Oldalak

2014. január 25., szombat

Tervek, vonzások, stb :-)

Felírtam egy cetlire, mennyit fogok idén keresni. Nem mellesleg azt is, kivel fogok idén találkozni. Muhhahha :D Úgyhogy reszkessen az illető, mert boldogság vár rá! ;-) Bevetem titkos fegyveremet, a vonzást. :-)
Ez a cetlis dolog működik ám, és bár a terveim ambiciózusak, én hiszek benne, hogy ebben a történetben nincs jelentősége ezeknek a földi mértékegységeknek. A kicsi és nagy dolgok ugyanúgy teljesülhetnek. :P
Nem találkozni akarok, hanem hogy találkozni akarjon! A szabad akarat nagyon fontos. Anélkül semmit sem ér az egész.

A tavalyi kórházi sztori óta nagyot változtam. Szinte beleégett az agyamba egy érzés. A siker érzése. Mindenhez így közelítek, nem ismerek lehetetlent. Szar volt 2 hétig döglődni, de ha ezt annak köszönhetem, akkor megérte. Hmm. Minden rosszban van valami jó. ;-)

2014. január 24., péntek

A vicces lány

Frissen számolva összesen 28 levelet küldtem már a nevezetes szőkének, ebből 27 elolvasva (Biztosra veszem, hogy a 28-ik is el lesz.), válasz sehun :D
Miért is vicces ez a történet? Nem szerelmes levelekkel bombázom! Csak, mint egyfajta blog-extra. A neki írott leveleim kb. olyanok, mint a napló oldalai közé helyezett néhány soros gondolatok, mit csináltam éppen, mit kajáltam, és persze idegesítő, de vicces kérdéseket teszek fel, amikre előre tudom, hogy úgysem kapok választ :D Szösszenetek egy szöszinek :-)
Szerintem neki is tetszik. Ha nem, akkor már rég letiltott volna, vagy olvasatlanul törölné az üzeneteimet :-)
Tehát ezt vehetjük bátorításnak :D Vajon hány száz levél után szánná el magát egy válaszra?

2014. január 22., szerda

A szerelés fizikája :-)

A szerelem fizika vagy kémia?

Nálam ez úgy működik, hogy szükség van egy, egy nőre, igen! :D És egy vele közösen átélt érzelmi sokkra, ami persze nem csak negatív, de pozitív is lehet. A dolog lényege, hogy egy időben ugyanazt érezzük, ezáltal szerencsés (?) esetben ráhangolódunk egymásra. Magánérdeklődésből szívesen olvasok olyan írásokat, nézek olyan ismeretterjesztő filmeket, amiben a kvantummechanika varázslatos világát mutatják be. Maga a tudomány nem teljesen új, hiszen már Einsteint is foglalkoztatták azok a talányok, amikre manapság is csak részben tudnak választ adni nálamnál sokkal-sokkal okosabb emberek. Ezt csak azért citáltam most ide, mert szeretnék egy kicsit találgatni ezzel kapcsolatban :D A kvantum összefonódásra gondolok, ami abban nyilvánul meg, hogy két részecske között létrejön egy láthatatlan kapcsolat, ami akkor is fennáll, ha ezeket tetszőleges távolságban helyezzük el egymástól. Ebben a cikkben arról írnak, hogy két gyémántlapka között hoztak létre kvantum összefonódást a gyémánt kristályrácsának rezgési állapotát felhasználva. http://index.hu/tudomany/2011/12/06/kvantumcsatolast_hoztak_letre_ket_gyemant_kozott/
Na, most a kérdés az, hogy ez természetes úton bekövetkezhet-e? A tudomány mai álláspontja szerint az emberi tudatot (lélek?) nem a hardver (agysejtek), hanem az azon tárolt információk határozzák meg. Elfogadjuk? Hogyne! Már csak azért is, mert akik ezt állítják, nálam okosabbak :-) Egyetlen sejt = információ, sok milliárd sejt = egy működő szervezet. Ilyen alapon az agyunkban tárolt információk együttműködési képessége maga a tudat, amit nevezhetünk léleknek is.
Kicsit elkalandoztam, bocs :D
A gyémántos kísérletben, amennyiben jól értelmezem :-) mindkét lapkát ugyanaz a hatás érte és valahogyan létrejött köztük ez az összefonódás. Ha két emberben egy adott időben pontosan ugyanazok a hatások jelentkeznek, akkor egy ugyanilyen összefonódás jön létre és előfordulhat, hogy megérzik, a másik mikor hívja őket telefonon, mikor történik vele baleset, stb?
Az egypetéjű ikreknél is megfigyelhető ilyen rejtélyes "drót nélküli" kapcsolat. Ez sem újdonság, gondolom.
Pupákfalva Nobel-díjas tudóscsapata tehát arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem érzését egy fizikai jelenség okozza, de a tünetek már kémiaiak. Pfff.... :D :D :D

2014. január 19., vasárnap

Híres leszek! :-)

