Egyenesen a jövőbe

Béla fáradtan huppant a konyhaszékre. Az utóbbi hónapokban már minden nap dolgoznia kellett.
-Hogy haladtatok ma? -érdeklődött Aranka, miközben kimerte férjének a gőzölgő krumplilevest egy megsárgult tányérba, aminek a szélén már itt-ott lepattant a bevonat.
-Haladunk, haladunk. A kerület felével már majdnem végeztünk. Jó lenne, ha még többen lennénk, de így is napról-napra lelkesebbek vagyunk. -újságolta büszkén. Tekintetét le sem vette a tányér és a fazék között ingázó merőkanálról. Igencsak éhes volt már.
-Mondjuk, a bolt már nincs meg. Kilométereket mentem, mire be tudtam vásárolni.
-Személyesen vettem részt a lebontásában. -dicsekedett fülig érő szájjal a férfi.
-Nagyon ügyesek vagytok. -ismerte el Aranka. Konyharuhával megfogta a fazekat, és visszaemelte a tűzhelyre.
-Úgy ám! Én mondom, hogy egy hónapon belül a mi háztömbünk is sorra kerül, ha ilyen jól haladunk.
-Bár már ott tartanánk. -sóhajtott a nő. -Mindenki olyan türelmetlen. Az igazat megvallva én is kíváncsian várom már, milyen lesz.
-Tiszta lesz. Sehol egy épület, vagy egy út. Nyoma sem marad ennek a városnak. -vázolta fel Béla.
-Úgy szeretem, mikor erről beszélsz. -mosolyodott el Aranka.
-Úgy ám! Eltűnik ez a város, mintha itt se lett volna. És, ha Budapesttel végeztünk, jöhet a következő város. Pécs, Debrecen, Szeged... Később a kisebb városok, majd a falvak. Megnézném a képüket azoknak, akik akkor idelátogatnak. Rá se fognak ismerni erre az országra. -ránézett az időközben kiürült tányérban fekvő alumínium kanálra. -Egy napon majd ezeket is begyűjtik, és bezúzzák, vagy ledarálják, mint mindent. Végül semmi sem marad. Borzasztó izgatott vagyok a gondolattól is.
-Bár már ott tartanánk. -sóhajtott Aranka. -Holnap meglátogatom a nővéremet Budán.
-Valóban? Igyekezz, különben nem tudsz majd visszajönni!
-Hogyhogy?
-Hát a Szabadsághidat már félig elbontották. De az útburkolat talán még járható.
-Ez fantasztikus! Tehát holnapután végleg elvágjuk a Dunántúlt a keleti országrésztől. -Aranka teljesen lázba jött a bejelentéstől.
-Úgy ám! Dolgoznak a csákányok, vésőgépek. Ha lennének gyerekeink, ők már egy tiszta, civilizációtól mentes országban élhetnének. -ábrándozott Béla.
-Szerencsére senkinek sincsenek már. -fogta meg a férje kezét a nő.

:-)