Sötét nappalok

 Menthetetlenek. Az egész reménytelen.
Ezek a legújabb gondolataim. :-) Nem túl pozitívak. Ahogy öregszem, úgy látom egyre sötétebbnek társadalmunk jövőjét. Hogy politikai megosztottság? Haha... Még az azonos oldalon állók is valójában megvetik, gyűlölik egymást. Nem akarok igazságtalan lenni, van egy réteg, akiknek normális a gondolkodása, de ez a kisebbség. A többiek pitiáner, sunyi kis gecik. Habozás nélkül megforgatják benned a kést, amint alkalmuk adódik. 
Emlékszem, tinédzserkoromban voltak ilyen világmegváltó gondolataim. Elképesztő utópia, nevetséges. Csak egy olyan ember képes ezekben hinni, aki nem ismeri még eléggé embertársait. Itt nincs remény és minél jobban megismerem drága honfitársaimat, annál erősebb bennem ez a meggyőződés. Érdemes-e dolgozni, vagy akár csak aggódni ezek jövőjéért? Nem. Piti dolgokért, igazán apró nézeteltérésekért képesek gyűlölni, de igazán gyűlölni. Mindegy, mi jön. Most ezt gondolom. Legyen a ti bajotok. Ti főztök, a gyerekeitek majd megeszik, ha tetszik, ha nem.
Szerencsére nincs utódom, jó ideje nem is vágyom rá. Réges-régen még nagy családról ábrándoztam. Örülök, hogy nem sikerült. Eleget aggódtam családtagokért. Jobb egyedül ilyen szempontból. Nos mivel nincs gyerek, nincs félelem a jövő miatt. Egyébként is szarul vagyok, mint mindig, de mostanában talán még inkább. A szuicid gondolatok a mindennapjaim szerves részét képezik. Jobb is, ha ez nem okoz problémát, mert mivel egyedül vagyok, egy komolyabb egészségügyi probléma a végállomást jelenti. Nem sajnáltatom magam, ennek is megvan a maga előnye. Felszabadító érzés, hogy bármikor kiszállhatok, hogy mindig van egy "piros gomb", ami mindent megold. Ideális(?) esetben úgy 7-10 évet jósolok még magamnak. Amúgy újra aktívan sportolok, nem kötelező dagadtnak lenni 40 fölött. Legalább könnyebb lesz a doboz, amiben betolnak a kemencébe. :-) Megfogalmaztam a végakaratomat is. Na, az nyomasztó érzés volt. :D De muszáj mindenre gondolni, hogy minden el legyen rendezve időben. 

BTW ránéztem a statisztikákra és kurvára meglepődtem, hogy 1790 alkalommal kattintottak erre a blogra. 1 éve jártam itt utoljára, ennek megfelelően új írások sem születtek. Ehh pedig voltak nagy terveim. De hát a munka és az időhiány megemészt és apró galacsinokban szétszór, szétforgácsol. 
Nem volt túl vidám a visszatérésem, ugye... Annyi pozitívat mondhatok, hogy rákaptam a főzésre, sütésre és szerintem nem is megy rosszul. Oké, az első húslevesem után 1 hétig ázott hipóban a fazék, miután kicsit hosszabb időre hagytam magára a kelleténél és az összes víz lefőtt róla, ami maradt, az meg egybeolvadt az edénnyel. :D A recept a hibás. Azt mondja, x óráig kell főzni a csirkét. Nem igaz, nem szabad hinni másnak, mint a saját tapasztalatunknak! 1 óra elég neki. Mondjuk, nem egész csirke volt, csak comb. Never give up! ahogy a művelt román mondja. Azóta már készült pár főzet és nagyon ízlettek. Süteményeket is szoktam, a legtöbb esetben jól sikerültek. Itt abba is hagyom, mert úgy látom, mindjárt ugyanolyan vastag lesz a pozitív bekezdés is, mint a világvége hangulatú első rész. Nem szeretem az életem. Soha nem szerettem.