Egy másik szolgálólány meséje (Maid, Netflix)

Ez is egy jó kis sorozat. Alaposan körbejár egy bántalmazó kapcsolatot (Egy pofon sem csattan el, de piásan agresszív a faszi és röpködnek a különböző berendezési tárgyak, ami nem csak egy 3 éves gyerek mellett lehet félelemkeltő.), külön jó pont hogy az áldozat mellett elég időt szán a férj alkoholizmusának okaira, így ha elnézni nem is tudjuk tetteit, de átélhetőbbé válik ez a nézőpont is. Együtt merülünk alá az amerikai szociális háló lyukain keresztül a mélyszegénységes kilátástalanságba. Nem egy tündérmese az ebből való kikecmergés sem. A régi mondással ellentétben Amerikában sem jobb szegénynek lenni.
Szerény megítélésem szerint a színészi munka zseniális, a főhős (Alex) kitűnően hozza a karaktert. Ahogy pedig a film egyes jeleneteiben az ő szemével látjuk az eseményeket, nos az zseniális, szórakoztató, s ha nem is teljesen egyedi, mert mintha ismerős lenne valahonnan, de még nem sütötték el olyan sokszor, hogy elcsépeltnek hasson. Pl. amikor a fárasztó munkanap végén "hazafelé" (Talán a menhelyre, vagy a szociális lakásba?) a buszon előveszi a köteg űrlapot, amit másnap a bíróságon a gyerekelhelyezési ügyben kell benyújtania, a szövegek átváltoznak a papíron: "B+ magad!", "Veszíteni fogsz!", stb. Vagy a bíróságon, amikor a férj ügyvédje a bírónak magyaráz "jogilag jogi" dolgokról, tehát vele együtt mi sem értünk szart sem az egész jogi halandzsából, ami alapján meghozzák a döntést.

Eszembe jutottak az iraki fogolykínzási ügyek. Azok a katonák valószínűleg hasonlóan hányatott gyerekkorral a hátuk mögött léptek be a hadseregbe. Lehet-e őszintén, naivan csodálkozni azon, hogy mennyi indulatot és milyen aljasul élnek ki, amikor épp megesik velük az a "csoda", hogy még náluk is kiszolgáltatottabb és nyomorultabb sorsú emberek felett rendelkezhetnek? Nem mentegetés ez, hanem annak belátása, hogy a bűnmegelőzés nem a bűnelkövetés előtti órában kell hogy elkezdődjön, hanem már gyerekkorban azzal, hogy senkit sem hagynak ilyen elbaszott családban ilyenné válni.

Még egy a sorozathoz: előbb belenéztem és a szinkronos verzió indult el. Felejtős! Mindenképp eredeti nyelven kell nézni, mert Sarah Margaret Qualley zseniális munkát végzett, amitől kár lenne megfosztani magunkat. Magyar felirat is van hozzá a Netflixen.

 

Autó-helyzet egy járvány sújtotta bolygón...

 Összegezve: eredetileg 2-3 hónapot mondtak, mint várakozási időt, ha jól emlékszem. Utána lett fél éve, majd 1 év. A lényeg, hogy mire rászánnám magam az újabb megduplázódott idő kivárására, az újra megduplázódik, tehát most már 1,5 év, vagy több. :D Már használtat is csak aranyárban lehet venni.
Ha ez sem lenne elég, hiány alakult ki a dízelekhez szükséges adblue adalékból.
Továbbra sem rendelem meg. Most is van 2 új példány az egyik kereskedésben, 2022-es átvételi lehetőséget írnak, nem részletezve, hogy január, vagy december. A márkakereskedők egy használt autós oldalon hirdetik az alig pár kilométeres szalonautóikat is. Szinte minden hónapban felbukkan olyan, ami azelőtt nem volt kint, szóval van még remény.
Közben újra előkerültek a maszkok, fokozódik a járványhelyzet.

Sikeresnek látszik...

 ...a pajzsmirigykezelésem. Ebből a szempontból számomra szerencsét hozott ez a járvány, mert enélkül nem zártak volna be a kórházak a "halasztható műtétes" páciensek előtt, és már rég kivágták volna belőlem, én meg szedhetném életem végéig a hormonpótló tablettákat.

