Az idő...

...közben eljár felettem. Baszki, 34 vagyok. Van esetleg 8-10 évem, hogy családot alapítsak, ha akarok, ha van értelme egy ilyen elbaszott jövőjű országba. A legtöbb ismerősöm már rég megházasodott. Többségük azóta el is vált :D
De ez nálam még a kanyarban sincs. Persze örülhetek, hogy nem nő vagyok, mert akkor még inkább közelegne az időm. Nem arról van szó, hogy a képességek hiányoznának utána, de aki pl. gyereket akar vállalni, az valószínűleg nem járókeretes nyugdíjasként szeretné elkísérni a diplomaosztójára.
De élni is kéne, mellesleg. Lehetőleg fiatalon, megosztani a megosztani valót egy másik fiatallal, aki lehetőleg ellenkező nemű :-) Nos, azt hiszem, nekem ez is kimarad az életemből. Látom magam 45 évesen, amint magányos remeteként ábrándozok olyasmikről, amik sosem történtek meg.