Darabok

Most olyannak tűnt az élete, mint egy asztalról lelökött váza, ami lassított felvételben zuhan, és bár a zuhanása ebben a pillanatban örökkévalónak tűnik, abban biztos lehet, hogy előbb-utóbb földet ér. Akkor pedig nem történhet más, minthogy darabokra törik, és vele minden visszavonhatatlanul megváltozik. Hacsak nem történik valami csoda, és utána nyúl egy láthatatlan kéz, ami elkapja, mielőtt végzete beteljesedne. Egyszer, a távoli jövőben elkerülhetetlenül megsemmisül. Eltörik, vagy az idő elporlasztja. De addig még oly sok minden történik vele. Jó és rossz egyaránt, és ezt muszáj megélnie. Egyszerűen nem érhet véget ilyen hamar. Kozmikus léptékű igazságtalanság, gondolta. A láthatatlan kéz azonban nem mutatkozott, az események megállíthatatlanul tartottak a legrosszabb végkifejlet felé.

Üveges tekintettel bámult a nőre, aki egyetlen pillantást sem vetett rá, talán attól tartva, hogy ezzel lebukik, vagy csak szimplán nem volt képes a szemébe nézni, miközben színlelt mosolyt erőltetve arcára, tehetetlenül nézi, ahogy önmaga árulójává válik. Aranka férje lelkesen kattintotta rá a kis lakatot a híd kovácsoltvas korlátjára. Meghatottan szorította meg Aranka kezét. A díszes szerkezet már roskadozott a szerelmesek által ráaggatott színes záraktól. A fiatalok imádták, később kortól függetlenül is igen népszerű módja lett az elköteleződés kinyilvánításának. Egyedül a városvezetésben keltett ambivalens érzelmeket, mivel egyrészt elcsúfítja a hidat, másrészt viszont a "lakathíd" önálló turistalátványossággá vált, ami valamelyest fellendítette a környék vendéglátó-forgalmát.

Azt nincs joga odatenni! Béla bénultan figyelte a rituálét. Aranka közvetlenül mellette dolgozott, és az irodai munkakapcsolat idővel szerelemmé fejlődött. A kölcsönös vonzalmat csupán egyetlen dolog árnyékolta be. Aranka férje, aki mit sem sejtve házassága valódi állapotáról, szinte gyermeki rajongással imádta nejét. Az a lakat nem az övé! Bélát megőrjítette a tudat, hogy nem akadályozhatja meg az árulást. Vagy mégis megtehetné? Ugyan mi tartja vissza attól, hogy mindent kitálaljon? Talán az, hogy akkor biztosan vége kapcsolatuknak. De így is vége, hiszen az az ő lakatjuk lett volna, és a szeme láttára odaadta másnak

Az egész egyetlen hülye döntésre vezethető vissza. Tegnap a hídon áthaladva jött az ötlet, hogy Arankával folytatott viszonyát egy közös lakattal pecsételik meg a lakathídon. Ez a már nyálasan romantikus gondolat, hogy lesz egy ilyen közös kis titkuk, a mámor egy újabb árnyalatával töltötte el Bélát. Megvette a kis zárszerkezetet, és másnap az első adandó alkalommal megmutatta a nőnek, aki teljesen oda volt tőle, mint általában az ilyen csöpögős dolgoktól. Elhatározták, hogy munka után közösen helyezik fel a hídkorlátra, s valahányszor erre járnak, vagy akár csak egy elcsípett beszélgetésben megemlíti valaki a lakathidat, ők ketten mindig tudni fogják, hogy a sok ezer lakat közül egyik csak az övék.

Pusztán a szerencsén múlt, hogy Aranka kiszúrta a tömegben közeledő férjét, mielőtt az meglátta volna őket a kis szertartásuk közben. Közel volt, ezért a nő felpattant, hogy jó feleséghez illően üdvözölje. A férfi azonnal kiszúrta kezében a kis lakatot. Hosszú, döbbent csend után "összeállt benne a kép": nyilván őt akarta vele meglepni, hiszen évfordulójuk lesz. Igaz, nem mostanában, csak hetek múlva, de sosem foglalkozott az ilyen részletekkel, mindennek igyekezett a pozitív oldalát látni. Hosszasan megcsókolta nejét, s elérzékenyült mosollyal csak annyit mondott, ezt már rég meg kellett volna tenniük, és hogy a szerelme nem hagyott alább. Aranka inkább meg sem szólalt. Képtelen volt belegázolni férje lelkébe, de ezzel Bélát teszi tönkre. Végignézi, ahogy szerelmük pecsétje egy másik kapcsolat jelképévé válik. Felállt a padról, lassú léptekkel elindult a házaspár felé.

-Á, helló Béla! -köszönt boldogan a férj. Aranka már hónapokkal korábban bemutatta őket egymásnak. csak munkakapcsolat, amit a naiv férj el is hitt. A nő ekkor nézett először Bélára, mióta a férje felbukkant. Könnyes pillantása azonban hiába kereste a megbocsátást Béla szemében, tekintetük nem találkozott.

-Erre szükségetek lesz! -Béla jobb kezével a férj tenyerébe nyomta a fémkarikán lógó kulcsokat, majd sietős léptekkel távozott. 

A váza darabjai szétrobbantak a padlón. S most két másik váza is billegni kezdett az asztal szélén...
:P

Itt az év legeszelősebb sztorija!

Elmentem fogorvoshoz, mert 1 éve nem voltam. Nehogy valami lyukas fog rohadásnak induljon és már csak a húzás jelentse a megoldást. Ilyet nem talált, de mivel volt egy mozgó hidam, erre is rákérdeztem, tudniillik az előző fogorvosom azt mondta rá tavaly, hogy ha leszedi, nem 100%, hogy vissza is lehet majd rakni és egyébként sem lát a röntgenfelvételen elegendő csontot egy gyökérbeültetéshez. Egyik pillére egy fémimplantátum, a másik egy elöl lévő lecsiszolt fog. Nagyon fostam tőle, hogy azért mozog a híd, mert a csiszolt fog letört (Jártam már így.), és akkor azt majd ki kell húzni, akkor oda hónapokig nem lehet műgyökeret befúrni, pont elöl nem lesz fogam, ami nagyon gáz lenne. Nos, készült egy új panoráma röntgen, ami alapján megállapítást nyert, hogy a leghátsó, gyökérkezelt fog gennyes rothadásban leledzik, ki kell húzni. Emiatt le kellett szedni a hidat. Szerencsére a csiszolt fog épen megúszta, a mozgás valószínűleg a leghátsó rohadt fog miatt volt. A híd utolsó szakaszát levágva, ideiglenesen visszaragasztásra került. Nem is erőltettem, nem rágtam vele. Azért csak ideiglenesen, mert közben lett két új műgyökerem, hogy később 4 pilléren két kisebb híd kerüljön az 1 nagy helyére, véglegesen.

Erre bazdmeg nem lenyeltem a kurva hidamat??? :D

Ma délelőtt egy szelet süteményt ettem, egy pillanatra éreztem is, mintha megmozdult volna a híd, de azonnal elhessegettem a gondolatot azzal, hogy fél napja sincs beragasztva, képtelenség, hogy már most mozogjon. Ezt bezabáltam, ittam is rá, majd miközben a szemetesbe helyeztem a papírját, feltűnt, hogy az eddig még kissé magasnak tűnő jobboldal most alacsonyabban van. Nyúlok oda a nyelvemmel, és csak a kibaszott implantátumot érzem, amint ott ágaskodik ki az ínyemből. Hát, a kurva anyját! Próbáltam meghánytatni magam, de baszott kijönni. Kiszarom. Remélem, ki is jön anélkül, hogy végigkaristolná az összes belemet. Kis szerencsével jól be lesz bugyolálva szarba, amitől áramvonalas metrókocsiként araszol majd végig a sötét alagúton, míg a fényre nem ér.

