Pontot rája! :-)

A horoszkópom szerint...

"A titokzatosság és magánéleti rámenősség folytatódik, de most már kicsit más a helyzet. A hónap közepére megoldódik a probléma. Dicsérheti magát, mert szokásos intelligenciával képes pontot tenni az I betűre. Aztán vígan élhet távlati perspektíváknak, majd akár téli utat is tehet szerelmével, kedvesével. Használja ki az alkalmat!"

Nos, az első mondat biztosan igaz :D De már január 31. van! Csoda persze történhet néhány óra alatt is. Jó, elkezdem nagyon akarni, azon már ne múljon semmi :D 

Gyors helyzetjelentés :-)

Még meló van. Ilyenkor már rohadtul fáradt a szemem. Utána még edzés a kockahas érdekében :D
Későn? Nem! Inkább túl korán :D

Mellesleg egy újabb bölcsességet ötöltem ki: a ráció nem győzhet az érzelmek felett. Hiába minden küzdelem, előbb-utóbb az ember feladja. Minden ember :P :-)

Utak

El kell engedni, nincs más opció. Nyilván egyikünk sem áll készen. Mai fejjel nem bánom, hogy akkor nem találkoztunk. Mára elfelejtettük volna egymást. Ez a legkedvezőbb, ami történhetett. De szívből kívánom, hogy útjaink a közeljövőben összefonódjanak ;-)
Hiszen felírtam, akkor pedig így lesz :P :-)
Nem vagyok őrült.
Remélem.
De bolond igen! :D
Az talán nem baj...

Pöttyös

De jó lenne mán ilyeneket ajándékozni valakinek... és persze kapni is, mert én is szeretem :-)

Üdv a világ végéről!

Levelezésbe bonyolódtam egy nagyon szép, elbűvölően kedves mosolyú lánnyal. Mondanom se kell, hogy pesti. Ráadásul túl nagy köztünk a korkülönbség ahhoz, hogy... na mindegy. A lényeg nem ez. (Azért már nagykorú egy pár éve, úgyhogy gondolati szinten sem valósítottam meg a liliomtiprás tényállását :D)
Miért nem működhet egy távkapcsolat (A legtöbb esetben.)? Lehet egy ideig találkozgatni előbb hetente, aztán néhány naponta, amíg bírja az ember pénztárcája az ótópályamatricákok és a tankolás finanszírozását. De előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a kapcsolatot szorosabbra kell fűzni. Magyarul össze kell bútorozni vagy ilyesmi. Itt valakinek fel kell adnia addigi életét. Értem ezalatt a család közelségét, a barátokkal való lógást és persze a munkahelyet. Egyiket sem könnyű hátrahagyni. A barátok hiányoznak, a család meg pláne. Ami meg a munkát illeti, manapság nem olyan egyszerű átköltözni egy másik városba és találni egy megfelelő munkahelyet, ahol a nulláról indulva, vadidegen környezetben próbálja szokni az új mókuskereket.
Az én munkám, ha nem is helyhez kötött, de bizonyosan nem vihető be egy társasházi lakásba. Sem a helyigénye, sem a zajok okán. Mit lehet tenni? (A sorrendnek nincs jelentősége!)
1. szakítás ("Majd mással leszek boldog." De mi van, ha sosem talál az ember Hozzá foghatót?)
2. venni egy közös házat a nő városában, ahol én is elférek, neki is megmarad a munkahelye, család, barátok, stb. (Mondjuk nekem nem...) Mellesleg csak kertes ház lenne jó, mellesleg nincs annyi mozgósítható vagyonom, amiből tudnék vásárolni egy Budapest-közeli házikót (20-30 milla fölött kezdődnek tán a szoba-konyhás putrik. Nem néztem utána.)
3. a nő költözik hozzám, feladva mindent.

Szeretne-e engem egy nő úgy, hogy ezt az áldozatot meghozza a kapcsolatunkért? Érezné-e úgy, hogy a boldogsága ér annyit, mint az elvesztett munkahely. A szerettei megmaradnak, nem tűnnek el, csak a személyes találkozások ritkulnak. Munkahelyet is lehet másikat találni. Csak a megszokás, az rohadtul nehéz.
Az áldozatért cserébe ezt tudom nyújtani:

-boldogság (rajtam biztosan nem múlik)
-biztonság (minden téren -érzelmi, fizikai, anyagi, stb.)
-szabadság (már amennyire az ember tud vele élni itt, a világ végén :D)

Van rá esély?

Tervek, vonzások, stb :-)

Felírtam egy cetlire, mennyit fogok idén keresni. Nem mellesleg azt is, kivel fogok idén találkozni. Muhhahha :D Úgyhogy reszkessen az illető, mert boldogság vár rá! ;-) Bevetem titkos fegyveremet, a vonzást. :-)
Ez a cetlis dolog működik ám, és bár a terveim ambiciózusak, én hiszek benne, hogy ebben a történetben nincs jelentősége ezeknek a földi mértékegységeknek. A kicsi és nagy dolgok ugyanúgy teljesülhetnek. :P
Nem találkozni akarok, hanem hogy találkozni akarjon! A szabad akarat nagyon fontos. Anélkül semmit sem ér az egész.

A tavalyi kórházi sztori óta nagyot változtam. Szinte beleégett az agyamba egy érzés. A siker érzése. Mindenhez így közelítek, nem ismerek lehetetlent. Szar volt 2 hétig döglődni, de ha ezt annak köszönhetem, akkor megérte. Hmm. Minden rosszban van valami jó. ;-)

A vicces lány

Frissen számolva összesen 28 levelet küldtem már a nevezetes szőkének, ebből 27 elolvasva (Biztosra veszem, hogy a 28-ik is el lesz.), válasz sehun :D
Miért is vicces ez a történet? Nem szerelmes levelekkel bombázom! Csak, mint egyfajta blog-extra. A neki írott leveleim kb. olyanok, mint a napló oldalai közé helyezett néhány soros gondolatok, mit csináltam éppen, mit kajáltam, és persze idegesítő, de vicces kérdéseket teszek fel, amikre előre tudom, hogy úgysem kapok választ :D Szösszenetek egy szöszinek :-)
Szerintem neki is tetszik. Ha nem, akkor már rég letiltott volna, vagy olvasatlanul törölné az üzeneteimet :-)
Tehát ezt vehetjük bátorításnak :D Vajon hány száz levél után szánná el magát egy válaszra?