Oldalak

2019. október 3., csütörtök

Trógerország

Megcsináltam.
Egyedül.
Basszameg!
#ilyenországpedignincsésmégisvan
A palaszappanopera utolsó felvonásához érkezett.
Előzmények: tegnapelőtt 2 hullámpala elszállt a garázstetőről (Komoly széllökések voltak errefelé.). Rendeltem a tüzépen pont ugyanolyat, sikerült találni egy eNbert, aki segít felrakni. Kiderült azonban, hogy nem azt a palát hozta el a fuvaros, amit megrendeltem, ezért az eNbert elküldtem azzal, hogy majd holnap jöjjön vissza. Ma is találkoztam vele, mondta, hogy jön 2 óra után.
Eltelt +1 óra, nem jön. Eltelt +2 óra, a faszi még mindig sehol.
Baszki, mindjárt rám sötétedik, és mellesleg jön az esős idő. Nagyon elszánt voltam, így nekiláttam egyedül. Átsétáltam a kvanagy palával a szomszédhoz, csengetek, kiáltok, semmi reakció. (Utólag kiderült, hogy éjszakás, gondolom aludt, vagy ilyesmi. Legalábbis kvára remélem, hogy nem a függöny mögül röhögött rajtam.) Nos, akkor a 170cm magas hátsó részre feltornászás kilőve, elöl a kb. 2,5 méteres homlokzaton, létráról toltam fel (A műanyag előtető szerencsére elbírta. A képen a sárga rész.), majd a gerendák közt kimásztam (Mégsem olyan kva nagy a hasam.), és felhúztam. Fúrás, szögelés, ismétlés. Miután minden a helyén volt, a műhelyem budiablakán (A képen a kis fehérkeretes.) sikerült bepréselnem magam. Ma én voltam az A-team, McGyver és az X-akták gumiembere egy személyben. Megcsináltam, egyedül.
De, hogy mi végre is ez a hosszú bejegyzés? Kicsit felbta az agyam, hogy ma is szembesülnöm kellett az ilyenország-érzéssel. Hogy lehet baszki bármennyi pénzed, itt se egy szakembert, de még egy segédmunkást sem találsz, aki pénzért dolgozik. Ha mégis, akkor kb. annyi köszönet lesz benne, mint a múltkori lábazatvakolat esetében, ami 1,5 évvel elkészülte után teljes hosszában levált a falról, garanciális javítás persze csak verbális szinten merült fel. Ha még csak arról volna szó, hogy ajánlok x forintot + ingyen piát (Mellesleg a kva kannásbort is megvettem, amit tegnap kért, mivel ő nem iszik vizet.), oszt azt mondja, hogy ez kevés. De nem, annyit kér, amennyit akar, és így sem kell a munka. Csoda-e, hogy menekülnek a fiatalok? Talán már nem is az alacsony bérek, hanem az élhetetlen mindennapok elől. Hogy már semmilyen munkára nincs ember, aki elvégezze, mert a nyugati bér jó lenne, de hogy megdolgozzanak érte, no azt már nem.
Mindenki beígéri, hogy jön, de míg én készenlétben várom, hogy bármelyik istenverte pillanatban megérkezhet, ő valószínűleg egy kocsmában ül bebaszva, vagy tévézik otthon. Szakember, segédmunkás, rohadt mindegy. Ócska trógerek mind. (1-2 kivételnél több akkor sem jutna eszembe, ha fegyverrel fenyegetnének.) Végül mindent magamnak, egyedül kell megcsinálnom. 

Mellesleg a faszi közmunkás, és először munkaidőben jött ide. Még azt is felajánlotta, hogy fűnyírást vállal fűkaszával. Feltételezem, nincs neki ilyen, hanem az önkormányzatéval, nyilván munkaidőben. Miféle munkamorál, fegyelem van ott is, baszki? 

A mai gimnasztika megvót. :P
(Megjegyzés: igazából mindez tegnap történt, ez csak a facebookos hőbörgésem másolata.)


