Pertu

-Tudja, Aranka, van nekem egy különleges képességem. -támaszkodott a recepciós pultra a vigyorgó Béla. Zakója gombolatlan, nyakkendője csálén, kalapja pedig hátracsapva.
-Ó, mi lenne az? -kérdezte a nő, de szemlátomást nem vette komolyan a férfit. A pult alsó részén rendezgette stócba a felgyülemlett papírokat.
-Meg tudom jósolni a jövőt. -hencegett a nőnek.
-Nem hiszem én azt. -legyintett Aranka.
-Csakugyan? Na, figyeljen! -ujjával magához intette a pult fölé hajolva.
-Na, jósoljon! -Aranka hangja tele kétellyel, csak túl akart lenni a szokásos fárasztó reggeli poénkodáson.
-Össze fogunk tegeződni. Méghozzá ebben a percben. -jelentette ki, egyenest a nő szemébe nézve.
-Tudja, milyenek az elveim. Nem megy az olyan könnyen, Béla. -mosolyodott el.
Ekkor Béla közelebb hajolt, és Aranka fülébe súgott valamit.
-Any*d 3,14tsáját, te f*sz! -üvöltötte a nő.
-Ugye, megmondtam! -vágta magát egyenesbe Béla. Igazított egyet a nyakkendőjén, és széles, elégedett vigyorral távozott.


:-)