Twin Peaks túra (7. rész)

Rituálisan tökönszúrhatom magam. A legdrágább szállásom megfelezte árait, és ezt ma tudtam meg, amikor túlléptem a lemondási határidőn. Vagyis nem csinálhatok új foglalást. Olykor jobb nem észrevenni dolgokat. :D
Hab a tortán, hogy míg a keleti parti utam egy hurrikán zavarta meg, most a nyugati partit egy masszív, szeptemberi hóvihar. :D Szerencsére ez el fog múlni, mire megyek és egyébként sem azon a részen fogok kolbászolni, ahol 1m hó esett a napokban. A jó az egészben, hogy láthatok havas hegycsúcsokat. Kék víztükör, zöld fenyők a hegyoldalban, fölöttük pedig havas, sziklás hegyek... Ez egy bakancslistás látványosság. A Yosemite Nemzeti Parkban számos ilyen tó mellett visz majd el az utam. Kérdés, hogy elég magasan vannak-e azok a hegyek, hogy megmaradjon rajtuk ez a kis őszi hóréteg. De anélkül is kva jól néznek ki, már meglestem a google streetview-en.

Utánanéztem, engedélyezett-e az USA-ban a menetrögzítő kamerák használata. Úgy látom, az úti céljaim közül egyedül Kaliforniában nem tiltják ezeket, de azért az autóbérléskor megkérdezem. A  jó oldala ennek az, hogy a 64Gb-s memóriakártyámon így nagyobb eséllyel fér el a teljes út, vagyis nem fog letörölni a washingtoni, oregoni felvételekből, mivel jó eséllyel ilyenek nem lesznek.

Madách téri kampány-stand up

Továbbra sem szeretnék politikával foglalkozni ebben a blogban, ám Puzsér egy olyan színfolt a magyar közéletben, ami szerintem bőven túlmutat a budapesti városvezetésért folytatott harcon, versengésen.

Miközben a többség beéri annyival, hogy Puzsér egy ordítozó elmebeteg, akadnak (Remélhetőleg egyre nagyobb számban.) olyanok, akik el tudják választani a formát a tartalomtól. Ez a szélsőközép, melynek lényege mérsékelt tartalmat közvetíteni szélsőséges hangnemben, hogy legyen ereje átütni a közömbösség falát. Magyarul, ne azt nézd, hogy ordít, hanem hogy mit!

Rászántam 6 órát az életemből, és elautóztam (Volt benne 10 perc séta is. :D) a Madách téri kampányrendezvényre. A csütörtöki vendége Gödri Bulcsú volt, aki az alábbi videóban is bizonyítja, nem csak jókat tud mondani, de azt jól, szórakoztatóan, a fiatalok nyelvén.

Talán én vagyok kicsit perverz, de el tudnék képzelni ilyen vezetőket az ország élén. Az elmúlt 30 év elitje már bizonyította alkalmatlanságát. Ami pedig a stílust illeti, nálam bármivel be lehet vágódni, ami őszinte és progresszív. Akkor is, ha nem éppen szofisztikáltan, hanem ilyen frontálisan tolják a pofámba. A hazug, kétszínű mosolyból, eljátszott tiszteletből elegem van.

 Megihletett a hangulat, és ezt alkottam első felindulásomban. :-)

Akár szimpatizálsz a puzsérsággal, akár nem, ezt a videót nyugodt szívvel ajánlom, annál is inkább, mivel javarészt globalizáció-kritika, és nem a megszokott politikai sárdobálás.

Valakit élve nyúztak a tér túloldalán, mert nagyon ordított. De az is lehet, hogy csak így próbált imponálni a közelben kószáló nőstényeknek. :-)

Megint az a kva hozzászólás

Az ember leír valamit, amit humornak szán, de jön egy retardált, aki persze sem a humort nem érti benne, sem a szándékot, és beleköt, mert félreérti. Leírom, hogy hogy értettem, de nem áll szándékában ezt megérteni, helyette legyárt magának egy narratívát, és azt sulykolja folyamatosan.
De én vagyok a hülye, hogy 2 hozzászólást elfecséreltem rá. Ismét megfogadtam, hogy a következő ilyennél max. annyit írok, hogy humornak szántam. Utána mindenki azt gondol, amit akar, nem foglalkozom velük. Végül is csak egyetlen hozzászólásnyira voltam ettől, tehát haladok. Nem lehet minden mondathoz külön magyarázatot mellékelni, hogy mindenki megértse. Az is elképesztő, hogy valakinek van arra energiája, hogy elkezdjen szájkaratézni ilyen jelentéktelen kérdésben. Nyomorult, unalmas, szerencsétlen élete lehet.

