Godzilla (vélemény)...

...mer' ilyen mé' ússe vót :-)

Megnéztem a Godzillát és voltam a McDonalds-ban. Ünnepélyesen bejelentem, hogy a mai nap csúcspontja az ott elfogyasztott 2 sajtburger volt :-)
A filmről csak annyit, hogy a trailerek alapján minimum egy atomrobbanást vártam, ehelyett egy teherautónyi TNT-t kaptam. Persze az is nagyot szól... De különösebben nem lettem izgatott tőle. :P Nem véletlen a 12-es korhatár. Ez egy mese, gyerekeknek :P
Látványra odabasz, de a sztori... Hát, nem is tudom, mi a sztori, mert a vezérfonal már valahol a reklámblokk és a stúdiólogó közt elveszett :D
Azt tudom tanácsolni az izgalomra vágyóknak, hogy vegyék elő a fiókból az Alien 3 VHS kazettájukat és nézzék meg tizedszer is inkább azt! ;-)

Mindenképp jobb, mint a 98-as (?) Roland Emmerich-féle, viccesnek szánt (de nem az lett) jelenetekkel telefosott förmedvény, de ha belegondolok, a 80-as években (Akkor még gyerekként.) megnézett Godzilla mechagodzilla ellen c. eredeti japán remekmű akkor sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint ez most. Noha látványban meg sem közelítette.

Mit mondjak? Szívesebben láttam volna egy vérengző, szinte elpusztíthatatlan Godzillát, amit lőnek mindennel, beleértve az atomrakétát is :D Talán izgalmasabb lett volna, mint 3 gigász harca Las Vegas belvárosában, miközben ügyet sem vetnek a lábaik alatt rémüldöző hangyákra, öö bocsánat, emberekre :D Néhány tucat felhőkarcoló összedől közben, hát istenem... Ahol Godzillák, MUTO-k járnak, ott bizony hullik a vakolat. meg sok más is :-)

Elnézést kérek...

...mindazoktól, akik tegnap mögöttem álltak a sorban a Westend parkolóautomatájánál :-) 2100Ft-ot dobáltam bele előbb 100-asok, majd 20 és 10 ft-os érmék formájában. Eltartott egy ideig, de legalább már nem húzta a zsebem :D

Szóval a lényeg, hogy jövőhéten Godzilla-premier!!! :-) Nem is tudtam erről a filmről egészen addig, míg egy randi alkalmával a moziban, a számos filmelőzetes közt fel nem bukkant ez is. Odabaszós lesz, látni kell! Hogy egyedül-e vagy valakivel, az még kérdéses. De egyedül is megnézem.

Be kellett mutatkoznom...

...egy ismerősömnek :D Kissé beteg ez a világ. Az illetőt valóban ismerem már vagy 10 éve, bár az utóbbi néhány évben nem futottunk össze, de azért facebookon bejelölt nemrég. Szóval itt tartunk, hogy adva van a valódi ismeretség, a facebookos ismeretség és most, hogy összefutottunk, megkérdezte ki vagyok. Hmm. Ha esetleg nem ismer meg, és a nevem sem mond neki semmit, akkor mi a fenének jelölget? A megoldás nem az illető feledékenysége, vagy rossz arcmemóriája, hanem ez a jó magyar mentalitás. Mivel ugyanabban a bizniszben tevékenykedünk, lehetetlen, hogy ne hallana rólam hébe-hóba. Most meg úgy tesz, mintha fingja nem lenne, hogy ki vagyok :-) Aztán elkezdett dőlni belőle a panaszáradat, hogy ebben az országban mindenki ilyen meg olyan, de amúgy senkivel nincs semmi problémája :D Hát, hogyne...
Facebook-ismeretségek... Na, ezért tartom semminek az egészet.
Mellesleg a kiállítás remekül sikerált, idén is átléptünk egy lélektani határt, már ami a bevételeket illeti :-)
Külön élmény volt látni annak a néhány megmondóembernek a savanyú pofáját, akik a standunk előtt sétáltak el. Ők megmondták, hogy ezekkel az árakkal semmit sem tudunk majd eladni. Hmm. Tévedtek! :-) Az ár kisebb tényező ebben a játékban, mint ők gondolják. Lehet valami drága, ha kiváló minőségű, nyugati színvonalú kiszolgálást és korlátlan garanciát kap mellé a vevő. Szerencsére a legritkább esetben élnek vissza ezzel a garanciával.

