A nagy kísérlet

Szokás szerint hamar elegem lett a társkeresde világából, ezért egy napon az a poén jutott eszembe, hogy a fotómat egy bankszámlakivonatra cserélem. Csinos összeg szerepel rajta, nem brutál sok, de elég sok, hogy egyszerre legyen vonzó és hihető. (Kicsit belenyúltam photosop-pal és ez nem csak a személyes adataim kitakarását jelenti.) :-)
A bemutatkozószövegem átírtam valami semmitmondó hülyeségre és vártam a csodát. ;-)
Levél-cunami most sem jött, de azért észrevehetően megnőtt a hölgyek körében a válaszolási hajlandóság. Vannak konkrétan levakarhatatlan némberek, akik kb. 2 percenként az adatlapomra kattintanak, hogy egy levelet kiprovokáljanak tőlem, s miután ezt nem kapják meg, képesek addig lemenni, hogy ők kezdeményeznek. Ez egyrészt vicces, másrészt rohadtul kiábrándító. Leszögezem, hogy ezt még véletlenül sem gondoltam komolyan, nem óhajtok olyan nőkkel ismerkedni, sem levelet váltani, akik szemmel láthatóan csak a pénzre hajtanak.
Írtam szépeket saját fotóval, nem volt érdekes. Most írok bénákat egy zsíros bankszámlával és a leveleim 70%-kára jön valamilyen reakció. Durva. Hová képesek egyesek nő létükre lealacsonyodni, ha pénzes palit látnak? :D Tegnap pl. írtam valakinek egy eléggé béna levelet, amire válaszolt is, de zavaró helyesírási hibákra lettem figyelmes az írásában. Gondoltam, ezt szóvá is teszem, mert ismerkedni úgysem szeretnék vele, akkor legalább tanítom egy kicsit :D :D :D Képzeld el, hogy várakozásommal ellentétben nem tiltott le, nem küldött el a francba, hanem magyarázkodott és ismerkedésünk kérdését a maga részéről jól láthatóan nyitva hagyta. :D Motiváció! :D
Egy szempontból gyakorlati hasznot is hoz ez a kísérlet. Jelesül, hogy a számok iránt feltűnő érdeklődést mutató hölgyeket egy következő (komoly) regisztráció alkalmával messzire elkerülöm majd. ;-) A maradék 30%-ból kell válogatni, feltéve hogy szóba állnak velem, mert ugye saját képpel nem vagyok elég nyerő, bármennyire is eredeti a stílusom (Legalábbis az átlag társkeresőkhöz mérten, akiknél a "Szia, hogy vagy?" az alap.). :P

Társkeresde megint...

Véget ért a kapcsolatunk, vissza regisztráltam az Oldalra.
De, hogy milyen emberek vannak... Rám írt egy 40+ éves nő, aki tőlem 300km-re lakik, hogy ismerkedne velem. Én ugyebár vagyok 35 (Van egy nüansznyi korkülönbség, ami igen zavaró számomra, mert ott már a családalapítás eleve bukta. Az adatlapomon le is írtam fehéren-feketén, hogy max. 36 éves nő jöhet szóba. Hiába.), a távkapcsolatot nem tartom ideálisnak, bár más lehetőségem meg nincs, mivel a környékbeli nők változatlanul basznak reagálni a leveleimre. De azért 300km még testvérek között is kibaszott sok :D Jártam már arra párszor, kb. 4 óra az út autóval. Csak oda! :D Mit gondolnak egyes emberek?
Persze most azzal számoltam, hogy mindig én megyek hozzá. Azért, mert az előző kapcsolatom is ilyen volt (De az legalább kicsit közelebb.). 5 hónapig csak én jártam hozzá. Ebből (is) lett elegem. Egyes nők marhára emancipáltak tudnak lenni, kivéve, ha a zsebükbe kell nyúlni, vagy autóba, esetleg buszra kell ülni és 1-2 órát utazni. 5 hónap alatt legalább egy alkalmat kibírt volna. No, mindegy!

És volt egy bolond nő is. Eleinte nagyon közvetlen volt, aztán egy viccesnek szánt mondatomra átment kicsit agresszívbe, amiből sehogy nem sikerült kizökkenteni. Mindenkinek vannak érzékeny pontjai, de ácsi! :D Köszönöm, ebből sem kértem.

Lehet, hogy tényleg ezt érdemlem.

Hónapok teltek el, de igazán sokra nem jutottunk. Nem kapok időt. A hétvége botrányosan indult. Családlátogatás, egész nap talán 5 szót váltottunk. A végére aztán enyhült a hidegháború, de milyen már az, hogy így töltjük a közös hétvégénket? Náluk is akkora a feszültség (Gondolom, ugyanazért.), hogy neki lehet támaszkodni. No mindegy, mint írtam, jó irányba indultak el a dolgok hosszú idő után. Ma úgy jöttem Tőle haza, hogy végre van értelme folytatáson gondolkodni (Hétvégén még biztos volt részemről a szakítás, mert tényleg bohózatba illő volt az egész.). Most megint semmi. Nincs idő válaszolni 2 sor üzenetre, miközben látom, hogy facebook-on ki-be lépked egész délután?! Mindenkire tud időt szakítani, ha épp nála vagyok. Látom a saját szememmel. Aztán várjak a soromra, mert neki dolgoznia kell. 2 perc munka 5 perc facebook. Nagyon elegem van, hogy most minden pozitív fejlemény ellenére ugyanott tartunk. Nem kapok időt. Lehet, hogy nem is érdemlem meg. Talán előző életemben én voltam az a macsó-lecsó faszkalap, aki minden útjába eső nőt meghágott, aztán eldobta, mint egy használt papír zsebkendőt és most ezt mérte rám a sors büntetésül.

Ezt írtam másfél hónapja, de megmaradt vázlatnak. Miért? Néha van valami pozitív fejlemény. Most mégis folytatom a bejegyzést. Miért? Mert mindig van valami negatív fejlemény is.
Egyre inkább kezd szétesni ez az egész. Vagy, ami sosem volt egyben, az nem is eshet szét? Hoztam egy rossz döntést az elején. De mindenből tanulhat az ember. Mit kell megbecsülni valakiben és mi az, amit nem érdemes hajkurászni, mert vannak attól fontosabb dolgok is.

Benyomások...

Jártam fogorvosnál és még fogok is. Sok pénzbe kerülő beavatkozások végéhez közeledem. Természetesen magánrendelőben. Nem azért, mert olyan jól érzem ott magam (Bár kétségkívül luxuskörnyezetben tölthetem ott az időmet, legalábbis az SZTK-rendelők zajos, lepukkant, műanyagszékes, igénytelen világához képest.), hanem mert a doki érti a dolgát. Jobban, mint azok, akikkel korábban dolgom volt és akik nem mellesleg kurvára megutáltatták velem ezt az egészet, ami aztán az évek alatt számos fog elvesztéséhez vezetett. Most itt állok és várok az új fogaimra. Titán gyökér, porcelán korona, stb. Drága pénzért :-)
Egy dolog ellenszenves benne. Mindig oszt valakit (Az asszisztense közben bőszen bólogat.). Szóval olyan ember benyomását kelti, akinek az egész világgal baja van. A jelek szerint megengedheti magának, hiszen az oda járó fizetős páciensek vagy nem gondolnak ebbe bele, vagy úgy vannak vele, mint én: a munkáját profi módon elvégzi, a többi másodlagos. Bizonyára a doki is így van ezzel, vagy csak nem gondol bele, hogy aki belegondol, az abba is belegondol, hogy talán róla is hasonlóan beszél, amikor becsukja maga után az ajtót. S talán nem megy majd legközelebb. Vagy mégis? Barátságosabb dokit könnyű találni, de mi van, ha egy igazi balfasz, aki beletöri a fúrót a nyelvedbe? :D Van rá garancia, hogy nem hordja el mindennek, mikor négyszemközt van az asszisztensével, mert 2 percet késett, mert nem volt ideje fogat mosni, mert izzadtságszagú a hónalja, stb.? Nincs!
Sikerült a minap fél órát késnem, az már csak bónusz volt, hogy én voltam aznap az utolsó :D :D :D Szóval láthatóan nem volt őszinte az öröme, amikor végre befutottam. Vajon miket vághatott a fejemhez, míg az ujjaival dobolt az asztalon, esetleg fel, s alá járkált tehetetlen dühében, hogy holmi páciensre kell várnia, ráadásul ennyit!?
Ó, most jut eszembe, hogy fel kellene hívnom és közölnöm vele, hogy érzem magam, élek-e még egyáltalán... :D Már nem rendel ilyenkor. Franc se hívogatja. Felteszem, el is felejtette már, hogy ezt kérte.
Késésem oka csupán annyi, hogy gyakorlatilag a Truman Show főszereplőjévé váltam és csak igen nagy nehézségek árán voltam képes eljutni A pontból B pontba, mert szinte minden létező dolog engem hátráltatott :D
Még egyszer bocs! :-)

Lassan kiírhatom magamról, hogy...

...kapcsolatban? :-)
A Másik oldalon ismerkedtem meg ezzel a lánnyal. Derült égből villámcsapás. Annyira nem számítottam erre, hogy hosszabb távra rendezkedtem be ott is, a régi helyen is. Utóbbinál ráadásul valami tévedés okán dupla VIP tagságot sikerült kifizetnem, aminek aztán a felét visszautalták minden problémázás nélkül és kárpótlásul ingyen használhatom azt az 1 hónapot is. Hmm. Nem használom, úgyhogy pont jókor jött, köszönöm :D
Vele meglehetősen sok időt töltünk együtt, ami kimondottan jól esik mindkettőnknek és ez külön öröm számomra. A távolság ismét nagy, remélhetőleg azért kisül a dologból valami hosszabb történet.

Ilyen az új hely!

Senki sem szívbajos, általában :-)
Szombatra kinéz egy randi. Ami érdekes, hogy amióta ezen az oldalon aktiváltam magam, még szinte a keresőt sem használtam. nem írtam komoly szándékkal senkinek. Mert a nők írnak maguktól :D Ez a másik véglet. Ott nem válaszoltak, itt maguktól írnak.

Nem mondom, hogy...

...érdektelenség venne körül az új társkereső oldalon. Igazából nem új, egy 1,5 éves regisztrációba leheltem életet egy általam lenézett oldalon. De kell a változatosság.
Az a durva, hogy nekem nem is kell csinálnom semmit, mert jönnek a nők maguktól és kezdeményeznek. Bár... többségük kicsit öregebb, mint amilyet keresek és rettentő alacsony, de legalább annál szélesebb :D
De azért akad néhány kedvemre való is :-)
Egyébként nem szeretem a nyomulós nőket. Nyomulni általában a "duci" kategória egyes képviselői szoktak, akiket talán elfogott a kapuzárási pánik és igyekeznek mindenféle módon faszit szerezni maguknak. Ennyire megfordul a világ néha. Rohadtul kellemetlen tud lenni, ha egy olyan nőt kell elutasítanom, aki ráadásul ő maga kezdeményezett (Holott vagyok annyira konzervatív, hogy ezt a magam feladatának tekintsem.). Tegnap történt, hogy chat-re hívott valaki. Én nem árulok zsákbamacskát, azon az oldalon mindenre kiterjedő részletességgel körül lehet írni az ideált, amit én meg is tettem. Ne legyen nálam 2 fejjel alacsonyabb, ne legyen se duci, se molett, stb.
Ő gyakorlatilag a legfőbb külső paraméterek közül egynek sem felelt meg, de nem akartam rideg bunkónak tűnni (Mert tudom, milyen megalázó, amikor velem csinálják ezt.), elfogadtam a chat-meghívást. Zavarba ejtő volt, hogy a bókokat én kaptam :D Hamar rátértem a lényegre, hogy ne raboljuk egymás idejét. Messze is lakik, nagyon alacsony, stb. Erre csak mondja a magáét, hogy nem számít a magasság, mert így meg úgy... Ezzel szolgáltatott egy újabb érvet maga ellen. Az volt ugyanis a benyomásom, hogy a másik fél véleménye nem nagyon érdekli. Mert én elmondtam a véleményem. Persze fogalmazhattam volna úgy is, hogy ha elég érzékeny lelkű, még sírógörcsöt kapott volna :D Nem célom a lealázás (Kivételt képeznek a beképzelt 3,14tsák, akiknek nem árt néha, ha helyreteszik az egójukat :D). De miért akar meggyőzni arról, hogy őt nekem teremtette az ég, mikor én erősen céloztam rá, majd végül le is írtam, hogy nem őt keresem? Kezdjem azzal, hogy "nem tetszel, sőt kifejezetten ronda és hájas vagy"? Azt hiszem, erre soha nem lennék képes.
Sajnálom, ha ezzel bárkit is megbántanék, de az én nőideálomnak vékonyabb a dereka, mint az enyém :P (Muszáj megint "harmincötkilóznom" egyet! :D Ha bennem volt ennyi fogyáshoz kitartás, elvárom, hogy benne is legyen.) És nem a derekamig ér. Valamint figyelembe veszi mások véleményét, döntését is.
Szóval ilyen helyzetekbe kerülök már itt szinte minden nap. Én még nem is kezdeményeztem nőnél ezen az oldalon, mert a közelben csak a már jól ismert nőket látom, akikhez volt szerencsém más oldalakon és basztak velem szóba állni :P Távolra nem nagyon van most kedvem mászkálni. Mostanában egy csomó randim meghiúsult, úgyhogy elmondhatom: ennyi kosarat azelőtt összesen nem osztottam ki nőknek, ahányat az utóbbi pár hónapban :D
Miért? Féltem a függetlenségemet, ezért nagyon megválogatom, ki lesz az, aki miatt feladom majd (egy részét).

