A minap elmeséltem valakinek a nagy orros társkeresős sztorimat. Szándékom szerint, hogy ezzel illusztráljam, néha milyen átkozottul röhejes szempontok alapján keresnek egyesek párt maguknak. Erre az illető ebből azt a következtetést szűrte le, hogy engem megbántottak ezzel, és ezt azóta sem tudtam feldolgozni, szakemberhez kéne fordulnom, és XY könyveket sem ártana elolvasnom, mert szerinte segítene. Vicc. :-)
Egyébként ugyanez megy a kommentfalakon is, amit csak lehet, azt félreértenek, félremagyaráznak, lehetőleg úgy, hogy Te legyél hülyének beállítva. Minek kell ahhoz történnie, hogy anélkül is lehessen értelmes, humoros eszmecserét folytatni, hogy nem kell minden mondathoz 2 másikat narrációként hozzárendelni, csak hogy ne lehessen rosszindulatúan félremagyarázni. Legjellemzőbb, hogy az iróniát szinte senki sem érti, vagy érti, csak számára fontosabb a másik felet idiótának beállítani, ezért előszeretettel adja a hülyét.
Azt hittem, ez csak az alacsonyabb IQ-val rendelkező kommenthuszárokra jellemző, de sajnos nem. Úgy értem, lehet valaki magasan képzett és okos, de nem feltétlenül van érzéke az összetettebb humor megértéséhez. De azért a pszichiátriai beutaló egy szerintem inkább vicces, semmint panaszkodó történet elmesélése után kibaszott röhejes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése