Megvolt a pajzsmirigykezelés, ami kiválthatja az eltávolító-műtétet.
Az 1 napos (Pontosabban csak néhány órás.) beavatkozásra közel 2 egész napot kellett szánnom, mivel nem volt olyan személy, akit megkérhettem volna egy egész napja elvesztegetésére. Egyébként is mindenki húzza a száját, ha nekem kell szívességet tennie, ez meg aztán végképp kibaszta volna a biztosítékot. Vettem ki szobát 2 éjszakára egy közeli panzióban. Aztán hamar kiderült, hogy nincs hűtő, csak minibár, amibe csak a recepción vásárolt méregdrága italokat szabad bepakolni, és ha ilyet nem kérek, akkor be sem kapcsolják. Szóval 2 napig meleg vizet ittam. A közeli boltban csak félliteres kólát, vagy sört lehetett vásárolni hűtött állapotban. Az elég gazdaságtalan, inkább vettem 1,5 literes citromos teát, annak nem számít, ha szobahőmérsékletű. A recepción amúgy csak a becsekkoláskor és másnap délelőtt, a klinikára induláskor találkoztam emberre, utána se délután, se este, se másnap reggel. Kifizettem a nyüves reggelit, de első reggel ugye éhgyomorra kellett mennem a klinikára, másnap meg sehol senki. Igaz, a kis szobai ismertetőfüzetükben 7:00 szerepelt a reggeli kezdése mellett, én ennek megfelelően le is cuccoltam 7 óra után, de a recepción már ugyanez 8:00-ra volt kiírva, és persze egy teremtett lélek sem volt sehol. Lebasztam a kulcsot a pultra, és távoztam. Szerencse, hogy a számlát (Nem, persze, hogy nem rendes számla, hisz' azután adózni is kell, hanem csak egy elismervény-szerűség.) érkezéskor rendeztem, így nem kellett emiatt +1 órát várnom a tök üres helyiségben.
A kezelés maga? Kaptam pár fájdalomcsillapítót és nyugtatót előtte, aztán át a műtőhöz. Ott elment egy fél óra vénakereséssel. Megszúrt párszor az aneszteziológus, mire végre összejött. Ez volt a legfájdalmasabb az egészben, a pajzsmirigykezelés nagy részét átaludtam. Utána 1-2 óra héderezés következett egy betegszobában, végre kaptam némi innivalót és egy pudingot. Majd hívtam taxit és visszamentem a panzióba. Mit mondjak, egy kávé mocskosul jól esett volna, de ugye a recepciónál senkit sem találtam. Ritka egy ócska hely, persze már a levelezéskor is feltűnt, hogy csak én köszöngetek, a kapcsolattartó ezt nem tartotta fontosnak. Lehet, hogy ezért voltam szinte egyedüli vendég?
Sajna akárhogy is nézem, a 2 éjszakát nem lehetett megspórolni. Odafelé este mentem, az autópályán baleset miatt több tíz kilométeres araszolás, hazafelé az autópálya-bevezetőn még ennél is rosszabb volt Budapest felé. Szerencse, hogy kifelé lehetett haladni. Nos, így nem könnyű tervezni és pontosan érkezni. Haza meg nem is jöhettem volna saját autóval, míg a gyógyszerek nem ürülnek ki belőlem.
Tehát elvileg több hónap lehet a teljes gyógyulás, még az is benne van a pakliban, hogy az egészet meg kell ismételni. De a kockázat és a hosszútávú hatások tekintetében még mindig jobb üzlet ez, mint befeküdni az állami sebészetre, ahol kivágják, mint a rohadt részt a krumpliból. :D Pláne, hogy fix műtéti időponttal is vagy 8 hónapot kellett várnom csak arra, hogy időpontot kapjak egy újabb időpont egyeztetésére. (A járvány és a kórházlezárások, ugye...)
Frissítés:
Még mindig nem tudom, mikorra kell mennem 1 hónapos kontrollra, mert ígéretükkel szemben nem küldték meg az ezzel kapcsolatos e-mailt. Tegnap írtam nekik én, de természetesen nem jött válasz, ma ismét írtam. Ez volt az utolsó, hogy ezzel a kontaktszeméllyel tárgyalok. Kicsit pipa vagyok, amiért ennyi pénzt kifizetek, és egy tetves e-mailre nem képesek válaszolni. Nyáron már ezt eljátszotta ugyanez a nő. Azt is megértem, ha megkapta a mailt, továbbította az illetékesnek, de az még nem válaszolt neki, viszont egy visszajelzés joggal elvárható, miszerint hamarosan válaszolunk, vagy ilyesmi. Ezt még a legócskább webáruházban is megteszik. Egy magyar magánklinika persze más szintet képvisel. Mondhatni, sajnos.
