Tekintetek

Most következő történetünk valós eseményeken alapul. A szereplők neveit és bizonyos részleteket megváltoztattunk. Vigyázat, felkavaró tartalom! ;-)

Béla a nőhöz lépett, érzelemmentes hangon szólt hozzá. Aranka csak a szemét fordította a férfi irányába, de azt is csak egy pillanatig. Mindenesetre Béla számára úgy tűnt, hogy figyel rá. Ha a tekintetével nem is, de minden szavát hallja és érti is.
-Miért gondolod, hogy annyival, vagy bármennyivel különb vagy nálam, hogy még válaszra sem méltatsz? Nem tartom magam az élet császárának, de kitartó munkával elértem egy olyan társkereskedelmi szintet, hogy zokon vegyem, ha valaki úgy kezel, ahogy a MiniTárs (társkereskedelmi minisztérium) előtt kéregető csöveseket szokták.
Elhiszem, hogy sok itt a bunkó, minősíthetetlenül trágár, agresszív, faszos képeket küldözgető, a felesége mellé titkos szeretőt kereső retardált. De miért azon veszel elégtételt, aki normálisan közelítene? Vagy nem értetted, mit akarok? -elmosolyodott. A nő nem látta, még mindig nem nézett rá, pedig Béla egész idő alatt próbálta felvenni vele a szemkontaktust, miközben beszélt hozzá.
-Talán valami sablonosabbat kellett volna írnom, hogy tiszta legyen. -folytatta. -Mindegy. Csak azért szántam pár percet erre a beszélgetésre, mert talán elgondolkodsz, a másik oldalon is emberek vannak, érző, lélegző, lélekkel rendelkező személyek, nem üres adatlapok. Ha megtisztelnek, arra nem az a helyes válasz, hogy elfordítod a fejed.
Csak gondold át! Sokan csalódnak ezen a helyen, csak mert többet hisznek magukról, és kevesebbet mindenki másról, mint a "kinti világban".
Béla elhallgatott. Várta a nő reakcióját. Aranka egy alig észrevehető vállrándítást követően, anélkül, hogy akár csak egyetlen szó is elhagyta volna a száját, elsétált. Tekintetük csak akkor az egyszer találkozott, hogy egyúttal örökre búcsút is vegyen egymástól. Egy végtelennek ható percig még mozdulatlanná dermedve állt, majd kissé felocsúdva, előhúzott egy meglehetősen gyűrött csomagolású Társkereskedő márkájú cigarettát. Kivett egy szálat belőle, de a rossz minőségű dohány több szál gyufa árán sem gyulladt meg, így visszadugta a többi közé, és elindult a nőével ellenkező irányba.

:D

Napi bölcsesség rovatunk jelentkezik :-)

Mindenki hülye.
Mindenki zseni.

Mindez attól függ, milyen területen mérjük össze tudásunkat.

Mindenki diák.
Mindenki tanító.

Mindenki taníthat valamit, amit tud.
Mindenki tanulhat valamit, amit még nem tud.

Minden sor ezzel a szóval kezdődött, így ez is. :D Persze lehet, hogy egyesek csak csupa fölösleges szarságokat tudnak, pl. hogy kell oldalba verni a játékautomatát, hogy kipörgesse a három citromot. :D
Mindenki szerencsés, aki elmondhatja, a nála hülyébbek táborába sokkal többen tartoznak, mint a nála okosabbakéba.

Villáminterjú (A tegnapom két sorban összefoglalva.)

-Van valami határozott életcélja?
-Igen. Valahogy kihúzni a halálig.


:-)

Gondolkodósos

Van, aki még nem fedezte fel, hogy a facebook felhasználónév névsorrendje felcserélhető. Ha meg abban a hitben él, hogy erre nincs lehetőség, akkor miért nem írja át magának, hogy például ne az jelenjen meg, hogy Ökör Címeres, hanem hogy Címeres Ökör? Ott van egy eredetileg poénosra vett név, és angol névsorrend szerint jeleníti meg a FB, amitől egyrészt nem vicces, de legalább szánalmat ébreszt.
Na, ez a proliság, mármint amit most csinálok. Én sem vagyok tökéletes, bődületes faszságokat megtettem már életemben, nem egyszer hülyét csinálva magamból. Most meg itt osztom a Zészt, ahelyett hogy kushadnék, és örülnék magamban, hogy ma még nem basztam el semmit. :D
Másokban olyan szívesen meglátjuk a hibákat. Szerencse, hogy én magamban is. Bár ettől szerintem az átlagosnál sokkal gyakrabban érzem hülyének, ügyetlennek magam. Milyen jó is azoknak, akik legalább magukon nem veszik észre. Elvannak boldog tudatlanságban. Most meg arra gondolok, hogy bizonyára nekem is vannak olyan dolgaim, amiket nem veszek észre, mások meg igen. Olyankor nekem is jó nem tudni. De közben tanulni csak azokból a hibákból lehet, amikről tudomásunk van. Erre jók az igaz barátok, akik kimondják, hogy a "király meztelen", mert tudják, hogy a hallgatással többet ártanának, mintha a nyomorultja megsértődne, hogy szembesítik önmagával.

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk! Mik vogymuk? Mik???

Amikor egy gyerek egyedül játszik, ő maga játékának főszereplője. Hős vitéz, király, autóversenyző, vagy bármi, ami a valóságban nem lehet. Minden egyéb karaktert csak elképzel maga köré. Én csavartam egyet a dolgon, és magam is az egyik elképzelt statisztája lettem kitalált történetemnek. Talán még ma is az vagyok. De ki lehet a főszereplő? És azt ki írja most, hogy én ezt írom? Lehet, hogy a többi statiszta is hozzám hasonló? Mi, a szereplők képzeljük világunk fölé az Írót, és nem fordítva? Mintha a bábok mozgatnák a bábozót. Vagy csak a bábozó játssza, hogy így történik? Akkor ezek sem az én gondolataim, ezt sem én írom. Hmm. :-)

A tett - Gypsy Rose története

Még ott van ez A tett c. sorozat (HBO), ami egy true story. Egy amerikai nő úgy döntött, szánalomkeltésből fog megélni, amihez saját lányát, a makkegészséges Gypsy Rose-t (Baszki, már a neve is egy büntetés.) vég nélküli betegeskedésre ítélte. Kerekesszékbe kényszerítette, mindenféle újabb betegségeket kitalálva valahogy rávett orvosokat arra, hogy pl. kioperálják a nyálmirigyét, gyomorszondát tegyenek bele, és csak azon keresztül táplálkozhatott, és még hasonló agyrémek. Gyakran szerepeltek helyi tévéműsorokban, ami segített a nőnek jószívű adományozókat toborozni. A Habitat for humanity alapítvány még egy házat is épített nekik, valamint kaptak egy autót.
A lány közben felnőtté vált (Az anyja amúgy a koráról is hazudott mindenkinek.), normális életre vágyott. Az adományokat sorozatosan megdézsmálva félretett magának 170 dollárt, amiből titokban sikerült vásárolnia egy laptopot. Regisztrált egy társkeresőre, ahol megismerkedett egy retardált csávóval, akit később rávett, hogy szabadítsa meg a zsarnok anyjától. "Meghalt a ribanc." Jelent meg facebook oldalukon a szokatlan poszt. Később letartóztatták mindkettőjüket, a fiú életfogytot, a lány 10 évet kapott. Jelenleg tanul normálisnak lenni, miután 19(?) éves koráig csak Disney meséket nézhetett elszigetelt világában.
A sorozatban van pár jelenet, amikor a lány kiszáll a kerekesszékből és jön-megy. Utána mindketten úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, és újból a székkel közlekedik. Szürreális.
DiJóhéjban ennyi a sztori. Tipikusan amerikai, középnyugati elmebaj, amit normális ésszel nem lehet megemészteni. Az anyja egy kibaszott beteg jószág volt. Megfosztotta gyerekkorától a teljesen egészséges lányát, fájdalmas orvosi beavatkozásokra kényszerítette, a fölösleges gyógyszeres kezelések miatt különféle (valódi) betegségei lettek, kihullottak a fogai, stb.. 30 éves kora előtt szabadulhat. Vajon mit kezd majd magával? Képes lesz-e normális életre?
Elképesztő drámák zajlanak akár a szomszédainknál is, csak nem tudunk, nem akarunk tudni róluk, esetleg a helyszínelő rendőrsereg, villogó járőrkocsik tömege tudósít arról, hogy a mindig mosolygós ismerősnél nem minden volt rendben.
Milyen lehet az egészségügyi rendszer az USA-ban, ha a kedves szülő diagnosztizál, és utalja be gyerekét kórházi kezelésre úgy, hogy az orvosok csak elvégzik, amit kér? Mert az olvasottakból, és a sorozatból is ez derül ki. Kivenni egy nyálmirigyet, mert az anyuka szerint nyáladzik a gyerek? Egy orvos megvizsgálta előtte esetleg? Olyan, mint valami tuningműhely, ahol az autótulajdonos óhajai szerint alakítják a verdát.
Az HBO sorozatán kívül vannak börtöninterjúk a lánnyal a youtube-on, meg állítólag egy dokumentumfilm is készült. A kedves anyuka azt állította, a 19 éves lányáról (Akit évekkel fiatalabbnak hazudott.), hogy értelmi szintje egy 7 évesének felel meg. Nos, ahhoz képest szerintem elég gördülékenyen képes magát kifejezni, és most már nem úgy néz ki, mint egy retardált, ahogy a rabosításkor, a narancsruhás képén...

