...pedig nem ő, hanem az a bizonyos érzés, amit mi, ketten hozunk össze. Ezt a bizonyos rózsaszín ködöt keressük, amiről az előző bejegyzésben írtam. Valószínűleg nem csoda ez, nyilván van rá tudományos magyarázat. Talán egy génjeinkbe kódolt program, ami szoros köteléket biztosít egy férfi és egy nő között (Néha azonos neműek közt is, de azt most hagyjuk :D), mely azt a célt szolgálja, hogy egy ideig semmiképp ne hagyják el egymást. Erre az időre kéne esnie a gyermekvállalásnak, ami lehet hogy így is volt még 100 éve, de manapság... Tehát Pupákfalva Nobel-díjas biológusai ezt ötölték ki magyarázatként a szerelem nevű jelenségre :-)
Ilyenkor se nem látunk, se nem hallunk. Ilyenkor csak Ő van és senki más. Gyakori tünet a szelektív látás/hallás. :-) Ő a legszebb. Egyes pillanatokban a rózsaszín köd ritkul, ilyenkor átfut agyunkon egy gondolat: valójában nem is Ő a legszebb, mert vannak szebbek, sőt jobbak is, de Benne van valami, amitől különlegesebb az összes többinél. Ez kb. olyan, mint amikor álmunkban rájövünk, hogy csak álmodunk. Persze irányítani attól még nem tudjuk és felébredni is képtelenek vagyunk. Nos tudjuk, hogy amit megélünk, az egy erősen torzított képe a valóságnak, mégis szeretjük ezt és nem akarunk felébredni az álomból.
A gond csak az, hogy egyik sem tartott még örökké. Mint a részeg, aki jókedvűen mulat, míg tart az alkohol hatása, de tudja, hogy közeledik a kijózanodás órája.
A lényeg: tudjuk, hogy nem igaz, hogy minden csak illúzió, mégis csak ezt keressük. Az Ember legősibb drogja a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése