Another life (sorozat)

Tegnap a végére értem (Jobbára csak háttérzajként ment.) az első évadnak. Az utolsó epizódokban már némi tétje is lett a nagy kalandnak, hiszen kiderült az idegen látogatókról, hogy... De nem spoilerezek. :P :-)
Egyre inkább úgy érzem, hogy ez az egész egy propagandafilm a szeGszuális másság elfogadtatására, könnyen fogyasztható sci-fi csomagolásban. A sztori lehetne eredetibb, de alapvetően nem is ezzel, hanem a filmbeli eseményekkel van bajom. Számos olyan helyzetet látunk, ami ismerős lehet más filmekből, sorozatokból.

Az első részben megérkezik az oldalnézetből végtelen-szimbólumra emlékeztető UFO, leszáll, és egy áthatolhatatlan burok nő köré. A hadsereg körülveszi, és megpróbálnak kommunikálni vele.
Az Annihilation, az Érkezés, az Amikor megállt a Föld is kb. hasonló, + van még egy, aminek a címe nem jut eszembe, de az meg az Érkezéshez hasonlít nagyon (Ha jól rémlik, Mongóliában jelenik meg egy fejjel lefelé lebegő sziklacsúcs, oszt azt vizsgálgatják, miközben a kínai hadsereg is bejelentkezik.).
Aztán bedöglik az oxigénellátás, de valakinek az a remek ötlete támad, hogy egy közeli bolygón bányászhatnának egy bizonyos ásványt, amiből kinyerhető az oxigén. A Stargate - Universe első epizódja (Vagy második?) is ezzel indít, csak ott mészkövet gyűjtenek az oxigénszűrőkhöz. Mellesleg, még a főcímzene is az S.G.U. hangulatára emlékeztet.
A bolygón egy ismeretlen vírus fertőzi meg a legénységet, ami egy darabig kicsit Star Trek-es, de amikor az egyik nőből a hátán keresztül kimászik a saját idegrendszere, az már az Alien/Prometheus-t idézi.
A Földre látogató űrhajó eredetének felkutatása szintén erősen emlékeztet egy Star Trek sorozat, az Enterprise komplett 3. évadára.
De hagyjuk az ötlettelenséget, térjünk át arra, mitől van olyan erős propagandaíze a sorozatnak!

A szó klasszikus értelmében vett normális, heteró párkapcsolat nem kerül ábrázolásra. A főhős, Niko ugyan hátrahagyott a Földön egy férjet és egy kislányt, de ennek is lehet szimbolikus narratívája. Ez a múlt, ami pedig a Megváltó nevű űrhajón zajlik, az a jövő. Senkit sem érdekel, ki kivel kavar, szabadság van és toleranciJa. A szándékot értem, de talán hatékonyabban működne a dolog, ha nem írnák le ilyen látványosan a hagyományos férfi-nő, nő-férfi kapcsolatot.
Íme néhány:
Az űrhajót vezérlő mesterséges intelligencia holografikus kivetülése beleszeret Nikoba.
Létrejön egy hármas kapcsolat (2 férfi és 1 nő), ott mindenki csinálja mindenkivel.
Egy másik faszi pedig a hajóorvossal jön össze, aki pedig egy eléggé feminin külsejű férfi.
Van egy nő, aki egy férfiba volt szerelmes, de az eNbert már az első epizódban megölte Niko (Önvédelem volt.). Halál a heterókra, baszki! :D
Az egyik jelenetben amúgy majdnem összejön Niko és az előbb említett özvegy csaj, mert betéptek valami virágportól az egyik bolygón. De legnagyobb sajnálatomra ez nem történik meg. (Egy kis leszbi-jelenet már túl normális lenne? :-))
A fentiek miatt az a benyomás alakult ki bennem, hogy valahol megszületett a döntés: legyen egy toleranciára nevelő médiatartalom, és tegyük ezt fogyaszthatóvá egy sci-fi sorozatba csomagolva! A gond csak az, hogy úgy ollózták össze más filmekből a cuccot, ahogyan a sok tízmillióba kerülő elemzéseket szokták a közpénzeket széttalicskázó haveri vállalkozások.
Remélem, lesz 2. évad, hiszen a végére azért csak beindult valami cselekmény is. A negatív kritikák hatására talán sikerül majd az Űrgammák színvonala fölé lőni a minőséget is. ;-)

Twin Peaks túra (3. rész)

