Tapsolás az erkélyen járvány idején, mert így tart össze a magyar

A rádióban napok óta hirdetik ezt a pénteki home office flashmobot. A lényege, hogy a Queen We will rock you c. számára tapsolni és lábbal dübörögni kell az ablakban, erkélyen állva. Szerintük ezzel mutatjuk meg, hogy a magyarok mennyire összetartóak. Mikor ezt először meghallottam, kis híján félrenyeltem a maszkomat. :D A magyarok és az összetartás akkora oximoron, hogy a fal adja a másikat. Erre ez a tetves járvány még rádob néhány lapáttal. Ekkora gyűlölethullámot rég láttam végigsöpörni ezen az országon. De lehet, hogy máshol is így van. Sőt, biztos! Ugye először a kínaiakat gyűlölték a vírus miatt, és mint tudjuk, az ecceri európainak minden ázsiai kínai. Őket követték az utazók, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, de azóta is látom, hogy azok, akiknek nem volt lehetőségük utazni, kéjes örömmel oktattak mindenkit a kollektív felelősségre, és mutatták nekünk az utat a karantén felé, amint leszálltunk a repülőről. Közben a kormány által bevezetett óvintézkedések korlátozták a ZeNberek mozgását. Emiatt természetesen a nyugdíjasok lettek kikiáltva bűnbaknak, mert ez az egész miattuk van, az ő védelmükben. Igaz, egyes nyugdíjasok is rádolgoznak erre, mert a tiltás ellenére folyton úton vannak.
Végül mindenki gyűlölni fog mindenkit, ez lesz a végállomás. Hogy milyen világot szül ez a járvány sújtotta időszak? Ez egy kva jó kérdés.
És mi van, ha rosszabbul sül el, mint reméljük? Mindenki a végét várja, hogy újra a régi legyen minden. De megroppanhat a világgazdaság akár annyira is, hogy nem tud felállni belőle. Jöhet egy súlyos anarchia. De ez következhet abból is, hogy a járvány nem múlik el, sőt súlyosbodik pl. azáltal, hogy a vírus mutálódni kezd, aminek eredménye egy halálosabb, erőszakosabban terjedő dögvész tizedeli meg az emberiséget.
De ne legyen igazam!
Egyelőre működnek a dolgok. Vannak megrendeléseim, bár nem minden országba tudom őket eljuttatni a légi összeköttetés szünetelése miatt.
Száz szónak is egy a vége, ez az összetartás-faszság az évtized legnagyobb önbecsapása, képmutatása egy olyan korszakban, amikor az egymás iránti gyűlölet és intolerancia sosem látott méreteket ölt.