A jegy

-Maga miért áll sorba? -érdeklődött egy meghatározhatatlan korú, de inkább öregebbnek tűnő férfi. Társkereskedő-jelvényes tányérsapkája, mely a munkásőrök sapkájához hasonlított leginkább, a homlokára feltolva. Csípőre tett kézzel méregette a sorban előtte álló nőt.
-Jegyért. -felelte szűkszavúan Aranka.
-Mi? Hogy nincs jegye? -bugyogott fel az öregből a mímelt felháborodás. -Hallották ezt, társak? Ennek, itt nincs jegye! -rikoltozta és két kezével Arankára mutogatott.
A nő elpirult. Nem is mert felnézni, csak a cipőjét bámulta. Félt, hogy most mindenki őt nézi és csak goromba, szemrehányó pillantásokkal találkozna.
-Mmm. -csóválta a fejét Aranka.
-Társak (A társ az elvtárs-megszólítás társkereskedelmi változata.)! Ez a társ, itt úgy állt be a sorba, hogy nincs sorbanállási-jegye! -a tömeg felhördült. Az eddig sokféle egyéniség egy kínosan hosszú pillanatig egyetlen lénnyé állt össze. Csőcselékké. Átlag IQ-ját a leghülyébb alkotóeleme határozta meg. Mint régen, a római gladiátor-arénák lelátóin őrjöngő nézők, úgy várták ezek is, hogy a sorbanállási-jegy nélkül sorban álló Aranka áldozatává váljon valaminek. De a nő szerencséjére ez a "valami" sehogy nem akaródzott előbújni az embertömeg testéből. Mindenki a másikat akarta kilökni, hogy elvégezze a "munkát", ezzel szórakozást, látnivalót biztosítva az unatkozó társaknak. Ám a felelősséget, az arcát senki sem merte vállalni, így a lincselés elmaradt. Mire Aranka föleszmélt, a vad tömeg ismét békés egyénekké alakult át, akik egymással beszélgetve várták, hogy haladjon a sor. Csak egy-egy ember vetett egy rosszalló pillantást Arankára, de mikor az ezt észrevette, gyorsan úgy tettek, mintha valami mást bámultak volna.

:-)