a karfán a szomszéddal osztoznom. Az osztály üléskiosztása 2-4-2 (2 az ablak mellett, 4 középen, majd 2 a másik ablaknál.), szemben a sima economy 3-4-3 üléseivel.
Most jut eszembe, hogy az előző bejegyzésben már írtam az ellátásról, így ezúttal beszéljenek inkább a képek! :-)
Az ebéd. Valami marhahúsos nokedli. :-)
Hazafelé pedig San Franciscoból A380-as gépen, talán még nagyobb kényelemben, legalábbis ami a szélességet illeti. Az ablak mellett ültem, a fal és az ülés közé szinte bármit be lehetett rakni, annyi hely volt. (Ilyesmi economy osztályon elő sem fordulhat.)
Reggeli. Valami rántotta-szerű, némi párolt zöldséggel és paradicsommal. Nem egy nagy durranás.
A bőröndömmel aztán a kijárat felé indultam, de azt csak egy kis vonattal lehet elérni. Kis eligazítást kértem egy egyenruhástól, hogy merre találom az autókölcsönzők irodáit: arra. A terminálépület előtt sorban jöttek a buszok, amik a kölcsönzőhöz szállították a népet (ingyenes). Maga a kölcsönző elég laza az eddigiekhez képest. Igaz, csak angliai tapasztalataim vannak e téren. A papírmunka, és a fizetés után jó utat kívánt a pultos. Kérdezem, hol a kulcs? Az autóban, felelte. :O Több cég van egy nagy, közös épületben, mellette egy sokszintes parkolóház, benne a bérautókkal. Minden cég állóhelyei felcímkézve, sima ügy. Aztán a megadott helyen nem találok semmit. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy míg aláírtam, addig ellopták, én meg majd felelhetek érte. :D Ott is van egy iroda-féle, megérdeklődtem, hogy mi a teendő ilyenkor. Megnyugtattak, hogy megvan az, csak másik helyen áll. Meglett, szokás szerint nagyon furcsa volt átülni egy idegen autóba. SUV, ami miatt magasabb az ülés is, mint az enyémben. (Hazaérve meg a sajátomat kellett újra megszokni.)
A telefonomat használtam GPS-ként, első úti cél Snoqualmie. Maga a közlekedés könnyen megszokható, a dupla záróvonal pedig kimondottan hasznos, autósbarát intézmény. Nálunk is bevezethetnének valami hasonlót. Több, mint 2200km-t vezettem ott, és egyszer sem találkoztam olyannal, aki átlépte volna pl. előzés céljából. Emelkedőkön különben van kapaszkodósáv a kamionoknak, ott lehet előzgetni biztonságos módon. Az előnye, hogy nem jön szembe velem másik autó a saját sávomban, mert épp kanyarban támadt kedve előzni. Sajnos ez Magyarországon mindennapos. A sebességhatárokat általában betartják. A nagy, 5 sávos autópályán nem annyira, de nyilván ott is van egy tűréshatár, ami alatt nem bírságolnak, és ezt kihasználják.
Oppsz, éjfél elmúlt. Megyek walking dead-et nézni. :-)
Folyt. köv.
2019. október 15., kedd
Újra itthon
Itthon a google maps-en terveztem az autós szakaszokat, mivel a távolságok megtételéhez szükséges utakat is kiköpte. Így jött ki az első etapra durván 10,5 óra, ami teljesen vállalható 1 napra. A valóságban Crescent City helyett csak a Cape Creek hídig jutottam el ennyi idő alatt, és mikor ott felvettem Crescent-et következő úti célnak, hideg zuhanyként ért, hogy még jó 4 óra van hátra. Vagyis néhol esőben, vizes úton, kényelmes vezetőkkel (Sokan mindenhová felkapcsolt távolsági fényszórókkal mennek, leszarva, hogy elvakítják a többi autóst.) szemben/előtt kell megtennem ezt a laza Bécs-Budapestnyi útszakaszt. Többször az elalvás határán álltam, de muszáj volt végigcsinálni, és ez sikerült is. :-) Ha nagyon gáz volt, megálltam frissülni.
Nos, az útvonaltervező melléfogásai miatt Glass Beach, a Pacific Air Museum, a Travis Air Base Museum, és Bodie maradt ki. A maradék távokat is több órával túlhaladva teljesítettem. Tanulság: ilyen hosszú távokon nagyon óvatosan kell kezelni a google útvonaltervezőt. Nem, nem tévedtem el, egyszer sem, sehol, még egy utcával sem mentem mellé soha, amin pedig én is csodálkozom.
Mostantól pedig következzenek a pozitív tartalmú beszámolók! (Külön bejegyzésekben!) ;-)
Itt, most csak pár mondatos összefoglalóra futja.
Jó választás volt a premium economy ülőhely, végre ki tudtam nyújtani a lábam. Az ellátás is egész más, mint a sima turista osztályon. (Igaz, először mentem Lufthansával hosszabb távra, így nincs összevetési alapom.) A kávéhoz rendes porceláncsészét, az italhoz talpas üvegpoharat, a kajához igazi tányért (Persze szögletest.) adtak. Az ajtók becsukását követően már osztogatták a welcome drinket (rostos narancslé), ezeket később is körbevitték. Az Emirates és a LOT hosszú járatain, sima economy-n csak ásványvizet öntenek kb. az út kétharmadánál annak, aki kér.
Oregoni tengerpart
A bérautóm
A bérautóm nem Ford Edge lett, hanem Dodge Journey, de maximálisan elégedett voltam a méreteivel, és a teljesítményével. A rengeteg hegyi út, szerpentin miatt jó választás volt az SUV.
Az időjárással általában szerencsém volt. Igaz, mikor felvettem a Dodgeot, elkezdett esni az eső. Egyből indultam is Snoqualmiba, útközben kész felhőszakadás volt, de mikor kiszálltam a kocsiból, elállt, és nem is kezdett esni, míg tovább nem indultam a motelbe. Másnap is inkább száraz időből volt több, mint esősből.
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)