Azt is kezdem már megérteni, miért olyan kibaszott bunkó már a bemutatkozása is egyik-másik nőnek ezeken az oldalakon. Miért nem olvassák el, kit keres az ember? Ha én, mint férfi azt tapasztalom, hogy a magyarul leírt elvárásaimat tökéletesen semmibe véve próbálkoznak, akkor mit kaphat egy nő, aki ráadásul még jól is néz ki?
:D Tény, hogy engem nem vonz az alpári tónusban kitöltött adatlap. akinek címezték, az meg úgysem olvassa, mert talán olvasni sem tud, csak ránéz a képre és nyom egy "lájk"-ot :D

Napi történések

Egy másik oldalon még napokkal ezelőtt írt nekem egy tripla XL-es nő :D Nem reagáltam rá, mert olvasva az adatlapját, elvileg meg sem felelnék neki (Dohányosok kizárva, nos ha olvasta az adatlapomon, oda van írva, hogy nem vetem meg a cigit :P). Ezzel a nyugodt tudattal lapoztam is tovább. Ám ma megint írt egy rövid üzenetet ugyanaz a nő. Akkor sem szeretem a rámenős nőket, ha történetesen külsőre vonzónak találom őket, pláne így...
Aztán volt egy, akit megnéztem. Adatlapja szerint házasságban él, két gyerek, stb. Őszinte társat keres. Hmm. Vajon a férje tud róla, hogy itt keresgél? Mert van olyan, hogy mindkét fél elhidegül egymástól, ám a gyerekek miatt próbálják fenntartani azt a kínszenvedést és közben egymás tudtával, hallgatólagos beleegyezésével máshol keresnek vigasztalást. A lényeg, hogy visszanézett és bejelölt kedvencnek. Pfff... Miért az ilyeneket vonzom? :D

Miért csak azok állnak velem szóba, akik már lejjebb adták igényeiket? Ez nem valódi vonzódás, hiszen hogy kihez vonzódunk, az független a saját külsőnktől. A csúnya embernek sem a csúnya nők tetszenek, hanem a legszebbek. Persze őket a büdös életben nem kapná meg, ezért enged az elvárásaiból és beéri a kevésbé szépekkel, s mikor tőlük is csak elutasítást kap, ráfanyalodik ellenkező nemű sorstársaira. Így működik ez. Nem kellek a szépeknek, de a csúnyáknak is csak azért, mert úgysem kapnának jobbat. Van valahol a világban olyan nő, akinek azért tetszem, mert olyan vagyok, amilyen (kívül-belül)?

Társkeresde...

Regisztráltam most több oldalra is. Az egyik olyan, hogy le lehet zárni a fotóalbumot és csak annak megmutatni, akinek akarom. Az ajánlóban találtam is egy szőkét, akiről egyszerűen nem tudtam levenni a szemem. Nem azért, mert szőke, hanem mert a szemében látni véltem valamiféle megfejtésért kiáltó titokzatosságot :D Nosza, írtam is neki, hogy tessék nekem megnyitni rögvest aztat a fotóalbumotot :D Másnap megkaptam a hozzáférést. Ez már önmagában is gyanús volt, hiszen aki nekem ennyire bejön (És itt nem holmi cicababákról van szó!), az általában vagy magasról szarik rám, vagy van valami defektje, ami a képből nem derül ki :D Itt sem volt ez másként. Bizonyságot nyert, hogy egy jól eltalált fotó mennyire sokat dobhat a valóságon. Ami az új képekből kiderült: az arca, szeme közel sem olyan érdekes, mint azon az egy képen és legalább 20 kilóval súlyosabb is.
Másodszor járok így 2 héten belül. Az első csak nézegetni tud, válaszolni nem. Bár ennek örülök is, mert csupa olyan fotója van fent, ami szinte köszönőviszonyban sincs az elsődleges profilképével :P Annyi azért világos, hogy azon a képen is ő van, de csak abból az egy szögből, sminkkel, világítással néz ki jól :D :P
Egyébként külsőleg nincs konkrét elvárásom, de ami a személyiséget illeti, ott magasra b*szták fel azt a bizonyos lecet, én meg nem tudok (Pedig próbáltam, de tényleg!) engedni ebből. Mindig az fog hiányozni és ez nem tesz jót egy olyan kapcsolatnak, amiben azt nem kapom meg.
Mellesleg én se vagyok százas. Ha nincs senkim, az a bajom, ha meg találok valakit, akkor az a bajom, hogy elveszi a szabadidőmet :D Ez persze csak addig baj, míg bele nem esek, mint ló a gödörbe, mert utána semennyi idő sem elég Vele. Á, egy jó kis viszonzatlan szerelem... Az hiányzik már megint :D

Keresgélés

Már nagyon unom ezt a társkeresősdit. Pedig mostanában én szoktam a NEM-eket osztani :P :-) Vagy pont ezért? Igazán rohadt nehéz olyan nőt találni, akinek 1. én is bejövök, 2. igazán jófej, 3. jól is néz ki. A probléma a 2. ponttal szokott lenni.

A társkereső nők többsége sótlan, unalmas, nem értik a humort (De elvárják.), vagy egyéb defektjük van. Van egy elég durva sztorim egy nőről, akit nemrég ismertem meg, de nem merem leírni, mert amilyen szerencsém van, idetéved és ki tudja, hogy mit vált ki belőle, ha magára ismer... :D A lényeg, hogy szerintem klinikai eset és sürgős pszichiátriai segítségre lenne szüksége.
Az évek során eddig kb. 3-4 nővel leveleztem úgy, hogy az tényleg élmény volt, jól szórakoztunk. Egyikükkel még tartom a kapcsolatot (Sajnos csak, mint haver.), a többi valamiért hirtelen eltűnt.

Most is be van ütemezve egy randi. Már most unom :D Tudom, hogy szemétláda hozzáállás, de nem csak az én saram, hogy ez alakult ki bennem. Telefonoztunk, a hangja nem túl szimpatikus, az élethez való viszonyulása még annyira sem. :P Elmegyek, elbaszom az egyik estémet, aztán hazajövök és dolgozom éjfélig. Kb. ez a terv :D Adja az ég, hogy ne így alakuljon!

Vágyom egy nőre, egy társra, de féltem a függetlenségemet is. Van egy kurva nagy holtpont (Amíg megtörténik a szerelembe esés :D), amit át kell vészelni. De annyiszor égettem meg már magam ezzel (És lett végül viszonzatlan az a szerelem.), hogy már nem akarok ebbe a hibába esni újra. Miközben vágyom rá, igyekszem még előtte kiszállni a játékból. Logikus... :D

Godzilla (vélemény)...

...mer' ilyen mé' ússe vót :-)

Megnéztem a Godzillát és voltam a McDonalds-ban. Ünnepélyesen bejelentem, hogy a mai nap csúcspontja az ott elfogyasztott 2 sajtburger volt :-)
A filmről csak annyit, hogy a trailerek alapján minimum egy atomrobbanást vártam, ehelyett egy teherautónyi TNT-t kaptam. Persze az is nagyot szól... De különösebben nem lettem izgatott tőle. :P Nem véletlen a 12-es korhatár. Ez egy mese, gyerekeknek :P
Látványra odabasz, de a sztori... Hát, nem is tudom, mi a sztori, mert a vezérfonal már valahol a reklámblokk és a stúdiólogó közt elveszett :D
Azt tudom tanácsolni az izgalomra vágyóknak, hogy vegyék elő a fiókból az Alien 3 VHS kazettájukat és nézzék meg tizedszer is inkább azt! ;-)

Mindenképp jobb, mint a 98-as (?) Roland Emmerich-féle, viccesnek szánt (de nem az lett) jelenetekkel telefosott förmedvény, de ha belegondolok, a 80-as években (Akkor még gyerekként.) megnézett Godzilla mechagodzilla ellen c. eredeti japán remekmű akkor sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint ez most. Noha látványban meg sem közelítette.

Mit mondjak? Szívesebben láttam volna egy vérengző, szinte elpusztíthatatlan Godzillát, amit lőnek mindennel, beleértve az atomrakétát is :D Talán izgalmasabb lett volna, mint 3 gigász harca Las Vegas belvárosában, miközben ügyet sem vetnek a lábaik alatt rémüldöző hangyákra, öö bocsánat, emberekre :D Néhány tucat felhőkarcoló összedől közben, hát istenem... Ahol Godzillák, MUTO-k járnak, ott bizony hullik a vakolat. meg sok más is :-)

Elnézést kérek...

...mindazoktól, akik tegnap mögöttem álltak a sorban a Westend parkolóautomatájánál :-) 2100Ft-ot dobáltam bele előbb 100-asok, majd 20 és 10 ft-os érmék formájában. Eltartott egy ideig, de legalább már nem húzta a zsebem :D

Szóval a lényeg, hogy jövőhéten Godzilla-premier!!! :-) Nem is tudtam erről a filmről egészen addig, míg egy randi alkalmával a moziban, a számos filmelőzetes közt fel nem bukkant ez is. Odabaszós lesz, látni kell! Hogy egyedül-e vagy valakivel, az még kérdéses. De egyedül is megnézem.

Be kellett mutatkoznom...

...egy ismerősömnek :D Kissé beteg ez a világ. Az illetőt valóban ismerem már vagy 10 éve, bár az utóbbi néhány évben nem futottunk össze, de azért facebookon bejelölt nemrég. Szóval itt tartunk, hogy adva van a valódi ismeretség, a facebookos ismeretség és most, hogy összefutottunk, megkérdezte ki vagyok. Hmm. Ha esetleg nem ismer meg, és a nevem sem mond neki semmit, akkor mi a fenének jelölget? A megoldás nem az illető feledékenysége, vagy rossz arcmemóriája, hanem ez a jó magyar mentalitás. Mivel ugyanabban a bizniszben tevékenykedünk, lehetetlen, hogy ne hallana rólam hébe-hóba. Most meg úgy tesz, mintha fingja nem lenne, hogy ki vagyok :-) Aztán elkezdett dőlni belőle a panaszáradat, hogy ebben az országban mindenki ilyen meg olyan, de amúgy senkivel nincs semmi problémája :D Hát, hogyne...
Facebook-ismeretségek... Na, ezért tartom semminek az egészet.
Mellesleg a kiállítás remekül sikerált, idén is átléptünk egy lélektani határt, már ami a bevételeket illeti :-)
Külön élmény volt látni annak a néhány megmondóembernek a savanyú pofáját, akik a standunk előtt sétáltak el. Ők megmondták, hogy ezekkel az árakkal semmit sem tudunk majd eladni. Hmm. Tévedtek! :-) Az ár kisebb tényező ebben a játékban, mint ők gondolják. Lehet valami drága, ha kiváló minőségű, nyugati színvonalú kiszolgálást és korlátlan garanciát kap mellé a vevő. Szerencsére a legritkább esetben élnek vissza ezzel a garanciával.

Megnézés...

...legújabb regisztrált, bemutatkozás jó, írni fogok neki, fotója: megfelel :D (Magyarul megfelelő érzésekkel párosítva lehet akár A tökéletes is.), bemutatkozást újra elolvas, most mégsem írok (nincs időm levelezésbe bonyolódni, de lehet hogy úgysem válaszolna), pechemre VIP tag és megnéz, 5 perc múlva ismét megnéz, meglepetés: levél jött tőle, lássuk, mit írt, inkább mégse (Látja, ha elolvastam a levelét és nincs időm most írogatni, de ezt már mondtam :D), 10 perc múlva ismét a bejövő levelek mappában, kezem az egéren, kurzor a levélen, az ujjam a bal-egérgomb fölött jár, nem nyitom meg, inkább írok ide egy blogbejegyzést, megjegyzés: erről a bejegyzésről nem szólok neki (Feltéve, hogy szólok bármit is.) :D

Ez meg mi?

