Nincs is min csodálkozni, hogy a Twin Peaks olyan, amilyen.
Én persze imádom a Twin Peakset. Pont ezért.
Ebben a kis videóban főleg az intró kelt bennem olyan emóciókat, amilyen egy bizonyos visszatérő álmom volt gyerekkoromban. Ez a nyomasztó érzés és ezek a képek mindig akkor törtek rám, amikor hányingerem volt. Valószínűleg a hányinger okozta magát az álmot, hiszen máskor nem éltem át hasonlót. A szervezetem így üzent az agyamnak, hogy ki kéne mennem, de mivel épp aludtam, ez nem történhetett meg. Többnyire egy ajtó és ablak nélküli padláson kerestem a kijáratot. Sosem lett meg. Felébredtem és leokádtam magam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése