Twin Peaks túra (1. rész)

Zajlanak az előkészületek. Ma is bizonyságot nyert, hogy mennyire fontos minden jelentéktelen szarságot előre megtervezni. Itt van például az autós közlekedés, mert ugye Japánnal ellentétben az USA-ban autóval a legegyszerűbb eljutni A-ból B-be. Tehát kiderült, hogy tankolni sem úgy kell, mint nálunk. Én még Magyarországon sem tankoltam önkiszolgáló kúton, pedig biztos van egy csomó. Egyetlen ezzel kapcsolatos élményem Angliában volt, ahol sikerült is megutálnom a dolgot, mivel nem fogadta el a kártyámat. (De lehet, hogy csak zsíros volt rajta az a fekete mágnescsík, mivel a hotelt és a bérautót is azzal fizettem.)
Megnéztem egy rakás videót a témában, hogy ne úgy álljak majd az egyébként rém egyszerű automata előtt, mint egy idióta. Bár, ha belegondolok, nem is attól tartok, hogy ne jönnék rá a használatára. Sokkal inkább attól, hogy mögöttem torlódna fel egy tucat türelmetlen helybeli. Utálom, ha siettetnek.
Sokan mondják, hogy San Francisco nagyon drága hely (Innen indulok majd Seattle felé.), a szállodák valóban azok. A booking.com-on alig találni 50E/éj körül olyat, aminek saját fürdőszobája van, és nem hálóterem, amin idegenekkel kellene osztozni, ráadásul némelyik szánalmasan lepukkantnak tűnik. (Csak viszonyításképp, Tokióban 23E/éj volt a szállásom egy tiszta, modern hotelben.) A kaja miatt nem aggódom. Meki mindenhol van. Vagy veszek párizsis zsömlét szupermarketből. :D Nem a gasztronómia vonz Kaliforniába.
A Lufthansa-nál van premium economy, ami elsősorban a nagyobb lábtér miatt van játékban. Valamivel hosszabb repülőút, mint Tokió volt, és már ott is kínban voltam a szűk economy ülőhely miatt. "Csak" kétszer annyiba kerül, mint a sima economy, tehát bőven a business class ára alatt van.
Az bizonyos, hogy túrám 3 fő részből áll majd.
-San Francisco
-autózás Kaliforniából Oregonon át Washington államig (mamutfenyők, óceánpart a 101-es út mentén)
-"Twin Peaks", rendes polgári nevén Snoqualmie és környéke

Hogy még jobban besózzam magam, az utóbbi hetekben a Twin Peaks sorozat volt munka közbeni háttérzajom. :-)

Stranger things

Kíváncsiságból (De főleg ha ló nincs, jó a szamár is alapon.) kezdtem el nézni néhány héttel ezelőtt a Netflix népszerű sorozatát. Akkor még semmit sem tudtam róla, és semmit sem vártam tőle.
Az már az elején megfogott benne, hogy bár új gyártású, de a 80-as években játszódik. Eljött az ideje a nosztalgiának. :-) A főszereplők java ugyan gyerek, de mégsem nevezném ifjúsági sorozatnak, noha tartalmaz ilyen elemeket is bőven. De legalább ennyire horror is, azonban nem a Disney matinés fajtából.

Egy csapat kölyök társasjátékozik egy pincében. Miután a házigazda kivételével mindegyikük hazaindul (este), az egyik gyerek belebotlik egy túlvilági lénybe (demogorgon), ami üldözni kezdi, végül magával rántja saját világába, ami valami tüköruniverzum-féle. Az első évad az ő kereséséről, kiszabadításáról szól. Ezzel párhuzamosan a helyi szupertitkos kísérleti intézetből megszökött 11-es nevű lány kálváriája is beindul, mivel a hadsereg, telekinetikus és egyéb képességei miatt mindenáron vissza akarja őt szerezni. Hamar csatlakozik az eltűnt fiúért aggódó három baráthoz. Winona Ryder realisztikusan játssza a fiáért aggódó anyát. További "híresség" a több epizódban is feltűnő Paul Reiser, akit az Aliens (A bolygó neve: halál) Carter J. Burke-jeként ismerhettünk utálhattunk meg.
3 évad készült eddig, de már tervezik a következőt. A 2-3. szerintem nem ér fel drámaiságban az elsőhöz, de így is remek sorozatnak tartom.
Aki kíváncsi rá, a Netflix-en nézheti. Legnagyobb meglepetésemre (Ezt a 3. évad vége felé vettem észre.) magyar szinkronnal is elérhető. Mindenesetre én maradtam a feliratos verziónál.

Egy korszak véget ért

40 napra a 40 évtől, befejeztem online társkereskedelmi pályafutásomat. Ahogy a dohányzásról, úgy erről is le lehet szokni, az elvonási tünetek lassan elmúlnak majd.
Legutóbbi fényképes hirdetésem teljes eredménytelensége a parom.hu-n, hogy majdnem annyi férfi nézte meg az adatlapom, ahány nő, s a nők közül is mindössze 2 volt korosztályomból való a maguk 40-42 évével, rávilágított hogy semmi keresnivalóm ebben a világban. :D
Az egyetlen jó dolog már hosszú évek óta a blog-részleg volt, de pusztán azért már nincs kedvem ott lógni. Írogatni itt is lehet, ingyen, nem utolsósorban pedig modernebb körülmények között.

Most egy új korszak kezdődik.
Úgy érzem magam, mint aki most vonult nyugdíjba. :-)

Lombos gesztenyefák

"Under the spreading chestnut tree,
I sold you, and you sold me.
There lie they, and here lie we.
Under the spreading chestnut tree."


