Körlevél karácsonyra

A minap kaptam egy karácsonyi emailt, de mindjárt vagy hatvanadmagammal együtt, amiben az volt a jó, hogy már elkezdtek válaszolgatni a címzettek a küldőnek, és természetesen (?) ezek a válaszok, melyekhez semmi közöm egyébként, hozzám is befutnak. Azért a reménysugár már ott pislákol a nappaliban haldokló fenyőfák és a gázon rotyogó káposzta/hal illatával átitatott, üres szaloncukros papírokkal kikövezett, karácsonyi dalokkal kipárnázott ragacsos, nyálkás falú alagút végén: a Nap már egyre később megy le, a Jingle bells és társai órái is meg vannak már számlálva a rádióban, és mindennek örömére még a vastag szürke felhők is elhúznak a kva anyjukba szombaton. S, hogy mit kértem a Jézuskától? Hogy mihamarabb hétfő legyen!

Mindenki mindent félreért, és sokszor szándékosan

 A minap elmeséltem valakinek a nagy orros társkeresős sztorimat. Szándékom szerint, hogy ezzel illusztráljam, néha milyen átkozottul röhejes szempontok alapján keresnek egyesek párt maguknak. Erre az illető ebből azt a következtetést szűrte le, hogy engem megbántottak ezzel, és ezt azóta sem tudtam feldolgozni, szakemberhez kéne fordulnom, és XY könyveket sem ártana elolvasnom, mert szerinte segítene. Vicc. :-)

Egyébként ugyanez megy a kommentfalakon is, amit csak lehet, azt félreértenek, félremagyaráznak, lehetőleg úgy, hogy Te legyél hülyének beállítva. Minek kell ahhoz történnie, hogy anélkül is lehessen értelmes, humoros eszmecserét folytatni, hogy nem kell minden mondathoz 2 másikat narrációként hozzárendelni, csak hogy ne lehessen rosszindulatúan félremagyarázni. Legjellemzőbb, hogy az iróniát szinte senki sem érti, vagy érti, csak számára fontosabb a másik felet idiótának beállítani, ezért előszeretettel adja a hülyét.

Azt hittem, ez csak az alacsonyabb IQ-val rendelkező kommenthuszárokra jellemző, de sajnos nem. Úgy értem, lehet valaki magasan képzett és okos, de nem feltétlenül van érzéke az összetettebb humor megértéséhez. De azért a pszichiátriai beutaló egy szerintem inkább vicces, semmint panaszkodó történet elmesélése után kibaszott röhejes.

A nagy Ő meghódításának igaz története

Miután a nő is megnézte az ő adatlapját, sőt még kedvencnek is bejelölte, a férfi elszánta magát, hogy ír neki. Érezte, hogy a tét nem kisebb, mint a boldog jövő, melyet a tökéletes nővel az oldalán élhet le. Mindenáron biztosra akart menni, nehogy egy félreértett bók, egy banális helyesírási hiba elriassza a nagy őt. Felpattant a számítógépe elől, és egyenesen a könyvtárba rohant. Falni kezdte a női lélek meghódításával, megfejtésével foglalkozó műveket. Évszázadok tapasztalatát szívta magába az elsárgult lapokról különböző korok Don Juanjait tanulmányozva, a történelem legnagyobb filozófusainak kusza gondolatmenetét próbálva megérteni, táncórákra járt, és még az egyetem bölcsészkarára is rendszeresen belopakodott, hogy az előadásokat hallgatva stílusát, nyelvi tudását a tökéletességig csiszolja. Minden megtakarított pénzét internetes önbizalomtrénereknek adta, hogy megtanítsák neki a határozott fellépés minden csínját-bínját. S, ha eme tömérdek elfoglaltság mellett még maradt némi szabadideje, azt stílus-videók nézésével töltötte, azt remélve, hogy általuk sikerül magára öltenie a tökéletes férfi külsejét. Éveken át tréningezett, miközben se nem ivott, se nem evett, alvás közben pedig egy végtelenített CD-lejátszóról folyamatosan önbizalmi mantrákkal hipnotizálta magát. Végül egyetlen kis lakását is eladta, hogy annak árából Tibetbe utazhasson meditációt tanulni. Egy 5000m magasan fekvő buddhista kolostorban élve befalaztatta magát, és ott katatón állapotban, napi egy szívdobbanással várta, míg elég felkészültnek nem érezte magát a nő megszólítására. Maradék pénzéből hazautazott, egyenest a lakásához sietett, ami egyébként a szomszédja volt. Bekopogott, az egykori izgatottságnak már nyoma sem volt. Maga volt a megtestesült nyugalom és határozottság, a tökéletes külsőhöz pallérozott elme társult. Az ajtó kinyílt, s ott állt Ő.
-Elmész te a kurva anyádba! -közölte vele a férfi, és megkönnyebbülten távozott. 

-A postás az? -hallatszott bentről.

-Nem, csak egy fura alak. -felelte a nő, miközben becsukta az ajtót

 

:-) 

A GDPR EU-s adatvédelmi rendelet alkalmazása a gyakorlatban:

Magánrendelőben készíttettem egy röntgenfelvételt, miután a megfelelő testrészemet átjárták a radioaktív sugarak, az asszisztensnő vihorászva közölte velem, hogy elrontotta. Persze a felvétel maga jó lett, csak az adataimat elfelejtette beírni. Nem baj-e, jó-e lesz-e így-e bazdmeg-e? Kurvára nem lesz jó, mert engem nem Valamilyenné Valamilyen Valakinek hívnak, amit még fel is olvasott, meg is mutatott a monitoron, hanem ***** *****-nak, és ez a név álljon már a felvételen, ha szabad kérnem. Jó, akkor pillanat türelmet! Szaladgálás az orvos után, orvos odafáradása, Valamilyenné Valamilyen Valaki nevének ismételt hangos felolvasása az orvos által is. Annyira akart sietni vele, mert sok az egyéb munka, mentegetőzött az asszisztensnő. Most legalább csinálhatod duplán + a percekig tartó szaladgálás, hogy mitévő légy. Lám-lám, tanulságos eset, sietni nem mindig érdemes. Mondhatnám, ha nem esnék én is gyakran ebbe a hibába, úgyhogy az előző mondatot ünnepélyesen visszavonom. Valamilyenné Valamilyen Valaki személyes adatai, csak úgy, mint a többi páciensé, nem képezik érték tárgyát. Ha belegondolok, micsoda riadalom volt itt, amikor bevezették a GDPR-t, hogy majd jönnek a csilliárd eurós bírságok egy ki nem törölt IP cím miatt (!!!44négy!4!). Még facebook csoportok is alakultak, amikben könyvelők próbálták közös erővel értelmezni a szigorúnak tűnő előírásokat. Erre az eccerű user: -Fogd meg a söröm!

 

Lapos has-hadművelet fejleményei

 3 héttel az indulás után végre beindultak a dolgok úgy igazán. -4kg, ami kevesebb ugyan a vállalásomnál (Heti -2kg.), de azt fontos megjegyezni, hogy az elején egyrészt kissé nehezen indult be a mozgás, amit részben egy foggyökérbeültetésre fogok, ugyanis napokig tilos a fizikai megerőltetés ilyenkor. A kajaadag csökkentése is kicsit nehezen indult be, az egyetlen, ami a terv szerint megy kezdetek óta, az az édességadag radikális csökkentése. De most már faszául sínen van minden, így csak az utóbbi 2 nap -1kg fogyást hozott. Olyan ez, mint a spray-doboz, amíg sok van benne, könnyen jön ki a tartalma, a végén kell a leginkább megszenvedni a maradékkal. Ezt olvastam is több helyen, illetve az első nagy fogyásomkor is tapasztaltam, -30kg után egyszerűen nem működött tovább az, amit addig csináltam, legalábbis nem ment olyan gyorsan. Talán, ha több időt adtam volna neki. Ezúttal azonban nem állok meg a célegyenes előtti kanyarban. :P A jó, hogy még ebben a hónapban biztosan lemegyek 100kg alá (Most vagyok 109kg.). Január vége 90kg, február vége 85kg. Nem tűnik soknak, de ugye a vége szokott nehéz lenni. Sokat nyom a latba, hogy minden mérésnél látszik egy apró eredmény.

