Benyomások...

Jártam fogorvosnál és még fogok is. Sok pénzbe kerülő beavatkozások végéhez közeledem. Természetesen magánrendelőben. Nem azért, mert olyan jól érzem ott magam (Bár kétségkívül luxuskörnyezetben tölthetem ott az időmet, legalábbis az SZTK-rendelők zajos, lepukkant, műanyagszékes, igénytelen világához képest.), hanem mert a doki érti a dolgát. Jobban, mint azok, akikkel korábban dolgom volt és akik nem mellesleg kurvára megutáltatták velem ezt az egészet, ami aztán az évek alatt számos fog elvesztéséhez vezetett. Most itt állok és várok az új fogaimra. Titán gyökér, porcelán korona, stb. Drága pénzért :-)
Egy dolog ellenszenves benne. Mindig oszt valakit (Az asszisztense közben bőszen bólogat.). Szóval olyan ember benyomását kelti, akinek az egész világgal baja van. A jelek szerint megengedheti magának, hiszen az oda járó fizetős páciensek vagy nem gondolnak ebbe bele, vagy úgy vannak vele, mint én: a munkáját profi módon elvégzi, a többi másodlagos. Bizonyára a doki is így van ezzel, vagy csak nem gondol bele, hogy aki belegondol, az abba is belegondol, hogy talán róla is hasonlóan beszél, amikor becsukja maga után az ajtót. S talán nem megy majd legközelebb. Vagy mégis? Barátságosabb dokit könnyű találni, de mi van, ha egy igazi balfasz, aki beletöri a fúrót a nyelvedbe? :D Van rá garancia, hogy nem hordja el mindennek, mikor négyszemközt van az asszisztensével, mert 2 percet késett, mert nem volt ideje fogat mosni, mert izzadtságszagú a hónalja, stb.? Nincs!
Sikerült a minap fél órát késnem, az már csak bónusz volt, hogy én voltam aznap az utolsó :D :D :D Szóval láthatóan nem volt őszinte az öröme, amikor végre befutottam. Vajon miket vághatott a fejemhez, míg az ujjaival dobolt az asztalon, esetleg fel, s alá járkált tehetetlen dühében, hogy holmi páciensre kell várnia, ráadásul ennyit!?
Ó, most jut eszembe, hogy fel kellene hívnom és közölnöm vele, hogy érzem magam, élek-e még egyáltalán... :D Már nem rendel ilyenkor. Franc se hívogatja. Felteszem, el is felejtette már, hogy ezt kérte.
Késésem oka csupán annyi, hogy gyakorlatilag a Truman Show főszereplőjévé váltam és csak igen nagy nehézségek árán voltam képes eljutni A pontból B pontba, mert szinte minden létező dolog engem hátráltatott :D
Még egyszer bocs! :-)