70 éve jelent meg az 1984!

A Nemzet Zolibácsija

Feltűnik egy baráti társaság-féle (2-3 autóval) Elek Zoltán háza előtt, aki jó vendéglátóként elhalmozza őket ajándékokkal. A proliméter csak 3,6-os értéket mutat, ami nem jó, de nem is tragikus. Kár, hogy a műszer mérési tartományának ez a maximuma, és a valós érték meghaladja a 10 ezer prolimétert, amikor Elek Zoltánon gúnyolódnak (Az egyik értelmiségi csodának tartja, hogy Zoltán le tudta írni a nevét.), miután elbúcsúztak tőle. Annyi jóérzés nem szorult beléjük, hogy legalább ezt az aljaskodást ne vegyék videóra (Hiszen ő is visszanézi majd feltehetően.), ha már saját youtube kanálisuk nézettségét Elek Zoltán szerepeltetésével próbálják felhúzni.
Van egy olyan gyanúm, hogy a videói alatti kommentfalat is egy hozzájuk hasonló orksereg lakja. Jóindulatba csomagolt hozzászólásaikkal pedig úgy biztatják újabb és újabb trashvideók készítésére Zoltánt, mint valami falu bolondját, hogy csinálja megint azt a vicceset, amit múltkor, mert röhögni szeretnének. Nem vele, rajta. A beszédhibáján, az esetleges technikai bakikon.
Miért ne lennének ezek a kommentelők ugyanazok, akik Nagymosoly videói alatt emberi mivoltukból kivetkőzve tombolnak? Pedig az csak paródia. Viszont ott legalább őszintén megmutatják valódi arcukat.
Bizonyos keretek között a siker jobbá teszi az ember életét. Csak soha ne jöjjön el a felismerés, hogy mindegy, miről szólnak ezek a videók, mert úgyis csak rajta röhög a csőcselék. Megvan a 100 ezer feliratkozó. Őszintén remélem, hogy ennek a diadalmenetnek a végállomásán nem egy minden szempontból tönkretett, megnyomorított Elek Zoltánt talál majd az utókor.

Dancsó újabb videója a nemzet Zolibácsija körül zajló eseményekről:

Nándorfehérvár

1456-ban ezen a napon kapta kézhez II. Mehmed szultán a nándorfehérvári határátkelőnél munkavállalói vízumkérelme elutasítását. A szigorú döntésnek Hunyadi János, Szilágyi György és Kapisztrán János szereztek érvényt.  

Annácska (A Leon, a proli rendezőjétől.) ;-)

Képet kerestem egy bizonyos jelenetből, de nem lett meg. Eközben térdig gázoltam az Annát lehúzó kritikákban. A film szórakoztató, látványos, Annácska szép, de hideg, mint egy jégcsap, és ügyesebb gyilkos, mint Beatrix Kiddo. Akinek ez bejön... (Nekem bejön, bár jól tudom, a büdös életben nem állna velem szóba egy ilyen külsejű nő. :D)

Arra akarok kilyukadni, hogy a kritikákban tárgyalt dolgokra felkészültség hiányában nem térnék ki. Gyakorlatilag csak Az ötödik elemet és a Valeriant láttam Bessontól. Még a Leon, a prolit sem ismerem. :-) De a hozzáértő kritikusok elég részletesen szétfikázzák az Annát. Tele van vele a net, aki rendes elemzést akar olvasni, talál.

Csak néhány apró észrevételt közlök.

KGB, szovjet zászlók, lepukkant Ladák, filmes fényképezőgépek, s ha ez kevés lenne, akkor ott a sok dátumozás. Ha jól emlékszem, 1985-ben indul a sztori, amikor az éles eszű Annácska épp egy asztalra van fektetve, miközben párja hátulról közösül vele (Annácska arckifejezése azt sejteti, az aktus nem kölcsönös beleegyezésen alapul.), majd lezavarja a közértbe 2 kg hagymáért és krumpliért. Hazafelé sétálva a pasija megáll mellette egy frissen lopott Mercivel, és felajánlja, hogy hazaviszi, mert gyalog 20 perc séta lenne. Ekkor még világos van, de a következő jelenetben már erősen sötétedik (Mintha legalább 1-2 óra telt volna el.), hamar le is esik Annácskának, hogy nem is hazafelé tartanak. Végül látványos autós üldözésbe keverednek, miután drogos bűnöző élettársa (Ugye, milyen éles észre vall, hogy vele kötötte össze az életét? :D) épp megpróbál kirabolni egy amerikai turistát, de az ATM kamerája ('85-ben Moszkvában létezett ilyesmi?) mindent közvetít a moszkvai rendőrségnek, akik jönnek is szirénázó Lada Nivákkal.

Luc Bessont annyira foglalkoztatta a külső helyszínek korhű megjelenítése, hogy szinte minden jelenetben előfordulnak manapság gyártott autók. (A történet 1985-1990 között játszódik!)

A több jelenetben is felbukkanó pendrive-ok első megjelenésére még 2000-ig várni kellett.

Utánanéztem, az első USB port, amibe egy pendrive csatlakoztatható, 4 évvel a film cselekménye után, 1994-ben jelent meg.

Ugyanakkor erre még rá lehet fogni, hogy nem is pendrive, hanem egy titkos CIA/KGB kütyü...

Váratlan (?) fordulatok, szép lányok, leszbikus-szál, látványosan túlkomponált közelharcjelenetek, néhány morbid poén. Ezek biztosan mellette szólnak.