Előbb roppant furcsa dolgot tapasztaltam. Ásítoztam. Nem ez volt a furcsa :D
Úgy döntöttem, hogy kicsit megmozgatom magam kézi súlyzókkal. Már épp erőm végén jártam, amikor hirtelen úgy éreztem magam, mintha álmodnék. Ekkor megtáltosodtam és mintha feltöltődtem volna energiával, még egy csomót bele tudtam emelni. Pont olyan volt, mint néha álmomban, amikor jellemzően futni szoktam (Amúgy nem szokásom :D) és bármennyit futhatok, semmi fáradtságot nem érzek. Most viszont ébren vagyok, ez biztos. Érdekes, nem? :-)

Nem törlöm...

...azokat az írásaimat, amikben egy bizonyos nő után epekedtem :-) Álljon itt figyelmeztetésként, okulásként, hogy minden mulandó, minden elbaszható és lehet nagyokat tévedni túl a harmadik ikszen is :-)
Ismét bebizonyosodott, hogy ez egy bunkó. Persze lehet, hogy szándékosan csinálja, hogy ezzel kiábrándítson magából, ami meg jó. De ugyanez elérhető lenne egyenes beszéddel. Pl. "nincs semmi esélyed" vagy ilyesmi. Ugye, hogy az őszinteség csak duma szintjén fontos? A gyakorlatban valahogy senkinél sem működik. Nem akar megbántani? Vajon mi a bántóbb? Megmondani egyszer, hogy nulla az esélyed, vagy kedélyesen elbeszélgetni és két mondat között csendben, váratlanul eltűnni?
Igyekszem tanulni ebből is. A tévedéseim meg hadd maradjanak itt, talán ha szem előtt vannak, nem követem el őket újra :-)
Most pedig ismét belevetettem magam a netes társkeresés bűzös mocsarába, hogy még több bunkó nővel kerüljek virtuális kapcsolatba. Talán akad majd köztük 1-2, aki rácáfol az előítéleteimre.

Félreértés :-)

A minap kedves barátaim rábeszéltek, hogy mozduljak ki a lakásból, menjek végre emberek közé és tegyek velük jót. Beszerveztek engem egy "free hugs" rendezvényre. A hallásom sajnos néha nem tökéletes, nekik meg az angol kiejtésük. Nem lelkesedtem, de készítettem egy táblát "three hogs" felirattal és kivonultam a város egy forgalmas pontjára. Kedves barátaim azt mondták, mutassam a táblámat és majd jönnek hozzám az emberek, hogy ölelgessem őket. Hogy pontosan mi az összefüggés az ölelés és a három disznó között, azt már nem volt időm megkérdezni, mert gyorsan elhúztak. No mindegy, gondoltam most az egyszer rájuk bízom magam. Ahogy azt előre sejtettem, senki sem jött oda egy három disznó-feliratot szorongató, unott pofákat vágó alakhoz, hogy ölelgessem őket. Mígnem egyszer egy trió kontúrja bontakozott ki a délutáni napfényben. Szemből sütött a nap, így nem láttam, kik azok. Ellenben velük, mert ők láttak engem és a táblán lévő feliratot. Mire a közelembe értek már késő volt. Méretes kődarabok záporoztak irányomba. Igen. Ők voltak azok. A leprás koldusasszonyok molett-tagozata. A bajt csak tetézte, hogy értették, mi van a táblára írva és pechemre ők is pont hárman voltak. Szégyen a futás, de hasznos alapon sietősen távoztam :D

Ez elég vicces :-)

Elmeséltem (Írásban) a "béna sztorimat" valakinek, akit több éve ismerek. A reakció ugyanaz, mint általában: semmi. Most vagy behányt, vagy szimplán megundorodott, esetleg szóhoz sem jut :D Pedig ez csak a múlt, nem a jelen. Nem tudom elítélni. Fordított esetben én sem tudnék túl sok okosat mondani erre. Tudnék egyáltalán bármit? Azt hiszem, a legjobb ha másokkal már nem leszek ennyire őszinte ebben a témában. Pláne nem nőkkel. Mindenki a tökéletest keresi, hogy is illene bele ebbe a képbe egy (volt-) torzszülött? :D Hmm, ez talán kicsit erős kifejezés, de mindenesetre abnormális. Ennyit jelentenek a "külső nem számít" típusú elvek. Pedig a külsőmmel most már nem nagyon van baj, de úgy tűnik, az is elég, ha régen volt. És akkor is elég, ha egyébként az illetővel már rég túl vagyunk azon, hogy bármi és lesz valaha köztünk. Szóval mit is várhatnék akkor egy frissebb ismeretségtől? Jól tettem, hogy nem avattam be senkit a bizalmamba ennyire. Aligha lett volna egyetlen kapcsolatom is :D
No, de nem gond ez. Ha elfordulnak tőlem, abból lelkierőt merítek :P

Végső támadás...

...a maradék háj ellen. A tavalyi kórházi esetem után kissé eltunyultam és el is tiltottak akkor a komolyabb fizikai erőfeszítésektől, de most már jó egy hónapja csinálom a súlyzós edzéseket. Napi 2-3. Ma épp 4 lesz, mivel előbb letudtam a harmadikat, de hogy jól aludjak, még lefekvés előtt beiktatok egyet, mint mindig :-)
Jó érzés utána ez a kellemes fáradtság.
Hamarosan konditerem nyílik a közelben (Csak 2-3 perc gyalog.), ott majd rendesen megdolgoztatom magam. Még legalább -10kg hiányzik a kockahashoz, úgyhogy a kalóriabevitelre ismét jobban figyelek. Az első fogyókúrámmal leszaladt 35 kg, úgyhogy ezzel most sem lesz gond. Bár állítólag az utolsó néhány kg megy le a legnehezebben. Hmm. Majd megtudja ez a háj, hogy velem nem szórakozhat :D :P
A vállam és a combom már most olyan szálkás, mint egy triatlonosnak :-)

Értek ám hozzá...

...hogyan kell felégetni magam mögött a hidakat :-) Igazából nem ez volt a cél és nem is örülnék, ha így lenne, de reálisan nézve, ez a levélke nem csinált kedvet hozzám. :-( Ellenben muszáj volt őszintének lenni,még ha ezzel el is vágom magam.

Hatalmas...

...munkán vagyok túl. Igazán próbára tette mind a tudásom, mind pedig a türelmem :-)
Na,mire ezt a mondatot leírtam, máris meglett a foganatja: megrendelés :-)
Előbb tettem ki róla képeket a facebook oldalunkra éppen ebből a célból.

Az történt, hogy...

...bejelölt ismerősnek a facebookon egy volt munkatársam. Ott kb. 8 évvel ezelőtt dolgoztam, ő amolyan kisfőnök-féle volt. Nő. A kétszínűség élő szobra. Gyakorlatilag neki köszönhetem, hogy áthelyeztek a jó helyről egy szar helyre, ahonnan az első alkalommal le is építettek (Az ottani főnök meg egy igazi gennyláda volt. Az összes női beosztottján végigment már, pedig nős volt. Nem tudom, mit ettek rajta, valószínűleg csak a karrierjük érdekében tették, mert a faszi egy szánalmas giliszta, ráadásul egy igazi suttyó. Én meg mivel sem nő nem vagyok, sem nyaller, hamar kivívtam az ellenszenvét, de ez maximálisan kölcsönös volt :D).
Szóval ez a kétszínű vénk..va az én helyemre vett fel egy régi ismerőst, aki egy tipikus idióta szőke volt, semmire sem tudták használni, de legalább vele is ki volt a létszám.
Most vajon mit akar? Azt hiszi, elfelejtettem, hogy mekkora genyó volt? Komolyan azt gondolja, hogy leállok vele jópofizni, mint egy régi, kedves ismerőssel? :-) Hát, nem!
Nyilván, látott az újságban és úgy jutottam eszébe. Kis elégtétel, hogy ők mind ott rohadnak még most is, ugyanazt a csicska munkát végzik, miközben én, akit elküldtek, mert nem volt gyomrom nézni a kétszínű, aljaskodásaikat, már rég a magam ura vagyok és feleannyi munkával is megkeresem az ő fizetésük dupláját :-) Amúgy köszönöm, hogy így alakult. Ha normálisak lettek volna, talán még ma is velük húznám az igát. Vagy nem. :P :D

Egy szerencsés...

...véletlennek köszönhetően most újra kommunikálunk... folyt. lent ;-) (Már majdnem ide írtam :D)

Kiderült, hogy...

...a blogger a komplett bejegyzést elküldi e-mailben az arra feliratkozott olvasóknak. Hmm. Ez így nem ér :P
Mostantól az lesz, hogy az első hozzászólásba fogom írni a bejegyzést, ide meg csak néhány elriasztó mondat kerül :P :D Tessék idejönni, nem csalni! :D

24...

...óra alatt 1 kattintás. Jól állunk :D

Röpis...

...lányok :-)

 

Idén ismét eljutok...

... arra a szigetre :-) Valamivel nagyobb társaság jött össze, mint tavaly (Amikor is egyedül lettem volna :D).
Két autónyi ember, így valószínűleg kifizetődőbb lesz egy kisbuszt bérelni az útra. Igaz, az is legalább 100 ezerbe kerül egy hétre. Az üzemanyag egy autóra kb. hasonló nagyságrend. Majd elválik addig. Persze a kompjegyet előre kéne megvenni (Így sokkal olcsóbb, mint a helyszínen.), de ott le kell adni a rendszámot és az autó típusát, ami bérelt kocsinál nem tudható.
Remélem, senki sem akar kirándulni. Nekem pont elég lesz 24 óra kocsikázás oda és ugyanennyi vissza. Így is legalább 5 napos program. A vezetés nagy részét vállalom. Sokkal kevésbé fárasztó a kormányt markolva ülni, mint amúgy. Brrrr. Belesajdul mindenem, ha csak a legutóbbi kiruccanásra gondolok.
Tavalyelőtt megnéztünk egy múzeumot, ami miatt nem reggel, hanem este kellett elindulnunk. Hát, jó szar volt éjszaka vezetni, mit mondjak... Reggel 6-os indulás esetén (kipihenten) simán elérjük Hollandiát vagy Belgiumot, ahol előre lefoglalt szállás vár és másnap reggel ismét pihenten folytathatjuk utunkat a kompkikötőig.

Évforduló! :-)

Napra pontosan 2 évvel ezelőtt történt. :-)

Mi van, ha...

...mi emberek nem is azok vagyunk, amiknek látszunk? :-)
Valamikor régen test nélküli "szellemlények" voltunk és amikor rátaláltunk az emberi fajra, alkalmas gazdatestnek tűntek és egyszerűen megszálltuk őket, mint valami parazita. :D
Hmm. Szegény emberek, "gonosz" lények vették át az irányítást testük felett... Gondolhatná egy kívülálló... :-)
Ám a test és a lélek régóta ismert fogalmak így külön-külön. Hallunk történeteket halálközeli élményekről, amikor egyesek kívülről látják saját testüket. Teljes bizonyossággal persze nem állíthatjuk, hogy ez így is van. Mindenkinek eljön a maga ideje, majd megtapasztalja. Felmerülnek kérdések is. Mi történik a test kimúlása után a lélekkel? Átköltözik egy másik testbe? És mi van akkor, ha épp nincs annyi új test, ahány lélek test nélkül marad (Halálozás miatt.)? Szabadon kószálnak, vagy bekerülnek egy nagy gyűjtőbe, ahol várniuk kell, hogy bekerüljenek egy újszülöttbe? Esetleg, aki rosszul viselkedett, azt egy állatba száműzik? Lehet benne valami. A lélekvándorlás talán nem csak kitaláció.
Agymenés :-)
Hagyjuk! Marhaság. :D

A rejtély...

...nem oldódik meg, de egyre erősebb bennem a gyanú, hogy az a nő, nem Az a Nő, akit 2 éve ismertem meg :-(
Érik egy hatalmas pofára esés. Ő tudja, ki vagyok, míg én nem tudom, ki ő (Csak reménykedtem valakiben és azt hiszem, erre (is) fűzött rá kezdettől fogva.). Előnyben van. Ha sírás lesz a vége, magának köszönheti. Én megmondtam az elején, hogy nem áltatom semmivel, csak kíváncsi vagyok a kilétére.
Hogy is lenne Ő az. Ez annyira nem vallana rá :D
Milyen szánalmas, hogy a boldog párkapcsolatom helyett ilyen buta dolgokról írok itten :D

Ismét itt a nagy...

...nap, a nagy lehetőség! :D

Horoszkóp:

"Telve energiával ébred és ez párosul egészséges telhetetlenséggel. Ilyenkor hajtja a tettvágy, minden kihívást szívesen fogad csak azért, hogy leküzdhesse. Ha a kitartása nem hagyja cserben, nagy eredményeket érhet el mind a szakmájában, mind a magánéletében. Arra azonban ügyeljen, hogy a nagyvonalúságot ne keverje össze a mértéktelenséggel. Könnyen kihasználják ugyanis a jóindulatát és a hevességét."

