Be kellett mutatkoznom...

...egy ismerősömnek :D Kissé beteg ez a világ. Az illetőt valóban ismerem már vagy 10 éve, bár az utóbbi néhány évben nem futottunk össze, de azért facebookon bejelölt nemrég. Szóval itt tartunk, hogy adva van a valódi ismeretség, a facebookos ismeretség és most, hogy összefutottunk, megkérdezte ki vagyok. Hmm. Ha esetleg nem ismer meg, és a nevem sem mond neki semmit, akkor mi a fenének jelölget? A megoldás nem az illető feledékenysége, vagy rossz arcmemóriája, hanem ez a jó magyar mentalitás. Mivel ugyanabban a bizniszben tevékenykedünk, lehetetlen, hogy ne hallana rólam hébe-hóba. Most meg úgy tesz, mintha fingja nem lenne, hogy ki vagyok :-) Aztán elkezdett dőlni belőle a panaszáradat, hogy ebben az országban mindenki ilyen meg olyan, de amúgy senkivel nincs semmi problémája :D Hát, hogyne...
Facebook-ismeretségek... Na, ezért tartom semminek az egészet.
Mellesleg a kiállítás remekül sikerált, idén is átléptünk egy lélektani határt, már ami a bevételeket illeti :-)
Külön élmény volt látni annak a néhány megmondóembernek a savanyú pofáját, akik a standunk előtt sétáltak el. Ők megmondták, hogy ezekkel az árakkal semmit sem tudunk majd eladni. Hmm. Tévedtek! :-) Az ár kisebb tényező ebben a játékban, mint ők gondolják. Lehet valami drága, ha kiváló minőségű, nyugati színvonalú kiszolgálást és korlátlan garanciát kap mellé a vevő. Szerencsére a legritkább esetben élnek vissza ezzel a garanciával.