Update:
Jön a trógergeci a közmunkás épületből (péntek van, 11:45. Rendes munkahelyeken 13:45-ig tart a munka, 14:00-ig a műszakátadás.), aki szerdára ígérte, hogy segít a palákat felrakni (pénzért). Meglát, elindul a másik irányba, nehogy megkérdezzem, mi a fasz van. Átbaszott, és még ő van megsértődve? :D
Bár azt mondhatnám, hogy ez az ország jövője, ehelyett ez a jelenünk. Pár év, és a ma még derékszögben meghajlott hátú, 70 éves orvosok kiesnek a munkából, akkor bedől a háziorvosi ellátás, szakmunkást már évek óta nem találni, a segédmunkás meg nem véletlenül az, ami. Ha dolgozni lenne kedve, akkor tanulni is lett volna, és nem segédmunkás lenne. Ezeket csak akkor lehet munkára fogni, ha épp nincs pénzük piára. Országunk kiürül, mert élhetetlen lesz. Gyönyörűen le lesz minden térkövezve, de ha kell egy villanyszerelő, vagy egy kőműves, minimum Ukrajnáig kell menni. Hiába háborgunk, hogy jön az olcsó keleti munkaerő. Más nem lesz.
Ami pedig a közmunkaprogramot illeti, hogy eztán nem segélyt kapnak ezek a semmirekellők, hanem fizetés, amiért cserébe elvégeznek ilyen egyszerűbb munkákat, mint pl. a közterületek tisztán tartása (Munkaidőn kívül vígan dobják el a chipses zacskót, energiaitalos dobozt, mert annyi eszük sincs, hogy legalább maguknak ne csináljanak pluszmunkát.), a fű lenyírása, stb.. A fűnyírásról annyit, hogy a mi utcánkban az egész fűvágási szezonban 2-3 alkalommal voltak. 5 perc munkára 20 perc pihenő jutott. Ez nem túlzás. És az a legfurcsább az egészben, hogy közben semmit sem csináltak. Nem cigiztek, nem ittak, nem ettek, nem is beszélgettek, csak álltak egymás mellett, és néztek ki a fejükből, mint két robot, aminek lefagyott az oprendszere. Közben van itt két park, amiben a nyár nagy részén térdig ér a fű és szánalmas látványt nyújt, mert nincs, aki levágja. Nem kéne esetleg mindet kirúgni a 3,14tsába, és szerződni egy erre szakosodott brigáddal, ami kb. ugyanezért a pénzért el is végezné ezt a munkát rendszeresen?
Na, jól felbaszta az agyam ma is.

2019. október 1., kedd

Twin Peaks túra (7. rész)

Rituálisan tökönszúrhatom magam. A legdrágább szállásom megfelezte árait, és ezt ma tudtam meg, amikor túlléptem a lemondási határidőn. Vagyis nem csinálhatok új foglalást. Olykor jobb nem észrevenni dolgokat. :D
Hab a tortán, hogy míg a keleti parti utam egy hurrikán zavarta meg, most a nyugati partit egy masszív, szeptemberi hóvihar. :D Szerencsére ez el fog múlni, mire megyek és egyébként sem azon a részen fogok kolbászolni, ahol 1m hó esett a napokban. A jó az egészben, hogy láthatok havas hegycsúcsokat. Kék víztükör, zöld fenyők a hegyoldalban, fölöttük pedig havas, sziklás hegyek... Ez egy bakancslistás látványosság. A Yosemite Nemzeti Parkban számos ilyen tó mellett visz majd el az utam. Kérdés, hogy elég magasan vannak-e azok a hegyek, hogy megmaradjon rajtuk ez a kis őszi hóréteg. De anélkül is kva jól néznek ki, már meglestem a google streetview-en.

Utánanéztem, engedélyezett-e az USA-ban a menetrögzítő kamerák használata. Úgy látom, az úti céljaim közül egyedül Kaliforniában nem tiltják ezeket, de azért az autóbérléskor megkérdezem. A  jó oldala ennek az, hogy a 64Gb-s memóriakártyámon így nagyobb eséllyel fér el a teljes út, vagyis nem fog letörölni a washingtoni, oregoni felvételekből, mivel jó eséllyel ilyenek nem lesznek.

2019. szeptember 28., szombat

Madách téri kampány-stand up

Továbbra sem szeretnék politikával foglalkozni ebben a blogban, ám Puzsér egy olyan színfolt a magyar közéletben, ami szerintem bőven túlmutat a budapesti városvezetésért folytatott harcon, versengésen.
Miközben a többség beéri annyival, hogy Puzsér egy ordítozó elmebeteg, akadnak (Remélhetőleg egyre nagyobb számban.) olyanok, akik el tudják választani a formát a tartalomtól. Ez a szélsőközép, melynek lényege mérsékelt tartalmat közvetíteni szélsőséges hangnemben, hogy legyen ereje átütni a közömbösség falát. Magyarul, ne azt nézd, hogy ordít, hanem hogy mit!
Rászántam 6 órát az életemből, és elautóztam (Volt benne 10 perc séta is. :D) a Madách téri kampányrendezvényre. A csütörtöki vendége Gödri Bulcsú volt, aki az alábbi videóban is bizonyítja, nem csak jókat tud mondani, de azt jól, szórakoztatóan, a fiatalok nyelvén.
Talán én vagyok kicsit perverz, de el tudnék képzelni ilyen vezetőket az ország élén. Az elmúlt 30 év elitje már bizonyította alkalmatlanságát. Ami pedig a stílust illeti, nálam bármivel be lehet vágódni, ami őszinte és progresszív. Akkor is, ha nem éppen szofisztikáltan, hanem ilyen frontálisan tolják a pofámba. A hazug, kétszínű mosolyból, eljátszott tiszteletből elegem van.


 Megihletett a hangulat, és ezt alkottam első felindulásomban. :-)



Akár szimpatizálsz a puzsérsággal, akár nem, ezt a videót nyugodt szívvel ajánlom, annál is inkább, mivel javarészt globalizáció-kritika, és nem a megszokott politikai sárdobálás.
Valakit élve nyúztak a tér túloldalán, mert nagyon ordított. De az is lehet, hogy csak így próbált imponálni a közelben kószáló nőstényeknek. :-)






2019. szeptember 14., szombat

Megint az a kva hozzászólás

Az ember leír valamit, amit humornak szán, de jön egy retardált, aki persze sem a humort nem érti benne, sem a szándékot, és beleköt, mert félreérti. Leírom, hogy hogy értettem, de nem áll szándékában ezt megérteni, helyette legyárt magának egy narratívát, és azt sulykolja folyamatosan.
De én vagyok a hülye, hogy 2 hozzászólást elfecséreltem rá. Ismét megfogadtam, hogy a következő ilyennél max. annyit írok, hogy humornak szántam. Utána mindenki azt gondol, amit akar, nem foglalkozom velük. Végül is csak egyetlen hozzászólásnyira voltam ettől, tehát haladok. Nem lehet minden mondathoz külön magyarázatot mellékelni, hogy mindenki megértse. Az is elképesztő, hogy valakinek van arra energiája, hogy elkezdjen szájkaratézni ilyen jelentéktelen kérdésben. Nyomorult, unalmas, szerencsétlen élete lehet.

2019. szeptember 11., szerda

Apu azért iszik, mert te sírsz

Vége a nyári szünetnek, szerdánként ismét be lehet ülni a Mikába, hogy meghallgassuk Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton élő talk showját. A szezon második, nekem pedig az első beszélgetése volt. Újjászerveződött-e a KGST és a Varsói Szerződés?  Ez volt a fő irány, sajnos a leginkább várt "Kimérák, patkányemberek" témára nem maradt idő. Engem sokkal jobban érdekelt volna. Bár ez sem volt rossz.
Telt ház volt. Talán a hosszú szünet miatti elvonási tünetek, talán a főpolgármesteri jelöltség miatt lett ennyire felkapott. Tavasszal majdnem mindig volt 10-15 üres szék.

Itt a hangfelvétel:



2019. szeptember 6., péntek

Twin Peaks túra (6. rész)

Közben arra eszméltem, hogy kell nekem egy vecsési szállás is, mert 6-kor indul majd a gépem, amihez mondjuk 4-re nem ártana a reptérre érni. Ennek teljesítéséhez viszont már 2-kor el kell indulnom, miután 1:30-kor felkeltem. :D
Teljes nonszensz, úgyhogy rászánok egy tízest és előző este lecuccolok Vecsésre.

Nagyon örülök, hogy vártam az autóbérléssel, mert tényleg olcsóbb lett, nem is kicsivel. :-)
Egy standard SUV kategória (pl. Ford Edge, vagy hasonló) előző alkalommal a Budget-nél még 506 dollár lett volna, most ugyanez csak 286! :-) Az önrészcsökkentő biztosítást majd ott megkötöm, de azzal együtt sem fogja elérni az 500-at.
A foglalást a Budget honlapján csináltam meg, a közvetítőoldalak a tájékozódási szakaszban egyáltalán nem nyerték el a bizalmamat.
Most minden megvan, ami kiemelt fontosságú volt (Nehogy lemaradjak róla.).

