Az egész hónap úgy telt, hogy extrém magas volt a vérnyomásom. Mindig volt valami, ami fent tartotta. Ha véletlenül megoldódott egy probléma, vagy egy pillanatra elfeledtem, azonnal jött egy újabb. A mai nap méltó megkoronázása ennek a végtelenül elbaszott áprilisnak. Itt vagyok éjjel 1 órakor és arra eszmélek, hogy egész este (Mert egy átlagos este nekem munkával telik.) lényegében érdemi munkavégzés nélkül telt, de nem pihenéssel ám. Hohohó, a lófaszt! A munkámhoz kerestem valamit, ami természetesen nem lett meg. Újabb ráeszmélés, hogy az életem ilyen-olyan dolgai olyanok, mint azoknak az elmebetegeknek a lakásai, akik a padlótól a plafonig telezsúfolnak minden helyiséget szeméttel, hogy mozdulni se tudnak tőle. A mindenféle dolgaim, lom persze van, hisz ezért nem találom azt a szart, ami a munkámhoz kell. De megtaláltam az eredeti fájlt, újra le tudom gyártani, hisz' miért csinálnék valamit egyszer, ha lehet többször is... De életviteli és mentális lomból van igazán sok. Mi örömöm van még ebben a büdös életben? Semmi. Dolgozom, oszt csá... Hétvégén rendezvényen volt a vállalkozásom, az ország másik végén. Egész napos hajtás után 30 perc alvást követően vezettem 4 órát a helyszínre, majd újabb egész napos talpalás a stand mellett. Túl vagyok rajta, most jöhet a lazulás. Gondoltam én fasz, de szó nincs itt ilyesmiről. Sőt, most kapcsolt rá igazán a vérnyomásom és az őrület, utalnék eme posztom elejére. Nem akarom, hogy szeretett kutyám menhelyre kerüljön miattam, úgyhogy még rugdosom magam előre, miközben prémium előfizetésem van a pokolban. És arra is kénytelen voltam ráébredni, hogy a szánalmas lelki nyomorom rajtam kívül senkit nem érdekelnek, úgy értem, nincs egyetlen ember már ezen a bolygón, ebben az univerzumban, akinek jelentenék valamit. Ebben persze én is sáros vagyok. De biztos látom magamon, hogy napról napra megy el az eszem. Ez olyan dolog, amit nem szívesen osztanék meg mással. Elég, ha az én életem el van baszva, nem keseríteném meg másét is. Olyan ideges, stresszes vagyok egész nap, hogy fizikai rosszullétet érzek. Ilyenkor mindig ott motoszkál bennem a bizonyosság, hogy nincs már sok hátra. Max ez az év, vagy pár hónap és vége.