Apu azért iszik, mert te sírsz

Vége a nyári szünetnek, szerdánként ismét be lehet ülni a Mikába, hogy meghallgassuk Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton élő talk showját. A szezon második, nekem pedig az első beszélgetése volt. Újjászerveződött-e a KGST és a Varsói Szerződés?  Ez volt a fő irány, sajnos a leginkább várt "Kimérák, patkányemberek" témára nem maradt idő. Engem sokkal jobban érdekelt volna. Bár ez sem volt rossz.
Telt ház volt. Talán a hosszú szünet miatti elvonási tünetek, talán a főpolgármesteri jelöltség miatt lett ennyire felkapott. Tavasszal majdnem mindig volt 10-15 üres szék.

Itt a hangfelvétel:

Twin Peaks túra (6. rész)

Közben arra eszméltem, hogy kell nekem egy vecsési szállás is, mert 6-kor indul majd a gépem, amihez mondjuk 4-re nem ártana a reptérre érni. Ennek teljesítéséhez viszont már 2-kor el kell indulnom, miután 1:30-kor felkeltem. :D
Teljes nonszensz, úgyhogy rászánok egy tízest és előző este lecuccolok Vecsésre.

Nagyon örülök, hogy vártam az autóbérléssel, mert tényleg olcsóbb lett, nem is kicsivel. :-)
Egy standard SUV kategória (pl. Ford Edge, vagy hasonló) előző alkalommal a Budget-nél még 506 dollár lett volna, most ugyanez csak 286! :-) Az önrészcsökkentő biztosítást majd ott megkötöm, de azzal együtt sem fogja elérni az 500-at.
A foglalást a Budget honlapján csináltam meg, a közvetítőoldalak a tájékozódási szakaszban egyáltalán nem nyerték el a bizalmamat.
Most minden megvan, ami kiemelt fontosságú volt (Nehogy lemaradjak róla.).

Update:
Lehet, hogy szörnyen nevetséges, de az első etapba beiktattam egy bő 2 órás kitérőt (Ezzel 10,5 órásra hosszabbítva azt.), csak hogy lefotózhassak 4db hidat és egy partszakaszt, ahol színes kavicsok vannak. :D További plusz, hogy így szinte az elejétől a 101-es úton haladhatok, vagyis az óceán partján teszem meg azt a 8-900 mérföldes utat Santa Rosáig, onnan váltok irányt kelet felé, hogy másnap a Yosemite Nemzeti Parkot ostromolhassam.
Biztos, jól néz ki az óceánparti naplemente is.

Astoria Megler Bridge (Ez a déli part, csak itt vannak parkolók, ahol meg lehet állni fotózni.)

Cape Creek Bridge (Ehhez egy külön úton le lehet menni a partra, ahonnan ez a kép készült. Kb. napnyugtakor érek majd ide, látványos lesz narancsszínben megvilágítva.)

NYC-02

Az előző New York-os bejegyzésemet februárban írtam, de csak egy facebook-jegyzetként osztottam meg és szerintem senki sem olvasta. Én magam is alig találtam meg.

Első teljes napomon természetesen felhőkarcolónézés, valamint a sziget nyugati partján horgonyzó U.S.S. Intrepid repülőgéphordozó (múzeumként üzemel) megtekintése volt a tervezett program.
Kicsit borongósan indult a reggel, de nem esett az eső. Előre próbáltam olyan időszakot kinézni utazásomhoz, amikor a legkisebb az esélye az esőnek. Néhány héttel indulásom előtt aztán gyülekezni kezdtek a viharfelhők (Szó szerint!) a Nagy Alma környékén: végül pár nappal előttem megérkezett az évtized hurrikánja, ennek utóvédharcaiból pedig bőven jutott nekem is. Szerencsém volt, hogy csak egy esős napot fogtam ki.
A Pennsylvania hotel első szintjén van egy kis presszó/kisbolt-szerűség. Péksütemény, üdítők és presszókávé is kapható. Mellesleg itt vettem meg első igazi amerikai fánkomat. Hogy milyen az íze? Szerintem 130% cukor. Émelyítően édes, szinte ehetetlen. De nekik bejön...
A hotel postaládája.