Update:
Lehet, hogy szörnyen nevetséges, de az első etapba beiktattam egy bő 2 órás kitérőt (Ezzel 10,5 órásra hosszabbítva azt.), csak hogy lefotózhassak 4db hidat és egy partszakaszt, ahol színes kavicsok vannak. :D További plusz, hogy így szinte az elejétől a 101-es úton haladhatok, vagyis az óceán partján teszem meg azt a 8-900 mérföldes utat Santa Rosáig, onnan váltok irányt kelet felé, hogy másnap a Yosemite Nemzeti Parkot ostromolhassam.
Biztos, jól néz ki az óceánparti naplemente is.

Astoria Megler Bridge (Ez a déli part, csak itt vannak parkolók, ahol meg lehet állni fotózni.)


Cape Creek Bridge (Ehhez egy külön úton le lehet menni a partra, ahonnan ez a kép készült. Kb. napnyugtakor érek majd ide, látványos lesz narancsszínben megvilágítva.)

2019. szeptember 5., csütörtök

NYC-02

Az előző New York-os bejegyzésemet februárban írtam, de csak egy facebook-jegyzetként osztottam meg és szerintem senki sem olvasta. Én magam is alig találtam meg.

Első teljes napomon természetesen felhőkarcolónézés, valamint a sziget nyugati partján horgonyzó U.S.S. Intrepid repülőgéphordozó (múzeumként üzemel) megtekintése volt a tervezett program.
Kicsit borongósan indult a reggel, de nem esett az eső. Előre próbáltam olyan időszakot kinézni utazásomhoz, amikor a legkisebb az esélye az esőnek. Néhány héttel indulásom előtt aztán gyülekezni kezdtek a viharfelhők (Szó szerint!) a Nagy Alma környékén: végül pár nappal előttem megérkezett az évtized hurrikánja, ennek utóvédharcaiból pedig bőven jutott nekem is. Szerencsém volt, hogy csak egy esős napot fogtam ki.
A Pennsylvania hotel első szintjén van egy kis presszó/kisbolt-szerűség. Péksütemény, üdítők és presszókávé is kapható. Mellesleg itt vettem meg első igazi amerikai fánkomat. Hogy milyen az íze? Szerintem 130% cukor. Émelyítően édes, szinte ehetetlen. De nekik bejön...
A hotel postaládája.



A hotel mellett van egy Meki, ahol elfogyasztottam életem első sajtos negyedfontosát, ami hasonlít a sajtburgerre, de nagyobb, laktatóbb, jobb. Első állomás a New York-i közkönyvtár volt, ami többek közt a Szellemirtók c. filmben is szerepelt. Még zárva volt, de körbejártam a hatalmas épületet. Ezen a lépcsőn át menekültek pánikba esve Venkmenék. :-)


A könyvtár mellett található Midtown egyik ikonikus épülete, az Art Deco stílusú American Radiator Building. A 23 szintes felhőkarcolót 1924-ben adták át.


A Grand Central Terminal-t a Legenda vagyok c. filmben is láthatjuk. Mögötte a Chrysler Building, aminek nincs publikus kilátója. De no para, mert az Empire State Building és a közeli Rockefeller Plaza is rendelkezik a turisták számára nyitott terasszal. Hosszabb sorban állás utóbbinál volt. De a panorámáért megéri kivárni.


Innen a St. Patrick katedrális felé vettem az irányt. Érdekes kontrasztot nyújt a 19. században emelt neogótikus templom a fölé magasodó modern üvegtornyok ölelésében. Itt kezdett elb*szódni az időjárás. Elő is kellett vennem az esernyőt, de még nem volt annyira vészes. Nem volt könnyű fotózni esernyő alól.


A Chrysler Building előtt elhaladva igyekeztem az Empire State Building felé, mivel időpontra (előre) megváltott jegyem volt. Közben az eső is elállt. Éhen halni egyébként szinte lehetetlen (Azért nekem majdnem sikerült, de erről később.) Midtownban és Downtownban, mivel tele vannak az utcák streetfoodosokkal. Úgy vettem észre, hogy ezeket többnyire arab bevándorlók üzemeltetik.
Art Deco orgia... :-)



Ilyen hangulatos utcákat találni, amikor épp nem felhőkarcolók tövében mászkál a Zember.


A "szörny". :-)
 

Mire felértem, kisütött a nap. A kilátás pazar...





Egy rövid pihenő következett a hotelben. Kiraktam az útközben vásárolt szuveníreket, hogy a hajóhoz ne kelljen magammal vinnem. Ebéd után elindultam a U.S.S. Intrepid felé.

Folyt. köv.