Az 1 hónapos kontroll során nyert ez megállapítást, ugyanakkor mégsem emiatt vésődött be az esemény emlékeimbe. Alighanem életem legszürreálisabb kontrollvizsgálatán vagyok túl. Miközben az orvos az ultrahangos kütyüjét tologatta a nyakamon, én a vizsgálóasztalon feküdtem, háton. Kényelmesebb volt felfelé, vagyis nekem előre nézni. Egy váratlan pillanatban megkérdezte az orvos, hogy haragszom-e, vagy rossz kedvem van. Kurvára meglepődtem, mert bár a megbeszélt időponton túl még közel fél órát várattak (Egy magánklinikán.), a kedélyállapotom teljesen semleges volt. Egészen addig a pillanatig.
-Miért? -kérdeztem.
-Csak mert nem kereste velem a szemkontaktust. -felelte.
-??? Nincs rossz kedvem, csak meglep, hogy a fél óra plusz várakozás mellé még egy szemrehányást is kapok. -mondtam minden indulat nélkül.
-Á, szóval a várakozás a baj.
Azóta is gyakran eszembe jut. Szóval közvetlenül a klinikának kb. 550 ezret fizettem, plusz a laborvizsgálat díja, amiről korábban írtam. Odahívnak fix időpontra, majd még 30 percet várnom kell, de még ez sem elég, mert a vizsgáló orvos kérdőre von, hogy ... Miért is? Mert nem jópofiztam vele?
Kifizettem a számlákat, megjelentem a kért időpontban, a vizsgálat elvégezve. Mi dolgunk még ezen kívül egymással? A várakoztatás után még én érezzem magam szarul, vagy mi? Mondhatnám, hogy az idő az egyik legdrágább kincsünk, és bármilyen sok pénzt keresnénk, akkor sem tudnánk belőle többet vásárolni, mint amennyi az alapcsomagban járt. És ebből pazaroltak el 30 percet, majd még be is szólt a kezelőorvos.
Valószínűleg neki volt szar napja, és rajtam próbálta "leverni". Mindenesetre verbális inzultusként éltem meg.
Ettől függetlenül úgy tűnik, a pajzsmirigykezelésük működik, akinek ilyen problémája van, és képes pénzzel megváltani egy hagyományos sebészeti beavatkozást annak minden kockázatával és következményével, annak ajánlani tudom. Egyébként is ez a betegség nagyobb arányban a nőket sújtja, és a nőkkel általában mindenhol kedvesebbek, pláne ha még szimpatikusnak is találják őket.

Alku

 Ritkán írok mostanában ide. Talán említettem (A fsz se emlékszik már rá. :-)), hogy a korábbi egyéni vállalkozásomat cégre cseréltem, vagyis technikai okok miatt még év végéig biztosan megmarad az egyéni is, de a Kft. lesz a jövő.
Ezzel eltűnik az éves bevételi plafon, elhárul a legfőbb akadály a "korlátlan" növekedés elől. Majd meglátjuk, mire futja a tehetségemből. Azon agyaltam, mit kéne még árulni a webshopban, amiből sok fogy, és nem feltétlenül sok pénzért, mivel a nagy forgalomnak lenne egy hasznos mellékterméke: a sokkal több csomagra sokkal jobb ajánlatot adnának a futárcégek. Mert ami most kimegy, az ugyan viszonylag nagy értéket képvisel, de a futárcég szemszögéből ez is csak egy csomag, amit ugyanannyiért visz el, mintha csak egy golyóstoll lenne benne. Tehát egy olcsó, de rendszeresen nagy mennyiségben rendelt termék így tudna besegíteni a fő termékek szállítási díjainak lefaragásában. A legolcsóbb DHL esetében ez kb. 16 euróról indult csak a környező országokba, és csak 4 tarifám volt, szemben a nagyobb cégek sokkal több tarifájával. Személyes tapasztalat, amikor Ausztráliából rendeltem egy kis csomagot, az is kb. 16 eur volt, ha én küldtem volna oda, kb. a duplája lett volna. Ki rendel így bármit is? :P
Közben nemrég kaptam egy e-mailt az egyik külföldi viszonteladómtól, aki mellesleg ugyanolyan cuccokat gyárt, mint én, hogy megválna teljes termékpalettájától. Ha akarom, megvehetem, írt is egy összeget, én visszaírtam egy lényegesen alacsonyabbat. Életemben utáltam alkudozni, s most bár nem kell nekem mindenáron ez a sok termék (Nem tudni, hányat adott már el, s hányat lehet még a jövőben. Mindent csak becsülni lehet, és számolgatni, hányat kell minimum eladnom, hogy legalább pénzemnél legyek.), mégis ezt teszem: alkudozok, nagyon pofátlanul, gondosan mérlegelve minden mondatot, hogy az jó helyre kerüljön. Érvelek, miért irreális az ő ára, s miért nem az az enyém. Nem is tudok alkudozni, komolyan előtte átnéztem pár ezzel foglalkozó cikket, hátha okosabb leszek, de ez aligha így működik. Most kvára drukkolok magamnak, hogy sikerüljön egy jó üzletet összehoznom, és majd az átadás is rendben menjen, hiszen lesz munka bőven, ha sikerül. Közben azt mondogatom magamban, hogy ezt és ezt azért írta, hogy puhítson, hogy empátiát keltsen bennem. Meg hogy az empatikus dolgokat itt teljesen ki kell zárnom, és csakis a saját hasznomat kell néznem, hogy minél kevesebb ideig álljon benne a pénzem, hiszen amúgy ott van az autó-projekt is. Még abban is reménykedem, hogy neki sincs tapasztalata alkudozás terén. Nem mintha nekem ettől több lenne. Ismeretlen terepen járok. Ha mégsem tudunk megegyezni, hát az sem tragédia. Mint írtam, állati sok munka lesz majd ezeket csatasorba állítani, miközben a saját termékek gyártása, a saját újdonságok gyártás-előkészítési munkálatai így is rengeteg időmet elviszik.

Szurkapiszka a nyakba

 Megvolt a pajzsmirigykezelés, ami kiválthatja az eltávolító-műtétet.

Az 1 napos (Pontosabban csak néhány órás.) beavatkozásra közel 2 egész napot kellett szánnom, mivel nem volt olyan személy, akit megkérhettem volna egy egész napja elvesztegetésére. Egyébként is mindenki húzza a száját, ha nekem kell szívességet tennie, ez meg aztán végképp kibaszta volna a biztosítékot. Vettem ki szobát 2 éjszakára egy közeli panzióban. Aztán hamar kiderült, hogy nincs hűtő, csak minibár, amibe csak a recepción vásárolt méregdrága italokat szabad bepakolni, és ha ilyet nem kérek, akkor be sem kapcsolják. Szóval 2 napig meleg vizet ittam. A közeli boltban csak félliteres kólát, vagy sört lehetett vásárolni hűtött állapotban. Az elég gazdaságtalan, inkább vettem 1,5 literes citromos teát, annak nem számít, ha szobahőmérsékletű. A recepción amúgy csak a becsekkoláskor és másnap délelőtt, a klinikára induláskor találkoztam emberre, utána se délután, se este, se másnap reggel. Kifizettem a nyüves reggelit, de első reggel ugye éhgyomorra kellett mennem a klinikára, másnap meg sehol senki. Igaz, a kis szobai ismertetőfüzetükben 7:00 szerepelt a reggeli kezdése mellett, én ennek megfelelően le is cuccoltam 7 óra után, de a recepción már ugyanez 8:00-ra volt kiírva, és persze egy teremtett lélek sem volt sehol. Lebasztam a kulcsot a pultra, és távoztam. Szerencse, hogy a számlát (Nem, persze, hogy nem rendes számla, hisz' azután adózni is kell, hanem csak egy elismervény-szerűség.) érkezéskor rendeztem, így nem kellett emiatt +1 órát várnom a tök üres helyiségben.

A kezelés maga? Kaptam pár fájdalomcsillapítót és nyugtatót előtte, aztán át a műtőhöz. Ott elment egy fél óra vénakereséssel. Megszúrt párszor az aneszteziológus, mire végre összejött. Ez volt a legfájdalmasabb az egészben, a pajzsmirigykezelés nagy részét átaludtam. Utána 1-2 óra héderezés következett egy betegszobában, végre kaptam némi innivalót és egy pudingot. Majd hívtam taxit és visszamentem a panzióba. Mit mondjak, egy kávé mocskosul jól esett volna, de ugye a recepciónál senkit sem találtam. Ritka egy ócska hely, persze már a levelezéskor is feltűnt, hogy csak én köszöngetek, a kapcsolattartó ezt nem tartotta fontosnak. Lehet, hogy ezért voltam szinte egyedüli vendég?
Sajna akárhogy is nézem, a 2 éjszakát nem lehetett megspórolni. Odafelé este mentem, az autópályán baleset miatt több tíz kilométeres araszolás, hazafelé az autópálya-bevezetőn még ennél is rosszabb volt Budapest felé. Szerencse, hogy kifelé lehetett haladni. Nos, így nem könnyű tervezni és pontosan érkezni. Haza meg nem is jöhettem volna saját autóval, míg a gyógyszerek nem ürülnek ki belőlem.
Tehát elvileg több hónap lehet a teljes gyógyulás, még az is benne van a pakliban, hogy az egészet meg kell ismételni. De a kockázat és a hosszútávú hatások tekintetében még mindig jobb üzlet ez, mint befeküdni az állami sebészetre, ahol kivágják, mint a rohadt részt a krumpliból. :D Pláne, hogy fix műtéti időponttal is vagy 8 hónapot kellett várnom csak arra, hogy időpontot kapjak egy újabb időpont egyeztetésére. (A járvány és a kórházlezárások, ugye...)

