A minap arra kellett rájönnöm, hogy nem léteznek különleges emberek. Ha mégis, ők csak a mi szemünkben azok. Rózsaszín köd :-)
Persze ez is maga a csoda. Szeretjük ezt. De csoda az is, amikor lehull a
szeplő. Meglátni azt, amit mindenki lát, csak mi nem, mert azt látjuk,
amit szeretnénk. És végül előbukkan a közönséges ember, különlegesnek
vélt tulajdonságai hirtelen eltörpülnek mindennapisága mellett. És
feltesszük a kérdést: ezért? Muhahahahaha :D