Átverés

-Szentséges ég, ég! -jajveszékelt Béla. Kezében szorongatott okostelefonjával folyamatosan videózott, csak fejét forgatta jobbra-balra. -Valaki segítsen már rajta!
-Rajtam? Szerintem magán kéne. -szólt ki a férfi a lángok közül. Hangja tökéletes higgadtságot sugárzott.
A videós meglepődött. Halálsikolyra, fájdalomhörgésre számított inkább, de semmiképp nem ilyen összeszedett válaszra. -Tartson ki! -kiáltotta torka szakadtából az égő alaknak.
-Halkabban, ha kérhetem. Így is kiválóan hallom. -kérte, testét eközben minden oldalról nyalogatta, falta a perzselő tűz. De ez az ember úgy ült a közepén, mintha csak egy langyos fürdőt venne a kádban.
Bélának meggyőződése volt, hogy valamilyen erős kábítószer hatása alatt áll, ezért nem érzékeli a szörnyű fájdalmakat.
-Uram, tud róla, hogy ég? -kérdezte magából kikelve.
-Igen. Van kedve csatlakozni? -invitálta a tűzbe.
-Nem őrültem meg! Ki tud jönni onnan?
-Eszemben sincs. Jó itt.
-Jó? De hisz elevenen elég!
-Mi ezzel a baj? Netán irigyli?
-Hát, ilyen nincs... Szörnyű kínok között fog meghalni, felfogta?
-Ki kellene próbálnia, és utána véleményt alkotni. Honnan tudja? Ön égett már el?
-Nem.
-Na, ugye. Maga mindig ilyen felületesen ítélkezik?
-Nem. De azt tudom, hogy élve elégni nagyon rossz.
-De hisz most jelentette ki, hogy még sosem tapasztalta.
-Olvastam róla. És filmen is láttam. Ez borzalom.
-Átverés.
-Mi?
-Magát alaposan átejtették. Tudja? Ne higgyen el mindent!
-Az ujjamat már megégettem, és fájt.
-Az teljesen más.
-Más?
-Idebent kellemes meleg van.
-Ó, persze. Ez egy krematórium!
-Ha az lenn, most nem beszélgetnénk. Úgy nézek ki, mint aki szenved?
-Hát, nem. Nem úgy. De...
-Na, látja... Csak ugorjon be mellém, van még egy hely a tűz közepén! Csak egy kis fát hozzon magával, nehogy kialudjék!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ... -Béla a tűzben találta magát. Nem emlékezett, mikor és hogyan került oda. Csak az elviselhetetlen kínt érezte testének minden részében.
-Na, milyen? -kérdezte a fickó érdeklődő tekintettel, aki az imént még arról győzködte, milyen jó odabent égni. Csakhogy ő kint állt, a lángoktól biztonságos távolságban.
-Nem bírom... -sikoltotta.
-Azért jó móka volt, nem igaz?
-? -már nem volt ereje válaszolni.
-Akarod tudni, ki vagyok? A hallgatás beleegyezés. -tette hozzá mosolyogva. -Én vagyok az ördög.

Folyt. köv.
Vagy nem. :-)

2. rész ;-)


-Úristen! Úristen! Égek! Égek, és élek! Mikor halok már meg? -visított Béla széttárt karokkal.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mióta a tűzben perzselődött. Szentül hitte, hogy ez a pokol, ahonnan soha többé nem szabadul, miközben a kínok kínját kell kiállnia. A távolból csengőszót hallott. Talán mégsem a purgatóriumban van, talán ez egy tűzjelző. Ha az, akkor mindjárt felfedezik őt, és eloltják. A csengő egyre hangosabban szólt. Úgy tűnt, mintha valakik sikítoznának körülötte. Hát, ez nem csoda, gondolta.
Teste hirtelen rázkódni, rángatózni kezdett.
-Ennek annyi! De nekünk is mindjárt. El kéne tűnnünk! -ez a kétségbeesett rikácsolás egy mellette hadonászó férfitól származott. A szeme sarkából látta is az illetőt.
-Adj egy fél percet! Mintha kezdene magához térni! -üvöltötte egy nő. Béla fejét fogta két kézzel.
-Kuss legyen, ott hátul! -egy másik férfi a plafonba lőtt egy lefűrészelt csövű sörétes puskával. Az álmennyezet darabjai a nyakukba hullottak. Még többen kezdtek sikoltozni.
-Hát bazdmeg, ez kegyetlenül kiütötte magát... Mi a f*sznak kellett elhozni? -az előbbi rikácsoló szegezte ezt a kérdést a Bélát pofozgató nőnek.
-Mert csak ő ismeri a terepet, bazdmeg. Hát, ezért. -felelte, és ismét erősen megrázta Béla fejét.
-A csávó egy nulla. Azt sem tudja, hol van! -vágta rá a rikácsoló.
-Kicsengettek? -jött ki Béla száján az első, a helyzetnek megfelelő mondat. A nyál hosszan nyúlt lefelé a szájából. Bár mindegyiküknek harisnya volt a fejére húzva, hogy arcuk ne legyen felismerhető, az könnyedén átázott.
-Magához tért! Baszki... -örvendezett a nő, de a csengőtől alig lehetett hallani, mit mond.
-Hol vagyok? -kérdezte kábultan Béla. A tudatmódosító szer, amit az akció reggelén bedobott, hogy ellazuljon, elképesztő hallucinációkat okozott, bár ezt ő még egyelőre nem fogta fel.
-Az ékszerboltban. Szóval most innentől tiéd a pálya! Igyekeznünk kell, 1 perc múlva itt vannak a zsaruk! -igazította útba a nő.
-Menni fog? -kiáltotta oda a plafonba lődöző "kollégája".
-Ahaa... -válaszolta csorgó nyállal, majd eldőlt, mint egy liszteszsák.

:-)

Folyt. köv.
Vagy nem. :P