-Kitaláltuk, hogyan válhatsz minden nő bálványává!!!
harsogták barátaim, miközben önkívületi állapotban törték rám a bejárati ajtót, teljesen tönkretéve ezzel a szerencsétlen 7 lábú keresztespók hálóját, ami épp az ajtókeretre volt kifeszítve.
-Figyelj! A NASA önkénteseket keres legújabb expedíciójához. Nem kell mást tenned, mint jelentkezni és elsőnek lenni a teszteken!
Értetlen tekintettel meredtem barátaimra.
-Repülhetsz, nem érted??? Te leszel az első ember, aki eljutott egy másik csillaghoz! A nők egymást tapossák majd, hogy elkaphassák a feléjük hajított használt zsebkendődet!
-Ja... feleltem egykedvűen
Kedves barátaim addig győzködtek, hogy beadtam a jelentkezésem a NASA-nál. Miután sikeresen lefizettük az illetékeseket, én lettem az egyetlen befutó. Az űrügynökségnek nem volt más választása, mint elismerni alkalmasságomat és megkezdeni felkészítésemet az útra. A cél a Proxima Centauri, a naprendszerünkhöz legközelebbi csillag volt. A feladat csupán annyiból állt, hogy kiengedjek a zsilipen egy kis bóját, amin az expedíciót támogató országok zászlói helyezkedtek el, valamint leválasztani az űrhajóról egy űrállomás-egységet, ami a következő turnust fogadja majd. A 4,24 fényév távolságot hibernált állapotban teszem meg, az új szuper hajtóművel nagyjából 4 év alatt, ott az automatika ébreszt majd. Elvégzem a feladatom, visszahibernálom magam és konfetti-esőben vonulhatok végig a Times Square-en, nők százezrei ott, milliói pedig a tv előtt ájulnak majd el a gyönyörtől. Íme az első ember, aki megjárta a Proxima Centaurit :D


4 év múlva...

Kopogást hallok. Még a krio-kamrában vagyok. Lassan magamhoz térek. Nyilván megérkeztem úti célomhoz.
Kinyitom a szemem. Szkafanderes alakok állnak körülöttem.
-Ébresztő! szólt az egyik
-Maguk földönkívüliek? kérdeztem kábán
-Feltolta a sisakrostélyt az egyik, csak hogy lássam a vigyorát, majd oldalra fordult és a vállára mutatott.
Egy NASA felvarró.
-Bocs haver, de míg úton voltál, a NASA kifejlesztett egy gyorsabb űrhajót. Mi voltunk az elsők a Proxima Centaurinál. Ez a pech... Muhahahahaha

A legújabb parancs szerint visszafordították elavult űrhajómat a Föld irányába. Mire hazaérek, a csapból is ők folynak majd. Rám meg senki se lesz kíváncsi. :-(

Hát elment...

Csak kibökte, hogy semmilyen szempontból nincs rám szüksége. Ki volt ez a nő?
Szerető? Nem. Barát? Nem. Haver? :D Az sem. Egy időben meg voltam győződve róla, hogy mi ketten nagyon összeillünk. Talán nem voltam elég jó neki. Okosan megbeszéltük, hogy nem lesz semmi ilyesmi, de persze nem ezért :D Nyilván...
Kaptam már elég kosarat, mit számított még egy...
Ami viszont igazán szarul tud esni, ha a szimpla barátságot utasítják el. Egy korszak lezárult, egy másik elkezdődik. Valamikor. Nézzük a jó oldalát! Talán pont ez kellett ahhoz, hogy megtörténjen valami sokkal jobb, akár már ma este. Vagy holnap. Vagy jövőre, vagy soha :D
Nem tudtam most ezen igazán kiakadni. Kicsit elvicceltem a végét, erre megsértődött. Pfff.... :-)

2014. január 17., péntek

Nem

Hiszen szeretnék én, de nem tudok :D A szívemhez vezető ajtó zárva. Az előző szórakozásból beletörte a kulcsot és még jól telenyomta pillanatragasztóval :D
Jól van ez így. Valami jó származik majd ebből is egyszer. Vagy nem :P


2014. január 16., csütörtök

Összebaszott milliók

Előbb olvastam egy "megható" történetet ami egy ún. dubajozás alkalmával esett meg (De nyilván a legtöbb dubajozás így zajlik.).