Nos, izgatottan várom. :D :D :D

Napok óta...

...nem mozdult a kattintás-számláló. Lehet, hogy törölnöm kéne innen is magam :D

...

...

Megtehettem...

...volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

Nem én írtam, ezért is nem hülyeség :-)

Kiegészíteném saját tapasztalatommal: Minden döntés más irányba visz. Kivétel ez alól szerelmi életem. Ott minden döntés egy irányba vezet: egyedül fogok megrohadni a nyomorult kis álmaimmal holmi viszonzott érzésekről. Nem is álom ez, csak álmodozás :D

A nő

Erről is a rádióban értesültem :-)
Szóval, van egy ilyen film, ami a közeli jövőben játszódik. A főszereplő egy elvált faszi (Első ránézésre azt hittem, ez valami újabb Borat-film :D), aki vesz egy ilyen szuper intelligens operációs rendszert és egy idő után beleesik a virtuális "csajba". A Samantha nevű program hangját Scarlett Johannson kölcsönözte, állítólag nagyon dögös és szexi meg olvasztós, ezért is lessentettem meg az angol nyelvű trailert magyar helyett :-) Nos, valóban. :-) Kíváncsi vagyok a magyar szinkronra.

A történeten is érdemes elgondolkodni, pláne a magamfajta (leprás koldusasszonyok által is mélyen megvetett) alakoknak. Meddig lehet süllyedni? 100%, hogy megjelennek majd ilyen szuper programok a jövőben. De, hogy belezúgni egy nem létező személybe baszki... :D Ami az előzetesből kiderül, hogy rendkívül élethűen nyomja, mintha csak a kedvesével csevegne egy kihangosított mobilon. Lehet eddig süllyedni? Maga a szitu persze nem idegen az embertől. Sokan voltak már reménytelenül szerelmesek életükben. Na, ez is olyan lehet :D Sőt! Nekem mindig ilyen volt :D :D
Közben kiderült, hogy nem találok szinkronos előzetest, de sebaj. Tetszik nekem ez a hang :D
Csak, nehogy belezúgjak én is :D

Jó reggelt! Jó nőnapot, meg minden! :-)

A sci-fi valósággá válik 3. rész

Ilyen is régen volt már. Ma reggel az egyik rádióműsorba meghívtak egy fiatal (29) orvost, aki jövőkutató és azzal tölti munkaidejét, hogy közelebb hozza az orvosokat és a futurisztikus technológiákat. Dr. Meskó Bertalan díjnyertes blogjában olvasható számos érdekesség. Milyen lesz a jövő gyógyászata?
http://mediq.blog.hu/2013/08/11/az_orvoslas_jovoje_20_pontban_masodik_resz

Bőrre (Vagy bőrbe?) épített 24 órás megfigyelőszolgálat, ami magától értesíti a mentőket, amikor kialakulóban lévő infarktust, agyvérzést, stb. érzékel. Vagy a vérben úszkáló nanorobotok, amik oxigént bocsátanak ki, ha a szívizom teljesítménye csökken.
Orvosi tricorder a Star Trekből :-) Mobiltelefon-méretű kütyü, amivel kívülről felmérhető a páciens egészségi állapot.

Orvosi tricorder a Star Trekből:

Orvosi tricorder a valóságban. Legalábbis ez a célja a versenynek:

Na, pont ezért jó a sci-fi! Az írók fantáziája végtelen és mindig akadnak hozzáértő szakemberek, akik megpróbálják ezeket a valóságba is átültetni. Így eshet meg, hogy a Star Trekben megálmodott térhajtóműre, tricorderre, transzporterre, nanorobotokra nem kell a 22-24. századig várnunk :-)

Már csak egy dologra lesz szükség: hogy az Ember is együtt fejlődjön a technológiával. Mert, ha a nanorobotokat gyógyításra lehet programozni, akkor lehet gyilkolásra és sok más célra is.

Annak mindenesetre örülök, hogy Dr. Meskó itthon tevékenykedik. Óriási szükség van ilyen, nyitott gondolkodású, újító emberekre!

Újabb...

...interjún vagyok túl. De kibaszott népszerű lettem :D Készült egy kép rólam. Elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam mosolyogni :D Mondták már, hogy nem áll jól. Hát, tényleg! :D

Agyfelbaszós nap...

...virradt rám.
Van egy kiállítás (magyarországi), ahová minden évben elmegyünk. Idén is foglaltam (volna) egy standot, de ma közölték, hogy már nincs szabad hely. A tavalyi helyünkre ugyan senkit sem látok beírva a rendezvény honlapján, de mit számít ez, ha a helyeket értékesítő vállalkozás szerint az sem szabad. Ők biztosan naprakészebbek, mint a kiállítás honlapja. Biztos semmi köze ennek ahhoz, hogy az értékesítő cég tulaját már nem találom facebook-ismerőseim közt :-) Sosem volt vitánk, úgyhogy rohadjak meg, ha értem. De mindegy.
Mellesleg a rendezvény támogatói között idén is ott virít a logónk. Nem véletlen maradt kint tavalyról, hiszen az idei kiállítást is megtámogattam egy szerény összeggel.
Üdvözlök mindenkit Magyarországon, ahol bármilyen külföldi gyártó árusíthat a magyar kiállításon, csak pont a magyar gyártónak nem jut már hely. Tipikusan magyar történet...

De!!! Engem nem olyan fából faragtak! Van megoldás a tarsolyomban, ha túl leszünk rajta, meg is írom, hogy mi volt az :D :P :P :P

Médiageci :-)

Ma is hívtak egy országos napilaptól (Nem mondom meg, melyiktől! :P) interjú-ügyben :-) Ha nem vigyázok, még valamelyik reggeli tv-műsorba is behívnak :D Azt már igazán nem szeretném, hiszen dolgozni is kell. Korán is kéne kelni. Hagyjuk a szereplést a szereplési vágyban szenvedőknek :P

Frissítés: hálaistennek a szerkesztőnek nem tetszett a téma, így ez ugrott. Nem is való ez a celebkedés ebbe a szakmába :P Megnyugodtam :-)

Csörög a telefon...

...-"Helló!" letegez csak úgy.
-Jónapot kívánok.
-Én vagyok az, XY. Emlékszel rám? Tavaly odamentem hozzád a XXXXX kiállításon.
-Nem, nem emlékszem. (Több százan odajöttek...)
-Egy haverommal voltam.
-:D (Ja, az mindjárt más. Alaposan leszűkítetted a kört... :D)

A továbbiak lényegtelenek. De itt egy másik, szintén a közelmúltból:
A polgármesteri hivataltól kerestek, mert egy ember náluk érdeklődött az elérhetőségem után. Olvasta a rólam szóló cikket az újságban, de sehol nem találta meg az elérhetőségemet. Na, mondjuk ez is érdekes, mert van ott egy kép, amin szemüveg nélkül is jól kivehető a cég neve és ha ezt beírja a gugliba, az első találatok közt szerepel a honlapunk, a webshopunk és mindkettőn van telefonszám, email cím. De a nevem is le van írva a cikkben, az alapján is kikeresheti bárki a telefonszámom, mivel nyilvános.
Tehát kiküldtek hozzám egy embert a hivatalból, hogy elkérje a telefonszámomat (Nekik sincs meg??? Érdekes, hogy amikor az iparűzési adó esedékes, akkor nem jelent gondot felhívni.) Közben összefutottam a polgármesterrel is, aki szintén elkérte a számom ugyanezért. Baszki, ekkora ügyet csinálni a semmiből... Mondanom se kell, hogy a rejtélyes illető azóta sem jelentkezett. :D
Az eddigi tapasztalatokból kiindulva eszem ágában sincs felhívni (Merthogy adott számot.). Idő- és pénzpazarlás, vásárolni meg nyilván nem fog. Hány embert hívtam már vissza így és olyanokat kérdeztek, kértek hogy az eszem megállt.
Sőt, nem ritka az olyan webshop-os megrendelés, amit nem fizetnek ki. (Természetesen csak fizetés után szoktam árut küldeni.) Vagy 2 hónapja is volt ilyen. Megköszöntem neki a vásárlást és közöltem, hogy miután kifizette, küldöm az árut. Telnek a hetek, semmi. Aztán úgy 3 héttel később felhív telefonon, hogy ő megrendelt valamit. Elmondtam újra, hogy csak fizetés után küldöm. Á, ő nem volt gép előtt, de most átutalja, mert már várja. Ennek is több hete, pénz a mai napig nem jött. Igazából nem az anyagi része, hanem maga az eljárás kurvára bosszantó. Hogy fizetni nem fizet, de arra azért nem sajnálja sem az idejét, sem a pénzét, hogy felhívjon telefonon és érdektelen dolgokról beszéljen percekig. Ezek nagyon le tudnak fárasztani agyilag :D Akaratlanul is próbálom megérteni, hogy ennek így mi értelme van. Persze eddig még nem sikerült.

"Vannak rossz napok...

...és vannak leírhatatlanul rossz napok. Ez is kezdett úgy alakulni."  Még szerencse, hogy vége lett :D Jó reggelt!

Végre megérkezett...

...a tavalyi karácsonyi ajándékom :D Nem siették el.
Persze még mindig sokkal gyorsabb volt, mint a tavalyelőtti, ami még azóta is úton van :D

Star Trek: Voyager különkiadás :-)

2/3...

...oldalt kaptam az újságban. Nem 100%-ban úgy íródott a cikk, ahogy én elmondtam, néhány érdektelen dolgot fölöslegesen felnagyított benne, de a lényeg végül is benne van.
Most kimegyek emberek közé. Leprás koldusasszonyok kövekkel és ürülékkel fognak megdobálni engem, aki arcátlanul kilóg a pesszimista, önsajnáltató lúzerek szürke tömegéből :D Elismerést nem várok, nem is tartok rá igényt, hiszen nem ezért csinálom. Pénzért, magas életszínvonalért és ha közben a szakma elismer, hát az csak jól tud esni.
Menjek esőkabátban arra az esetre, ha leköpnének, vagy megpróbálnának a házak ablakaiból egy vödör vizelettel nyakon önteni? :D

District 9

Majdnem megrendeltem. De jó, hogy este ráakadtam a neten. Belenéztem és megállapítottam, hogy ettől még az Űrgammák c. megboldogult magyar "sci-fi sorozat" is érdekesebb volt, pedig akkor azt hittem, annál már nincs lejjebb :D
Szóval ez a kilences körzet vagy mifene egy áldokumentumfilm stílusú valami, ami egy nagyon életszerűtlen helyzetet próbált volna elmesélni a maga szánalmas eszközeivel, ha nem kapcsolom ki időben :P

Breaking news!

Most azonnal lemegyek a konyhába és megeszem az utolsó vaníliás karikát :-)

Jóccakát!

Valaki...

...bizalmát kérdőjeleztem meg, közben magam is bizalmatlanul viselkedtem. Egy kis öndiagnosztika: nekem is van miben változnom :-) Már késő lenne ezért is elnézést kérni, azért remélem, lesz rá alkalmam. Hatalmas igazságérzettel rendelkező emberrel szemben igazságtalannak lenni... Nos, ez senkinek sem esik jól. Elgondolkodtató, hogy az oda-vissza vágott sértések, megbántások egálban voltak-e.
Hmm. Mindenből tanul az ember. Legalábbis ezt kell tenni, ha már ilyen drága volt a lecke.

Addig is:

;-)

Pöstre mögyök...

...dógom van :D Ha minden igaz, végre sikerül nyélbe ütni egy remek megállapodást, ami november (?) óta húzódik. Miután néhány hónap múlva beindul, keresek majd vele egy rakás pénzt. Remélhetőleg :-)

Remek játékot...

...találtam ki :D :D :D Oké, ezt csak én értem, de vicces ;-)

Akár pláza...

...cicás (néha), akár nem (De inkább nem és akkor is csak egyvalamiben :D), rohadtul tud hiányozni :-/

Még a törlésem előtt kaptam...

...eztet a csodálatos szerelmetes levelet :D

"Szia
Nem is tudom, hogy kezdjek bele levelem zavar keltesevel...remelem nem zavarok?
Nagyon szivesen megismerkednek Veled, persze csak ha Te is benne vagy.
Egyszeruen gyonyoru a szemed :)
Mi a ket legjobb tulajdonsagod?"

Itt még volt email cím, de azt nem közlöm  :P

Nos, a profilképemet elnézve (mellékeltem) magam is hasonló megállapításra jutottam :DDD
5 perccel a levél küldése után meg törlődött a hölgy.

