-Hát... hát ez meg mit jelentsen?! -Béla alig kapott levegőt, amikor benyitott otthona hálószobájába. Egy fáradtságos munkanap után nem egészen erre a látványra akart hazatérni.
A behúzott sötétítő függöny szövetén kevés fény szűrődött át, de még így is tisztán kirajzolódtak előtte a padlószőnyegen szétdobált ruhadarabok. Szemével az ajtó küszöbétől kezdte követni őket. Cipők vegyesen. Férfi és női. Egy ismeretlen nadrág, egy virágmintás női ruha, majd egy alsógatya.
Az ágyhoz közelebb elhelyezkedő harisnya, melltartó, férfizokni csak eztán következett. A lepedő alól kilógó nyakkendő sem Béla ruhatárából származott.
-Meg tudom magyarázni. -szólalt meg egy női hang. Aranka egy idegen férfi előtt állt négykézláb a franciaágyon, miközben az illető ágyéka szorosan hozzásimult.
Béla tekintete ekkor a csilláron akadt meg. Egy csipkés bugyi csüngött róla. Vajon ezt akarja megmagyarázni? Vagy mit is? Futott át az agyán az első komplexnek tűnő, ámde még zavaros gondolat.
-Tessék? -nyögte ki végül.
-Hát ezt. -mutatott önmagukra a nő.
Béla értetlenkedve állt az ajtóban. A nő ezen felbátorodva belekezdett.
-Ez itt nem a valóság.
-Hogy mi?
-Amit most látsz, az... az csak a fejedben van. -folytatta Aranka. Külső szemlélő számára úgy tűnhetett, most találja ki az egészet, szinte szavanként.
-Heee? -kérdezte elnyújtva a férfi. -De ki ez a faszi?
-Mi csak a lelkiismereted kivetülése vagyunk. -jelentette ki a nő ártatlan tekintettel bólogatva. -Lehet, hogy valójában most az utca közepén állsz, vagy a villamoson. Jobb, ha nem rendezel jelenetet, mert minden járókelő azt fogja hinni, megőrültél. -tette hozzá, mintegy jótanácsként.
Béla elgondolkodott. Világosan látja, amit lát. És majd szétveti a düh. De mi van, ha Aranka igazat mond, és tényleg csak a képzelete űz durva tréfát vele? Ha bemosna egyet annak a fickónak, aki épp a feleségét ...ja, talán nem is ő kapná a pofont, hanem egy ártatlan nézelődő, aki megállt egy pillanatra egy utcán őrjöngő alak előtt. Inkább nem kockáztat.
-Ööö, nos azt hiszem, lefekszem aludni. Nyilván túlságosan kimerült vagyok. -dörmögte Béla.
