Ajándék

Az igazi szeretet nem támaszt feltételeket, nem minősít tetteidért. Bármilyen vagy, bármit is teszel, megkapod. Akkor is, ha rossz vagy, akkor is, ha nem viszonozod. Nem várja el, hogy változz, szeretné, hogy magadtól megtedd, de nem kényszerít, úgy fogad el, ahogy vagy. Az igazi szeretet olyan tehát, mint valami gyom. Lehetetlen kiirtani :D
Ezt nehéz elfogadni, magamról tudom. Nem hiszem, hogy engem ezzel bárki is megajándékozna (A szülői szereteten kívül.). Ha mégis, vajon felismerem-e majd és el merem-e fogadni? Van egy pont, ahol már fájdalmas a pofára esés. Nincs rosszabb, mint azt hinni és a végén belátni, hogy félreértés volt. Kínos. Legszívesebben csinálnánk egy rendszer-visszaállítást egy korábbi időponttól, amikor még ez nem volt. Csakhogy az Élet nem Windows-on fut :-) Kiszaladnánk a világból, törölnénk minden ezzel kapcsolatos emléket, vagy elsüllyednénk szégyenünkben. Pedig nem szégyen ez.
Mind erre vágyunk, de nem mind állunk rá készen. Mert nehéz hinni benne.
Ez most igaz? Vagy valami hátsó szándék húzódik mögötte? Ki mer kockáztatni? Kényelmesebb (?) az Ajándék nélkül leélni felszínes életünket és másoknak osztani az észt :-)