Riport velem :-)

Éppen készültem beleharapni a korábban vásárolt virslis kiflimbe, mikor megszólalt a mobilom. Egy napilaptól kerestek. Szeretnék bemutatni a vállalkozásomat egy cikkben. :-) Nosza! Rajtam nem múlik. Reggel nem arra ébredtem, hogy újságírók keresnek fel :D

Fél óra...

... alatt sikerült bekapcsolnom a számítógépet. Talán az időközben elővett windows telepítőlemeztől ijedt meg (Megjegyzem, én is. Rohadtul nem lett volna kedvem az egész estémet újratelepítéssel tölteni, de lélekben már felkészültem. A gondolattól is a hideg futkos a hátamon.). Két órán át volt kikapcsolva, míg a filmet néztem. Nagy lehet a csuklás a Microsoft főhadiszállásán :D

Mozi!

Megérkezett a tegnapelőtt rendelt 2 filmem. a Riddick és a Z világháború :-) Melyikkel kezdjem a mozidélutánt?

15 nap ugrott :-)

Ennyi volt még hátra a VIP-ből. Váltottam pár levelet egy nővel, még képet is küldött, amit nem gondoltam volna. Semmi értelme belemenni valami újba. Pedig szép. De én hű vagyok. :D Kihez is? A nyomorult érzelmeimhez. Pfff... Töröltem magam az oldalról. Amúgy is kezd szar lenni. Addig fejlesztgetik, hogy semmi jó nem marad benne. De ez már egy másik történet :-)

Képzeld el...

..., hogy egy nap felébredsz egy számodra teljesen idegen környezetben, ahol idegen lények figyelik minden mozdulatod.

Felteszed a kérdést: -Hogy kerültem ide?
A válasz tökéletes magyar kiejtéssel érkezik: -Sehogy. Mindig is itt voltál. Egész eddigi létezésed alatt.
-De tegnap este még a saját ágyamba feküdtem le!
-Pontosan 45 másodperce létezel.
-???
-Most keltél életre.
-Több évtizednyi emlékem van!
-Programozott emlékek. Te egy kísérlet vagy.
-Úgy értik, egy emberi klón vagyok?
-Nem. Nincs olyan, hogy emberi faj. Te vagy fajtád egyetlen példánya. Minden, amit tudni vélsz múltadról, a fajodról, csupán programozott tudás. Az egész fikció. A Föld sem létezik. Vagy, ha mégis van ilyen nevű bolygó valahol az univerzum egy távoli pontján, az biztosan nem olyan, amilyennek mi megálmodtuk.
-??? Oké. Ez elég meredek. Nem igaz. Szerintem maguk elraboltak álmomban és a kísérlet arról szól, hogy reagálok erre a mesére.

-Az történik, amit megjósoltunk. jegyezte meg rezzenéstelen arccal az egyik idegen, miközben a többiek felé fordult.
-Egyetértek. Az intelligenciájának megfelelően reagál.
-Nem tudja feldolgozni a valóságot, a számításoknak megfelelően elkeseredetten kapaszkodik programozott emlékeibe és egyedül azt fogadja el valóságnak. Kérdés, hogy idővel képes lesz-e megérteni, hogy valójában mi ő? szólt egy harmadik alak.

-Hé! Én is itt vagyok és rohadtul nem tetszik, hogy úgy beszélnek rólam, mint valami kísérleti patkányról!!!
-Patkány? érdeklődött az egyik idegen a többiekre nézve.
-Egy fiktív lény a programból. világosította fel egy másik.

...

folyt. köv. Vagy nem :D

Ilyeneken agyalok néha. Ez azért érdekes, mert akár igaz is lehet. Honnan tudnád? ;-)
Te, hogyan reagálnál, ha így tudnád meg? :-)

Én sem így reagálnék valószínűleg, mint a fenti "alany" :-)
A legtöbb ember hisztériázni kezdene és követelné, hogy engedjék ki, bárhol is van :-) és nemigen hallaná meg az idegenek szavait, miszerint őt csak úgy kitalálták és megalkották.
Később talán felfogná, hogy ez igaz. Egyszerre érezné magát kicsinek (Teremtői előtt.) és magányosnak (Mert csak egy van belőle, az Emberből.).

Én vagyok a...

...női nem legnagyobb ismerője!
De szívesen megismerkednék a női igennel is végre :D :D :D

Ma is...

...elküldtem egy üres bejegyzést :D Nem ezt akartam írni. Tehát: Ma is szóba álltam valakivel a társkeresőn. Már most unom :D Ráadásul pestinek regisztráltam legutóbb és véletlenül úgy maradt. :-) Szerencsére a statisztikák alapján úgysem jutok el vele (sem) addig, hogy ezt be kelljen vallanom :D A legbölcsebb megoldás, törölni magam és újra regisztrálni. Vagy írjam át? Utóbbi olcsóbb megoldás.

Van egy macskám...

...fajtiszta Pupákfalvi Kutyakergető :D

Pfej...

...sajtos popcorn-t csináltam. Rettenetesen büdös és szar íze van. Az egész házat átjárta ez a szag.

Emlékezetem...

...hosszú könyvében van egy fejezet, mely arról a napról szól, mikor megismerkedtünk. Az első nap: most kezdődik egy új élet...

Ezt már...

...napok óta hallom a rádióban. Addig mosták vele az agyamat, hogy megtetszett :-)
Azt hittem, trombita (Vagy mifene.) van benne, de neeeeem! A csaj csinálja azt is :D Elképesztően jó szám :-)

Zsö vö! (Jelentsen bármit is :D)
;-)

Señorita! :-)

Mjúzik...

He? He-he...

Napok óta nem mozdul a számláló. Magamnak blogolok? Ja, hát persze. Ki másnak? :D

Nyilván a mindennek oka van-írás hatása. Erre mondják, hogy elválik a szar a víztől. Vagy jelen esetben inkább a víz a szartól? :D Hmm. Nem tartom magam szarnak :P Erről beszélek. Ez undort vált ki az emberekből, pedig egyrészt már nem áll fenn az a probléma (horpadtság), másrészt talán undorítónak se nevezném. Van, akinek hiányzik végtagja. Hozzá képest szerencsés vagyok, mert nekem mindenem megvan. (Talán eszem nincs, de egy eszetlennek az ész nem is hiányozhat ugyebár. Jól megvagyok így is :D) Azelőtt is megvolt, csak tömörítve :D szív-tüdő.rar :D Tehát lemorzsolódott az olvasóim 75%-a (3 fő :D). Pedig nem is vagyok leprás :P Az emberek gyarlóak, nem esik ez sehogy, csak megjegyeztem, hogy már megint nekem volt igazam :D :D

Befejeztem...

...a bohóckodást ezzel az akárkivel :P Ez nem vonzódás, nem érdeklődés, hanem csak kíváncsiság volt részemről. Névtelen, arctalan valaki, aki bárki lehet, akár még Valaki is és engem pont ez érdekelt volna :D Hogy ki is pontosan. Túl sok a véletlen egybeesés, de ilyen hozzáállás mellett ez sosem derülne ki, úgyhogy ennyi volt :P Pedig még email címet is adtam. Pont azt, amit. Ez se volt véletlen ;-)
Szép emlékek kötnek ahhoz az emailfiókhoz. Közben déja vu érzésem lett. Lehet, hogy ezt már leírtam egyszer?

Az esküvő

1:10-nélindul a buli ;-)

Azért csak...

...kíváncsi vagyok, ki lehet az, aki egy korábbi bejegyzésem címéről nevezte el magát. Tegnap írt. Meg az előző regisztrációm alatt is. Utána persze már nem válaszolt. Nem hiszem, hogy bármi sértőt írtam volna. Valaki, aki valószínűleg ismer. Már amennyire ismerhet innen vagy onnan. Email címet adtam, arra nem írt :D Ebből következtetek arra, hogy csak szórakozik velem. Megmarad rejtélynek ez is. Remélem, hogy legalább nőnemű. Mert ha nem, az elég bizarr lenne. Pfej! :D

Kedvenc...

...napom a hétfő. Talán mert mindenki a hétfőket utálja, pedig a hétfőknek is szükségük van szeretetre :D

Internet

Nincs nap, hogy ne baszódna el. Volt itt egy jó kis szolgáltató, nem volt hajmeresztően gyors az internetsebesség, de legalább megbízhatóan működött. Erre jött ez a büdös upc és felvásárolta velünk (előfizetőkkel) együtt. Na, azóta olyan az egész, mint egy nagy rakás szar. Az ügyfélszolgálattal kapcsolatban csak egyvalami biztos: a nap 24 órájában elérhetetlen. Piaci verseny van, mehetnék máshová. Gondolhassa a városi (értsd. pesti, mivel a pestinek minden más város "vidék"). Igen, itt van még egy másik társaság, a T-com, de hozzájuk már volt szerencsém még akkor, mikor vonalas telefonomhoz szerettem volna ADSL-t, de ők valahonnét a sztratoszférából szartak rám és a lehetetlen kérésemre. Majd! Nem vártam meg a majd-ot, mert közben jött a fent említett kis cég és elhozta a világot ide, a számítógépembe :-)
Szóval nem kérek a T-comból, mert legalább akkora, ha nem nagyobb szemétládák, mint a upc. Egyébként is, akinek ilyen (T) van, szidja őket, mint a bokrot.

Az új...

...regisztrációmmal is bolondokháza az az oldal :D
Névtelen, arctalan valakik szórakozóhelye és csak remélni tudom, hogy aki megtalál néha furcsa leveleivel, az nőből van :D
Ennyit mára. Mentem vissza dógozni :P

Álmodtam...

...megint és most is rájöttem, hogy ez csak álom. Róla :-) Semmi valóságalapja nincs. Ültünk egy padon, a ködös, szürke hidegben és amikor ráeszméltem, hogy csak álmodom, átkaroltam Őt :D Ezúton is elnézést kérek tőle, de ott nem tiltakozott ellene :P :D
Hmm. Érdekes is lenne ugyanazt álmodni.

Agyas dolgok

"Az agyban megvan az alkalmazkodás és a változás képessége. Nem vagyunk szükségszerűen arra az útra kárhoztatva, amelyre születtünk vagy amelyre felneveltek bennünket. Nem vagyunk örökletes genetikai tulajdonságaink életre szóló áldozatai. Végzetünket nem határozzák meg azok a kezek, melyek első néhány életévünkben formáltak bennünket, ahogyan korábbi téves döntéseinknek vagy helytelen cselekedeteinknek sem maradunk véglegesen az áldozatai." 

/Elden M Chalmers: Az agy csodálatos öngyógyító képessége/

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy irányíthatom-e a szervezetem tudatosan, lehet-e parancsolni, még hatékonyabb működésre bírni az immunrendszert, stb. Persze lehet, hogy magától is a lehető leghatékonyabban működik, így semmi értelme nem lenne :-) Hiszek abban, hogy negatív irányban befolyásolható a gyógyulás menete. Ha az ember feladja, vagy halálvágya van, akkor nem működnek az ösztönös dolgok sem. Ebből kiindulva az ellenkezője is igaz lehet. Pozitív hozzáállással feljavítható a szervezet védekezőképessége. Vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy ekkor minden akadály elhárul az optimális működés elől. ;-) Hogy ezen túl is van-e valami? Jó kérdés.
Amíg ennek néztem volna utána a neten, találtam egy másik agyas dolgot, ami szintén érdekel. A tudatos álmodás. Mostanában gyakran fordul elő, hogy álmodok és amikor valami valószerűtlen dolog történik az álmomban, akkor egyből ráeszmélek, hogy ez csak egy álom. Nem ébredek fel, de tudatában vagyok, hogy nem ez a valóság. Egyelőre ez minden :D
A tudatos álmodás érdekesebbnek tűnik. Állítólag némi gyakorlással, a megfelelő módszer kialakításával irányíthatóak az álom cselekményei, mint egy videojáték :-)
http://www.origo.hu/tudomany/20111028-alomkutatas-tudatos-alom-alom-kozben-aktivalodnak-az-agy-mozgasert-felelos.html

A nap bemutatkozószövege...

"Távoli, meleg fény csillant meg Danby őrnagy szemében. - Nagyon jó lenne úgy élni, mint a növények - ismerte el vágyakozva.
- Tetves ügy - válaszolta Yossarian.
- Egyáltalán nem. Nagyon kellemes lehet az, ha az ember mentes ezektől a kétségektől és kényszerektől - erősködött Danby őrnagy. - Azt hiszem, szeretnék úgy élni, mint a növények, mert akkor nem kellene állandóan fontos dolgokban döntenem.
- Milyen növény lenne legszívesebben, Danby?
- Uborka vagy karalábé.
- Milyen uborka? Jó uborka vagy rossz uborka?
- Jó uborka, hát persze.
- Akkor uborkaléte teljében leszednék és felszeletelnék salátának.
Danby őrnagy arca megnyúlt. - Akkor valami hitványabb uborka.
- Akkor pedig megrohasztanák, és a jó uborkák termesztéséhez használnák fel trágyának.
- Akkor azt hiszem, nem akarok úgy élni, mint a növények - mondta Danby őrnagy a bánatos beismerés kis mosolyával.