Szeretetfélék

 Kétféle szeretet létezik. Lehet szeretni valakit azért, amilyen. És lehet szeretni annak ellenére, amilyen. Nem hiszem, hogy össze kellene a kettő erejét mérni. Miért ne lehetnének akár egyformán erősek? Az viszont kétségtelen tény, hogy utóbbit gyakrabban teszik próbára. Kapcsolatom anyámmal ilyennek mondható, és ez szerintem az ő részéről is így van. Egyikünk természete sem szolgálja az egymással való zökkenőmentes együttélést. Nem tudom, hogy az én esetemben ez az övének a következménye-e, inkább hajlok arra, hogy igen, mert másokkal valamivel jobban kijövök. Vannak régi sérelmeim, melyekről már írtam az én béna sztorim-bejegyzésben évekkel ezelőtt. Valamint vannak a hétköznapi súrlódások, amelyeket legtöbb esetben arra vezetek vissza, hogy anyám nem tud rám úgy tekinteni, mint egy önálló lényre, ami saját tudattal és akarattal rendelkezik. Bármit mondok, teszek, annak helyességét, értelmét még azelőtt kérdőjelezi meg, hogy egyáltalán megismerné, megértené, miről is van szó. Ilyenkor mindig úgy érzem, mintha szellemi fogyatékosként kezelne (Kezelne, hát ez sem a legjobb kifejezés abban az esetben, ha én önálló lényként gondolok magamra, hiszen engem nem kell kezelni. Mégis valahányszor alkalma nyílik rá, ő megpróbál engem kezelni, mint valami hülye gyereket.), és már az adott helyzet ismerete nélkül eleve azzal kezdi a mondandóját, hogy hagyjam abba, amit teszek, mondok, mert nem jó. Majd ő. Ilyenkor úgy lő ki a vérnyomásom, mint az Apollo 13, alatta a 2,5 millió tonna robbanékony rakéta-üzemanyaggal feltöltött Saturn V rakétával. Szóval igen gyorsan, és magasra tör. Ki ne lenne kibaszott ideges, amikor rendszeresen olyan dolgokért kritizálják, amiről semmit nem tudnak, hiszen, még időt sem szántak a megismerésére, még nem is látták, a puszta tény, hogy azt a valamit én mondom, én csinálom, elegendő számára, hogy eldöntse, biztosan hülyeség, szar, tehát abba kell hagynom. A semmiből felépítettem egy folyamatosan fejlődő, jól működő vállalkozást, bármit elintézek magamnak (Jó, normális párkapcsolatot még nem sikerült.), és képtelen ezt látni, még képtelenebb elismerni. Tegyük hozzá, hogy az ő anyja még rosszabb volt e tekintetben. Számtalanszor hallottam a történeteket, hogy örökké bejárt hozzá a kollégiumba, mert unatkozott egyedül otthon, emiatt viszont anyám se korának megfelelő magánéletet nem tudott élni, sem eleget tanulni, így egy középszerű munkahely várta az egészségügyben, valamint egy rendkívül nyomorúságos magánélet, kapálással töltött szabadidővel. Gyakran érzem úgy, hogy az ő mércéje szerint, amiből én élek, az nem munka, hanem csak játék, mert az igazi munka a kétkezi. Rendszeresen visszatérő momentuma ez veszekedéseinknek. (Sajnos vitákról nem beszélhetek, mert annak az lenne az alapfeltétele, hogy önálló lényként elismerjen.) Persze ilyenkor mindig tagadja, hogy így lenne. Hát bocs, hogy úgy is többet keresek az átlagnál, hogy nem kell hozzá minden nap reggel 4-kor kelnem, és cserepesre dolgozni a tenyerem esőben, kánikulában...

Aztán ott van a fentebb említett béna sztoris dolog. Ha lusta voltál kikeresni a régi bejegyzések közül, akkor összefoglalom pár mondatban. Egy jókora horpadással a mellkasomon születtem, ez természetesen számos problémával járt, pl. a kötelező iskolai védőoltások, orvosi vizsgálatok alkalmával, amikor mindenkinek félmeztelen kellett várakoznia az öltözőben, csak én maradtam pólóban. Akkor is el kellett viselnem az osztálytársaim állandó basztatását, hogy mit szégyenlősködöm, majd utána a szánakozó sutyorgásokat, amikor nem tudtam elrejteni testi nyomorúságom: "szegény..." Számtalanszor kértem anyámat, hogy egyezzen bele a műtétbe, de hallani sem akart róla, mert szerinte veszélyes, és én így is normális vagyok, így is kellek majd a lányoknak. Hát, a nagy büdös lófaszt... :D Amikor már korom okán dönthettem a saját sorsomról, elkezdtem keresgélni a neten, és kiderült, hogy nem én vagyok az első ilyen szerencsétlen, és hogy rendszeresen végeznek ilyen korrekciós műtéteket. Kiderült, hogy tökéleteshez közeli eredménnyel megcsinálták volna rajtam is, ha még gyerekkoromban megteszi anyám azt a szívességet, hogy nem zár be egy selejtes testbe, és dobja el a kulcsot. Végül így is vállalták, de nem lett tökéletes, mindenesetre már nem kell szégyenkeznem emiatt. Akkor is "jobban tudta", mi a jó nekem, mint én magam. Ja, nem. Egyszóval vannak bennem tüskék, beérném egy beismeréssel is, hogy hibázott, és emiatt egy olyan pályára kényszerített, ami nem együtt, hanem párhuzamosan futott kortársaiméval, így elmaradtak a tinédzserkori csajozások, vízparti lógások.

Anyámat nem azért szeretem, amilyen, hanem annak ellenére.

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón 2. évad. 3. rész

 Ott hagytam abba, hogy kell egy új tűszúrásos mintavétel, ami 3 hete meg is történt, kedden hívtam is az orvost, aki közölte, hogy félresikerült a mintavétel, csak vér volt benne, értékelhető szövet nem. Menjek vissza és megszúrja a nyakam újra. :D Az új időpont 1 héttel később, az új eredmény pedig... Fasz tudja, hiszen tombol a koronajárvány, lassan a kórházi karbantartóbrigádot is befogják a tengernyi beteg ellátására, nemhogy ilyen csip-csup dolgokkal foglalkozzanak, mint az én pajzsmirigyem. Ráadásul közeleg a karácsony, ami szintén nem mellettem szól. Június óta egy helyben toporgok, mint a használt budipapír, amit nem lehet lehúzni, mert csak forog körbe a kibaszott lefolyónyílás előtt. Ez az egész semmi másra nem jó, minthogy fölösleges tortúráknak vessem alá magam, miközben mire ezekkel végeznék, már rég feloldják a kórházi korlátozásokat, és enélkül is megműtenek. 

Eközben hetekkel a nyilvános rendezvények betiltása és az éjszakai kijárási tilalom bevezetését követően másfélszeresére nőtt a napi fertőzöttek és halottak száma is. Nehéz e pillanatban elképzelni, hogyan fogják majd a maszkviselés- és oltásellenes proli tömegeket odabent tartani majd szilveszter éjszaka, amikor azok kedvenc hobbijuknak, a petárdadurrogtatásnak élnek. "-Nagyot durrant. Hehe, jó buli. Höhö." :P

Elon Musk (nem csak) nagyot álmodik

 Szerintem nagyon menő, hogy ennyi pénzt tol bele olyan dolgokba, amik évtizedek óta a fiókban hevertek, és ha az államon múlt volna, ott is maradnának még jó ideig. Ez pedig a naprendszer bolygóinak felfedezése. Ha jól rémlik, 1972 óta nem járt ember idegen égitesten, és az ehhez szükséges technológia sem fejlődött, mert bár volt egy űrsiklókorszakunk, de azok eleve nem is voltak alkalmasak a Holdra eljutni, pláne nem a Marsra. Erre jön ez a rendkívül különc milliomos (A gyerekét valami MZ/X-hez hasonló névvel látta el. :D Rákerestem, ez az: X Æ A-12), aki olyan újításokat hoz, hogy már a NASA is vele dolgoztat, és 2024-ben már űrhajót akar küldeni a Marsra (Még ember nélkül.).

Ilyen emberek kellenek ide, akik továbblépnek az álmodozáson. Meg is valósítják azokat, legyenek bármilyen vadak első hallásra. 

A csillagok fiai c. sci-fiben olvastam valami hasonlót. Nem tudom, Musk ismeri-e Buzz Aldrin (Ő volt a második, aki a Holdra lépett Neil Armstrong mellett.) társszerzőként jegyzett könyvét, s ha igen, inspirálta-e?

Lapos has-hadművelet

 Ez nem egy újévi fogadalom, nem is vártam vele addig, hiszen most november van. Sőt, még csak nem is fogadalom. Mostanában töltöttel újra ugyanaz az érzés, ami a dohányzásról való leszokásom előtt: elég, ennyi volt, unom, elszívtam az életemre való cigiadagot. Csak most a cigi helyére tegyük be az édesség szót, valamint a mozgásszegény mindennapokat! Van egy süteményes autó, ahol hetente bevásároltam, s mostanában már szerintem legalább 1kg-t nyomott egy-egy csomag finomság. Ráadásul ezt kevesebb, mint 24 óra alatt betoltam. Nehéz a szenvedélyekről lemondani, és nekem a dohányzás is egy szenvedély volt, mert szerettem pöfékelni, és az édességzabálás is. Ahhoz pedig, hogy egy szenvedélyt elengedjünk, el kell érkeznie a megfelelő pillanatnak, ami nálam a MOST. :-) A motiváció pedig kibaszottul erős, mert a legutóbbi, 2012-es nagy fogyásom óta (123kg-ról 93-ra jöttem le pár hónap alatt.) sajnos lassan visszakéredzkedtek a nem kívánt szalonnák. Az első mérésnél 113kg voltam, ma 111,5kg. A kitűzött cél, hogy márciusban egy lapos hasfal nézzen velem farkasszemet. Különösen zavaró ugyanis, hogy rajtam nem oszlanak el a kilók, hanem a nagyja a derekam környékén van, amitől kibaszott ormótlan vagyok oldalról nézve. A mackós alkat az én esetemben nem opció, mivel úgy festek, mint egy lét lábon járó körte. A tavaly ősszel vásárolt szuvenír pólóim (Twin Peaks) szűkek rám. Most még! :P

Tehát heti 2kg, vagyis 3 hónap alatt 24kg leadása a cél (De minél kevesebb a plusz, annál lassabban fogyogat. De tény, hogy egyszer már 30kg-t leadtam hasonló idő alatt, szóval nem irreális.), ám lehet, hogy még az is kevés lesz a lapossághoz. Egy BMI kalkulátort használva kiderítettem, hogy 91kg-tól lefelé kezdődik a normál kategória az én paramétereimmel, de ide tartozik még a 80kg is. Ugyanakkor azért közben némi izmot is szándékomban áll felszedni, ami nehezebb a zsírszövetnél, így nem a mérleg, hanem a mérőszalag lesz a mérvadó a vége felé. Ennek eléréséhez bevezetem az édességadag radikális csökkentését, a napi intenzív mozgást. Ez jelenleg futásban merül ki. S bár mindig is utáltam futni, álmomban gyakran futottam nagyobb távokat fáradtság nélkül. Most ideje ezt is megvalósítani. Rengeteg újításom van még ezeken felül is. Így, 40 fölött sem hülyeség ezeket meglépni, pláne hogy eszemben sincs csatlakozni a falusi prolik által diktált trendhez, vagyis hogy ebben a korban már csak a kocsma van és a részegeskedés, igénytelenkedés. Az eddig is távol állt tőlem.

Van egy excel táblázatom, amiben heti szinten vezetem az eredményeket (súly, derékkerület). A további motiváció/sikerélmény érdekében fotósorozatot is tervezek, mely a szalonna fokozatos eltűnését hivatott bemutatni. De ezek már csak ilyen mellékes dolgok, a sikert nem táblázatok és fotók fogják garantálni, hanem a saját testem okozta undor. :-)

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón 2. évad 2.

 Tegnap bejelentette a kormány, hogy az elhalasztható (súlyos egészségromlással, halállal nem járó) kórházi kezelések, műtétek november 10. után felfüggesztésre kerülnek, mert kell a hely a koronásoknak.

Mikor műtötték volna ezen sorok íróját? 11-én jelentkeztem volna felvételre a sebészeti osztályon, és 12-én lett volna a nagy esemény. :D Röhej. Sikerült elérnem az engem (nem) műtő orvost, aki a paramétereimet áttanulmányozva arra jutott, hogy határeset vagyok ugyan, de a cytológiai eredményem nem elég rossz a sürgős műtéthez. Magyarul pechem van, nem vagyok elég beteg. :D Csak eggyel lenne rosszabb, ő bizony megműthetne, de a központi ukáz szerint az állapotom nem veszélyes, és a miniszterelnöktábornokadmirális csak jobban tudja. :P

Egy esélyem van, persze az is kérdés, hogy ha ez bejön, mikorra kapnék új időpontot. Vissza kell mennem cytológiai vizsgálatra, egy kva nagy tűt szúrnak a pajzsmirigyembe, nagyon kellemetlen még utána is. Ha rosszabb lesz az eredmény, akkor megműthetnek. Az eredmény elkészülte kb. 2 hét volt nyáron. Lehet, hogy január előtt nem is kerülnék sorra.
Vagy magánklinikán csináltatom meg, 440 ezer Ft-tól indul, nem tudom, milyen egyéb költség jön még ehhez, és hogy nagyságrendileg ez mekkora mértékben tevődik hozzá az alapárhoz. De az is lehet, hogy a magánklinikákat is bezáratja a kormány, mint tavasszal. Bár a fasz tudja, akkor is mi értelme volt még ezzel is szívatni a népet...

Az egészet arra vezetem vissza, hogy kedves vezetőnk a legnagyobb focibuzi, s emiatt amíg csak az utolsó meccsét is le nem játssza a Fradi, vagy a válogatott, addig itt nem lehet szigorítani. Illetve dehogynem!
Azt találták ki, hogy aki éjfél és reggel 5 között egyedül kimegy az üres utcára, az kb. egy tömeggyilkos, de a 20 ezres meccsen zsúfolódni nem veszélyes. Aki szeret focit nézni élőben, az ugyan mondja már meg, hogyha az nem veszélyes járványügyi szempontból, akkor az üres utcán sétálni egyedül, mivel járul hozzá a napi (jelenleg épp) 5300 új fertőzötthöz? Ebből persze az is következik, hogy minden más rendezvény megtartását is engedik. Volt itt veteránautós találkozó, tömeges futás a belvárosban, lehet menni moziba, színházba is.

Szerbiában kb. 2200 napi új fertőzésnél bevezették, hogy 5 főnél többen nem gyülekezhetnek. A foci után majd nálunk sem, csak addig bírjuk ki! Rettenetes, 121 ezer új fertőzött az USA-ban. Lakosságarányosan ez alig több, mint a magyarországi adat, úgyhogy nem lennék olyan büszke. Nem kell megbénítani a gazdaságot, de pár dolgot azért korlátozni kéne, és talán nem tartanánk napi 100+ halottnál és 5000+ új fertőzöttnél. A mozikban is csak most vezetik be, hogy csak minden 3. székre lehessen ülni. Békeidőben is kivitelezhető, mert sosincs telt ház, mégsem törődtek vele. Biztosak lehetünk benne, hogy a botrányos napi adatok sokban köszönhetőek a tömegrendezvények engedélyezésének. 

Egyetlen pozitívum, hogy hétfőn reggel nem kell tejködben vezetnem 1,5 órát a klinikáig a műtét előtti vizsgálatokért.
Bocs a politizálásért, de ezt nem tudtam máshogy leírni.

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón 2. évad 1. rész

Gumicsere Egerben. A hosszú várakozás miatt buszra fel, be a plázába. Buszon lila hajú önkéntes lágerparancsnok néni fiJatalembert fegyelmez, mert álla alá húzta a maszkot. Morgolódva, de felhúzza, minden oké, parancsnoknéni visszaül a helyére, majd mint egy trambulinról vissza is pattan, és előresiet a sofőrhöz. A középső ajtóig hallani, hogy a maszkot helytelenül viselő fiJatalember a téma, ha valaki netán mégsem értené, még hátra is fordul, és az ujjával rámutat a tömeggyilkos fiJatalemberre. A sofőr is hátrafordul, valamit mond, de nem érteni. Parancsnoknéni vissza a helyére, a vele párhuzamos ülésen egy másik nyanya, vélhetően hivatásos hőbörgő. Fogalmazódik a nürnbergi vádirat 2.0. A sofőr gondol egyet, és megint hátrafordul, de most sem érti senki, hogy mit mond a fiJatalambernek. Parancsnoknéni és hőbörgő kollégája dialógusából kiszűrődik, hogy 25 ezer/kihágás a sofőr zsebére, a maszk miatt.
Oké, értem, meg amúgy is hordja már mindenki azt a szart, és ne bohóckodjunk, hogy állunk alá húzzuk, vagy kivan az orrunk! De ez az önkéntes rendőrködés akkor is kibaszott nyomasztó volt, pláne miután a csávó már felhúzta a maszkját, a közvetlen életveszély elhárult, de ez meg akkor hergelte bele magát igazán.  :-)

 

Darabok

Most olyannak tűnt az élete, mint egy asztalról lelökött váza, ami lassított felvételben zuhan, és bár a zuhanása ebben a pillanatban örökkévalónak tűnik, abban biztos lehet, hogy előbb-utóbb földet ér. Akkor pedig nem történhet más, minthogy darabokra törik, és vele minden visszavonhatatlanul megváltozik. Hacsak nem történik valami csoda, és utána nyúl egy láthatatlan kéz, ami elkapja, mielőtt végzete beteljesedne. Egyszer, a távoli jövőben elkerülhetetlenül megsemmisül. Eltörik, vagy az idő elporlasztja. De addig még oly sok minden történik vele. Jó és rossz egyaránt, és ezt muszáj megélnie. Egyszerűen nem érhet véget ilyen hamar. Kozmikus léptékű igazságtalanság, gondolta. A láthatatlan kéz azonban nem mutatkozott, az események megállíthatatlanul tartottak a legrosszabb végkifejlet felé.

Üveges tekintettel bámult a nőre, aki egyetlen pillantást sem vetett rá, talán attól tartva, hogy ezzel lebukik, vagy csak szimplán nem volt képes a szemébe nézni, miközben színlelt mosolyt erőltetve arcára, tehetetlenül nézi, ahogy önmaga árulójává válik. Aranka férje lelkesen kattintotta rá a kis lakatot a híd kovácsoltvas korlátjára. Meghatottan szorította meg Aranka kezét. A díszes szerkezet már roskadozott a szerelmesek által ráaggatott színes záraktól. A fiatalok imádták, később kortól függetlenül is igen népszerű módja lett az elköteleződés kinyilvánításának. Egyedül a városvezetésben keltett ambivalens érzelmeket, mivel egyrészt elcsúfítja a hidat, másrészt viszont a "lakathíd" önálló turistalátványossággá vált, ami valamelyest fellendítette a környék vendéglátó-forgalmát.

Azt nincs joga odatenni! Béla bénultan figyelte a rituálét. Aranka közvetlenül mellette dolgozott, és az irodai munkakapcsolat idővel szerelemmé fejlődött. A kölcsönös vonzalmat csupán egyetlen dolog árnyékolta be. Aranka férje, aki mit sem sejtve házassága valódi állapotáról, szinte gyermeki rajongással imádta nejét. Az a lakat nem az övé! Bélát megőrjítette a tudat, hogy nem akadályozhatja meg az árulást. Vagy mégis megtehetné? Ugyan mi tartja vissza attól, hogy mindent kitálaljon? Talán az, hogy akkor biztosan vége kapcsolatuknak. De így is vége, hiszen az az ő lakatjuk lett volna, és a szeme láttára odaadta másnak

Az egész egyetlen hülye döntésre vezethető vissza. Tegnap a hídon áthaladva jött az ötlet, hogy Arankával folytatott viszonyát egy közös lakattal pecsételik meg a lakathídon. Ez a már nyálasan romantikus gondolat, hogy lesz egy ilyen közös kis titkuk, a mámor egy újabb árnyalatával töltötte el Bélát. Megvette a kis zárszerkezetet, és másnap az első adandó alkalommal megmutatta a nőnek, aki teljesen oda volt tőle, mint általában az ilyen csöpögős dolgoktól. Elhatározták, hogy munka után közösen helyezik fel a hídkorlátra, s valahányszor erre járnak, vagy akár csak egy elcsípett beszélgetésben megemlíti valaki a lakathidat, ők ketten mindig tudni fogják, hogy a sok ezer lakat közül egyik csak az övék.

Pusztán a szerencsén múlt, hogy Aranka kiszúrta a tömegben közeledő férjét, mielőtt az meglátta volna őket a kis szertartásuk közben. Közel volt, ezért a nő felpattant, hogy jó feleséghez illően üdvözölje. A férfi azonnal kiszúrta kezében a kis lakatot. Hosszú, döbbent csend után "összeállt benne a kép": nyilván őt akarta vele meglepni, hiszen évfordulójuk lesz. Igaz, nem mostanában, csak hetek múlva, de sosem foglalkozott az ilyen részletekkel, mindennek igyekezett a pozitív oldalát látni. Hosszasan megcsókolta nejét, s elérzékenyült mosollyal csak annyit mondott, ezt már rég meg kellett volna tenniük, és hogy a szerelme nem hagyott alább. Aranka inkább meg sem szólalt. Képtelen volt belegázolni férje lelkébe, de ezzel Bélát teszi tönkre. Végignézi, ahogy szerelmük pecsétje egy másik kapcsolat jelképévé válik. Felállt a padról, lassú léptekkel elindult a házaspár felé.