A hotel mellett van egy Meki, ahol elfogyasztottam életem első sajtos negyedfontosát, ami hasonlít a sajtburgerre, de nagyobb, laktatóbb, jobb. Első állomás a New York-i közkönyvtár volt, ami többek közt a Szellemirtók c. filmben is szerepelt. Még zárva volt, de körbejártam a hatalmas épületet. Ezen a lépcsőn át menekültek pánikba esve Venkmenék. :-)

A könyvtár mellett található Midtown egyik ikonikus épülete, az Art Deco stílusú American Radiator Building. A 23 szintes felhőkarcolót 1924-ben adták át.

A Grand Central Terminal-t a Legenda vagyok c. filmben is láthatjuk. Mögötte a Chrysler Building, aminek nincs publikus kilátója. De no para, mert az Empire State Building és a közeli Rockefeller Plaza is rendelkezik a turisták számára nyitott terasszal. Hosszabb sorban állás utóbbinál volt. De a panorámáért megéri kivárni.

Innen a St. Patrick katedrális felé vettem az irányt. Érdekes kontrasztot nyújt a 19. században emelt neogótikus templom a fölé magasodó modern üvegtornyok ölelésében. Itt kezdett elb*szódni az időjárás. Elő is kellett vennem az esernyőt, de még nem volt annyira vészes. Nem volt könnyű fotózni esernyő alól.

A Chrysler Building előtt elhaladva igyekeztem az Empire State Building felé, mivel időpontra (előre) megváltott jegyem volt. Közben az eső is elállt. Éhen halni egyébként szinte lehetetlen (Azért nekem majdnem sikerült, de erről később.) Midtownban és Downtownban, mivel tele vannak az utcák streetfoodosokkal. Úgy vettem észre, hogy ezeket többnyire arab bevándorlók üzemeltetik.
Art Deco orgia... :-)

Ilyen hangulatos utcákat találni, amikor épp nem felhőkarcolók tövében mászkál a Zember.

A "szörny". :-)

 

Mire felértem, kisütött a nap. A kilátás pazar...

Egy rövid pihenő következett a hotelben. Kiraktam az útközben vásárolt szuveníreket, hogy a hajóhoz ne kelljen magammal vinnem. Ebéd után elindultam a U.S.S. Intrepid felé.

Folyt. köv.

NYC-01

A New York-i Jamaica Station forgatagában állva az az ötletem támadt, hogy megnézem Manhattant.

Ez nem igaz. :-) Az ötlet kb. 1 hónappal korábban fogant meg bennem. A szervezés heteket igényelt. Mit kell tenned, ha az USA-ba szeretnél utazni? Nos, a legfontosabb az ESTA vízum igénylése. Légy résen, mert az amerikai kormánytól igényelve ez csak 10 dollár körül van, de számos lehúzós oldal foglalkozik ennek kiadásával. Ezek nem átverések, meg fogod kapni a vízumodat, csak hétszeres áron, vagy még drágábban.
Az ESTA 2 évig érvényes, EU-s állampolgárként jó eséllyel meg fogod kapni, csak egy űrlapot kell kitöltened, és befizetni a pízt. Az útlevélről ne feledkezz meg! Ha zöld utat kaptál, jöhetnek a programok (Pl. belépőjegyek, túrák, stb. lezsírozása, amire jegyértékesítő cégek tucatjai szakosodtak, a neten kényelmesen intézhetők. Nem ajánlott a helyszíni vásárlás, mert előfordulhat, hogy arra a napra elfogytak a jegyek, és egyébként is kva sokat kell sorban állni.), a repülőjegy, a szálloda összehangolása. Gáz lenne, ha pl. kifizeted a belépőket, a szállodát, és kiderül, hogy már nincs szabad hely a gépen, napokkal később érsz oda. Repjegy: érdemes jó előre megvenni, mert olcsóbb, mintha holnapra foglalnád.
2018 óta van (újra) közvetlen repülőjárat Magyarországról az USA-ba a lengyel LOT légitársaság jóvoltából. Annyi csavar volt benne, hogy a LOT B787 Dreamlinereinek egy része földre kényszerült a hajtóművek konstrukciós hibája miatt. Hónapokig Portugáliából bérelt géppel teljesítették ezt a járatot. Ez egy régi B767-es volt, de belülről felújították, egyáltalán nem volt lelakva. Nem mellesleg (x2-es ülésen.) kényelmesebb is volt, mint a Dreamliner.