Legalább nem Coelho... ;-)"


:D

Formás...

...lábú leány állt előttem a sorban a postán. Általában nem nézek meg miniszoknyás lányokat, mert általában vagy pipaszár lábuk van, vagy csak szimplán ronda az alakjuk :P De néha, mint pl. most is, kifogok egy-egy látványosabbat. Olyan formás lába volt... Húúú :D Ez biztos sportol valamit.

Ez is sikerült! :-)

Enyhe telet akartam, hó nélkül. Nos, esett valamennyi abból a fehér vacakból, de nem elviselhetetlen mennyiség :D A hőmérséklet is nagyjából megfelel. A Vonzás, ugyebár ;-)

Már csak...

...magamnak írok. A számláló szinte nem is mozdult, mióta közzétettem a nagy helyzetet :D Azért azt nem gondoltam, hogy mindenki hányógörcsöt kap :D
Pedig ezt még tudom fokozni. ;-)
A kézfejemen kirepedt a bőr és vérzik :D Ilyen se vót még. Gondolom, be kéne kenni valami kenőccsel, de sajnos utálom az ilyesmiket, úgyhogy hadd repedjen tovább :D

Más: az új regisztrációmmal két nőnek írtam eddig. Mindkettő remekül néz ki. Megnézték a képemet, válaszoltak is. Az egyik 4-5 levél után szívódott fel, a másik 2 után. Utóbbit pedig csak ezt követően szólítottam Répának, mert olyan szép, répa-vörös haja van :D Vajon mivel bántottam meg őket? Hmm. Defektesek ők is. Különben mit keresnének egy társkeresőn? :P

Egy kis játék :-)

Minden okkal történik és minden rosszban van valami jó, avagy az én kis béna sztorim...

Mindenkinek van valami defektje, így nekem is.
Kimaradt az életemből az a rész, amikor tizenévesen beleveti magát az ember mindenféle kalandokba. Meg más dolgok is kimaradtak és amik nem, azok sem úgy történtek meg, ahogy másokkal. Magyarul, huszonéves korom derekáig nagyjából el volt baszva az életem. Mivel kedves olvasóim közül senki sem ismer személyesen, így név és arc nélkül miért ne írhatnám le őszintén azt, amit még a barátaim sem tudnának rólam, ha lennének. Mondjuk, akkor a haverjaim sem.
Kicsit selejtesen láttam meg a napvilágot születésemkor. Mindenem megvolt/van, és funkcionál. A probléma inkább esztétikai jellegű volt. Pectus Excavatum, ismertebb nevén "tölcsérmell", magyarán szólva horpadt mellkassal születtem és így is éltem huszonakárhány éves koromig, amikor is elegem lett a selejt életből és kerestem egy sebészt, aki képes volt ilyen akármik helyrehozására.
Amikor valaki azt kérdezi tőlem, mit teszek én azért, hogy párt találjak, nem is tudja. Ez egy elég durva műtét volt, 3 hétig voltam a klinikán, akadtak kínok, melyeket ki kellett állnom, ezeket nem részletezem. A műtét annyiból állt, hogy átvágták a bordáimat, kiemelték a szegcsontomat és két platinalemezzel rögzítették az egészet. A műtét másnapján (!) egy idióta nővérnek baromi fontos volt, hogy keljek ki az ágyból és mosakodjak meg. Ennek eredményeként a lemezek persze elmozdultak és én mehettem vissza a műtőbe. Seb felnyit, lemezeket megigazít, visszavarr... 1 évvel később újra műtét, hogy a lemezeket eltávolítsák (Nincs már bennem platina, nem érdemes ezért kinyírni.). A lábadozás olyan volt, amilyen gondolom egy brutál sorozat-bordatörés után lehet. Lassú. A végeredmény sem lett igazán tökéletes, sosem lesz belőlem egy Adonisz, bármit is csinálok, de sokkal-sokkal jobb, mint az eredeti állapot. Ilyen apróságokat tettem meg azért, hogy egyáltalán a nulláról induljak. Voltak előtte is kapcsolataim, de hát ezt senki sem tudta tolerálni és én nem is ítélem el őket. Miért is kössék magukat egy selejtes testű fiúhoz, ha bármikor találnak normálisat, akivel nem kell szégyenkezniük a strandon, hogy mindenki őt bámulja. Apropó bámulás! Utáltam a nyarakat, mert a szél a pólómat belefújta a horpadt mellkasomba és úgy éreztem, mindenki engem bámul és szánakozik. Ezt csak az értheti meg, akinek van/volt hasonló problémája. Szívesen mentem volna a többiekkel tópartra, strandra, de... Na. Hát, így baszódott el az én fiatalságom. Hogy az önbizalmam utána mínuszból kellett felépíteni és még a mai napig is épül. Kimaradt a csajozás is. Ami kevés volt, azt már írtam fentebb. Amikor ezt elmondtam... "Á, nem gond!" De ott vége is lett mindig. :-) Komolyan fontolgattam az öngyilkosságot is. Egy rakás szarnak éreztem magam, aki senkinek se kell. Ez volt másfél évtizede.
De a címben utaltam rá, hogy ebben is volt valami jó. Amíg a korombéliek szórakoztak, addig nekem maradt időm elmélkedni mindenféle marhaságokon. Ami még ennél is fontosabb: megtanultam az engem ért bántásokból erőt meríteni. Mára már odáig fejlesztettem ezt a képességet, hogy kifejezetten szeretem, ha utálnak, fikáznak. :-) Persze sokkal jobban szeretném, ha szeretnének. Csak egyvalaki. Egy dolgot nem tudok elviselni, az pedig a sajnálat. Emlékszem az iskolai kötelező orvosi vizsgálatokra, oltásokra, stb., amikor mindenkinek félmeztelen kellett várakoznia a rendelőben. Leírhatatlanul szar érzés volt egyedüliként pólóban és mindenki baszakodik, hogy vegyem  már le, mert azt mondták. És amikor rám került a sor, le is kellett vennem, de mivel 2-4 fős csoportokban hívtak be a rendelőbe, azok meglátták selejtségemet és mindjárt jöttek a szánakozó tekintetek, a rohadt megjegyzéseik "szegény". Anyátok a szegény! Utána meg ujjal mutogattak rám, hogy "lyukasmellű". Gyűlölöm a sajnálatot, nem kérek belőle, ezt sem azért írom le, hogy bárki is sajnáljon. Megedzette a lelkemet ez az időszak. Talán nem az lennék, aki vagyok, ha ezen nem megyek keresztül. Előző életemben lehet, hogy valami rossz fát tettem a tűzre, hogy ezzel büntetett a sors. :-) Persze lehet, hogy ez nem büntetés volt, hanem ajándék. Amolyan tudatformáló, lélekerősítő tréning.
Emiatt voltam olyan kibaszottul visszahúzódó, talán ezzel próbáltam csökkenteni a lelepleződés esélyét. Ez viszont ránevelt arra, hogy bármi történik, csak magamra számíthatok. Ez mondjuk egy jó dolog, mert sokkal többre vittem ezzel a mentalitással, mint azok, akiknek mindenki a barátja volt. Hmm. Utolsókból lesznek az elsők. Vagy! Ha az élettől citromot kapsz, készíts belőle limonádét! :D

Kedves Olvasóim (Mind a ketten, mert a harmadik minimum elhányta magát a felénél és bezárta a böngészőablakot. :D), érezzétek Magatokat megtisztelve, mert erről tényleg nem beszéltem még annak sem, akit a legjobb barátomnak tartottam.

Ez volt az én béna sztorim, ami rányomta bélyegét egész életemre és oly sok élménytől fosztott meg fiatalkoromban.

Napi bölcsesség-adag :-)

Szörfösökről volt szó valahol és ez jutott eszembe. Az élet is olyan, mint a hullámzó tenger. Illúzió azt hinni, hogy mi uraljuk. Ám azok, akik képesek a hullámokhoz alkalmazkodni, azok fennmaradnak a deszkán, esetleg bemerészkedhetnek a nagyobb hullámok közé is. Aki nem képes alkalmazkodni, az vízbe pottyan és megeszik a cápák :-)

Nem parancsolsz a hullámoknak, de meglovagolhatod őket, ha elég bátor és ügyes vagy! ;-)

Amitől mindenki tartott, bekövetkezett...

:D :D :D
Töröltem magam. Az ottani blogomat a telefonszámos oldalon folytatom ;-)
Egyúttal készült egy új regisztráció a társkeresőn, blog nélkül. Valamivel szolidabb kivitelben.
Így legalább nem jelölnek be kedvencnek olyanok, akik egyrészt semmit sem tudnak rólam, másrészt szóba sem állnak velem. :P Pfff... efölött nem tudok napirendre térni. Valószínűleg én vagyok túl hülye, hogy nem értem a poént :D

Ezt még megmentem az utókornak...

...mert ma törlöm magam a Zoldalról és az ottani blogom is örökre elvész.

Sokan basztatnak azért, mert mindig elégedetlen vagyok magammal és általában szinte mindennel :-)
Volt olyan ismerősöm a facebookon, aki azért törölt, pedig igazán ritkán posztoltam ki elégedetlenkedő bejegyzéseket (Havonta 1-2 alkalommal és azok is inkább voltak viccesek.).
Ez az életfilozófiám :P Az elégedetlenség a fejlődés motorja. Amíg elégedetlen vagyok, addig megvan bennem a hajlandóság is a továbbfejlődésre, változtatásra. Miért csak kevesen értik ezt? Ha a történelem során minden ember, mindennel elégedett lett volna, még ma is lóháton járnánk, vagy fakerekű szekereken. Minek változtatni, újítani? Hiszen működik! :D :P

Na, ennyit a mai bölcsességrohamomról :D

Legnagyobb öröm a köröm :D

Ma voltam trafikban cigiért. Az eladó csajnak minimum 2 centire nyúltak a brutál hegyes, fekete műkörmei. Semmit nem tudott megfogni vele normálisan, kész szerencsétlenkedés volt, amit előadott. Vajon mire jó ez? :D Mert, hogy nem szép, az egy dolog, ellenben kurva gusztustalan és a jelek szerint nem is igazán praktikus :D

Mjúzik!

Egy kis nyugtató zene estére :-)

Az irodalom és filmművészet esküdt ellenségeinek mondom, hogy ez a Gyűrűk ura c. film zenéje. Hátborzongatóan lenyűgözően fantasztikus és űberelhetetlen :-) Ettől csak egy jobbat tudnék: ugyanezt élőben! :-)

Az idő...

...közben eljár felettem. Baszki, 34 vagyok. Van esetleg 8-10 évem, hogy családot alapítsak, ha akarok, ha van értelme egy ilyen elbaszott jövőjű országba. A legtöbb ismerősöm már rég megházasodott. Többségük azóta el is vált :D
De ez nálam még a kanyarban sincs. Persze örülhetek, hogy nem nő vagyok, mert akkor még inkább közelegne az időm. Nem arról van szó, hogy a képességek hiányoznának utána, de aki pl. gyereket akar vállalni, az valószínűleg nem járókeretes nyugdíjasként szeretné elkísérni a diplomaosztójára.
De élni is kéne, mellesleg. Lehetőleg fiatalon, megosztani a megosztani valót egy másik fiatallal, aki lehetőleg ellenkező nemű :-) Nos, azt hiszem, nekem ez is kimarad az életemből. Látom magam 45 évesen, amint magányos remeteként ábrándozok olyasmikről, amik sosem történtek meg.

Elrejtettem...

...egy bejegyzést valahol az éterben ;-)
Hogy mi áll benne, az nem tartozik mindenkire (Igaz, nyilvános oldalon van, csak épp odatalálni nem egyszerű :D), de akadhat olyan szerencsés kivételezett, akinek ez nem okoz problémát ;-)
Itt található: http://.pXXXX.webnode.hu  Az x-ek helyére a mobilszámom utolsó 4 számjegye helyettesítendő bele ;-)
Jó szórakozást! :D

?

Ma egész nap furcsa érzésem volt. Hiány, üresség...
 Remélem, jól van. Hogy ezt miért itt kérdezem és miért nem tőle? :D Nem a magam megnyugtatása miatt. A múltkori után talán nem lenne felhőtlen az öröme, inkább nem zavarok. :P

Háttérzaj

Megtaláltam a StarTrek - Voyager összes részét egy online filmnézős oldalon :-) Azóta nem láttam, mióta a Viasat 3-on lement valamikor az 1800-as évek elején. Vagy azért nem volt olyan rég? :D
Szóval munka mellett ezt hallgatom :-)

Pontot rája! :-)

A horoszkópom szerint...