-Á, helló Béla! -köszönt boldogan a férj. Aranka már hónapokkal korábban bemutatta őket egymásnak. csak munkakapcsolat, amit a naiv férj el is hitt. A nő ekkor nézett először Bélára, mióta a férje felbukkant. Könnyes pillantása azonban hiába kereste a megbocsátást Béla szemében, tekintetük nem találkozott.

-Erre szükségetek lesz! -Béla jobb kezével a férj tenyerébe nyomta a fémkarikán lógó kulcsokat, majd sietős léptekkel távozott. 

A váza darabjai szétrobbantak a padlón. S most két másik váza is billegni kezdett az asztal szélén...
:P

Itt az év legeszelősebb sztorija!

Elmentem fogorvoshoz, mert 1 éve nem voltam. Nehogy valami lyukas fog rohadásnak induljon és már csak a húzás jelentse a megoldást. Ilyet nem talált, de mivel volt egy mozgó hidam, erre is rákérdeztem, tudniillik az előző fogorvosom azt mondta rá tavaly, hogy ha leszedi, nem 100%, hogy vissza is lehet majd rakni és egyébként sem lát a röntgenfelvételen elegendő csontot egy gyökérbeültetéshez. Egyik pillére egy fémimplantátum, a másik egy elöl lévő lecsiszolt fog. Nagyon fostam tőle, hogy azért mozog a híd, mert a csiszolt fog letört (Jártam már így.), és akkor azt majd ki kell húzni, akkor oda hónapokig nem lehet műgyökeret befúrni, pont elöl nem lesz fogam, ami nagyon gáz lenne. Nos, készült egy új panoráma röntgen, ami alapján megállapítást nyert, hogy a leghátsó, gyökérkezelt fog gennyes rothadásban leledzik, ki kell húzni. Emiatt le kellett szedni a hidat. Szerencsére a csiszolt fog épen megúszta, a mozgás valószínűleg a leghátsó rohadt fog miatt volt. A híd utolsó szakaszát levágva, ideiglenesen visszaragasztásra került. Nem is erőltettem, nem rágtam vele. Azért csak ideiglenesen, mert közben lett két új műgyökerem, hogy később 4 pilléren két kisebb híd kerüljön az 1 nagy helyére, véglegesen.

Erre bazdmeg nem lenyeltem a kurva hidamat??? :D

Ma délelőtt egy szelet süteményt ettem, egy pillanatra éreztem is, mintha megmozdult volna a híd, de azonnal elhessegettem a gondolatot azzal, hogy fél napja sincs beragasztva, képtelenség, hogy már most mozogjon. Ezt bezabáltam, ittam is rá, majd miközben a szemetesbe helyeztem a papírját, feltűnt, hogy az eddig még kissé magasnak tűnő jobboldal most alacsonyabban van. Nyúlok oda a nyelvemmel, és csak a kibaszott implantátumot érzem, amint ott ágaskodik ki az ínyemből. Hát, a kurva anyját! Próbáltam meghánytatni magam, de baszott kijönni. Kiszarom. Remélem, ki is jön anélkül, hogy végigkaristolná az összes belemet. Kis szerencsével jól be lesz bugyolálva szarba, amitől áramvonalas metrókocsiként araszol majd végig a sötét alagúton, míg a fényre nem ér.

Nem hiszem, hogy akár alapos fertőtlenítés után is újra felhasználható lenne. Nem is igazán vágyom rá, hogy valami, amit a szaromból piszkáltam ki, majdan a számba kerüljön. Kurvára zavaró, és hát persze hétvége van. Írtam sms-t az orvosnak, de szerintem be sem kapcsolja ilyenkor a mobilját. Vagy olvasta, csak rosszul lett a röhögéstől, és most kórházban ápolják, állapota válságos. Ja, tragikomikus. Még én sem döntöttem el, hogy kurvaanyázzak egy kurva nagyot, vagy röhögjek magamon.

A terv az, hogy mivel az egyik új műgyökér elvileg pont a csiszolt fog mellé került (Legalábbis ezt a tervet vázolta fel a doki 1 héttel korábban.), a csiszolt fogra csináltatok gyorsan egy szóló koronát, hogy ne legyen így, csupaszon januárig, amikor is felkerülnek az új hidak, vagyis így már csak 1 híd, de annak lesz 3 pillére.

Cseresznyés-mentolos cukorka teszt

A Honshu-szigetén rózsaszín virágba borult cseresznyefák által ihletett cukormentes cukorka a szájban lassan feloldódva kellemesen édeskés mámorba ejt, miközben olykor-olykor enyhe, használt motorolajra emlékeztető ízpamacsokkal próbál meghökkenteni. A gyümölcsízt spórolósan adagolja, akárcsak a napsütést hazája, Anglia időjárása. Mintha csak szégyellősen bujkálna nyelvünk ízlelőbimbói elől a szürke ködlepel alatt. Örökkévalóságnak tűnő szopogatása közben megállíthatatlanul erősödik bennünk a benyomás, miszerint a mentolhatásért egyenesen a General Motors Bedfordshire-i gyára felelős. Illata nem annyira hívogató, van egy kis kínai piaci műbőrtasakos csavarhúzókészlet beütése, míg megjelenése enyhén áttetsző rubintvörös, melyben akaratlanul is 65 millió éves szúnyogtetemet keres Hollywoodon edződött szemünk, de jobb lesz vigyázni! A vörös szín inkább figyelmeztetés lehet, mintsem díszítő elem. A kóstolást végigkövető bizonytalan ízélmény legvégén elmarad a katarzis, a mentolban nincs több, mint egy röptében kialudt, majd erőtlen füstölgés közepette visszapottyanó tűzijátékrakétában.

Tunes Cherry Menthol, mi nem leszünk jóbarátok. :P

 

 

Szerencse, hogy ez ingyenes minta volt, amit előrelátóan kialkudtam az ebayről rendelt Halls Cherry drops mellé.

 

A könyvelő ötödik napja

 Kellemes fáradtság kerítette hatalmába, melyet nem csak vézna testének izmaiban érzett, de elméjében is ott lüktetett. Nem álmosság volt ez, határozottan nem. Szemhéjait ólomsúlyként húzta össze ez a leküzdhetetlen erő, amint lehuppant piros műbőrkárpitos foteljébe, melyet egy évtizedekkel ezelőtti lomtalanítás alkalmával sikerült megmentenie a Berva-völgyi idősotthon bejárata elől.

Amíg dolgozott a nagy projekten, nem is vette észre magán olyan emberi szükségletek jeleit, mint a fáradtság, éhség. Egy rövid pillanatig még azon is elmerengett, hogy szarni volt-e egyáltalán az utóbbi 1 hónapban, de mire az emésztéssel kapcsolatos töprengése eredményt hozott volna, már egy másik gondolat furakodott a helyére. A Szerkezet elkészült. A megye összes barkácsáruházában nevével köszöntötték az eladók, olyan sokat járt hozzájuk, vagy érdeklődött telefonon valahányszor új szállítmány érkezett a központi raktárból, hogy megtalálja a legalkalmasabb vasakat, csavarokat, szerszámokat. Annyi utánajárás, annyi ezermester-magazin rongyosra lapozgatása, s számtalan sikertelen kísérlet után végre eljött a várva várt pillanat. Ha csak egy kicsit is pihentebb lenne, azonnal kipróbálná, gondolta. De bár utoljára az első gyerekkori nyaralása előtt volt ennyire izgatott, mégis úgy érezte, jobb ezt nem siettetni. Másnap fogja beüzemelni az eszközt, hogy tiszta fejjel élvezhesse ki annak minden percét.

Béla kicsit dühös volt magára, amiért tovább aludt a tervezettnél, de az elalvás okozta kellemetlen bűntudat hamar elillant amint a nappaliba lépve megpillantotta a Szerkezetet. A maga nyers egyszerűségében is gyönyörű, állapította meg. Valóban nyers volt és egyszerű. A zártszelvények közé ékelt vastag fémlemezek egy tölcsérszerűséget képeztek az alkotmány felső részén. A hegesztéseknél világos rozsdafoltok díszelegtek, máshol fehér krétacsíkok jelölték egy-egy vágás helyét. Minden szögletes volt, mert csak így tudta megvalósítani, de még ez is kész csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Béla semmilyen vasipari képzettséggel nem rendelkezett, s ami pedig a fémmegmunkálással kapcsolatos munkatapasztalatait illeti, még pályája elejéről rémlett neki, hogy könyvelt egy vállalkozásnak, ami gyakran rendelt efféle anyagokat. Igaz, esküdni erre sem mert volna, lehet hogy csak egy régebbi kollégája mesélt neki erről. Mindegy is. Most itt állt a Szerkezet előtt (Ő csak így nevezte.), és hirtelen nem tudta, hogy ruhában, vagy anélkül lenne-e jobb működésbe hozni. Mindenesetre amíg ezt eldönti, úgy gondolta, felmászik a tölcsérhez támasztott ketteslétrán. Izgatottságát tovább fokozta, amikor megpillantotta a Szerkezet belsejét. A ruha-probléma is kiment a fejéből, s szinte önkívületi állapotban kezdett bemászni. Egy határozott mozdulattal ellökte magától a létrát, ami hangos csattanással landolt a poros parkettán. Erre már nem lesz szüksége, állapította meg. Hamar sikerült kényelembe helyezkednie, hiszen az utóbbi 3 nap szinte csak azzal telt, hogy azt a kis lemezdarabot, amin ideiglenesen megtámasztotta magát, a lehető legtökéletesebb pozícióban hegessze a helyére. Jobb kezével egy tekerőkarhoz nyúlt. Ennek tengelyén egy kis fogaskerék volt, mely meghajtott egy nagyobbat, az egy másikat, és így tovább, mígnem egy hatalmas lendkerék is működésbe lépett. Ekkor már nem lehetett leállítani. Béla lábai két nagy, egymásba forduló fogaskerék közé voltak feszítve. Elkezdte hajtani a kart, a fogaskerekek nyikorogva, kattogva engedelmeskedtek. Milyen kár, hogy csak egyszer élheti ezt át, gondolta. A csontok hangosan roppantak össze a gépszörny szájában, de Béla mintha nem is érezte volna, csak tekerte, tekerte azt a kart. Valójában érezte a fájdalmat, de valamiért mindig is egy perverz izgalommal viszonyult hozzá. Béla teste már majdnem derékig eltűnt a fogaskerekek közt, amikor ráeszmélt, hogy teljesen nyújtott, kicsavart karja sem éri már el a tekerőt. A lendkerék még nem tett meg egy teljes fordulatot, hogy magától is forogjon. Ezt elszámolta. Életében először számolt el valamit.
-Nem a legjobbkor tévedtem. -hörögte magában a fogaskerekek közt agonizáló Béla az ötödik napon.

