Pöttyös

De jó lenne mán ilyeneket ajándékozni valakinek... és persze kapni is, mert én is szeretem :-)

Üdv a világ végéről!

Levelezésbe bonyolódtam egy nagyon szép, elbűvölően kedves mosolyú lánnyal. Mondanom se kell, hogy pesti. Ráadásul túl nagy köztünk a korkülönbség ahhoz, hogy... na mindegy. A lényeg nem ez. (Azért már nagykorú egy pár éve, úgyhogy gondolati szinten sem valósítottam meg a liliomtiprás tényállását :D)
Miért nem működhet egy távkapcsolat (A legtöbb esetben.)? Lehet egy ideig találkozgatni előbb hetente, aztán néhány naponta, amíg bírja az ember pénztárcája az ótópályamatricákok és a tankolás finanszírozását. De előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a kapcsolatot szorosabbra kell fűzni. Magyarul össze kell bútorozni vagy ilyesmi. Itt valakinek fel kell adnia addigi életét. Értem ezalatt a család közelségét, a barátokkal való lógást és persze a munkahelyet. Egyiket sem könnyű hátrahagyni. A barátok hiányoznak, a család meg pláne. Ami meg a munkát illeti, manapság nem olyan egyszerű átköltözni egy másik városba és találni egy megfelelő munkahelyet, ahol a nulláról indulva, vadidegen környezetben próbálja szokni az új mókuskereket.
Az én munkám, ha nem is helyhez kötött, de bizonyosan nem vihető be egy társasházi lakásba. Sem a helyigénye, sem a zajok okán. Mit lehet tenni? (A sorrendnek nincs jelentősége!)
1. szakítás ("Majd mással leszek boldog." De mi van, ha sosem talál az ember Hozzá foghatót?)
2. venni egy közös házat a nő városában, ahol én is elférek, neki is megmarad a munkahelye, család, barátok, stb. (Mondjuk nekem nem...) Mellesleg csak kertes ház lenne jó, mellesleg nincs annyi mozgósítható vagyonom, amiből tudnék vásárolni egy Budapest-közeli házikót (20-30 milla fölött kezdődnek tán a szoba-konyhás putrik. Nem néztem utána.)
3. a nő költözik hozzám, feladva mindent.

Szeretne-e engem egy nő úgy, hogy ezt az áldozatot meghozza a kapcsolatunkért? Érezné-e úgy, hogy a boldogsága ér annyit, mint az elvesztett munkahely. A szerettei megmaradnak, nem tűnnek el, csak a személyes találkozások ritkulnak. Munkahelyet is lehet másikat találni. Csak a megszokás, az rohadtul nehéz.
Az áldozatért cserébe ezt tudom nyújtani:

-boldogság (rajtam biztosan nem múlik)
-biztonság (minden téren -érzelmi, fizikai, anyagi, stb.)
-szabadság (már amennyire az ember tud vele élni itt, a világ végén :D)

Van rá esély?

Tervek, vonzások, stb :-)

Felírtam egy cetlire, mennyit fogok idén keresni. Nem mellesleg azt is, kivel fogok idén találkozni. Muhhahha :D Úgyhogy reszkessen az illető, mert boldogság vár rá! ;-) Bevetem titkos fegyveremet, a vonzást. :-)
Ez a cetlis dolog működik ám, és bár a terveim ambiciózusak, én hiszek benne, hogy ebben a történetben nincs jelentősége ezeknek a földi mértékegységeknek. A kicsi és nagy dolgok ugyanúgy teljesülhetnek. :P
Nem találkozni akarok, hanem hogy találkozni akarjon! A szabad akarat nagyon fontos. Anélkül semmit sem ér az egész.

A tavalyi kórházi sztori óta nagyot változtam. Szinte beleégett az agyamba egy érzés. A siker érzése. Mindenhez így közelítek, nem ismerek lehetetlent. Szar volt 2 hétig döglődni, de ha ezt annak köszönhetem, akkor megérte. Hmm. Minden rosszban van valami jó. ;-)

A vicces lány

Frissen számolva összesen 28 levelet küldtem már a nevezetes szőkének, ebből 27 elolvasva (Biztosra veszem, hogy a 28-ik is el lesz.), válasz sehun :D
Miért is vicces ez a történet? Nem szerelmes levelekkel bombázom! Csak, mint egyfajta blog-extra. A neki írott leveleim kb. olyanok, mint a napló oldalai közé helyezett néhány soros gondolatok, mit csináltam éppen, mit kajáltam, és persze idegesítő, de vicces kérdéseket teszek fel, amikre előre tudom, hogy úgysem kapok választ :D Szösszenetek egy szöszinek :-)
Szerintem neki is tetszik. Ha nem, akkor már rég letiltott volna, vagy olvasatlanul törölné az üzeneteimet :-)
Tehát ezt vehetjük bátorításnak :D Vajon hány száz levél után szánná el magát egy válaszra?

A szerelés fizikája :-)

A szerelem fizika vagy kémia?