"A titokzatosság és magánéleti rámenősség folytatódik, de most már kicsit más a helyzet. A hónap közepére megoldódik a probléma. Dicsérheti magát, mert szokásos intelligenciával képes pontot tenni az I betűre. Aztán vígan élhet távlati perspektíváknak, majd akár téli utat is tehet szerelmével, kedvesével. Használja ki az alkalmat!"

Nos, az első mondat biztosan igaz :D De már január 31. van! Csoda persze történhet néhány óra alatt is. Jó, elkezdem nagyon akarni, azon már ne múljon semmi :D 

Gyors helyzetjelentés :-)

Még meló van. Ilyenkor már rohadtul fáradt a szemem. Utána még edzés a kockahas érdekében :D
Későn? Nem! Inkább túl korán :D

Mellesleg egy újabb bölcsességet ötöltem ki: a ráció nem győzhet az érzelmek felett. Hiába minden küzdelem, előbb-utóbb az ember feladja. Minden ember :P :-)

Utak

El kell engedni, nincs más opció. Nyilván egyikünk sem áll készen. Mai fejjel nem bánom, hogy akkor nem találkoztunk. Mára elfelejtettük volna egymást. Ez a legkedvezőbb, ami történhetett. De szívből kívánom, hogy útjaink a közeljövőben összefonódjanak ;-)
Hiszen felírtam, akkor pedig így lesz :P :-)
Nem vagyok őrült.
Remélem.
De bolond igen! :D
Az talán nem baj...

Pöttyös

De jó lenne mán ilyeneket ajándékozni valakinek... és persze kapni is, mert én is szeretem :-)

Üdv a világ végéről!

Levelezésbe bonyolódtam egy nagyon szép, elbűvölően kedves mosolyú lánnyal. Mondanom se kell, hogy pesti. Ráadásul túl nagy köztünk a korkülönbség ahhoz, hogy... na mindegy. A lényeg nem ez. (Azért már nagykorú egy pár éve, úgyhogy gondolati szinten sem valósítottam meg a liliomtiprás tényállását :D)
Miért nem működhet egy távkapcsolat (A legtöbb esetben.)? Lehet egy ideig találkozgatni előbb hetente, aztán néhány naponta, amíg bírja az ember pénztárcája az ótópályamatricákok és a tankolás finanszírozását. De előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a kapcsolatot szorosabbra kell fűzni. Magyarul össze kell bútorozni vagy ilyesmi. Itt valakinek fel kell adnia addigi életét. Értem ezalatt a család közelségét, a barátokkal való lógást és persze a munkahelyet. Egyiket sem könnyű hátrahagyni. A barátok hiányoznak, a család meg pláne. Ami meg a munkát illeti, manapság nem olyan egyszerű átköltözni egy másik városba és találni egy megfelelő munkahelyet, ahol a nulláról indulva, vadidegen környezetben próbálja szokni az új mókuskereket.
Az én munkám, ha nem is helyhez kötött, de bizonyosan nem vihető be egy társasházi lakásba. Sem a helyigénye, sem a zajok okán. Mit lehet tenni? (A sorrendnek nincs jelentősége!)
1. szakítás ("Majd mással leszek boldog." De mi van, ha sosem talál az ember Hozzá foghatót?)
2. venni egy közös házat a nő városában, ahol én is elférek, neki is megmarad a munkahelye, család, barátok, stb. (Mondjuk nekem nem...) Mellesleg csak kertes ház lenne jó, mellesleg nincs annyi mozgósítható vagyonom, amiből tudnék vásárolni egy Budapest-közeli házikót (20-30 milla fölött kezdődnek tán a szoba-konyhás putrik. Nem néztem utána.)
3. a nő költözik hozzám, feladva mindent.

Szeretne-e engem egy nő úgy, hogy ezt az áldozatot meghozza a kapcsolatunkért? Érezné-e úgy, hogy a boldogsága ér annyit, mint az elvesztett munkahely. A szerettei megmaradnak, nem tűnnek el, csak a személyes találkozások ritkulnak. Munkahelyet is lehet másikat találni. Csak a megszokás, az rohadtul nehéz.
Az áldozatért cserébe ezt tudom nyújtani:

-boldogság (rajtam biztosan nem múlik)
-biztonság (minden téren -érzelmi, fizikai, anyagi, stb.)
-szabadság (már amennyire az ember tud vele élni itt, a világ végén :D)

Van rá esély?

Tervek, vonzások, stb :-)

Felírtam egy cetlire, mennyit fogok idén keresni. Nem mellesleg azt is, kivel fogok idén találkozni. Muhhahha :D Úgyhogy reszkessen az illető, mert boldogság vár rá! ;-) Bevetem titkos fegyveremet, a vonzást. :-)
Ez a cetlis dolog működik ám, és bár a terveim ambiciózusak, én hiszek benne, hogy ebben a történetben nincs jelentősége ezeknek a földi mértékegységeknek. A kicsi és nagy dolgok ugyanúgy teljesülhetnek. :P
Nem találkozni akarok, hanem hogy találkozni akarjon! A szabad akarat nagyon fontos. Anélkül semmit sem ér az egész.

A tavalyi kórházi sztori óta nagyot változtam. Szinte beleégett az agyamba egy érzés. A siker érzése. Mindenhez így közelítek, nem ismerek lehetetlent. Szar volt 2 hétig döglődni, de ha ezt annak köszönhetem, akkor megérte. Hmm. Minden rosszban van valami jó. ;-)

A vicces lány

Frissen számolva összesen 28 levelet küldtem már a nevezetes szőkének, ebből 27 elolvasva (Biztosra veszem, hogy a 28-ik is el lesz.), válasz sehun :D
Miért is vicces ez a történet? Nem szerelmes levelekkel bombázom! Csak, mint egyfajta blog-extra. A neki írott leveleim kb. olyanok, mint a napló oldalai közé helyezett néhány soros gondolatok, mit csináltam éppen, mit kajáltam, és persze idegesítő, de vicces kérdéseket teszek fel, amikre előre tudom, hogy úgysem kapok választ :D Szösszenetek egy szöszinek :-)
Szerintem neki is tetszik. Ha nem, akkor már rég letiltott volna, vagy olvasatlanul törölné az üzeneteimet :-)
Tehát ezt vehetjük bátorításnak :D Vajon hány száz levél után szánná el magát egy válaszra?

A szerelés fizikája :-)

A szerelem fizika vagy kémia?

Nálam ez úgy működik, hogy szükség van egy, egy nőre, igen! :D És egy vele közösen átélt érzelmi sokkra, ami persze nem csak negatív, de pozitív is lehet. A dolog lényege, hogy egy időben ugyanazt érezzük, ezáltal szerencsés (?) esetben ráhangolódunk egymásra. Magánérdeklődésből szívesen olvasok olyan írásokat, nézek olyan ismeretterjesztő filmeket, amiben a kvantummechanika varázslatos világát mutatják be. Maga a tudomány nem teljesen új, hiszen már Einsteint is foglalkoztatták azok a talányok, amikre manapság is csak részben tudnak választ adni nálamnál sokkal-sokkal okosabb emberek. Ezt csak azért citáltam most ide, mert szeretnék egy kicsit találgatni ezzel kapcsolatban :D A kvantum összefonódásra gondolok, ami abban nyilvánul meg, hogy két részecske között létrejön egy láthatatlan kapcsolat, ami akkor is fennáll, ha ezeket tetszőleges távolságban helyezzük el egymástól. Ebben a cikkben arról írnak, hogy két gyémántlapka között hoztak létre kvantum összefonódást a gyémánt kristályrácsának rezgési állapotát felhasználva. http://index.hu/tudomany/2011/12/06/kvantumcsatolast_hoztak_letre_ket_gyemant_kozott/
Na, most a kérdés az, hogy ez természetes úton bekövetkezhet-e? A tudomány mai álláspontja szerint az emberi tudatot (lélek?) nem a hardver (agysejtek), hanem az azon tárolt információk határozzák meg. Elfogadjuk? Hogyne! Már csak azért is, mert akik ezt állítják, nálam okosabbak :-) Egyetlen sejt = információ, sok milliárd sejt = egy működő szervezet. Ilyen alapon az agyunkban tárolt információk együttműködési képessége maga a tudat, amit nevezhetünk léleknek is.
Kicsit elkalandoztam, bocs :D
A gyémántos kísérletben, amennyiben jól értelmezem :-) mindkét lapkát ugyanaz a hatás érte és valahogyan létrejött köztük ez az összefonódás. Ha két emberben egy adott időben pontosan ugyanazok a hatások jelentkeznek, akkor egy ugyanilyen összefonódás jön létre és előfordulhat, hogy megérzik, a másik mikor hívja őket telefonon, mikor történik vele baleset, stb?
Az egypetéjű ikreknél is megfigyelhető ilyen rejtélyes "drót nélküli" kapcsolat. Ez sem újdonság, gondolom.
Pupákfalva Nobel-díjas tudóscsapata tehát arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem érzését egy fizikai jelenség okozza, de a tünetek már kémiaiak. Pfff.... :D :D :D

Híres leszek! :-)

-Kitaláltuk, hogyan válhatsz minden nő bálványává!!!
harsogták barátaim, miközben önkívületi állapotban törték rám a bejárati ajtót, teljesen tönkretéve ezzel a szerencsétlen 7 lábú keresztespók hálóját, ami épp az ajtókeretre volt kifeszítve.
-Figyelj! A NASA önkénteseket keres legújabb expedíciójához. Nem kell mást tenned, mint jelentkezni és elsőnek lenni a teszteken!
Értetlen tekintettel meredtem barátaimra.
-Repülhetsz, nem érted??? Te leszel az első ember, aki eljutott egy másik csillaghoz! A nők egymást tapossák majd, hogy elkaphassák a feléjük hajított használt zsebkendődet!
-Ja... feleltem egykedvűen
Kedves barátaim addig győzködtek, hogy beadtam a jelentkezésem a NASA-nál. Miután sikeresen lefizettük az illetékeseket, én lettem az egyetlen befutó. Az űrügynökségnek nem volt más választása, mint elismerni alkalmasságomat és megkezdeni felkészítésemet az útra. A cél a Proxima Centauri, a naprendszerünkhöz legközelebbi csillag volt. A feladat csupán annyiból állt, hogy kiengedjek a zsilipen egy kis bóját, amin az expedíciót támogató országok zászlói helyezkedtek el, valamint leválasztani az űrhajóról egy űrállomás-egységet, ami a következő turnust fogadja majd. A 4,24 fényév távolságot hibernált állapotban teszem meg, az új szuper hajtóművel nagyjából 4 év alatt, ott az automatika ébreszt majd. Elvégzem a feladatom, visszahibernálom magam és konfetti-esőben vonulhatok végig a Times Square-en, nők százezrei ott, milliói pedig a tv előtt ájulnak majd el a gyönyörtől. Íme az első ember, aki megjárta a Proxima Centaurit :D

4 év múlva...

Kopogást hallok. Még a krio-kamrában vagyok. Lassan magamhoz térek. Nyilván megérkeztem úti célomhoz.
Kinyitom a szemem. Szkafanderes alakok állnak körülöttem.
-Ébresztő! szólt az egyik
-Maguk földönkívüliek? kérdeztem kábán
-Feltolta a sisakrostélyt az egyik, csak hogy lássam a vigyorát, majd oldalra fordult és a vállára mutatott.
Egy NASA felvarró.
-Bocs haver, de míg úton voltál, a NASA kifejlesztett egy gyorsabb űrhajót. Mi voltunk az elsők a Proxima Centaurinál. Ez a pech... Muhahahahaha

A legújabb parancs szerint visszafordították elavult űrhajómat a Föld irányába. Mire hazaérek, a csapból is ők folynak majd. Rám meg senki se lesz kíváncsi. :-(

Hát elment...

Csak kibökte, hogy semmilyen szempontból nincs rám szüksége. Ki volt ez a nő?
Szerető? Nem. Barát? Nem. Haver? :D Az sem. Egy időben meg voltam győződve róla, hogy mi ketten nagyon összeillünk. Talán nem voltam elég jó neki. Okosan megbeszéltük, hogy nem lesz semmi ilyesmi, de persze nem ezért :D Nyilván...
Kaptam már elég kosarat, mit számított még egy...
Ami viszont igazán szarul tud esni, ha a szimpla barátságot utasítják el. Egy korszak lezárult, egy másik elkezdődik. Valamikor. Nézzük a jó oldalát! Talán pont ez kellett ahhoz, hogy megtörténjen valami sokkal jobb, akár már ma este. Vagy holnap. Vagy jövőre, vagy soha :D
Nem tudtam most ezen igazán kiakadni. Kicsit elvicceltem a végét, erre megsértődött. Pfff.... :-)

Nem

Hiszen szeretnék én, de nem tudok :D A szívemhez vezető ajtó zárva. Az előző szórakozásból beletörte a kulcsot és még jól telenyomta pillanatragasztóval :D
Jól van ez így. Valami jó származik majd ebből is egyszer. Vagy nem :P

Összebaszott milliók

Előbb olvastam egy "megható" történetet ami egy ún. dubajozás alkalmával esett meg (De nyilván a legtöbb dubajozás így zajlik.).

