Egyenesen a jövőbe

Béla fáradtan huppant a konyhaszékre. Az utóbbi hónapokban már minden nap dolgoznia kellett.
-Hogy haladtatok ma? -érdeklődött Aranka, miközben kimerte férjének a gőzölgő krumplilevest egy megsárgult tányérba, aminek a szélén már itt-ott lepattant a bevonat.
-Haladunk, haladunk. A kerület felével már majdnem végeztünk. Jó lenne, ha még többen lennénk, de így is napról-napra lelkesebbek vagyunk. -újságolta büszkén. Tekintetét le sem vette a tányér és a fazék között ingázó merőkanálról. Igencsak éhes volt már.
-Mondjuk, a bolt már nincs meg. Kilométereket mentem, mire be tudtam vásárolni.
-Személyesen vettem részt a lebontásában. -dicsekedett fülig érő szájjal a férfi.
-Nagyon ügyesek vagytok. -ismerte el Aranka. Konyharuhával megfogta a fazekat, és visszaemelte a tűzhelyre.
-Úgy ám! Én mondom, hogy egy hónapon belül a mi háztömbünk is sorra kerül, ha ilyen jól haladunk.
-Bár már ott tartanánk. -sóhajtott a nő. -Mindenki olyan türelmetlen. Az igazat megvallva én is kíváncsian várom már, milyen lesz.
-Tiszta lesz. Sehol egy épület, vagy egy út. Nyoma sem marad ennek a városnak. -vázolta fel Béla.
-Úgy szeretem, mikor erről beszélsz. -mosolyodott el Aranka.
-Úgy ám! Eltűnik ez a város, mintha itt se lett volna. És, ha Budapesttel végeztünk, jöhet a következő város. Pécs, Debrecen, Szeged... Később a kisebb városok, majd a falvak. Megnézném a képüket azoknak, akik akkor idelátogatnak. Rá se fognak ismerni erre az országra. -ránézett az időközben kiürült tányérban fekvő alumínium kanálra. -Egy napon majd ezeket is begyűjtik, és bezúzzák, vagy ledarálják, mint mindent. Végül semmi sem marad. Borzasztó izgatott vagyok a gondolattól is.
-Bár már ott tartanánk. -sóhajtott Aranka. -Holnap meglátogatom a nővéremet Budán.
-Valóban? Igyekezz, különben nem tudsz majd visszajönni!
-Hogyhogy?
-Hát a Szabadsághidat már félig elbontották. De az útburkolat talán még járható.
-Ez fantasztikus! Tehát holnapután végleg elvágjuk a Dunántúlt a keleti országrésztől. -Aranka teljesen lázba jött a bejelentéstől.
-Úgy ám! Dolgoznak a csákányok, vésőgépek. Ha lennének gyerekeink, ők már egy tiszta, civilizációtól mentes országban élhetnének. -ábrándozott Béla.
-Szerencsére senkinek sincsenek már. -fogta meg a férje kezét a nő.

:-)

mjúzik

"Végignézni,
ahogy minden
szépen lassan
szétesik.
Romok alól
kibányászni
- veszettnek hitt -
darabjait
annak, ami fontos volt,
vagy úgy érezted,
hogy az lehet.
Összeraktad,
hogy segíts,
de csak magadat
mentheted."

Nem tudom, milyen címet adjak...

Kaptam egy képeslapot.
Üzenet a múltból.
A szó minden értelmében.
Mindenesetre köszönöm.

Dadaista kísérletezgetés

Akarok tőled valamit!
Semmit!
Ne is válaszolj... ki ne löttyenjen hiábavalóság az abroszon!
Körömpiszok nem kell!
Van!
Vonalzó élén felsorakozott igényeim.
Én magam.
Nem kellesz. Kellesz.
Lebeg a csendnek feszülő f*ng.


:D

Mindig résen lenni...