:-)


Ez csak egy rajongói folytatás a FAM haverja (Senkiseláttamég.) által írt híres Négy nap egy könyvelő életéből című műhöz. Korábban már írtam egyet egy másik blogon, de azt töröltem és a biztonsági másolat odalett, amikor véletlenül levertem a gépház tetejére tett HDD-t.

Greenland

Szeretném annak a lakatosbrigádnak a telefonszámát, amelyik az Eiffel-tornyot építette. :P

A film elején elhangzik, hogy az üstökös legnagyobb darabja Európa és Észak-Afrika között csapódik majd be és Európa nagy része el fog tűnni. Végül Nyugat-Európában ér földet. Erre a záró képsorok közt feltűnik Párizs, romos épületekkel, és az elhajlott, de még mindig álló Eiffel-toronnyal. Azt megcsinálták rendesen. A bolygó történetének legpusztítóbb robbanását is túlélte. :-)

Lefogadom, hogy az ilyen faszságokat a producerek erőltetik bele a filmbe azzal, hogy a popcornzabáló hülye nézők képtelenek lennének kontextusba helyezni egy izzó, füstölgő pusztaságot, amit már félig elöntött az Atlanti-óceán, ezért mindenképpen mutatni kell nekik olyan építményeket, amiket még ők is felismernek.

Ha már a végéről van szó, szerintem ott kellett volna elvágni a filmet, ahol már a bunkerben vannak és a nagy bumm miatt elmegy az áram, elsötétül a kép. Mindenki meghal, a Föld élettelenül suhan tovább az űrben. Minek a happy end? :-)

Ja, spoiler-veszély, bocs. Ha nem akarod tudni a végét, ne olvasd el az előző mondatokat! ;-)

A Grönlandra tartó C-17-es szállítógépek szoros kötelékének látványa a normál repülési magasságuk töredékén nehezen értelmezhető. Később mutatják, hogy a bunker mellett egyetlen futópálya van. Tehát miért várják meg egymást ezek a nagy szállítógépek? Félnek egyedül repülni? Körözni kell, míg a többiek is felszállnak, majd körözni kell akkor is, amikor elkezdenek leszállni, mert egyszerre csak egy tud. Szívesen láttam volna a pálya szélére "dózerolt", az odautat teljesítő szállítógépek tucatjait, melyekre már sosem lesz szükség.

Az egész film olyan, mint a 2012 - Világvége, csak kb. ezerszer jobb. Nem rontják el a feszültséget random idétlen poénokkal. Egészen addig, míg oda nem érnek a nő apjának lexingtoni(?) házához nem csökken a pulzusom 120 alá. Ott egy kicsit megpihennek az idegeim, de már kapnak is egy közeli becsapódást, és újra tempósabbra vált a sztori. Kellően komoly, egy percig sem unalmas még a sablonos karakterek dacára sem. (A főhősök házassága válságban, de közelgő katasztrófa újra összekovácsolja a családot. Honnan ismerős ez? :P) A 2012, vagy a Törésvonal ellenében számomra tetszetősebb arányt tart fenn a CGI orgia és a főszereplők drámája között az utóbbi javára, nem érzem, hogy annyira hülyének néznek, hogy pusztán a látvánnyal szegeznek a vászon elé. De amellett sem tudok szó nélkül elmenni, hogy a biztos pusztulás és az emberi mivoltukból kivetkőzött többiek elől menekülő család sorsába fentről belenyúlnak, hogy az események sodró lendületét fenntartsák. (A családtagokat elszakítják egymástól, az újraegyesülés elég mesés, és gördülékeny a körülményekhez képest. A fináléban jó kis sprintet nyomnak le a grönlandi sziklákon, hogy még a nagy bumm előtt a bunkerbe érjenek. Korábban lezuhantak a kisgéppel, mert a bunker közelében is becsapódott egy nagyobb darab. A kisgépet nem fújta el a lökéshullám, no mindegy. Itt csak én akarok mindenáron hitelesen pusztítani.:D)

Ja, megint spoiler-veszély, bocs. :-)

Kinyílik a bunker ajtaja, s 9 hónap elteltével megjelenik két kis madár. Mit ettek, hol élték túl a nagy bummot? Elhangzik a filmben, hogy a bolygó nagy részén tűzvész fog pusztítani. Szóval nem sok madáreledel, madáróvóhely maradhatott. :P

Nem is rémlik olyan globális katasztrófát bemutató film, amiben kitérnének az atomerőművek problémájára. Ugyanis, ha nem állítják le őket biztonságosan (Egyáltalán lehetséges ez?), a világvége után újabb, talán még komolyabb problémával kell szembenéznie a Föld lakosságának, ami pedig a megrongálódott reaktorokból kijutó sugárzás. A Greenlandben még órákkal a nagy bumm előtt is van áram, vagyis az erőművek termelnek. Kik dolgoznak ott még ilyenkor is, miért nem a családjukkal töltik az utolsó órákat? :P

Az autópályás dugó-jelenetben szerintem erőltetettnek hat, hogy azonnal az ő fejükre kezd hullani az "olvadt törmelék". (A háttérben nem látni égből potyogó óriásparazsat.)

Nem tudom, mit lehetne még rajta fikázni. Összességében ez egy valóban izgalmas katasztrófafilm, szerintem sokkal jobban megcsinálták, mint a fent említett két elődöt, bizonyítva, hogy a kevesebb CGI néha több. Külön jó pont, hogy nem Dwayne "The Rock" Johnson-nak adták a főszerepet. Én "nem kegyelmeztem volna" az emberiségnek, mert ezzel egy sokkal agyalósabb vége lett volna a filmnek, de lehet hogy az ilyeneken csak én szoktam napokig gondolkodni, és mindenki más a happy endtől élvez el.

Újrarendeztem, vágtam a filmet, mert 20 váras videó után már szerintem ehhez is jobban értek (Irónia.).

Imádom a világvége-filmeket, ez az egyik legjobb szerintem üstökös/meteor kategóriában. Ennél jobban kidolgozott sztorija a német gyártású 8 nap-nak van (HBO), de az egy 8 részes sorozat, sokkal több játékidővel. Ezek a katasztrófafilmesek nem szeretik a franciákat, mert ebben is Franciaország kapja a javát. :-)

Fogadok, hogy senki sem olvas végig egy 3 mondatnál hosszabb bejegyzést.

 

Irigy pajzsmirigy

Valamikor augusztusban volt egy tűszúrásos mintavételem. 2 hét (?) múlva telefonáljak az eredményért (Magánrendelő, egy email nem fér bele.). Telefonáltam. Hmm, még nincs kész, mert a kolléga szabadságon van, hívjam újra 1 hét múlva. Oké. Hívtam. Sajnos ő már nincs a rendelőjében, mert 12:00-ig van nyitva, ezt említette. Oké, elfelejtettem. Hívjam újra jövő hét elején!
Hát, így alakulnak a dolgaim. Közben jön megint a járvány miatti bezárási pánik, szóval ha lesz is eredmény, ebben az évben aligha kerülök vele sebészhez, hogy a műtét időpontjáról már ne is beszéljünk.
Dupla plusz jó, hogy most kerülnének moziba azok a filmek, amiknek a bemutatója tavasszal elmaradt a járvány miatt. Vajon most is elmarad?

A nagy vár-túra

Kezdjük az elején!
Idén ez volt a harmadik várnéző utam, állomásonként egy-egy fotót is ideteszek.
Most épp azon agyalok, hogy a következő utam milyen kva hosszú lesz, miközben csak 3 vár fér bele. Potenciális következő utam, mert van több is a tarsolyomban! Simontornya-Siklós-Szigetvár, a 3S... :-) Váranként átlagosan 1-1 órával is kb. 14-15 órás út.
Jól bevált a Mavic Mini drón. A távirányítóval együtt saját tokjában, összecsukva kb. egy A5-ös lapnyi a területe. A legtöbb várnál, romnál remek fotókat, videókat készíthetünk vele, ahol nem, pl. Várgesztes, Fehérkő, ott is csak a sűrű növényzet akadályoz ebben. Ezek a várak madártávlatból nyújtják a legszebb látványt.
Később mindegyik kép alá írok még pár sort a megközelíthetőséggel kapcsolatban, mert tapasztalatom szerint ez a túra tervezéséhez elengedhetetlen, ha egy nap alatt több várat is megnéznénk. Nekem pénteken összejött a tervezett 6, + másnap még 1,5 (A Kula-torony nem egy klasszikus vár, és megközelíthetőségi szempontból is  teljesít minden kényelmi elvárást: nem kell meredek hegyi ösvényeken, szúnyograjoktól üldöztetve kapkodni levegő után.)