Figyelem! B-betűs szavak! :D

Csak idemásolom:
“Az első igazán komoly meglepetés akkor ért, amikor a második napon reggel fel akartam öltözni. Tudomásul kellett vennem, hogy a palotában a gyönyörű ruhák, amiket kaptunk, tényleg nem érnek semmit, az itt töltött idő alatt meztelennek kell lennünk. A szolgák korán felkeltettek minket, és mint az állatokat a karámból, kitereltek a palota elkerített, mindenfelől zárt, hatalmas kertjébe. A fű buján zöldellett, a nap sugárzóan sütött, a lágyan süvítő szellő borzongatta a testünket, és mi ott álltunk anyaszült meztelenül egy csapat felöltözött arab férfi előtt, akik akár a vásáron a lovakat, végigmértek minket. Több sejk és magas beosztású férfi éppen golfozni készült. Miután alaposan végigmértek minket, elfordultak, és mintha mi sem történt volna, játszani kezdtek. Nyilván hozzászoktak már a látványhoz, nem ütköztek meg a meztelen nők csoportján.
Ki tudja, meddig álltunk ott, meztelenül, szótlanul, amikor az egyik közepes beosztású arab, aki azzal volt megbízva, hogy terelgessen minket a palotában való tartózkodásunk ideje alatt, megszólalt angolul, hogy irány. Eleinte nem értettük, hogy hova irány, amikor megismételte a parancsot, de ezúttal hozzátette, hogy labdát szedegetni. Nem mondhattunk nemet. Ahányan voltunk, megindultunk, és pucéran, testünk minden porcikáját gátlástalanul felfedve elkezdtünk hajolgatni és szedegetni a labdákat, miközben az arab férfiak hangosan nevettek rajtunk, és szándékosan úgy ütötték el a labdát, hogy azzal eltaláljanak minket a mellünknél vagy a fenekünknél. A lányokkal nem néztünk egymásra és nem szólaltunk meg. Némán, magunkba fojtva gyűlöltük azokat a férfiakat, akik ilyen embertelen módon megaláztak minket. Akkor, ott, rövid időre mindannyian megszűntünk nőnek lenni. Kiszolgáltatott állatok voltunk, amiknek durván eltiporták az akaratát. Amikor végre-valahára véget ért, mindannyian leforrázva mentünk be a szobába. Már nem láttunk olyan fényesnek a palotát, és olyan lenyűgözőnek az addig kincsként őrizgetett struccbőr táskát. Elkezdtünk félni, hogy mi vár ránk.
Az én szobatársam már pontosan tudta, hiszen ő már harmadjára volt a palotában. Elmondta, hogy a sejk másnap kiválaszt majd néhány lányt, és akik megtetszettek neki, azoknak utána az összes rangban alatta lévővel is le kell feküdniük. Ezért természetesen nagy összeget kapnak, de azért keményen meg kell dolgozniuk, van úgy, hogy az egy hét leforgása alatt negyven-ötven arab leli kedvét bennük. Akiket a sejk nem választ ki, azokhoz senki sem nyúlhat egy ujjal sem, ők ugyanúgy megkapják a pénzüket. (…)
Még aznap este jelenésem volt a sejk hálószobájában. Megmosták a hajamat, szépen kikészítették az arcomat, hogy minél gyönyörűbben fessek. Ám amikor belenéztem a tükörbe, nem láttam mást, csak egy rettegő nőt. Nem tudtam, hogy mi vár rám, csak túl akartam lenni az egészen. Csúnya, vékony testű, nagy orrú ember volt a sejk, mosolyogva fogadott, amikor beléptem a szobájába. Nem volt udvarlás, beszélgetés vagy ital, rögtön a lényegre tért. Vadul megcsókolt, majd lenyomta a fejemet. Négyszer élvezett el azon az estén, négy egészen különböző módon és helyen. Nem esett jól és fájt. De ki lehetett bírni. A pokol csak ezután következett.
Átvittek egy másik szobába, ahol már nem volt szobatársam, nem volt mellettem senki. Az arab férfiak ki-be jártak, a kiválasztásom utáni első nap hetet számláltam. Mind nagy, erőszakos és kegyetlen volt. Mindenem fájt, és órákon át zokogtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább, és meg akarok halni. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy megváltás lenne számomra a halál. A következő napon bejött a sejk főszolgája, és teljes erővel nekem esett. Éreztem a nyers hús repedését és a vér borzongató melegségét. Majd utána már nem éreztem semmit. Nem tudom, hány óra telt el, vagy pontosan mi történt, de a szobámban ébredtem, felöltözve, körülöttem a csomagjaim hevertek. Egy szolga volt velem, aki angolul elmondta, egy orvos ellátott, és azonnal haza kell mennem. A kezembe nyújtott egy borítékot, és felsegített. Kába voltam a fájdalomcsillapítóktól, rettenetesen fájt az ölem és a fenekem. Alig tudtam járni. Mielőtt elindultam volna, megnéztem mi van a borítékban: tízezer euró volt. Boldog voltam.”
Forrás 

Szánalmas. Szétbaszták úgy, hogy mozogni sem bír, de a 10 ezer eurótól boldog. Ahogy mondani szokták: aki kurvának áll, az ne csodálkozzon rajta, ha megbasszák! :-) 

De nem kell Dubai-ig mennünk. A kevésbé szerencsés lányok itthon művelik ugyanezt, kevesebb pénzért. Esetleg ingyen. Bár szerény véleményem szerint, ha valaki ingyen baszatja magát végig a fél várossal, ugyanolyan kurvának minősül, mint a fizetős lányok az út szélén, vagy egy arab palotában, ahol szegényeket megalázzák. De sajnálom... :D

Félelmetes maga a jelenség. Adva vagyon egy szép külsővel megáldott lány, esetleg még tanult is, magasan képzett. Kap egy ajánlatot, vagy csak hallotta egy ismerősétől, aki már "dolgozott" kint, hogy milyen jól fizet, ki lehet bírni, stb. Szeretném azt hinni, hogy nem minden szép nő adja el a lelkét pár ezer euróért.

Újabb titokzatos kedvelő

Ismét akadt egy nő a társkeresőn, aki "kedvel" engem, bár a neki írt levelemre nem válaszol. :D
Még fotót sem látott rólam, akkor mi alapján? Igaz, akik láttak, azok sosem kedveltek :D

Mellesleg írtam egy 12. (Vagy 13.?) levelet a bizonyos szőkének. Erre sem válaszolt. Komolyan csak azért írok neki, hogy bosszantsam :D Legalábbis remélem, hogy sóhajt egy jó nagyot, mikor meglátja, hogy már megint én írtam. Valahányszor ránézek az adatlapjára, soha nincs olvasatlan levele. Talán más nem is ír neki, csak én. Mégis sajnál egy levelet feláldozni a 7-ből. Plázacicákok a nemválaszolósak! :P

Érdekes...

A tegnapi bejegyzésem életre kelt :-)
Melyik kedves olvasóm az a 3 közül? :D :D :D

Mellesleg...

...ma van egy hete, hogy kimerítő választ ígért pár napon belül. A válaszírás alighanem őt meríthette ki :D
Nos, ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy amennyit én jelentek neki, ő is annyit jelent nekem :P Ezt bármelyik szöszi plázacicától megkapom. :-(
A barátság elutasítása sokkal fájóbb, mint egy szimpla kikosarazás. Aki még erre sem képes, aki még ezt sem tudja elfogadni, az baszhatja az életet csoportos magányban. Hogy lehet-e férfi és nő között barátság? Miért ne? Vannak nőismerőseim, akikkel elég jóban vagyok, egyikünk sem kívánja a másikat.

Mellesleg, ma írtam egy 11. levelet is a szőkének. Elolvasta illedelmesen, de megint nem válaszolt :-) Valamiért őrá nem tudok ezért neheztelni. Másokat általában különböző jelzőkkel illetek (Persze csak magamban.), ha egy levélre nem válaszolnak, miközben megtehetnék (VIP).
Megkedveltem ezt a nemválaszolós, csúnyán nézős, de amúgy szép szőkét :-)
Remélem, azért legalább a szemöldökét felhúzza és fúj egyet maga elé, mikor meglátja, hogy megint én írtam :D

A legjobb csajozós duma :-)

"Szia! Meghívsz egy kávéra?" :D

4-ből 3 esetben tuti siker. Egyikük sem VIP tag! :-) A negyedik talán analfabéta lehet, mert ez a 10-ik levelem volt neki és még egyre sem válaszolt :D
De a 75% nagyon jó arány egy olyan műfajban, ahol nem divat a válaszadás.

A legjobb választás! ;-)

Hosszas tudományos munkával megalkottam a "Tutisikeres Első Randi - 2000" programot, mellyel garantált a siker. Ha Önnek eddig gondot okozott volna a Nagy Ő-vel töltött első közös program megszervezése, úgy ez már a múlté! Önnek nem kell mást tennie, mint lépésről lépésre követnie az itt leírtakat és kétség sem férhet hozzá, hogy a kiszemelt hölgy felejthetetlen élményekkel gazdagodva búcsúzik el a nap végén ;-)

Nincs is meghittebb, mint egy kellemes vacsora kettesben, valami exkluzív helyen. Kérje meg a hölgyet, hogy dobjanak össze pár száz forintot kajára. Keressenek egy olcsó közértet (Ha van Tesco a közelben még jobb!), ott közösen megvásárolhatják a vacsorájukat.
Javasolt menük:

A-menü:

25dkg kenyér (Lehetőleg előre szeletelt.)
20dkg parizer
egy doboz margarin (A pénztárost kérje meg, hogy kb. negyedét kaparja át egy nejlonzacskóba, hiszen pazarlás volna egy egész dobozzal megvenni egyetlen vacsora kedvéért. Ezzel szerezhet is a hölgynél egy jó pontot. Minden nő díjazza, ha egy  férfi nem szórja a pénzt fölöslegesen.) :-)

B-menü:

Nem esznek semmit.


A remek vacsorát szabad levegőn (Pl. egy belvárosi padra leülve.) is elfogyaszthatják, de akár be is ülhetnek egy bankba, postára, vagy ahol meleg van :D Ha a bankban úgy érzik, nem látják Önöket szívesen, esetleg átsétálhatnak egy közeli gyorsétterembe, ahol kulturáltan, asztal mellett elkészíthetik párizsis kenyerüket.
Amennyiben ott sem látják Önöket szívesen, a legjobb ötlet, elsétálni a város piaccsarnokába, ahol a szendvicsek mellé fogyaszthatnak savanyúságot.
Ezt a következőképp lehet ingyen megoldani:
A párizsis kenyeret elrejtik a kabátzsebbe és odalépnek az egyik árushoz.
-Jó napot! Elég savanyú ez az uborka?
-Ez a legfinomabb a városban. Mennyit adhatok, fiatalember?
-Nem hiszem el. Meg lehet kóstolni?

És azzal máris nyertünk egy uborkát. Csak annyit kell mondani az árusnak, hogy nem elég jó és tovább menni a következőhöz, stb. Közben zsebünkből elő-elő vehetjük a kis párizsis kenyerünket és haraphatunk az uborka mellé :hahota

Vacsora után illik megkérdezni, inna-e valamit a hölgy. Ha igennel felel, elővehetjük kabátzsebünkből a Tesco-ban vásárolt műanyagpoharat és elsétálhatunk a közeli szökőkúthoz. Figyelem! A pohárból fújjuk ki a parizeres kenyér morzsáit!

Ez a program a hölgynél garantáltan beemeli Önt a halhatatlanok sorába!

Grátiszba most megkapja a kiegészítő programot is, mely nem más, mint a közös moziélmény! ;-)
Egy igazi 2 in 1 program:
Elmennek a közeli moziba, ott keresnek ülőhelyet a jegypénztárak környékén. Ha nincs ülőhely, állva is jó lesz. Egy filmet megnézni elég személytelen és nem is biztos, hogy első randira való. Mindenkinek van legalább egy filmje, amit annyiszor látott, hogy kívülről fújja az egészet. (Nekem ilyen pl. a Bolygó neve: halál) Mesélje el a hölgynek! Sokkal jobb személyesebb élmény, mint szótlanul bámulni a mozivásznat! Közben érezhetik a levegőben terjengő popcorn-szagot. Teljes a mozi-fíling :D