8 nap

Szerda este, vagyis csütörtök éjjel nem bírtam magammal, és a 7. után a 8. részt is megnéztem a 8 nap c. drámasorozatból. Előző este ezzel álmodtam, vagyis hogy kivettem a mikróból a melegített kávémat, s miközben kavargattam, az ablakon át néztem, ahogy közeleg a fénylő pont az égen. Minden porcikámban éreztem, hogy ez a végállomás. Furcsa volt ízlelgetni a gondolatot, hogy perceken belül megsemmisülünk. Az utolsó kávém, az utolsó kinézés az ablakon, ma már nem fekszem le, mert nem leszek, és az sem lesz, ahová lefekhetnék. Valósághű álom volt.

A sorozat:


Egy négytagú család megpróbál elszökni egy Oroszországba tartó vonattal. Valami maffiózó embercsempésznek adják az összes pénzüket, ám a Zasszony nem tud időben felmászni a tehervonatra, így lemarad, a lánya meg leugrik. Hazagyalogolnak, stoppolnak. A Zapuka és fia még mennek egy darabig, de... Meg szerepel benne egy pszichopata echtenémet, aki egy kicsit redneck-beütésű, vannak ilyen haverjai is, akikkel széttrollkodik egy házibulit, hogy megtalálja a tőle elszökött, drogos kva lányát. Pont ilyennek képzelek el egy Gestapo-tisztet (Az Indiana Jones és az elveszett frigyláda... c. filmben volt egy pont ilyen pofájú figura.). 
Amit nem értek, és nem is magyarázzák meg, hogy a kormány miért tiltja meg a lakosságnak a menekülést és a bunkerépítést. És hogyan tudódott ki az aszteroida létezése?) Közben van egy kormányközeli faszi is, aki Amerikába próbál eljutni, de... Aztán kiderül, hogy vannak bunkerei az államnak, de mégsem annyi, és nem olyan, amilyenre felmarkolták a pénzt a kivitelezők. (Ezt ugye, nem kell magyarázni, itthonról ismerős a szitu. :D)
Több szálon fut a cselekmény, és számomra igen nagy öröm, hogy végre Európa pusztul el aszteroida-becsapódás által, s nem Amerika. Nagyon irigyeltem őket ezért, de most már megkaptam, amit mindig is akartam (i). A film az HBO Go-n elérhető. Valamiért elég ügyesen titkolták a létezését, sosem láttam az újdonságok között. De nekem nagyon bejön, aki szereti a világvége-történeteket, vagy csak a drámákat, annak feltétlenül ajánlom.
Némi spoiler következik, aki óvná magát ettől, az ne olvassa tovább!
Elképesztően erős a sztori és a látvány. Nem látunk a világért aggódó elnököket, vezérkari főnököket, sem Bruce Willis-szerű hősöket, akik sebtében kifejlesztett űrhajóval leszállnak a bestia felszínén, és atombombákat fúrnak le annak belsejébe, majd távoznak, azok pedig darabokra tépik az aszteroidát. Azt látjuk, amit a valóságban is látnánk: menekülő, önmagukból kivetkőzött embereket, egyszerű rendőröket, szomszédokat, átlagembereket, feldúlt utcákat, szemétkupacokat, megszűnő közszolgáltatásokat. Nyomasztó élethűséggel ábrázolja civilizációnk utolsó napjait. A napról-napra leépülő állam-infrastruktúra, az elhallgató segélykérővonalak, az utcákról eltűnő rendfenntartók, egyszerű polgárok, amikor már minden mindegy, mert napokon belül eltűnik ez a földrész. Ha fizikailag nem is, hiszen a becsapódás Franciaországról (A kilőtt rakétáknak köszönhetően.) Kazahsztánra tevődött át, de a távolság még így is kevés a közvetlen hatások elkerülésére (Lökéshullám, forróság, hamu- és törmelékeső, stb.), így csak azok élhetik túl, akik földalatti bunkerrel rendelkeznek. Hátborzongató precizitással mutatja be, hogyan válnak az utolsó pillanatban halálos ellenséggé akár családtagok is. Miképp lopakodik a lojalitás, a szeretet helyére az önző életösztön. Addig segítik egymást, míg úgy tűnik, mindegyikük számára lesz bunkerhely, vagy egyiküknek sem. Amikor kiderül, hogy csak két hely van, az anyuka rázárja az ajtót a szobában vajúdó nőre, aki a bátyja felesége, hogy helyettük ő és két gyereke élje túl. A bátyja pedig a felettese családját fenyegeti, hogy adják át helyüket, végül a megbeszélt helyen elhajt a tőlük lopott autóval a frissen megszült felesége mellett, be a bunkerbe. Az utolsó rendőr még megír egy büntetőcédulát, és egy autó ablaktörlője alá dugja. A kollégái napokkal ezelőtt leléptek.
Mély nyomot hagyott bennem ez a 8 részes sorozat.

Néhány dolog azért magyarázatra szorulna. Pl. hogy még az utolsó órában is volt áram mindenütt. Az erőművekbe bementek dolgozni az emberek, miközben a családjukat akár le is gyilkolhatta egy fosztogató banda, vagy elszabadult pszichopata, esetleg egy bekattant haragos? Ki menne be a munkahelyére, mikor a fizetését úgysem kapja már meg soha, ha meg is kapná, már nincs hol elköltenie, mert minden üzletet kifosztottak. Mi értelme lenne? Szerintem 99,99% otthon maradna a szeretteivel, vagy próbálna menekülni valamerre. Felelősség? Ha napokon belül minden elpusztul, nem mindegy, hogy 2 nappal korábban leolvad a magára hagyott atomreaktor? Nincs idő sugárbetegséget kapni, már semmire nem maradt idő.
A másik, hogy 5-8 nappal az armageddon előtt még az utcán tüntetnek az emberek a kormány ellen, előttük rendőrsorfal. Ilyen helyzetben a komplett állomány dezertálna, mert úgysem lenne, aki felelősségre vonná őket, nemhogy tűrni, ahogy a dühös tömeg dobálja őket. Miért teljesítenék a fejesek parancsait, mikor azoknak biztos helyük van a bunkerekben, nekik, rendőröknek, katonáknak pedig nem. Valószínűbb, hogy megostromolnák a bunkereket saját túlélésük érdekében. (Újabb spoiler: ez meg is történik.) És dühös tömeg sem lenne ugyanezért. Ami viszont lenne, az az elszabadult erőszak. A gátlásaikat levetkőzött pszichopata, szadista félállatok, akiknek nem kéne börtöntől tartaniuk, bármit megtehetnének, a büntetésük ugyanaz lenne, mint a jogkövető polgároké: aszteroidabecsapódás általi halál. Ettől függetlenül, amit a filmben látunk, éppen eléggé sokkoló, napokra biztosít elegendő útravalót agyalnivalóból.