Frissítés: időközben megvolt a 3 déli vár is (Simontornya, Siklós, Szigetvár). Nagy elégedettséggel említem meg az egyre bővülő magyar autópálya-hálózatot. Összesen 6 különböző gyorsforgalmi utat vehettem igénybe, melynek köszönhetően jelentős időt és fáradtságot spóroltam meg. Persze azért így is bevitt a GPS a "dzsungelbe", de magamnak köszönhetem, mert az autópálya ugyanarra kellett volna visszamenni, ahol Simontornya felé mentem, de unalmasnak találtam, ráadásul a GPS 7 perccel gyorsabbnak ítélte a mellékutakat. Megnyertem vele egy szerintem nem gyorsabb, de annál rázósabb 1,5 sávos rettenetet a kukoricaföldek között.

0. Szarvaskői vár (Azért nulladik, mert hetente járok el mellette, meg most nem is voltam fent, csak a drónt küldtem körbe a hegy aljáról.)
 Megközelítés: parkoló, buszmegálló, vasútállomás is van a közelben. A sínekig van rendes út, onnan gyalog, bokatörő hegyi utakon. A képen nem látszik, de van jobbra egy pár méterrel alacsonyabb mini-fennsík, feltehetően ott volt egy alsó-vár. Ezt egy árok választja el a felső-vártól, nincs kiépített út, bár aki odáig felmászott, ezzel is megbirkózik. Jobboldalt van egy sarok, kereszttel. Ez az egyik falmaradvány. A másik jelentősebb a kép közepén látható fekete lyuk, ami köralakban ki van kövezve. A szikla alatt el lehet menni a belsejébe, de a fenti részről is látható.

1. Egri-vár (filmdíszlet), Pilisborosjenő

2. Visegrádi fellegvár (Itt elfelejtettem bekapcsolni a drón kameráját... Ez a kép az útszéléről készült Nikon P900-zal.))

3. Salgói vár

4. Somoskő

5. Solymári vár

6. Várgesztesi vár

7. Csókakő

8. Cseszneki vár

9. Somlói vár

10. Szarvaskő vára (Nem azonos a heves megyeivel!), Döbrönte

11. Fehérkő vára, Kereki

12. Kula-torony, Szabadbattyán

13. Gorsiumi római erőd, Tác (Itt csak előzetes engedéllyel szabad drónozni. Szerencse, hogy mindenhol megkérdezem, ahol lehet, és szükséges, mert be van kamerázva. Gáz lenne, ha rám küldenék a biztonsági őrt a drónhasználat miatt. De a hely hatalmas terület, tele római-kori romokkal + az erőd falának részleges rekonstrukciójával. Bár közelről elnézve kétlem, hogy pontosan így nézett ki. Szándékomban áll később visszatérni, drónengedéllyel.)

14. Simontornya

15. Siklós

16. Szigetvár

A következő irány északkelet, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs, Ónod. :-)

Nyaralás!44!!négy!!

 Rég jelentkeztem itt.

A nyár pocsék, alig van esőmentes nap, legalábbis úgy, hogy legalább kettő egymás után, ami lehetővé tenne egy hosszabb kirándulást. Voltam az elmúlt hetekben vártúrákon (Egyedül, saját szervezésben. Csak semmi csoportosulás.), A pilisborosjenői Egri-vár díszlet, melyet az Egri csillagok c. filmhez építettek, és a visegrádi fellegvár volt az első célpont. Megvolt Salgó és Somoskő is. Fülek sajnos nem, mert a drónozás és a sok rövid videó miatt 1%-ra merült a telefonom, mire a kocsimhoz értem. :O + még a GPS-t is erről működtettem. Jól szuperál a drón, kezdek az irányításba is belejönni. Időközben vettem még 2db akkumulátort hozzá, így összesen 3db van. Gyorsan merülnek, ráadásul mindig közbejön valami szarakodás, pl. kéri, hogy kalibráljam, amit nem mindig fogad el, vagy Pilisborosjenőnél van egy katonai bázis, ami miatt engedélyt kellett kérni a repülésre. Hát baszki, gőzöm se volt, hogy mihez nyúljak hirtelen. Ez volt az első ilyen szitum. Mindenesetre ezzel is elment pár perc, mert ugyan felszállni sikerült kb. 5 méterig, de onnan sehová. De egyszerű volt, mert az utasításokat követve, gyorsan megérkezett a kód sms-ben a légtérhasználathoz, aminek bepötyögése után már korlátozás nélkül működött a gép.De az aksinak odabaszott. Visegrádon csak egy repülést csináltam, mert kva magas hegyen van a vár, és a szél is erősen fújt. Egyszerűen fostam, hogy baja lesz a drónnak, vagy valakit fejbe talál egy erősebb széllökés miatt, bár nem vittem be a vár fölé, körülöttem meg nem voltak emberek. A videó persze szar lett, ami miatt letöltöttem egy javítóprogramot jó pénzért, de az sem boldogult vele. Most fél óra agyzsibbasztó chatelést követően átküldtem a gyártónak, és az eredményre várok. Nem jó bemutatkozás. Nincsenek minden nap sérült videófájljaim, az első és eddig egyetlen darabot meg nem volt képes helyrehozni. Megjegyzem, a javítás nem lehetetlen, mert előtte már egy online javítóba is feltöltöttem, és ott jó volt, belenéztem. Csak ott 1 javításért 50 dollárt kértek, amit sokalltam. Helyette fizettem 120-at egy örökös licencért, ami úgy tűnik, nem működik. A support megnyugtatott, hogy ha nem tudják javítani, akkor visszakérhetem az árát.
Hétvégén 2 napos vártúra. Vagy 3 órát töltöttem a booking.com és a szállás.hu oldalak felváltva történő böngészésével, mert nincs egyetlen szabad ágy sem a Balaton környékén. Kicsit távolabb végül sikerült foglalnom, ami összesen 1 óra fölösleges autókázást jelent, de a semminél jobb. Végignézek 8 várat. Ennyi lesz az idei nyaralás.

Zavaró az adminfelület új dizájnja.

Update: visszaállítottam a régi blogger felületet.

Nos, ma váltottam egy tucat emailt a videójavító ügyében, ugyanis megérkezett a javított fájlom, de a csaj volt olyan jó arc, és elárulta, hogy nem ezzel a szoftverrel javították ki, hanem egyéb úton. Ráadás, bár ez 100% az én hibám, hogy a szóban forgó videóban nem is látszik a visegrádi vár, hanem csak az én terepszínű rövid gatyám, miközben kalibrálom a drónt. Ezt követően ugyanis valamiért kikapcsolt a felvétel, és a felszállástól már nem rögzített semmit. Fölöslegesen röptettem a nagy szélben. :D
Írtam, hogy ha ezzel a programmal nem tudták kijavítani, miközben én direkt ennek a fájlnak a javításáért vettem meg, és persze az esetleges jövőbeni esetekhez, amik vagy lesznek, vagy nem, kérem vissza a 120 dolláromat. Próbálkozott egy darabig, hogy de hát itt a fájl, működik, stb., mire én: de ha a jövőben lesz hasonló, és azt sem tudom vele megjavítani, akkor ismét ugyanez a hercehurca jön? Ez így elég bonyodalmas, nemde? Akkor miért vettem meg ezt a programot? Ezzel telt a délután fele. Végül sikerült meggyőznöm észérvekkel, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha ezt az ügyet az én megelégedésemre zárjuk le. :-) A refund folyamatban, remélem, nem lesz vele több dolgom. Volt némi izgalom, mert Hong Kong-i a cég, átfutva a politikájukat, nem teljesen olyan, mint az EU-ban. Idén ez már a második. Vagy az tavaly volt? Akkor egy magyar cégnél vettem egy szolgáltatást, de se az, se a technikai támogatás nem működött. De itt létezik olyan, hogy elállási jog. Amott pedig feltételekhez van kötve, viszont mivel végigjártam a hivatalos utat, melynek során bizonyosságot nyert, hogy ezzel a szoftverrel ők sem tudják kijavítani, így már megvolt az alapos indok, hogy visszalépjek. Külön felemelő érzés, amikor normális hangnemben is meg lehet oldani ilyen ügyeket.

Ez bejön :-)

Korábban már írtam Aubrey Plazaról a Légió c. sorozatban nyújtott emlékezetes alakítása kapcsán. Mostanában a youtube naponta ajánlgat nekem róla szóló videókat (Nem keresgéltem, csak magától...).
Ez a nő teljesen bolond, de jól áll neki. :-)
Vállalja az esendőségét, a jó értelemben vett gátlástalanságot, láthatóan nem izgatja, mit gondolnak róla. Talán még szórakoztatja is. Tud ember lenni, nem egy picsáskodó dívát látunk.

Napom

Ma megvolt az izotópos vizsgálat, eredmény 10 munkanap múlva. 10-re volt időpontom, ez 100%, mivel amikor ezt bediktálták, abban a pillanatban már írtam is fel. Erre ma 9-kor csörög a telefonom, hogy fél kilencre vártak. Végül is csodák csodája, 10 előtt értem oda, és így sem kellett 10 percet sem várnom, pedig beraktam egy könyvet is a hátizsákomba, hogy ne unatkozzak ott egész nap.
Most radioaktív folyadék kering az ereimben. Állítólag akár már holnapra is eltűnhet belőlem.
A legutóbbi biciklis túrámon elég durván nyekergett a hajtókar. Előtte is hallottam, de csak néha, és közel sem ilyen hangosan. Ugyan nem közölték a szervizben, hogy mi baja, de egyöntetűen csapágytörésre gyanakszunk az ismerősökkel. Ez is fasza. Veszek egy 140 ezres biciklit abban a reményben, hogy tovább bírja majd, mintha egy 40 ezrest vennék a Tescoban, erre 2 hónap után elszaródik. Ezt a "teljesítményt" még a legolcsóbb no name terméktől sem vártam volna. Állítólag augusztus első hetében lesz kész a javítás.

Ma végre rászántam magam, hogy összerakjam a játszógépemet, amire direkt egy régebbi windowst raktam fel, hogy kedvenc őskövület játékaim is fussanak rajta. Gyanúsan gördülékenyen ment minden, mígnem kiderült ennek oka: elveszett a videokártya telepítőlemeze. Mindenféle 100 éves CD megvan, ami már nem kell, csak pont ez nincs. Most töltöttem le egyet a netről, remélem, működni fog, + egy startmenüt a windows 8-hoz, mert szégyen, de ki sem tudtam kapcsolni. :D Nyilván van rajta valahol egy ilyen kikapcsológomb, de nem találtam. Táblagépekre találták ezt ki, valószínűleg ott nincs ilyen probléma. Mindenesetre a lemez keresésével elbasztam a fél délutánom. Azért a játék (BF1942) legalább fut rajta, igaz ocsmányul szaggat, mert most csak az integrált alaplapi videokártya üzemel. Majd legközelebb.

Neowise!!!44négy!4felkiáltójel

Végre fellélegezhetek. Nem maradtam le az üstökösről. :-)
Tegnap sikerült olyan helyet találnom a kertben, ahonnan látszik, de mire eddig eljutottam, ismét befelhősödött az ég.
Ma is pont azon a részen volt felhős, ráadásul mikor először kimentem, még az eső is eleredt. De másodjára pont jókor érkeztem, mert a magja és a csóva egy kis része már kilátszott a felhő alatt. Szerencsére pont jó irányban mozogtak, így a csóva perceken belül teljes egészében elém tárult. :-)
Hogy szabad szemmel megfigyelhető, az erős túlzás.
Egy apró foltot kell keresni, ami olyan halovány, hogy aki nem tudja, merre nézzen, tuti hogy nem veszi észre. A Nagy Göncöl alatt van amúgy, észak-nyugati irányban.

A nap kérdése

Hová kerülnek a varrógépek ezekről? A világ tele van varrógépüktől megfosztott Singer-asztalokkal, lakások dísze, belvárosi kocsmák nélkülözhetetlenné vált bútordarabja. Utánajárt már ennek valaki? :P

Vettem egy nagy levegőt, és egy képszerkesztőt is...

A minap ismét éjszakai fotózásra szántam el magam, mivel már az esti égbolton is látható a Neowise üstökös. Persze, nem innen. Ha legközelebb kitisztul az ég, keresek egy magas dombot. Viszont, ha már kint jártam, legalább a Tejutat sikerült lefotóznom. Az eddig használt (ingyenes) Capture NX-D nem igazán alkalmas az utómunkákra, úgyhogy végre rászántam magam a Lightroom letöltésére. (Nem torrentről, hanem a gyártó honlapjáról, pénzért. Lehet hülyének nézni, de havidíjas, és ez nem több egy átlagos dohányos 3 napi adagjánál, vagyis 12 euró.) Még csak ismerkedem a funkciókkal, de le van esve az állam. Íme néhány kezdeti próbálkozás.

 Az előtte-kép. Nem nyers kép, a Capture ennyit tudott kihozni belőle.

 Az "utána" kép, Adobe Lightroommal. Hmm, ha majd egyszer Monument Valleynél le tudom fotózni a Tejutat... :-)

A legjobb benne, hogy különböző átmenetes területeket lehet kijelölni a képen, és azon szerkesztési műveleteket végezni. Fényerőt növelni, vagy színezni, stb..

Ezt még Vegasban csíptem el a reggeli órákban. Frontier A320 felszállóban, a 150-600-as objektívemmel. :-)

Közben július 17. van és 16 celsius fok, s ha ez sem lenne elég szar, még az eső sem áll el reggel óta. :D

Drónképek

Eddig egyetlen videóm van, de mivel közvetlen lakóhelyem ábrázolja, inkább nem teszem itt közzé. Mindenesetre elégedett vagyok a géppel.
Fotózni is jól lehet vele, irányítani egyáltalán nem fárasztó, mivel csak akkor mozdul el bármerre is, ha a joysticket megérintem, vagy nekimegy egy madár. Utóbbira majdnem sor került, mert felvittem egyik este naplementét fotózni, és egy rakás fecske kezdett el körözni körülötte. Nyilván ragadozómadárnak hitték, és el akarták ijeszteni. :-)
Ez a kép 100m magasból készült.

Tervezek egy nagyobb vártúrát a Dunántúlon. 13 vár, rom és egyéb látnivaló érintésével. A hossza miatt mindenképp ottalvós lesz, 2-3 napos. Nyaralás gyanánt, mivel nem látok esélyt külföldi útra. Persze elmehetnék sok országba, jelenleg 90 városba van járat Budapestről, de a járványhelyzet, az a kibaszott járványhelyzet. Nincs kedvem karanténban tölteni a kirándulásra szánt napjaimat. Inkább jövőre.

Új nő

Ismét feltűnt egy új nő a láthatáron, természetesen csak álmomban. :D Mindenesetre egészen kellemes érzéseket ébresztett fel bennem. Kár, hogy fingom nincs, ki lehet, mert nem konkrét személy, akit esetleg a valóságból ismerhetnék.
Nos, ennyit a szerelmi életemről. :D

The 3Rs

 

 

Nincs is min csodálkozni, hogy a Twin Peaks olyan, amilyen.

Én persze imádom a Twin Peakset. Pont ezért.

Ebben a kis videóban főleg az intró kelt bennem olyan emóciókat, amilyen egy bizonyos visszatérő álmom volt gyerekkoromban. Ez a nyomasztó érzés és ezek a képek mindig akkor törtek rám, amikor hányingerem volt. Valószínűleg a hányinger okozta magát az álmot, hiszen máskor nem éltem át hasonlót. A szervezetem így üzent az agyamnak, hogy ki kéne mennem, de mivel épp aludtam, ez nem történhetett meg. Többnyire egy ajtó és ablak nélküli padláson kerestem a kijáratot. Sosem lett meg. Felébredtem és leokádtam magam. :-)

Drónok harca

Kínomban vettem egy drónt. :D
De az igazság az, hogy már régóta terveztem, nem hirtelen ötlet volt. Igazából úgy gondoltam, hogy majd a műtét után lepem meg vele magam, de vége a nyárnak, mire egyáltalán az időpontra fény derül. :P Muszáj volt lépnem.
250g az egész, zsebben is elfér, a neve pedig DJI Mavic Mini. :-)

Van ez az árukereső nevű, amúgy igen hasznos oldal, ahol a különböző boltok árait lehet átláthatóan összevetni. Kicsit mérges vagyok, mert a legolcsóbb ajánlat 120 ezer Ft lett volna ingyenes szállítással, de mivel a webshop arra sem képes, hogy az alapvető jellemzőit felsorolja a gépnek, és mivel egyes (sokkal drágább) üzletek a gyártói garanciát is lengetik, amit ez nem, így nem a legolcsóbb hely győzött. Bocs. Lehet, hogy én vagyok paranoiás, és így ráfizettem 5 rongyot, de úgy vagyok vele, hogy legyen minden rendben. Mert, ahol ilyenekre nem adnak, ott lehet, hogy másra sem adnak, és az meg vitás kérdésekhez vezet. Szóval megnéztem több boltot, főleg az olcsóbbak közül, de a 2. és 3. helyezett még ennél is trehányabb volt, mert arra sem vették a fáradtságot, hogy magáról a termékről tegyenek ki néhány képet. Hát ki veszi így meg? :D
Én viszont nem képezek, mert egy drón esetében ez nem sokat mond, hanem inkább idelinkelek egy videót, amit Mavic Minivel vettek fel, és (szerintem) igen meggyőző, legalábbis hobbicélra, főleg olyan dolgokhoz, ami gyalog nem körüljárható (pl. várak).

A videó készítője Bodnár László, ha esetleg itt nem látszódna az az infó.

Greenland

Itt van Amerika...

Legutóbbi utamon, Nevada államban sikerült "végre" olyan helyszínre keverednem, ahol (Legalábbis filmes emlékeim szerint.) nagy hagyománya lehet az olyan útszéli óriásplakátoknak, amiken nem multicégek hirdetik akciós szolgáltatásaikat, termékeiket, hanem egyéni vállalkozók (?).  Konkrétabban biztosítási ügynökök, ügyvédek, stb.. Komolyan úgy éreztem magam, mint egy skanzenben, ahogy elautóztam olyan hirdetések mellett, amilyeneket korábban csak amerikai filmekben láthattam. 40-50 körüli családapa (Talán jelzáloghitelből bérelt felületeken.) valami jól hangzónak tűnő szlogennel és telefon-, fax elérhetőséggel biztosítja az érdeklődőket, hogy amennyiben a legjobb szolgáltatásra van szüksége, fölösleges is tovább mennie. Több ismerősöm is megerősítette, hogy az amerikaiaktól a mai napig nem kopott ki a fax, mint kommunikációs eszköz, miközben az internet gyakorlatilag amerikai találmány.
Mostanában a youtube gyakran feldobja nekem az alábbi hirdetést, ami tartalmában és megjelenésében is ezt az oldschool amerikai megoldást idézi meg. Bár ez inkább valami cégnek tűnik, ami teleshopba illő újításokat árul akciós áron. Akár jó pénz is lehet ezekben, ki tudja, melyikből válik világszerte ismert és keresett termék... Nekem is rémlik több olyan eszköz, amik anno a teleshopban debütáltak, aztán neves gyártók kínálatában is feltűnt valami hasonló, esetleg ugyanaz.

 

Ezt a fedélzeti kamera felvételéből vágtam ki. A felvétel Las Vegasban készült. A hazai Soros-plakátok után igazán üdítő látvány volt.