-Mehet. -mondta, s visszacsúsztatta az útlevelet az üvegfal alatti résen. Csak egy rövid pillantást vetett rá, miután átpörgette ujjaival a lapokat, és egy találomra kiválasztott oldalra rányomta bélyegzőjét.-Maga nem! -rikkantott fel a vámtiszt. Mutatóujjával hívogatva vissza az illegális határátlépőt. A hirtelen támadt hangoskodás néhány másodpercig elnémította a sorban kígyózó tömeget, de aztán hamar folytatódott a duruzsolás.
-Valami probléma van? -kérdezte a 30 körüli nő elsápadva.
-Kérem az útlevelét. -szólt a tiszt szigorú hangja.
A nő elpirulva visszacsúsztatta a kis vörös füzetecskét az üveg alatt. Az egyenruhás belelapozott, majd felhúzott szemöldökkel a nőre meredt.
-Nem a magáét, hanem az övét. -mutatott rá a másik nőre.
-Sziámi ikrek vagyunk, nem látja? -pár lépést távolodtak az ellenőrző fülkétől, hogy bentről is látszódjon, ők egyek.
-Én azt látom, hogy maguk ketten vannak, de csak az egyikük rendelkezik érvényes útlevéllel.
-De a lábunk közös! -tájékoztatták szinte egyszerre a tisztet.
-Az útlevél nem a lábakról szól, hanem az arcokról. Abból pedig kettő van, útlevélből ellenben csak egy, akárhogy is nézem. -akadékoskodott a vámos.
-Hát, különválni sajnos nem tudunk, így közös az útlevelünk. -tették csípőre a kezüket.
-Be pedig csak azt tudom engedni az országba, akinek érvényes útlevele van. Akinek nincs, azt kitoloncoljuk, vagy várakozhat a tranzitzónában. -folytatta a tiszt.
-De én nélküle nem tudok sehová sem menni. Felfogta?
-Fel.
-Na, hál' istennek... -lélegeztek föl.
-De a szabályokat be kell tartatnom. Ide van írva, látja? -egy A4-es lapot nyomott az üvegfalhoz, amin a szóban forgó paragrafus valóban így rendelkezett. Igaz, sziámi ikrekkel nem kalkuláltak a törvényalkotók.
-Hát, ez kva jó! -horkant fel a jobboldali. A baloldali csak összeráncolt szemöldökkel tátotta a száját.
-Na, mi legyen? Megy, vagy marad?
-Pont ez az, hogy nem tudok nélküle menni, mert össze vagyunk nőve, bassza meg!
-Útlevél nélkül márpedig ő egy illegális bevándorló. Egy határsértő migráns.
-Turista vagyok! Vagyunk. -védekezett.
-Aha... Sorosbérenc. -gúnyolódott félhangosan a tiszt.
-Nem lehetne kihagyni ezt a szegény lányt... ööö lányokat, vagy lányt ebből a sorosozásból? -lépett elő a tömegből egy jóérzésű idős férfi. -Hát nincs elég bajuk? Nem látja? -emelte föl a bal testvér karját, mire az legnagyobb megdöbbenésére leesett a helyéről. Mindenki szájtátva figyelt, és már majdnem a védelmükre kelő férfit kezdték el hibáztatni, mikor leesett a bal testvér a jobbról. Még nagyobb döbbenet. (Ha ez egyáltalán lehetséges.) A férfi megfogta a jobb testvér hosszú haját, és az is a kezében maradt. Akkor az lerántotta arcáról a maszkot, ami mögött egy csúf vénember rejtőzött addig, és egy rövid, de annál gonoszabb röhögést követően futni kezdett a kijárat felé. Soros György volt az, sziámi ikreknek öltözve.

:-)

4 soros versike

Lenni kér a semmi.
Létezést koldul a nyomorultja.
Még hogy őt is számításba venni?
Hát, ezt csak a pimaszság hajtja!



És akkor most a 4 soros:

True detective

Mindenkinek, aki szeret dagonyázni a komor hangulatú thrillerekben, fojtogató atmoszférájukat magába lélegezni, s közben a világ pereméről csukott szemmel lelépni a depresszió feneketlen mélységébe, szabadon esni, hátha valami láthatatlan kéz (A forgatókönyvíró, a rendező?) visszarántja, de titkon azt remélve, hogy nem. Tartson csak örökké ez a zuhanás...

És persze Woody Harrelson és Matthew McConaughey színészi játéka sem egy utolsó szempont. El sem hiszem, hogy ez sorozat. Baszki. :O

(A 2. évad állítólag szar.)