Ponyvella

A forró, nyári nap ellenére nyüzsögtek az utcán az emberek. Mindenki ment valahová, vagy jött valahonnan. Mások, akiknek talán épp ott volt dolguk, mint patakban a kiálló kavicsok, dacoltak a körülöttük hömpölygő emberáradattal. Mindez persze elképzelhetetlen lett volna a városok alapzajának is tekinthető folyamatos autózúgás nélkül, melyet a nagyobb kereszteződéseknél gyakran felcsendülő dudaszó és anyázás egészített ki.
A tömegben egy fiatal párocska sétált ráérősen. Nő és férfi. Első látásra nem volt egyértelmű, hogy ők valóban egy pár, vagy csak ismerősök, esetleg kollégák, vagy rokonok.
-Milyen messze van? -kérdezte a nő kissé izgatott hangon.
-Nincs messze. -felelt a férfi.
-Nincs messze, nincs messze... -ismételte meg elmélyített hangon gúnyolódva a nő, miközben próbálta minél feltűnőbb grimasszal illusztrálni, mennyire elégedetlen a kérdésére kapott válasszal.  -Már vagy tizenöt perccel ezelőtt is ezt mondtad. Miért nem kocsival jöttünk? Na? Erre válaszolj!
-Mert a múltkor sem volt parkolóhely. Azért. -magyarázta, miközben a rágóját ide-oda forgatta a szájában.
-Hjaj... -sóhajtott a nő. -Hé, nézd csak!
-Mi van?
-Buciburger! -mutatott vékony ujjával a mellettük illatozó kis üzlethelyiségre, mely olyan apró volt, hogy még bejárattal sem rendelkezett, hanem egy kis ablakon lehetett kérni a menüt, egyenesen a járdáról.
-Fasza. -nyugtázta a férfi, miközben csípőre tette a kezét.
-Vegyünk egyet... Na... Már vagy öt éve nem ettem ilyet. -kérlelte a nő olyan ártatlan tekintettel, hogy a férfi nem tudott nemet mondani.
[A Buciburgert egy ambiciózus fiatalember alapította 5 évvel ezelőtt, nem kisebb célt kitűzve, mint hogy belátható időn belül a McDonald's-szal említsék egy lapon. Legfőbb (És máig egyetlen.) specialitása a méretes buci zsömlével elkészített hamburger. Laktató és ízletes. De te hallottál már a Buciburger-étteremláncról? Én sem. De az étteremlánc első és máig egyetlen tagja még üzemel. Marhahúsos, lila hagymás hamburgereinek illata csábítóan hívogatja a korgó gyomrú vásárlókat.]
-Mmm, ez egyszerűen isteni. Drágám, biztos nem kérsz? -örvendezett a nő, miután beleharapott a hatalmas zsömlébe.
-Köszi, jó étvágyat! -szólt ki az ablakon a fehér ruhás, kövérkés fickó, miközben a nő kezébe nyomta a visszajárót és a nyugtát.
-Biztos. Már bedobtam egy sajtburgert a mekiben. -válaszolta.
A buciburgerest szemmel láthatóan sokkolta az információ. A "mekiben"???
-Nem mondod komolyan, hogy azoknál ettél?! AZOKNÁL!? -förmedt rá a nő a párjára megismételve és kihangsúlyozva azt a szót. -Elnézést kérek a pasim nevében. -magyarázkodott a nő, szemrehányón csóválva fejét.
-Miért ne? -nézett rájuk értetlenkedve. -Megkívántam egy kis sajtburgert. Na és?
-De egy multit támogattál vele. Tudod, hogy éhbérért dolgoztatnak és... -ecsetelte a nő. -Szerintem itt is megcsinálták volna a sajtburgered és egy rendes, dolgos ember vállalkozását támogattad volna.
-Nem. -jött a válasz az ablak mögül.
-Hogy mondta? -kérdezte a nő.
-Mi nem árulunk sajtburgert. -jelentette ki. -A Buciburgernél csak buciburgert lehet kapni. Nem szereti a buciburgert? -vonta kérdőre a "mekist".
-A hagymát nem. -felelte a férfi.
A nő kikerekedett szemekkel nézett rá. Valahogy úgy, mintha azt mondta volna, hogy valójában a Marsról származik. Sőt, talán ezt is hitte, mert 2 éves kapcsolatuk alatt valahogy sosem derült ki, hogy a párja nem szereti a hagymát. -Hát, bazdmeg milyen finnyás vagy... -állapította meg végül.
A férfi válaszul széttárta karját. -Ez van.
-Dugjunk! -mint derült égből a villámcsapás, jött az ötlet a nő szájából.
-Oké. Itt jó lesz? -mutatott a mellettük parkoló, sárga taxi motorháztetejére.
-Jó! -jelentette ki lelkes mosollyal a nő.
-Tudod Aranka, pont ezt szeretem benned. Hogy ilyen kibaszott gátlástalan vagy. -mosolygott  a férfi.
-Naaa, csináljuk? -kérdezte a nő kéjes vigyorral és kézen fogva húzta maga felé. -Gyere, itt akarom és most!
-Jól van baby... -mondta, miközben egészen közel húzta magához a nőt, hogy a testük egymáshoz feszült. De csak egy hosszú csókot adott neki, majd elengedte.
-Hát persze. -mosolygott a nő.
-Készen állsz?
-Készen állsz. -poénkodott, kezét a homlokához emelve, mintha szalutálna.
Mindketten megfordultak és határozott léptekkel elindultak a magas épület hatalmas üvegajtaja felé.
Elővettek egy-egy pisztolyt a nő vállán lógó, ócska szatyorból.
-Senki ne mozduljon! -kiáltotta a férfi.
-Add azt csak ide! -ordított rá magas hangján Aranka a fegyveréért nyúló biztonsági őrre. -Csak lassan!
-Pakoljátok a pénzt a zsákba! -üvöltözte a férfi, miközben átdobott az üvegfal fölött egy fekete szemeteszsákot.
A teremben tartózkodó tucatnyi ügyfél dermedten, feltartott kézzel figyelte az eseményeket.

Alternatív befejezés:

-Béla! Itt vagy, baszod? Mi következünk. -lökdöste könyökével Aranka a férfi oldalát.
-Ja, persze. Persze. -Béla ekkor eszmélt rá, hogy az iménti bankrablást csupán a képzelete szülte.
Mindketten odasétáltak az üvegpulthoz.
-Jó napot! Én, vagyis mi a hitelszerződés ügyében jöttünk. -kezdte rá a nő.
-Jó napot! Pontosabban? -kérdezett vissza az ügyintéző.
-A Suzukink holnap lesz nagykorú és befizetnénk a hitel utolsó részletét. -felelte boldogan Aranka.

;-)