A karácsonyfa

-A holnapra várható időjárás: országszerte erősen felhős, helyenként esővel, napközben is megmarad a köd. -sorolta az öltönyös férfi a tv képernyőjén. Tekintete életunt volt, de profizmusáról tanúskodott, hogy mindvégig mosolyt erőltetett az arcára.
-B*sszátok meg a ködötöket! Meg az esőtöket is a kib*szott felhőtökkel együtt! Egész héten a sz*ridőt mondjátok! -kiabált Béla a fotelben ülve. A nyomaték kedvéért az öklét is megrázta a tv készülék irányába. Persze csak a bal öklét, mert a jobb kezében a félig üres sörös poharat tartotta és a világért sem szerette volna kilöttyinteni szobahőmérsékletű Kőbányaiját. Általában jól megmondja a magáét az időjósoknak, de most különösen dühös volt rájuk. Részben a már említett hosszabb ideje tartó ködös, esős idő miatt, részben pedig azért, mert a híradó előtt vetített krimi egyik szereplőjével is alaposan összeveszett. Már amennyire a tévé előtt ülve össze lehet egy filmszereplővel.
-Hagyd már, Béla! -szólt rá felesége a szomszéd szobából. -Inkább gyere ki és csodáld meg, milyen szépen feldíszítettem a karácsonyfánkat!
Béla morogva tápászkodott fel kedvenc ülőhelyéről, fehér atlétáját visszatűrte melegítőnadrágjába és kezében a félig üres söröspoharával kicsoszogott a nappaliba.
-Nah. Ez tényleg szép lett. -ismerte el neje munkáját. -Tasziló, gyere ki! Anyád elkészült a karácsonyfával... izé, meghozta a Jézuska! -korrigálta magát, miközben a gyerekszoba felé kiabált. Pillanatokon belül kopogás hallatszott a radiátorból. A szomszéd ütötte teljes erőből. Béla kiabálása rendszerint ezt váltja ki belőle. A panellakások falai vékonyak...
-Ugye? Olyan gyönyörű, ahogy itt haldoklik a szoba közepén. -dicsérte Aranka a fát. -Persze kellenek rá ezek a díszek is, hogy a pusztulás még szebb legyen.
-Ja. Csak ne hullajtaná a kib*szott leveleit... -böffentett Béla. -Aranka, most mondd meg, mé' nem tud ez normálisabban, szebben pusztulni itt nekünk!
-Hű... -csodálkozott el a kis Tasziló is, kiérve a nappaliba. Ez volt a hetedik karácsonya.
-Látod, fijam... -kezdte Béla akadémikusan. -Minden évben egy lakásban haldokló élőlénnyel ünnepeljük meg a kis Jézus születésnapját. Százmillió fiatal élet elpusztítása szerintem méltó ehhez a naphoz.
-De miért? -értetlenkedett a kis Tasziló.
-Azé', mert ezé' vannak. 5 évig nőnek azé', hogy 1 hét alatt itt elszáradjanak nekünk, a szoba közepén. -magyarázta Béla.
-Felhozni nehéz volt. Nem jó a lift. 5 emelet gyalog és még szúr is. Nem elég, hogy itt pusztulhat nálunk, de még szurkál is. -méltatlankodott Aranka.
-Ne aggódj, lefelé könnyebb lesz. -kacsintott Béla a feleségére, fejével az ablak felé biccentve. Mindketten felnevettek.