Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dubai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dubai. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 16., csütörtök

Összebaszott milliók

Előbb olvastam egy "megható" történetet ami egy ún. dubajozás alkalmával esett meg (De nyilván a legtöbb dubajozás így zajlik.).

Figyelem! B-betűs szavak! :D

Csak idemásolom:
“Az első igazán komoly meglepetés akkor ért, amikor a második napon reggel fel akartam öltözni. Tudomásul kellett vennem, hogy a palotában a gyönyörű ruhák, amiket kaptunk, tényleg nem érnek semmit, az itt töltött idő alatt meztelennek kell lennünk. A szolgák korán felkeltettek minket, és mint az állatokat a karámból, kitereltek a palota elkerített, mindenfelől zárt, hatalmas kertjébe. A fű buján zöldellett, a nap sugárzóan sütött, a lágyan süvítő szellő borzongatta a testünket, és mi ott álltunk anyaszült meztelenül egy csapat felöltözött arab férfi előtt, akik akár a vásáron a lovakat, végigmértek minket. Több sejk és magas beosztású férfi éppen golfozni készült. Miután alaposan végigmértek minket, elfordultak, és mintha mi sem történt volna, játszani kezdtek. Nyilván hozzászoktak már a látványhoz, nem ütköztek meg a meztelen nők csoportján.
Ki tudja, meddig álltunk ott, meztelenül, szótlanul, amikor az egyik közepes beosztású arab, aki azzal volt megbízva, hogy terelgessen minket a palotában való tartózkodásunk ideje alatt, megszólalt angolul, hogy irány. Eleinte nem értettük, hogy hova irány, amikor megismételte a parancsot, de ezúttal hozzátette, hogy labdát szedegetni. Nem mondhattunk nemet. Ahányan voltunk, megindultunk, és pucéran, testünk minden porcikáját gátlástalanul felfedve elkezdtünk hajolgatni és szedegetni a labdákat, miközben az arab férfiak hangosan nevettek rajtunk, és szándékosan úgy ütötték el a labdát, hogy azzal eltaláljanak minket a mellünknél vagy a fenekünknél. A lányokkal nem néztünk egymásra és nem szólaltunk meg. Némán, magunkba fojtva gyűlöltük azokat a férfiakat, akik ilyen embertelen módon megaláztak minket. Akkor, ott, rövid időre mindannyian megszűntünk nőnek lenni. Kiszolgáltatott állatok voltunk, amiknek durván eltiporták az akaratát. Amikor végre-valahára véget ért, mindannyian leforrázva mentünk be a szobába. Már nem láttunk olyan fényesnek a palotát, és olyan lenyűgözőnek az addig kincsként őrizgetett struccbőr táskát. Elkezdtünk félni, hogy mi vár ránk.
Az én szobatársam már pontosan tudta, hiszen ő már harmadjára volt a palotában. Elmondta, hogy a sejk másnap kiválaszt majd néhány lányt, és akik megtetszettek neki, azoknak utána az összes rangban alatta lévővel is le kell feküdniük. Ezért természetesen nagy összeget kapnak, de azért keményen meg kell dolgozniuk, van úgy, hogy az egy hét leforgása alatt negyven-ötven arab leli kedvét bennük. Akiket a sejk nem választ ki, azokhoz senki sem nyúlhat egy ujjal sem, ők ugyanúgy megkapják a pénzüket. (…)
Még aznap este jelenésem volt a sejk hálószobájában. Megmosták a hajamat, szépen kikészítették az arcomat, hogy minél gyönyörűbben fessek. Ám amikor belenéztem a tükörbe, nem láttam mást, csak egy rettegő nőt. Nem tudtam, hogy mi vár rám, csak túl akartam lenni az egészen. Csúnya, vékony testű, nagy orrú ember volt a sejk, mosolyogva fogadott, amikor beléptem a szobájába. Nem volt udvarlás, beszélgetés vagy ital, rögtön a lényegre tért. Vadul megcsókolt, majd lenyomta a fejemet. Négyszer élvezett el azon az estén, négy egészen különböző módon és helyen. Nem esett jól és fájt. De ki lehetett bírni. A pokol csak ezután következett.
Átvittek egy másik szobába, ahol már nem volt szobatársam, nem volt mellettem senki. Az arab férfiak ki-be jártak, a kiválasztásom utáni első nap hetet számláltam. Mind nagy, erőszakos és kegyetlen volt. Mindenem fájt, és órákon át zokogtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább, és meg akarok halni. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy megváltás lenne számomra a halál. A következő napon bejött a sejk főszolgája, és teljes erővel nekem esett. Éreztem a nyers hús repedését és a vér borzongató melegségét. Majd utána már nem éreztem semmit. Nem tudom, hány óra telt el, vagy pontosan mi történt, de a szobámban ébredtem, felöltözve, körülöttem a csomagjaim hevertek. Egy szolga volt velem, aki angolul elmondta, egy orvos ellátott, és azonnal haza kell mennem. A kezembe nyújtott egy borítékot, és felsegített. Kába voltam a fájdalomcsillapítóktól, rettenetesen fájt az ölem és a fenekem. Alig tudtam járni. Mielőtt elindultam volna, megnéztem mi van a borítékban: tízezer euró volt. Boldog voltam.”

Forrás 

Szánalmas. Szétbaszták úgy, hogy mozogni sem bír, de a 10 ezer eurótól boldog. Ahogy mondani szokták: aki kurvának áll, az ne csodálkozzon rajta, ha megbasszák! :-) 

De nem kell Dubai-ig mennünk. A kevésbé szerencsés lányok itthon művelik ugyanezt, kevesebb pénzért. Esetleg ingyen. Bár szerény véleményem szerint, ha valaki ingyen baszatja magát végig a fél várossal, ugyanolyan kurvának minősül, mint a fizetős lányok az út szélén, vagy egy arab palotában, ahol szegényeket megalázzák. De sajnálom... :D

Félelmetes maga a jelenség. Adva vagyon egy szép külsővel megáldott lány, esetleg még tanult is, magasan képzett. Kap egy ajánlatot, vagy csak hallotta egy ismerősétől, aki már "dolgozott" kint, hogy milyen jól fizet, ki lehet bírni, stb. Szeretném azt hinni, hogy nem minden szép nő adja el a lelkét pár ezer euróért.