Megnézés...

...legújabb regisztrált, bemutatkozás jó, írni fogok neki, fotója: megfelel :D (Magyarul megfelelő érzésekkel párosítva lehet akár A tökéletes is.), bemutatkozást újra elolvas, most mégsem írok (nincs időm levelezésbe bonyolódni, de lehet hogy úgysem válaszolna), pechemre VIP tag és megnéz, 5 perc múlva ismét megnéz, meglepetés: levél jött tőle, lássuk, mit írt, inkább mégse (Látja, ha elolvastam a levelét és nincs időm most írogatni, de ezt már mondtam :D), 10 perc múlva ismét a bejövő levelek mappában, kezem az egéren, kurzor a levélen, az ujjam a bal-egérgomb fölött jár, nem nyitom meg, inkább írok ide egy blogbejegyzést, megjegyzés: erről a bejegyzésről nem szólok neki (Feltéve, hogy szólok bármit is.) :D

Ez meg mi?

Előbb roppant furcsa dolgot tapasztaltam. Ásítoztam. Nem ez volt a furcsa :D
Úgy döntöttem, hogy kicsit megmozgatom magam kézi súlyzókkal. Már épp erőm végén jártam, amikor hirtelen úgy éreztem magam, mintha álmodnék. Ekkor megtáltosodtam és mintha feltöltődtem volna energiával, még egy csomót bele tudtam emelni. Pont olyan volt, mint néha álmomban, amikor jellemzően futni szoktam (Amúgy nem szokásom :D) és bármennyit futhatok, semmi fáradtságot nem érzek. Most viszont ébren vagyok, ez biztos. Érdekes, nem? :-)

Nem törlöm...

...azokat az írásaimat, amikben egy bizonyos nő után epekedtem :-) Álljon itt figyelmeztetésként, okulásként, hogy minden mulandó, minden elbaszható és lehet nagyokat tévedni túl a harmadik ikszen is :-)
Ismét bebizonyosodott, hogy ez egy bunkó. Persze lehet, hogy szándékosan csinálja, hogy ezzel kiábrándítson magából, ami meg jó. De ugyanez elérhető lenne egyenes beszéddel. Pl. "nincs semmi esélyed" vagy ilyesmi. Ugye, hogy az őszinteség csak duma szintjén fontos? A gyakorlatban valahogy senkinél sem működik. Nem akar megbántani? Vajon mi a bántóbb? Megmondani egyszer, hogy nulla az esélyed, vagy kedélyesen elbeszélgetni és két mondat között csendben, váratlanul eltűnni?
Igyekszem tanulni ebből is. A tévedéseim meg hadd maradjanak itt, talán ha szem előtt vannak, nem követem el őket újra :-)
Most pedig ismét belevetettem magam a netes társkeresés bűzös mocsarába, hogy még több bunkó nővel kerüljek virtuális kapcsolatba. Talán akad majd köztük 1-2, aki rácáfol az előítéleteimre.

Félreértés :-)

A minap kedves barátaim rábeszéltek, hogy mozduljak ki a lakásból, menjek végre emberek közé és tegyek velük jót. Beszerveztek engem egy "free hugs" rendezvényre. A hallásom sajnos néha nem tökéletes, nekik meg az angol kiejtésük. Nem lelkesedtem, de készítettem egy táblát "three hogs" felirattal és kivonultam a város egy forgalmas pontjára. Kedves barátaim azt mondták, mutassam a táblámat és majd jönnek hozzám az emberek, hogy ölelgessem őket. Hogy pontosan mi az összefüggés az ölelés és a három disznó között, azt már nem volt időm megkérdezni, mert gyorsan elhúztak. No mindegy, gondoltam most az egyszer rájuk bízom magam. Ahogy azt előre sejtettem, senki sem jött oda egy három disznó-feliratot szorongató, unott pofákat vágó alakhoz, hogy ölelgessem őket. Mígnem egyszer egy trió kontúrja bontakozott ki a délutáni napfényben. Szemből sütött a nap, így nem láttam, kik azok. Ellenben velük, mert ők láttak engem és a táblán lévő feliratot. Mire a közelembe értek már késő volt. Méretes kődarabok záporoztak irányomba. Igen. Ők voltak azok. A leprás koldusasszonyok molett-tagozata. A bajt csak tetézte, hogy értették, mi van a táblára írva és pechemre ők is pont hárman voltak. Szégyen a futás, de hasznos alapon sietősen távoztam :D