Csernobil: Bevállalod?

A facebook feldobott egy hirdetést, amiben egy szállásközvetítő cég reklámoz csernobili túrát. 3 csillagos kijevi szállodákból már 2 óra alatt elérhető a Zóna. "Ti bevállalnátok egy csernobili túrát? Néztétek a sorozatot?" Írják a posztban. A nyomaték kedvéért egy sugárveszély piktogram is helyet kapott a mondat elején, meg néhány ukrán zászló.
Beleolvastam a kommentekbe. (Nagyon rossz szokásom.) Azon vitatkozik a sok önjelölt szakértő, hogy hol, mekkora sugárdózist kap az ember, veszélyes-e, vagy nem Pripjaty és környéke jelenleg. Poénkodnak, csernobilos mémeket osztanak meg, rengeteg a röhögő-szmájlival "díjazott" hozzászólás.
De olyat eddig egyet sem olvastam, ami helyretenné ezt az egészet. Jó, most jön az önkéntes kritikus főproli a nagy orrával, és ebbe is beleüti. Oké.
Kezdjük! 33 évvel ezelőtt emberek százezrei élték ott át a poklok poklát, olyan áldozatokat hoztak többek közt ezekért a vicceskedő kommenthuszárokért is, akiknek egy része talán még nem is élt akkor, amit a mai generációról alig tudnék elképzelni. Lehet, hogy viccesek ezek a mémek, de ízléstelenek, tiszteletlenek.
Ha olyan munkám lenne, ami odaszólít, elmennék az erőműhöz. De turistaként, hogy pózoljak, szelfizzek azon a helyen, ahol annyi ember sorsa vett tragikus fordulatot, annyira idegen tőlem, mintha azt kérdeznék, lenne-e kedvem kefélni egy síremlék tetején. Ez kegyeletsértő, tiszteletlen, és ízléstelen. Lehet, hogy ezt az érzést az HBO sorozata erősítette fel bennem ennyire, de ez van most bennem.Ezeknek egy nagy része így, vagy úgy talán látta az HBO Csernobil c. sorozatát. És semmilyen nyomot nem hagyott bennük, a legcsekélyebb érzést sem váltotta ki belőlük. Ennél nyersebben pedig aligha lehetne érzékeltetni azt a sok szenvedést és tönkretett életet. Mégsem marad más utánuk, csak röhögcsélő prolik, viccesnek szánt sugárzós mémek. Persze, min csodálkozunk, amikor ennél a mai generáció számára sokkal átélhetőbb, hétköznapibb tragédiák is csak röhögő-szmájlikat érnek?
Zuhan a morális és erkölcsi nívónk, és amikor azt hisszük, nincs már lejjebb, akkor még tovább zuhan. Ez a végtelen zuhanás a szakadék alja felé (Ahová sosem fogunk leérni.) a mi poklunk.