Kisebb malőr történt, ugyanis a Lufthansa nem fogad el átutalásos fizetést, a bankkártyám napi limitje pedig biztonsági okokból mélyen a fizetendő összeg alatt van tartva. Hála a magasságos égnek, épp most kezdődik egy 4 napos hétvége (De ezt magamnak is köszönhetem.), ami miatt legkorábban szerdán tudom feltölteni pénzzel a PayPal számlámat, amiről már kifizethetem.
Közben újabb pontokon módosítottam, finomítottam az útvonaltervet, hogy pl. a Snoqualmie - Redwood Park - Jamestown közötti két menetesre tervezett autózás nagyjából egyforma időtartamú (8-9 óra) legyen. Emiatt változtattam az első megállón, és San Francisco helyett Jamestownba megyek, mert az sokkal közelebb van a Yosemite Nemzeti Parkhoz, mintha San Franciscoból vágnék neki. 7 helyett csupán 3 óra. Mivel akkor már sokkal rövidebbek a nappalok, szeretnék mindent bejárni még világosban. A nemzeti parktól pedig San Francisco felé veszem az irányt. Vagy maradok éjszakára Jamestownban, mert a hotel azért sokkal olcsóbb ott.
Tele vagyok már ceruzával írt, radírozott, újraírt cetlikkel, amiken útvonalak, menetidők vannak napokra beosztva. A végén csak egy maradhat. :-)

Új évszázad, új problémák :-)

M1 autópálya, 2150. karácsonya.
A homokeltakarítógépek úton vannak, mindenki maradjon az autójában, és semmi esetre se kapcsolja ki a klímát!

Fotó: Sébastien Nagy

Twin Peaks túra (2. rész)

Kerestem még látnivalókat a környéken. A Yosemite Nemzeti Park 5 órányira van San Franciscotól.
Azt hiszem, utam egyik leglátványosabb állomása lesz. :-)
Íme: https://www.planetware.com/california/things-to-do-in-yosemite-national-park-us-ca-278.htm
Tőle nem messze pedig egy Bodie nevű "szellemváros" és a Mono-tó. Mindegyik remek fotótéma lesz. Kell vásárolnom még néhány memóriakártyát. :-)
Nem terveztem ilyen hosszú kiruccanást autóval a Snoqualmie-i (Twin Peaks) túrán kívül, de ezeknek ugyan ki tudna ellenállni?

Filmek, sorozatok

Az e heti filmélményeimtől nem vagyok elragadtatva.
A Netflixen végeztem a Stranger things 3. évadával (Várom a negyediket.), így elkezdhettem másik várólistás sorozatomat, az Another life-ot. 3 epizód után semmi eredetiséget, vagy hűha-érzést nem tudok róla megfogalmazni. Van egy kis Stargate-Universe fíling. Hogyhogy nem az is azzal kezdődik, hogy probléma van az űrhajó oxigénellátásával, de rájönnek, hogy ha egy közeli bolygón bányásznak mészkövet (Vagy meszet? :D), az majd megszűri nekik az elhasználódott levegőt. Ezt pl. sikeresen lemásolták. De a zenével kommunikáló idegen hajó is ismerős lehet már. A Star Trek - Hazatérésben egy kihalt bálnafaj vinnyogását utánozza a Földet megbénító űrszonda. Nézem tovább, de nem ma. Hiszen ma a Szolgálólány meséje évadzáró van. #azelsőévadsokkaljobbvót
Ma pedig megnéztem Tarantino új filmjét. Aki egy új Kill Billt, Ponyvaregényt, Kutyaszorítóban-t, vagy Halálbiztost vár, az csalódni fog. Hangulatos nosztalgiázás a 70-es évek eleje után, néhány vicces jelenettel. Elsőre az az érzésem, hogy azok a kva jól megírt dialógusok, amik általában jellemzik Tarantino fimjeit, most mintha csak nyomokban lennének jelen. Vagy csak én nem figyeltem eléggé. Tény, hogy a szokásos közepes helyett most a film hosszára való tekintettel nagy popcornt vettem, és úgy éreztem, sosem fog elfogyni, miközben a só szétmarta a pofámat. :-)
Nem mondom, hogy rossz film a Volt egyszer egy Hollywood, de szerintem nem fér bele saját munkáinak top 5-ösébe.
A nézőtéri mélypontot az a jelenet hozta el, amiben a Charlie Manson-szimpatizáns fiatalok rátörnek főhőseink otthonára, hogy megöljék őket. A csapat 1 férfiből és 2 nőből állt. A házigazda kaszkadőr haverja fogja az egyik nő fejét és beleveri mindenbe, amit a szobában talál, maga Jack Dalton pedig egy filmes kellékként nála maradt lángszóróval süti meg élve a másik női merénylőt. Nem az akciójelenetek kivitelezése jelentette az emlegetett mélypontot, hanem a női nézők hangos röhögése. Tehát nem olyan nagy probléma azt nézni, hogy egy nő arcával törik be az összes faliképet, ablakot, kandallófalat, vagy élve elégetik. Hiszen azt Tarantino komponálta meg, és azon divat röhögni. Bezzeg, ha valaki az utcán utánuk füttyent merő suttyóságból, azt meghurcolnák, amilyen fórumon csak lehet.