Frissítés:
Még mindig nem tudom, mikorra kell mennem 1 hónapos kontrollra, mert ígéretükkel szemben nem küldték meg az ezzel kapcsolatos e-mailt. Tegnap írtam nekik én, de természetesen nem jött válasz, ma ismét írtam. Ez volt az utolsó, hogy ezzel a kontaktszeméllyel tárgyalok. Kicsit pipa vagyok, amiért ennyi pénzt kifizetek, és egy tetves e-mailre nem képesek válaszolni. Nyáron már ezt eljátszotta ugyanez a nő. Azt is megértem, ha megkapta a mailt, továbbította az illetékesnek, de az még nem válaszolt neki, viszont egy visszajelzés joggal elvárható, miszerint hamarosan válaszolunk, vagy ilyesmi. Ezt még a legócskább webáruházban is megteszik. Egy magyar magánklinika persze más szintet képvisel. Mondhatni, sajnos.

Minden is hiánycikk

 Terveztem autóvásárlást. Erre most kiderült, hogy amit vennék, azzal év végéig teljesen leáll a gyár a chiphiányra hivatkozva. Sőt, ha most megrendelem, akkor 1 év múlva ülhetek bele. Nem tudok beletörődni, így is 1 éve, mióta megfogant az ötlet, a vágy, erre várok. Volt egy majdnem ugyanolyan (Amilyet konfiguráltam.) az egyik kereskedőnél, de közben ráeszméltem, hogy jelenlegi autóm a korábbi (katás egyéni) vállalkozásom nevén van, amit ha idén eladnék, azonnal ráhúznák a 40% különadót. Várakozás januárig. De ezzel meg elszalasztottam az egyetlen, nagyjából megfelelő gépet. Hátha valahová még időközben befut egy szalonautó, vagy valaki nem bírja már cérnával, és visszamondja a saját megrendelését. Komolyan nem tudom, mitévő legyek. Ha a fenti megoldás nem jön össze, a megrendeléssel is elszalasztok 4 hónapot. A C-terv, hogy egy erre szakosodott németországi céget bízok meg, hogy importáljon nekem egy ottani szalonautót, mert az a választék azért mégis erősebb. Ezekben a kocsikban általában kb. 10km van, de ha tesztautó, akkor sem vészes. Nulla tapasztalatom van ilyen téren. Használtat? Félő, hogy átbasznak. Hiába mondják, hogy ha vezetik a szervizkönyvet rendesen, meg flottás autó, akkor nem lehet vele nagyon melléfogni. Meg akkor megint ott vagyok, hogy kapok bele egy csomó olyan extrát, amire a büdös életben nem költenék magamtól, ellenben hiányozni fognak olyan felszereltségi elemek, amiket szerettem volna benne tudni. Kompromisszumra hajlandó vagyok egy bizonyos határig.

Új autó

...vásárlása is rendkívül bonyodalmas manapság. Most végre eljutottam oda, hogy lehet beszélni a megrendelésről.

1. Az infláció miatt történt némi (Egyelőre nem vészes.) áremelés a tavaszi ajánlatkérés óta.

2. A globális chip-hiány miatt van olyan vevő, aki év eleje óta hiába várja ugyanilyen típusú autóját. (Bizonyára Bill Gates már beinjekciózta az összeset a covidosoknak. :P) Tehát jó, ha tavaszra beleülhetek.

Persze, ha értenék hozzá, és elég merész lennék, vehetnék pár éves használtat olcsóbban, akár még gazdagabb felszereltséggel.