A New York-i gép a JFK repülőtéren száll le. Rémtörténetek keringenek a reptérről visszafordított turistákról, a szigorú vámtisztekről. EU-s állampolgárként, büntetlen előélettel nincs mitől tartani. Ujjlenyomatvétel, retinaszkennelés, valamint a repülőn kitöltött vámnyilatkozat átadását követően mehettem a poggyászomért. (Ugyanez a procedúra a Japánba történő belépéskor is.)

Kép: Jamaica Station

Hogyan jutsz el onnan a városba? Van egy Airtrain nevű körvasút, ami végigmegy az összes terminál mellett, a végállomása pedig a Jamaica Station. A terminálmegállónál ne keress jegyautomatát, mert az a Jamaica állomáson lesz. (Ott vannak sorban az automaták, ha jól rémlik, azt is kijelzi, ha nincs benne visszajáró pénz, ezzel megspórolható a fölösleges sorban állás, ha csak nagy címleted van.) Ha vettél jegyet, azzal ki tudsz menni az állomás területéről, vagy ha például Manhattan az úti célod, mint nekem, akkor a LIRR (Long Island Rail Road, ez a kb. HÉV New York-i megfelelője.) állomásra le tudsz menni. Oda külön jegy kell. Kb. 45 perc a vonat menetideje a manhattani Penn Station-ig. A vonat tiszta, délután 4-5 körül bőven volt rajta ülőhely is.

A Pennsylvania Station kijáratával szemben van a Hotel Pennsylvania, ahol megszálltam.
Manhattan közepén van, néhány percnyi séta távolságban az Empire State Building, a Time Square. Vajon nem volt-e drága egy ilyen környéken megszállni? Hát, de. :D Viszont nem bántam meg, mert bár drágasága ellenére is mocskosul igénytelen egy szörny a maga 5000 szobájával, mégis a lehető legjobb bázis a gyalogos városnézéshez.

Másfélét nem is igazán lehet ott elképzelni, ugyanis gyakoriak a dugók, a taxi nem halad, a busz lassú, a metróból meg nem látsz semmit a városból.
A lehető legjobb pillanatban érkeztem meg a Szörny repeciójára, ugyanis 3-4 ember állt előttem, 10 perccel később, mikor lejöttem az első városnézősétára, már több száz fős sor kanyargott a szalaggal kijelölt placcon. Körben meg az új lakók családtagjai, mint a csövesek, minden seggalattnyi helyet kitöltöttek.

Első utam természetesen az Empire State Building irányába vezetett. Szinte minden épület érdekes, az alacsonyabbak is, legalábbis az európai szemnek. Elfogyasztottam életem első igazi, amerikai hot dogját, egy igazi street foodosnál. 5 dollárért nem volt egy nagy durranás.

Csak mentem az orrom után, és kattogtattam a gépem. Apropó, ha van lehetőség, érdemes nagy látószögű objektívvel nekivágni, mert elég sűrűn beépített terület, nincs hová hátrálni a fényképezővel, hogy beleférjen egy-egy épület. Az enyém egy Tokina 11-20mm-es.

Manhattan frekventált részein erős a rendőri jelenlét (Sok a térfigyelő kamera is.), emiatt a közbiztonság is elég jó.



Mire rám sötétedett, már a Time Square környékén jártam. Ezt fel is írtam magamnak estére, jobban tehát nem jöhetett volna ki a lépés.
Az F2.8-as fényerejű objektívem esti fényviszonyok közt is jól teljesített.
A szálloda közelében van a Madison Square Garden is.

Onnan tértem vissza a “bázisra”, de az elalvással akadtak gondok, hiába lett 6 órával hosszabb a napom.

Folyt. köv.