Mostanában kaptam rá a Breaking Bad sorozatra, nos abban is van egy zugügyvéd, aki hasonló plakáton hirdet. :-)
Ez. Weboldal? Facebook? Telefon, bazdmeg. :D Most így belegondolva, lehet hogy egy ilyen fapados jogász klientúrája többnyire olyan társadalmi osztályból kerül ki, ahol nem magától értetődő az internet-hozzáférés. Passz. Nálunk ez kb. a hajléktalant jelenti, hiszen a legszegényebb körülmények közt élők egy jól körülírható szegmense is előbb költ okostelefonra mobilnettel (Többnyire gyorskölcsönből.), mint ennivalóra.

Cseppet sem irigylem őket, legtöbbjük élete mindennapos küzdelem az újabb és újabb megbízások elnyeréséért, amikért olyan emberi tulajdonságokat kell magukra ölteniük, melyek lehet hogy nem a sajátjaik. Mindezt azért, hogy a család mellett jusson a kertvárosi házikó és a kis fogyasztású japán, vagy európai autó havi törlesztésére. Ilyesmit ezernyi amerikai filmben ábrázoltak már.

Ultrahang, dupla hot dog, kés a nyakamon...

Reggel óta nem evős, Tescoban francia bagettet megvevős, áramszünet végét kivárós (16:30), Cserszömörce Benő XXL Hot Dogot elkészítős, jóllakós... :-)
Két ilyen volt, ez a második, amit már kettévágtam, mert minden kipotyogott volna belőle.

Ultrahang: mindenféle göbök és ciszták rajzolódtak ki a monitoron, kapok majd izotóp vizsgálatra beutalót. 
Kés a nyakamon, szokjam csak a gondolatot, mert bármi is a végeredmény, mindenképp műteni kell.
A hot dog finom volt. 

 

Autóbérlés Amerikában

Az USA-n kívül eddig csak Angliában béreltem autót. Ahhoz képest minden sokkal olajozottabb, lazább a tengerentúlon. Míg azon a "szigeten" még a foglalkozásomat/munkahelyemet is be kellett írnom az űrlapra, és rendszám szerint adták ki az autót, addig Vegasban kategóriát lehetett választani. Az enyémben (Amit előzetesen a neten lefoglaltam.) Chevrolet Camaro és Ford Mustang volt. Amíg az értékesítő fickó bepötyögött pár adatot, megláttam, hogy van Dodge Challenger is. Hmm, gondoltam, sokkal dögösebb, megkérdezem, van-e belőle garázsban. Válasz: van, bár nagyobb motor van benne, emiatt kicsit drágább. Mondom, jó, akkor maradok a Camaronál, hiszen hosszabb túrát is terveztem, bár az végül elmaradt a kva vírus miatt. Erre némi gondolkodás után közölte, hogy rendben, vihetem a Challengert is, ha akarom, ugyanannyiért. :-) Szóval ez így tök laza, másrészt teljesen vevőközpontú. Nem állítom, hogy az USA minden pontján így zajlik a dolog, de Vegas tényleg az a hely, ahol kinyalják a segged.
Maga a bérlés úgy zajlott, hogy hónapokkal indulás előtt elkezdtem figyelni az árakat a különböző cégeknél, mert ezek állandóan változnak. Sokat lehet spórolni, ha sikerül elcsípni egy jó "pillanatot" (Ez valójában több nap, hét is lehet.). Online megcsináltam az űrlapkitöltést, ami kb. olyan, mint a reptéri online check in, ezzel egy csomó időt meg lehet spórolni. Ott, helyben már hihetetlen gyorsan ment minden. Átsétáltam a garázsba, ott egy alkalmazott segítségét kértem, mert ez egy többszintes parkolóház, ami csak bérautókkal van tele. Elkísért a helyig, ahol állt 1-2 tucat Camaro és Mustang. Amelyiket akarom, azt viszem, a kulcs benne van. :-)
Nos, ilyen Európában nehezen elképzelhető.
A listaárhoz kalkulálni kell a kiegészítő biztosítást. Erre nincs tippem, mert nem mindenhol ugyanaz a nevük, de hasznos azt a pár dollárt rááldozni, mert ha pl. trélert kell hívni, vagy egyéb baj van, súlyos pénzeket lehet otthagyni. Az értékesítő elmondja, mi van benne az árban, és mit érdemes mindenképp megkötni hozzá.
Az autó leadása is gyorsan ment. A garázsban van egy faszi, aki 1 perc alatt átnézi (Nem nagyítóval, mint az angolok!), és már mehetek is a buszmegállóhoz, ahonnan ingyenes shuttle bus visz a reptéri terminálig. Mondjuk, ez a buszos dolog Londonban is megvan.
Íme a dög. :-)

Hot Dog Cserszömörce Benő módra :-)

Kezdtem unni a hamburgert, ezért áttértem erre. Korábban soha nem csináltam házilag hot dogot, de jó döntésnek bizonyult.

Hozzávalók:

-egy "Rudacska" fedőnevű pékáru a Tescoból
-roppanós virsli (Szintén Tesco-s.)
-apróra vágott hagyma
-csemege uborka
-jégsaláta
-ketchup
-mustár
-majonéz

Kezdődik a szarakodás

Tegnap a szakorvostól kaptam egy listát, hogy a rajta szereplő vizsgálatokat végeztessem el. Vérvételi beutalót a háziorvostól kérjek. 1 órát ültem ott, mire sorra kerültem, hogy végül megtudjam, ő a 3-féle vérvizsgálatból csak egyet tudna kérni, szóval előbb intézzem el az ultrahangot és az endocrinológiát, utóbbin tudnak nekem adni. Közben jól megfájdult a fejem, míg ott vártam.
És, hogy hány órányi ilyen fölösleges várakozás vár még rám, miközben munka is annyi, mint a tenger...
Ráadásul még egy őrzött parkolót is keresnem kell a kórház környékén, ha nem akarok 1-2 órát várni, majd még 1 órát buszon zötykölődni (Egy autóval 20 perces úton, mivel a busz minden létező települést bejár, míg ideér.). Mert nincs egy ismerősöm, akit megkérhetnék, hogy elvigyen, és hazahozzon, ha netalán majd műtétre kerül a sor.

Újabb csavar: az endocrinológus nem tud vérvételi beutalót írni, ő is a háziorvoshoz irányított. Viszont elég neki az az egy vizsgálat is, amit a háziorvos mondott. De közben véget ért a rendelési idő. Majd holnap folyt. köv..

Diagnózis

Ma voltam orvosnál, és pár helyre még mehetek is. Vérvétel, ultrahang. A szakorvos szerint egyértelmű pajzsmirigy megnagyobbodás. De szerinte műthető, nem kell aggódnom.
A jó hír, hogy lesz időm elolvasni azt a pár könyvet, amit az utóbbi időben vettem. Bár reménykedem benne, hogy nem kell kórházba vonulnom. A neten jódpótló terápiáról is írnak, ami segíthet, ha a duzzanatot jódhiány okozza.
Kezdem unni, hogy átlag 5-10 évente bekerülök a kórházba valami szarral. Legutóbb pl. toxikus eredetű májgyulladásom volt, aminek minden szar tünetét végigszenvedtem, mire bekerültem a szakrendelésre, aztán ott olyan jól lettem, hogy szinte másnap reggelre elmúlt az összes tünetem. De azért ott rohadtam egy hétig, majd sikerült úgy megfáznom, hogy szinte betegebben jöttem haza. Életem legkeményebb torokgyulladása + fejfájása volt, de mivel attól tartottam, hogyha panaszkodom, még tovább benntartanak, inkább kussoltam. :D

Fejlemények

Úgy érzem, mintha csökkenne a nyakamon lévő ismeretlen eredetű duzzanat mérete, keménysége. Tegnap volt a csúcspont. Délben határozottan fojtogató érzés volt, ráadásként még a fejem is kvára megfájdult, úgyhogy bedobtam egy fél Algopyrint, amitől nem csak a fejfájásom múlt el, de a közérzetem is javult. Tegnap sikerült egy orvost is találnom, aki ugyan fül, orr, gégész, de azt írja, tumorkutatással is foglalkozik. Lehet, hogy teljesen elmúlik addig (Jövő hétre kaptam időpontot.), de ettől függetlenül elmegyek, mert ha az a gumó nem is lesz ott, a nyelési nehézség már több éves sztori, jó lenne tudni, mi okozza. Érzésre pont olyan "gombóc a torokban", mint amikor a bőgést próbálja visszatartani az ember. Talán ugyanaz okozza, csak nekem nem kell hozzá olyan érzelmi állapotba kerülnöm.

Más: elnézve a könyvelésemet, kicsivel még jobbak is az eredményeim, mint tavaly félévkor. Persze ebben oroszlánrésze van az év eleji kiváló teljesítménynek, hiszen április-május elég gyengusz volt a járvány miatt. Egy csomó országba még mindig nem tudok szállítani, az egyik legnagyobb piac Oroszország pedig irgalmatlanul lassú a kézbesítésben, ami miatt csak nagyon óvatosan mernek rendelni az ottani viszonteladók.
Ha kiderül, hogy megmaradok, veszek egy drónt. Várak fotózása, videózása szinte csak ezzel lehetséges normálisan. A Mavic Mini-t néztem ki, mert a felhasználói referenciák elég meggyőzőek, az ára is elfogadható, és a mérete is akkora, hogy szinte zsebben elfér összehajtott állapotban.
Idén szerintem egy kiadós (Ott alvós.) vártúrára fogja futni. Külföldre a jelenlegi állás szerint nem mernék utazni, mert nemrég egy Görögországba érkezett repülő összes utasát 2 hét karanténba csukták néhány fertőzött miatt. Nem hiányzik, hogy így dekkoljak 2 hétig mondjuk Kínában. Bár oda novemberben mennék, ha esetleg előnyére változna a helyzet.

Update:
2 nappal később van, nem fenyeget az a veszély, hogy elmúljon hétfőre. Lehet, hogy nem jól tapogattam? Lehet, hogy jobb lett ugyan, de közel sem annyira.