Nálam ez úgy működik, hogy szükség van egy, egy nőre, igen! :D És egy vele közösen átélt érzelmi sokkra, ami persze nem csak negatív, de pozitív is lehet. A dolog lényege, hogy egy időben ugyanazt érezzük, ezáltal szerencsés (?) esetben ráhangolódunk egymásra. Magánérdeklődésből szívesen olvasok olyan írásokat, nézek olyan ismeretterjesztő filmeket, amiben a kvantummechanika varázslatos világát mutatják be. Maga a tudomány nem teljesen új, hiszen már Einsteint is foglalkoztatták azok a talányok, amikre manapság is csak részben tudnak választ adni nálamnál sokkal-sokkal okosabb emberek. Ezt csak azért citáltam most ide, mert szeretnék egy kicsit találgatni ezzel kapcsolatban :D A kvantum összefonódásra gondolok, ami abban nyilvánul meg, hogy két részecske között létrejön egy láthatatlan kapcsolat, ami akkor is fennáll, ha ezeket tetszőleges távolságban helyezzük el egymástól. Ebben a cikkben arról írnak, hogy két gyémántlapka között hoztak létre kvantum összefonódást a gyémánt kristályrácsának rezgési állapotát felhasználva. http://index.hu/tudomany/2011/12/06/kvantumcsatolast_hoztak_letre_ket_gyemant_kozott/
Na, most a kérdés az, hogy ez természetes úton bekövetkezhet-e? A tudomány mai álláspontja szerint az emberi tudatot (lélek?) nem a hardver (agysejtek), hanem az azon tárolt információk határozzák meg. Elfogadjuk? Hogyne! Már csak azért is, mert akik ezt állítják, nálam okosabbak :-) Egyetlen sejt = információ, sok milliárd sejt = egy működő szervezet. Ilyen alapon az agyunkban tárolt információk együttműködési képessége maga a tudat, amit nevezhetünk léleknek is.
Kicsit elkalandoztam, bocs :D
A gyémántos kísérletben, amennyiben jól értelmezem :-) mindkét lapkát ugyanaz a hatás érte és valahogyan létrejött köztük ez az összefonódás. Ha két emberben egy adott időben pontosan ugyanazok a hatások jelentkeznek, akkor egy ugyanilyen összefonódás jön létre és előfordulhat, hogy megérzik, a másik mikor hívja őket telefonon, mikor történik vele baleset, stb?
Az egypetéjű ikreknél is megfigyelhető ilyen rejtélyes "drót nélküli" kapcsolat. Ez sem újdonság, gondolom.
Pupákfalva Nobel-díjas tudóscsapata tehát arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem érzését egy fizikai jelenség okozza, de a tünetek már kémiaiak. Pfff.... :D :D :D

Híres leszek! :-)

-Kitaláltuk, hogyan válhatsz minden nő bálványává!!!
harsogták barátaim, miközben önkívületi állapotban törték rám a bejárati ajtót, teljesen tönkretéve ezzel a szerencsétlen 7 lábú keresztespók hálóját, ami épp az ajtókeretre volt kifeszítve.
-Figyelj! A NASA önkénteseket keres legújabb expedíciójához. Nem kell mást tenned, mint jelentkezni és elsőnek lenni a teszteken!
Értetlen tekintettel meredtem barátaimra.
-Repülhetsz, nem érted??? Te leszel az első ember, aki eljutott egy másik csillaghoz! A nők egymást tapossák majd, hogy elkaphassák a feléjük hajított használt zsebkendődet!
-Ja... feleltem egykedvűen
Kedves barátaim addig győzködtek, hogy beadtam a jelentkezésem a NASA-nál. Miután sikeresen lefizettük az illetékeseket, én lettem az egyetlen befutó. Az űrügynökségnek nem volt más választása, mint elismerni alkalmasságomat és megkezdeni felkészítésemet az útra. A cél a Proxima Centauri, a naprendszerünkhöz legközelebbi csillag volt. A feladat csupán annyiból állt, hogy kiengedjek a zsilipen egy kis bóját, amin az expedíciót támogató országok zászlói helyezkedtek el, valamint leválasztani az űrhajóról egy űrállomás-egységet, ami a következő turnust fogadja majd. A 4,24 fényév távolságot hibernált állapotban teszem meg, az új szuper hajtóművel nagyjából 4 év alatt, ott az automatika ébreszt majd. Elvégzem a feladatom, visszahibernálom magam és konfetti-esőben vonulhatok végig a Times Square-en, nők százezrei ott, milliói pedig a tv előtt ájulnak majd el a gyönyörtől. Íme az első ember, aki megjárta a Proxima Centaurit :D

4 év múlva...

Kopogást hallok. Még a krio-kamrában vagyok. Lassan magamhoz térek. Nyilván megérkeztem úti célomhoz.
Kinyitom a szemem. Szkafanderes alakok állnak körülöttem.
-Ébresztő! szólt az egyik
-Maguk földönkívüliek? kérdeztem kábán
-Feltolta a sisakrostélyt az egyik, csak hogy lássam a vigyorát, majd oldalra fordult és a vállára mutatott.
Egy NASA felvarró.
-Bocs haver, de míg úton voltál, a NASA kifejlesztett egy gyorsabb űrhajót. Mi voltunk az elsők a Proxima Centaurinál. Ez a pech... Muhahahahaha

A legújabb parancs szerint visszafordították elavult űrhajómat a Föld irányába. Mire hazaérek, a csapból is ők folynak majd. Rám meg senki se lesz kíváncsi. :-(

Hát elment...

Csak kibökte, hogy semmilyen szempontból nincs rám szüksége. Ki volt ez a nő?
Szerető? Nem. Barát? Nem. Haver? :D Az sem. Egy időben meg voltam győződve róla, hogy mi ketten nagyon összeillünk. Talán nem voltam elég jó neki. Okosan megbeszéltük, hogy nem lesz semmi ilyesmi, de persze nem ezért :D Nyilván...
Kaptam már elég kosarat, mit számított még egy...
Ami viszont igazán szarul tud esni, ha a szimpla barátságot utasítják el. Egy korszak lezárult, egy másik elkezdődik. Valamikor. Nézzük a jó oldalát! Talán pont ez kellett ahhoz, hogy megtörténjen valami sokkal jobb, akár már ma este. Vagy holnap. Vagy jövőre, vagy soha :D
Nem tudtam most ezen igazán kiakadni. Kicsit elvicceltem a végét, erre megsértődött. Pfff.... :-)