Figyelem! B-betűs szavak! :D

Csak idemásolom:
“Az első igazán komoly meglepetés akkor ért, amikor a második napon reggel fel akartam öltözni. Tudomásul kellett vennem, hogy a palotában a gyönyörű ruhák, amiket kaptunk, tényleg nem érnek semmit, az itt töltött idő alatt meztelennek kell lennünk. A szolgák korán felkeltettek minket, és mint az állatokat a karámból, kitereltek a palota elkerített, mindenfelől zárt, hatalmas kertjébe. A fű buján zöldellett, a nap sugárzóan sütött, a lágyan süvítő szellő borzongatta a testünket, és mi ott álltunk anyaszült meztelenül egy csapat felöltözött arab férfi előtt, akik akár a vásáron a lovakat, végigmértek minket. Több sejk és magas beosztású férfi éppen golfozni készült. Miután alaposan végigmértek minket, elfordultak, és mintha mi sem történt volna, játszani kezdtek. Nyilván hozzászoktak már a látványhoz, nem ütköztek meg a meztelen nők csoportján.
Ki tudja, meddig álltunk ott, meztelenül, szótlanul, amikor az egyik közepes beosztású arab, aki azzal volt megbízva, hogy terelgessen minket a palotában való tartózkodásunk ideje alatt, megszólalt angolul, hogy irány. Eleinte nem értettük, hogy hova irány, amikor megismételte a parancsot, de ezúttal hozzátette, hogy labdát szedegetni. Nem mondhattunk nemet. Ahányan voltunk, megindultunk, és pucéran, testünk minden porcikáját gátlástalanul felfedve elkezdtünk hajolgatni és szedegetni a labdákat, miközben az arab férfiak hangosan nevettek rajtunk, és szándékosan úgy ütötték el a labdát, hogy azzal eltaláljanak minket a mellünknél vagy a fenekünknél. A lányokkal nem néztünk egymásra és nem szólaltunk meg. Némán, magunkba fojtva gyűlöltük azokat a férfiakat, akik ilyen embertelen módon megaláztak minket. Akkor, ott, rövid időre mindannyian megszűntünk nőnek lenni. Kiszolgáltatott állatok voltunk, amiknek durván eltiporták az akaratát. Amikor végre-valahára véget ért, mindannyian leforrázva mentünk be a szobába. Már nem láttunk olyan fényesnek a palotát, és olyan lenyűgözőnek az addig kincsként őrizgetett struccbőr táskát. Elkezdtünk félni, hogy mi vár ránk.
Az én szobatársam már pontosan tudta, hiszen ő már harmadjára volt a palotában. Elmondta, hogy a sejk másnap kiválaszt majd néhány lányt, és akik megtetszettek neki, azoknak utána az összes rangban alatta lévővel is le kell feküdniük. Ezért természetesen nagy összeget kapnak, de azért keményen meg kell dolgozniuk, van úgy, hogy az egy hét leforgása alatt negyven-ötven arab leli kedvét bennük. Akiket a sejk nem választ ki, azokhoz senki sem nyúlhat egy ujjal sem, ők ugyanúgy megkapják a pénzüket. (…)
Még aznap este jelenésem volt a sejk hálószobájában. Megmosták a hajamat, szépen kikészítették az arcomat, hogy minél gyönyörűbben fessek. Ám amikor belenéztem a tükörbe, nem láttam mást, csak egy rettegő nőt. Nem tudtam, hogy mi vár rám, csak túl akartam lenni az egészen. Csúnya, vékony testű, nagy orrú ember volt a sejk, mosolyogva fogadott, amikor beléptem a szobájába. Nem volt udvarlás, beszélgetés vagy ital, rögtön a lényegre tért. Vadul megcsókolt, majd lenyomta a fejemet. Négyszer élvezett el azon az estén, négy egészen különböző módon és helyen. Nem esett jól és fájt. De ki lehetett bírni. A pokol csak ezután következett.
Átvittek egy másik szobába, ahol már nem volt szobatársam, nem volt mellettem senki. Az arab férfiak ki-be jártak, a kiválasztásom utáni első nap hetet számláltam. Mind nagy, erőszakos és kegyetlen volt. Mindenem fájt, és órákon át zokogtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább, és meg akarok halni. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy megváltás lenne számomra a halál. A következő napon bejött a sejk főszolgája, és teljes erővel nekem esett. Éreztem a nyers hús repedését és a vér borzongató melegségét. Majd utána már nem éreztem semmit. Nem tudom, hány óra telt el, vagy pontosan mi történt, de a szobámban ébredtem, felöltözve, körülöttem a csomagjaim hevertek. Egy szolga volt velem, aki angolul elmondta, egy orvos ellátott, és azonnal haza kell mennem. A kezembe nyújtott egy borítékot, és felsegített. Kába voltam a fájdalomcsillapítóktól, rettenetesen fájt az ölem és a fenekem. Alig tudtam járni. Mielőtt elindultam volna, megnéztem mi van a borítékban: tízezer euró volt. Boldog voltam.”

Forrás 

Szánalmas. Szétbaszták úgy, hogy mozogni sem bír, de a 10 ezer eurótól boldog. Ahogy mondani szokták: aki kurvának áll, az ne csodálkozzon rajta, ha megbasszák! :-) 

De nem kell Dubai-ig mennünk. A kevésbé szerencsés lányok itthon művelik ugyanezt, kevesebb pénzért. Esetleg ingyen. Bár szerény véleményem szerint, ha valaki ingyen baszatja magát végig a fél várossal, ugyanolyan kurvának minősül, mint a fizetős lányok az út szélén, vagy egy arab palotában, ahol szegényeket megalázzák. De sajnálom... :D

Félelmetes maga a jelenség. Adva vagyon egy szép külsővel megáldott lány, esetleg még tanult is, magasan képzett. Kap egy ajánlatot, vagy csak hallotta egy ismerősétől, aki már "dolgozott" kint, hogy milyen jól fizet, ki lehet bírni, stb. Szeretném azt hinni, hogy nem minden szép nő adja el a lelkét pár ezer euróért.