Twin Peaks túra (1. rész)

Zajlanak az előkészületek. Ma is bizonyságot nyert, hogy mennyire fontos minden jelentéktelen szarságot előre megtervezni. Itt van például az autós közlekedés, mert ugye Japánnal ellentétben az USA-ban autóval a legegyszerűbb eljutni A-ból B-be. Tehát kiderült, hogy tankolni sem úgy kell, mint nálunk. Én még Magyarországon sem tankoltam önkiszolgáló kúton, pedig biztos van egy csomó. Egyetlen ezzel kapcsolatos élményem Angliában volt, ahol sikerült is megutálnom a dolgot, mivel nem fogadta el a kártyámat. (De lehet, hogy csak zsíros volt rajta az a fekete mágnescsík, mivel a hotelt és a bérautót is azzal fizettem.)
Megnéztem egy rakás videót a témában, hogy ne úgy álljak majd az egyébként rém egyszerű automata előtt, mint egy idióta. Bár, ha belegondolok, nem is attól tartok, hogy ne jönnék rá a használatára. Sokkal inkább attól, hogy mögöttem torlódna fel egy tucat türelmetlen helybeli. Utálom, ha siettetnek.
Sokan mondják, hogy San Francisco nagyon drága hely (Innen indulok majd Seattle felé.), a szállodák valóban azok. A booking.com-on alig találni 50E/éj körül olyat, aminek saját fürdőszobája van, és nem hálóterem, amin idegenekkel kellene osztozni, ráadásul némelyik szánalmasan lepukkantnak tűnik. (Csak viszonyításképp, Tokióban 23E/éj volt a szállásom egy tiszta, modern hotelben.) A kaja miatt nem aggódom. Meki mindenhol van. Vagy veszek párizsis zsömlét szupermarketből. :D Nem a gasztronómia vonz Kaliforniába.
A Lufthansa-nál van premium economy, ami elsősorban a nagyobb lábtér miatt van játékban. Valamivel hosszabb repülőút, mint Tokió volt, és már ott is kínban voltam a szűk economy ülőhely miatt. "Csak" kétszer annyiba kerül, mint a sima economy, tehát bőven a business class ára alatt van.
Az bizonyos, hogy túrám 3 fő részből áll majd.
-San Francisco
-autózás Kaliforniából Oregonon át Washington államig (mamutfenyők, óceánpart a 101-es út mentén)
-"Twin Peaks", rendes polgári nevén Snoqualmie és környéke

Hogy még jobban besózzam magam, az utóbbi hetekben a Twin Peaks sorozat volt munka közbeni háttérzajom. :-)

Stranger things

Kíváncsiságból (De főleg ha ló nincs, jó a szamár is alapon.) kezdtem el nézni néhány héttel ezelőtt a Netflix népszerű sorozatát. Akkor még semmit sem tudtam róla, és semmit sem vártam tőle.
Az már az elején megfogott benne, hogy bár új gyártású, de a 80-as években játszódik. Eljött az ideje a nosztalgiának. :-) A főszereplők java ugyan gyerek, de mégsem nevezném ifjúsági sorozatnak, noha tartalmaz ilyen elemeket is bőven. De legalább ennyire horror is, azonban nem a Disney matinés fajtából.

Egy csapat kölyök társasjátékozik egy pincében. Miután a házigazda kivételével mindegyikük hazaindul (este), az egyik gyerek belebotlik egy túlvilági lénybe (demogorgon), ami üldözni kezdi, végül magával rántja saját világába, ami valami tüköruniverzum-féle. Az első évad az ő kereséséről, kiszabadításáról szól. Ezzel párhuzamosan a helyi szupertitkos kísérleti intézetből megszökött 11-es nevű lány kálváriája is beindul, mivel a hadsereg, telekinetikus és egyéb képességei miatt mindenáron vissza akarja őt szerezni. Hamar csatlakozik az eltűnt fiúért aggódó három baráthoz. Winona Ryder realisztikusan játssza a fiáért aggódó anyát. További "híresség" a több epizódban is feltűnő Paul Reiser, akit az Aliens (A bolygó neve: halál) Carter J. Burke-jeként ismerhettünk utálhattunk meg.
3 évad készült eddig, de már tervezik a következőt. A 2-3. szerintem nem ér fel drámaiságban az elsőhöz, de így is remek sorozatnak tartom.
Aki kíváncsi rá, a Netflix-en nézheti. Legnagyobb meglepetésemre (Ezt a 3. évad vége felé vettem észre.) magyar szinkronnal is elérhető. Mindenesetre én maradtam a feliratos verziónál.