Hal a szatyorban

Figyelem már egy ideje ennek a nőnek a vergődését. Csapkod, mint hal a szatyorban. Valamiért nagyon haragszik a világra. Rinyál a TK-s blogjában, hogy mindenki bunkó, közben ott figyel a postaládájában 20+ olvasatlan levél, tehát leszarja, ki ír neki és miért, mert ő így szelektál. Hatodik érzékével meglátja, ki az, aki nem hozzá való. Hozzászóltam egy bejegyzéséhez. Válaszolt is. A gyűlölet kifröccsent a monitorból :DDD  És csak folytatja. Vajon ki akarna magának egy megkeseredett hisztérikát? Aki ezt képes napi 24 órában elviselni, az már nem türelmes, hanem pszichopata :D Tanulságos.
No, de ne csak a más szemében lássuk meg a szálkát! Engem is ilyesminek láthatnak, akik olvasnak. A különbség talán annyi, hogy a legtöbb írásom mögött magamféle humor van, amiken én jókat tudok röhögni :-) Más meg komolyan veszi és berak egy skatulyába, amit én a sztratoszféra magasságából szarok le :P :D

Közben köhögtem egy párat és azt vettem észre, hogy komoly rekeszizom-összehúzódást okoz. Tehát, köhögni kell sokat és kialakul a hőn áhított kockahas :DDD

Időnként igen jelentős változáson esek keresztül. (Mint politikus-feleség a vak komondoron :D) Csak lehatározás kérdése. Volt egy évekig tartó negatív periódus, amit most néhány napja elhagytam végre. Jó érzés így.

Rendeltem két filmet (Nem muszáj mindent letölteni.). Feledés (sci-fi) és Django elszabadul (Tarantino-film, patakokban folyó vér, feltételezem :D) Hétvégi program.