1 - 7

Az utóbbi egy hétben nem nagyon írogattam ide, noha időm bőven engedte volna.
Nagyjából ott hagytam abba, hogy szarul vagyok :-) Nos, ez odáig fajult, hogy múlt hétfőn bevitt a mentő a kórházba. Az SBO-n (sürgősségi osztály) megállapították, hogy epekövem van. No, de miért nincsenek görcseim? Még az ultrahangnál felfigyeltek valamire, ami akár rákos daganat is lehetett. Így a legnagyobb nyugalomban vonulhattam fel a belgyógyászat folyosójára :-) Nem volt hely, ott éjszakáztam. Másnap aztán lett rendes helyem egy kórteremben. A másnap volt a fordulópont mindenben. Visszatért az étvágyam és a "kiváló" kórházi kosztot is jóízűen belapátoltam. Hányinger nuku. 2 nap alatt elmúlt a sárgaságom. Aztán jött egy igen kellemetlen vizsgálat, ami megállapította, hogy nem vagyok rákos :-) Felmerült, hogy a munkám során használt anyagok miatt ez valamiféle mérgezés, aztán a vírus mellett ezt is kizárták. Ez is megnyugtató, legalább mérgezhetem magam tovább, mert igencsak megszaporodtak a megrendelések 1 hét alatt, pedig a boltot is bezártam. :-)
A lényeg, hogy jó pupákfalvihoz méltón, úgy javult az állapotom napról-napra, hogy közben egy szem gyógyszert sem kaptam :-)

Közben azon elmélkedhettem, mennyire hálátlan feladat néha a kórházi ápolónőké. Egyik éjszaka egy vénasszony torka szakadtából üvöltözött csak azért, hogy a nővéreket bosszantsa. Persze lehet, hogy szimplán elmebeteg volt, de fültanúja lehettem, mennyire kevés eszközük van az ilyen idióták megfékezésére. Gondoltam, majd benyugtatózzák, de nem. A jogai, persze. A többi 40-50 beteg pihenéshez való jogával mi van? Egy másik éjszaka attól lett hangos, hogy valaki belenyúlt a sz*ros pelenkájába és mindent összekent fekáliával, amit csak elért. Aztán az is ordított, mint a bolond.
Csodálatra méltó fanatizmus, hogy ilyen körülmények közt, ennyi pénzért...

Ma délután kaptam meg a zárót, kijöhettem. 20 perc erőltetett menet a kórháztól a buszállomásig. Sajnos, értem a kutya nem jött el, hogy kocsival hazafuvarozzon. A barátok? Három személy vette a fáradtságot, hogy rákérdezzen, hogy vagyok, noha a facebookra kiposztoltam, hogy kórházba megyek. Nézzük a jó oldalát! Legalább nem lájkolta senki. Komolyan biztosra vettem, hogy legalább 1-2 lájk ott figyel majd :D
A barátok, majd jelentkeznek, ha kell nekik valami. Így szokták. A barát nekem valami egészen mást jelent. Nem jót. Úgyhogy nekem maradt a gyaloglás, a dögnehéz táskáimmal, fel a hosszú lépcsőn, a buszt persze lekéstem, a következő 50 perc múlva indult és hazáig 1 órát zötykölődtem egy konkrétan húgyszagú menetrend szerinti járaton, amiben még a lábam sem fér el normálisan. A busztervezők nem számolnak 180cm-nél magasabb utasokkal?

Itt ülök a saját gépem előtt. Meglehetősen nehéz megszokni. Csepeg a radiátor. Hmm. A holnapi program is megvan. Remélem, nem kell leereszteni a vizet az egész rendszerből miatta...
De legalább faszául vagyok :-)