Nem hiszem, hogy akár alapos fertőtlenítés után is újra felhasználható lenne. Nem is igazán vágyom rá, hogy valami, amit a szaromból piszkáltam ki, majdan a számba kerüljön. Kurvára zavaró, és hát persze hétvége van. Írtam sms-t az orvosnak, de szerintem be sem kapcsolja ilyenkor a mobilját. Vagy olvasta, csak rosszul lett a röhögéstől, és most kórházban ápolják, állapota válságos. Ja, tragikomikus. Még én sem döntöttem el, hogy kurvaanyázzak egy kurva nagyot, vagy röhögjek magamon.

A terv az, hogy mivel az egyik új műgyökér elvileg pont a csiszolt fog mellé került (Legalábbis ezt a tervet vázolta fel a doki 1 héttel korábban.), a csiszolt fogra csináltatok gyorsan egy szóló koronát, hogy ne legyen így, csupaszon januárig, amikor is felkerülnek az új hidak, vagyis így már csak 1 híd, de annak lesz 3 pillére.

Cseresznyés-mentolos cukorka teszt

A Honshu-szigetén rózsaszín virágba borult cseresznyefák által ihletett cukormentes cukorka a szájban lassan feloldódva kellemesen édeskés mámorba ejt, miközben olykor-olykor enyhe, használt motorolajra emlékeztető ízpamacsokkal próbál meghökkenteni. A gyümölcsízt spórolósan adagolja, akárcsak a napsütést hazája, Anglia időjárása. Mintha csak szégyellősen bujkálna nyelvünk ízlelőbimbói elől a szürke ködlepel alatt. Örökkévalóságnak tűnő szopogatása közben megállíthatatlanul erősödik bennünk a benyomás, miszerint a mentolhatásért egyenesen a General Motors Bedfordshire-i gyára felelős. Illata nem annyira hívogató, van egy kis kínai piaci műbőrtasakos csavarhúzókészlet beütése, míg megjelenése enyhén áttetsző rubintvörös, melyben akaratlanul is 65 millió éves szúnyogtetemet keres Hollywoodon edződött szemünk, de jobb lesz vigyázni! A vörös szín inkább figyelmeztetés lehet, mintsem díszítő elem. A kóstolást végigkövető bizonytalan ízélmény legvégén elmarad a katarzis, a mentolban nincs több, mint egy röptében kialudt, majd erőtlen füstölgés közepette visszapottyanó tűzijátékrakétában.

Tunes Cherry Menthol, mi nem leszünk jóbarátok. :P

 

 

Szerencse, hogy ez ingyenes minta volt, amit előrelátóan kialkudtam az ebayről rendelt Halls Cherry drops mellé.

 

A könyvelő ötödik napja

 Kellemes fáradtság kerítette hatalmába, melyet nem csak vézna testének izmaiban érzett, de elméjében is ott lüktetett. Nem álmosság volt ez, határozottan nem. Szemhéjait ólomsúlyként húzta össze ez a leküzdhetetlen erő, amint lehuppant piros műbőrkárpitos foteljébe, melyet egy évtizedekkel ezelőtti lomtalanítás alkalmával sikerült megmentenie a Berva-völgyi idősotthon bejárata elől.

Amíg dolgozott a nagy projekten, nem is vette észre magán olyan emberi szükségletek jeleit, mint a fáradtság, éhség. Egy rövid pillanatig még azon is elmerengett, hogy szarni volt-e egyáltalán az utóbbi 1 hónapban, de mire az emésztéssel kapcsolatos töprengése eredményt hozott volna, már egy másik gondolat furakodott a helyére. A Szerkezet elkészült. A megye összes barkácsáruházában nevével köszöntötték az eladók, olyan sokat járt hozzájuk, vagy érdeklődött telefonon valahányszor új szállítmány érkezett a központi raktárból, hogy megtalálja a legalkalmasabb vasakat, csavarokat, szerszámokat. Annyi utánajárás, annyi ezermester-magazin rongyosra lapozgatása, s számtalan sikertelen kísérlet után végre eljött a várva várt pillanat. Ha csak egy kicsit is pihentebb lenne, azonnal kipróbálná, gondolta. De bár utoljára az első gyerekkori nyaralása előtt volt ennyire izgatott, mégis úgy érezte, jobb ezt nem siettetni. Másnap fogja beüzemelni az eszközt, hogy tiszta fejjel élvezhesse ki annak minden percét.

Béla kicsit dühös volt magára, amiért tovább aludt a tervezettnél, de az elalvás okozta kellemetlen bűntudat hamar elillant amint a nappaliba lépve megpillantotta a Szerkezetet. A maga nyers egyszerűségében is gyönyörű, állapította meg. Valóban nyers volt és egyszerű. A zártszelvények közé ékelt vastag fémlemezek egy tölcsérszerűséget képeztek az alkotmány felső részén. A hegesztéseknél világos rozsdafoltok díszelegtek, máshol fehér krétacsíkok jelölték egy-egy vágás helyét. Minden szögletes volt, mert csak így tudta megvalósítani, de még ez is kész csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Béla semmilyen vasipari képzettséggel nem rendelkezett, s ami pedig a fémmegmunkálással kapcsolatos munkatapasztalatait illeti, még pályája elejéről rémlett neki, hogy könyvelt egy vállalkozásnak, ami gyakran rendelt efféle anyagokat. Igaz, esküdni erre sem mert volna, lehet hogy csak egy régebbi kollégája mesélt neki erről. Mindegy is. Most itt állt a Szerkezet előtt (Ő csak így nevezte.), és hirtelen nem tudta, hogy ruhában, vagy anélkül lenne-e jobb működésbe hozni. Mindenesetre amíg ezt eldönti, úgy gondolta, felmászik a tölcsérhez támasztott ketteslétrán. Izgatottságát tovább fokozta, amikor megpillantotta a Szerkezet belsejét. A ruha-probléma is kiment a fejéből, s szinte önkívületi állapotban kezdett bemászni. Egy határozott mozdulattal ellökte magától a létrát, ami hangos csattanással landolt a poros parkettán. Erre már nem lesz szüksége, állapította meg. Hamar sikerült kényelembe helyezkednie, hiszen az utóbbi 3 nap szinte csak azzal telt, hogy azt a kis lemezdarabot, amin ideiglenesen megtámasztotta magát, a lehető legtökéletesebb pozícióban hegessze a helyére. Jobb kezével egy tekerőkarhoz nyúlt. Ennek tengelyén egy kis fogaskerék volt, mely meghajtott egy nagyobbat, az egy másikat, és így tovább, mígnem egy hatalmas lendkerék is működésbe lépett. Ekkor már nem lehetett leállítani. Béla lábai két nagy, egymásba forduló fogaskerék közé voltak feszítve. Elkezdte hajtani a kart, a fogaskerekek nyikorogva, kattogva engedelmeskedtek. Milyen kár, hogy csak egyszer élheti ezt át, gondolta. A csontok hangosan roppantak össze a gépszörny szájában, de Béla mintha nem is érezte volna, csak tekerte, tekerte azt a kart. Valójában érezte a fájdalmat, de valamiért mindig is egy perverz izgalommal viszonyult hozzá. Béla teste már majdnem derékig eltűnt a fogaskerekek közt, amikor ráeszmélt, hogy teljesen nyújtott, kicsavart karja sem éri már el a tekerőt. A lendkerék még nem tett meg egy teljes fordulatot, hogy magától is forogjon. Ezt elszámolta. Életében először számolt el valamit.
-Nem a legjobbkor tévedtem. -hörögte magában a fogaskerekek közt agonizáló Béla az ötödik napon.

:-)


Ez csak egy rajongói folytatás a FAM haverja (Senkiseláttamég.) által írt híres Négy nap egy könyvelő életéből című műhöz. Korábban már írtam egyet egy másik blogon, de azt töröltem és a biztonsági másolat odalett, amikor véletlenül levertem a gépház tetejére tett HDD-t.

Greenland

Szeretném annak a lakatosbrigádnak a telefonszámát, amelyik az Eiffel-tornyot építette. :P

A film elején elhangzik, hogy az üstökös legnagyobb darabja Európa és Észak-Afrika között csapódik majd be és Európa nagy része el fog tűnni. Végül Nyugat-Európában ér földet. Erre a záró képsorok közt feltűnik Párizs, romos épületekkel, és az elhajlott, de még mindig álló Eiffel-toronnyal. Azt megcsinálták rendesen. A bolygó történetének legpusztítóbb robbanását is túlélte. :-)

Lefogadom, hogy az ilyen faszságokat a producerek erőltetik bele a filmbe azzal, hogy a popcornzabáló hülye nézők képtelenek lennének kontextusba helyezni egy izzó, füstölgő pusztaságot, amit már félig elöntött az Atlanti-óceán, ezért mindenképpen mutatni kell nekik olyan építményeket, amiket még ők is felismernek.

Ha már a végéről van szó, szerintem ott kellett volna elvágni a filmet, ahol már a bunkerben vannak és a nagy bumm miatt elmegy az áram, elsötétül a kép. Mindenki meghal, a Föld élettelenül suhan tovább az űrben. Minek a happy end? :-)

Ja, spoiler-veszély, bocs. Ha nem akarod tudni a végét, ne olvasd el az előző mondatokat! ;-)

A Grönlandra tartó C-17-es szállítógépek szoros kötelékének látványa a normál repülési magasságuk töredékén nehezen értelmezhető. Később mutatják, hogy a bunker mellett egyetlen futópálya van. Tehát miért várják meg egymást ezek a nagy szállítógépek? Félnek egyedül repülni? Körözni kell, míg a többiek is felszállnak, majd körözni kell akkor is, amikor elkezdenek leszállni, mert egyszerre csak egy tud. Szívesen láttam volna a pálya szélére "dózerolt", az odautat teljesítő szállítógépek tucatjait, melyekre már sosem lesz szükség.

Az egész film olyan, mint a 2012 - Világvége, csak kb. ezerszer jobb. Nem rontják el a feszültséget random idétlen poénokkal. Egészen addig, míg oda nem érnek a nő apjának lexingtoni(?) házához nem csökken a pulzusom 120 alá. Ott egy kicsit megpihennek az idegeim, de már kapnak is egy közeli becsapódást, és újra tempósabbra vált a sztori. Kellően komoly, egy percig sem unalmas még a sablonos karakterek dacára sem. (A főhősök házassága válságban, de közelgő katasztrófa újra összekovácsolja a családot. Honnan ismerős ez? :P) A 2012, vagy a Törésvonal ellenében számomra tetszetősebb arányt tart fenn a CGI orgia és a főszereplők drámája között az utóbbi javára, nem érzem, hogy annyira hülyének néznek, hogy pusztán a látvánnyal szegeznek a vászon elé. De amellett sem tudok szó nélkül elmenni, hogy a biztos pusztulás és az emberi mivoltukból kivetkőzött többiek elől menekülő család sorsába fentről belenyúlnak, hogy az események sodró lendületét fenntartsák. (A családtagokat elszakítják egymástól, az újraegyesülés elég mesés, és gördülékeny a körülményekhez képest. A fináléban jó kis sprintet nyomnak le a grönlandi sziklákon, hogy még a nagy bumm előtt a bunkerbe érjenek. Korábban lezuhantak a kisgéppel, mert a bunker közelében is becsapódott egy nagyobb darab. A kisgépet nem fújta el a lökéshullám, no mindegy. Itt csak én akarok mindenáron hitelesen pusztítani.:D)

Ja, megint spoiler-veszély, bocs. :-)

Kinyílik a bunker ajtaja, s 9 hónap elteltével megjelenik két kis madár. Mit ettek, hol élték túl a nagy bummot? Elhangzik a filmben, hogy a bolygó nagy részén tűzvész fog pusztítani. Szóval nem sok madáreledel, madáróvóhely maradhatott. :P

Nem is rémlik olyan globális katasztrófát bemutató film, amiben kitérnének az atomerőművek problémájára. Ugyanis, ha nem állítják le őket biztonságosan (Egyáltalán lehetséges ez?), a világvége után újabb, talán még komolyabb problémával kell szembenéznie a Föld lakosságának, ami pedig a megrongálódott reaktorokból kijutó sugárzás. A Greenlandben még órákkal a nagy bumm előtt is van áram, vagyis az erőművek termelnek. Kik dolgoznak ott még ilyenkor is, miért nem a családjukkal töltik az utolsó órákat? :P

Az autópályás dugó-jelenetben szerintem erőltetettnek hat, hogy azonnal az ő fejükre kezd hullani az "olvadt törmelék". (A háttérben nem látni égből potyogó óriásparazsat.)

Nem tudom, mit lehetne még rajta fikázni. Összességében ez egy valóban izgalmas katasztrófafilm, szerintem sokkal jobban megcsinálták, mint a fent említett két elődöt, bizonyítva, hogy a kevesebb CGI néha több. Külön jó pont, hogy nem Dwayne "The Rock" Johnson-nak adták a főszerepet. Én "nem kegyelmeztem volna" az emberiségnek, mert ezzel egy sokkal agyalósabb vége lett volna a filmnek, de lehet hogy az ilyeneken csak én szoktam napokig gondolkodni, és mindenki más a happy endtől élvez el.

Újrarendeztem, vágtam a filmet, mert 20 váras videó után már szerintem ehhez is jobban értek (Irónia.).

Imádom a világvége-filmeket, ez az egyik legjobb szerintem üstökös/meteor kategóriában. Ennél jobban kidolgozott sztorija a német gyártású 8 nap-nak van (HBO), de az egy 8 részes sorozat, sokkal több játékidővel. Ezek a katasztrófafilmesek nem szeretik a franciákat, mert ebben is Franciaország kapja a javát. :-)

Fogadok, hogy senki sem olvas végig egy 3 mondatnál hosszabb bejegyzést.

 

Irigy pajzsmirigy

Valamikor augusztusban volt egy tűszúrásos mintavételem. 2 hét (?) múlva telefonáljak az eredményért (Magánrendelő, egy email nem fér bele.). Telefonáltam. Hmm, még nincs kész, mert a kolléga szabadságon van, hívjam újra 1 hét múlva. Oké. Hívtam. Sajnos ő már nincs a rendelőjében, mert 12:00-ig van nyitva, ezt említette. Oké, elfelejtettem. Hívjam újra jövő hét elején!
Hát, így alakulnak a dolgaim. Közben jön megint a járvány miatti bezárási pánik, szóval ha lesz is eredmény, ebben az évben aligha kerülök vele sebészhez, hogy a műtét időpontjáról már ne is beszéljünk.
Dupla plusz jó, hogy most kerülnének moziba azok a filmek, amiknek a bemutatója tavasszal elmaradt a járvány miatt. Vajon most is elmarad?

A nagy vár-túra

Kezdjük az elején!
Idén ez volt a harmadik várnéző utam, állomásonként egy-egy fotót is ideteszek.
Most épp azon agyalok, hogy a következő utam milyen kva hosszú lesz, miközben csak 3 vár fér bele. Potenciális következő utam, mert van több is a tarsolyomban! Simontornya-Siklós-Szigetvár, a 3S... :-) Váranként átlagosan 1-1 órával is kb. 14-15 órás út.
Jól bevált a Mavic Mini drón. A távirányítóval együtt saját tokjában, összecsukva kb. egy A5-ös lapnyi a területe. A legtöbb várnál, romnál remek fotókat, videókat készíthetünk vele, ahol nem, pl. Várgesztes, Fehérkő, ott is csak a sűrű növényzet akadályoz ebben. Ezek a várak madártávlatból nyújtják a legszebb látványt.
Később mindegyik kép alá írok még pár sort a megközelíthetőséggel kapcsolatban, mert tapasztalatom szerint ez a túra tervezéséhez elengedhetetlen, ha egy nap alatt több várat is megnéznénk. Nekem pénteken összejött a tervezett 6, + másnap még 1,5 (A Kula-torony nem egy klasszikus vár, és megközelíthetőségi szempontból is  teljesít minden kényelmi elvárást: nem kell meredek hegyi ösvényeken, szúnyograjoktól üldöztetve kapkodni levegő után.)

Frissítés: időközben megvolt a 3 déli vár is (Simontornya, Siklós, Szigetvár). Nagy elégedettséggel említem meg az egyre bővülő magyar autópálya-hálózatot. Összesen 6 különböző gyorsforgalmi utat vehettem igénybe, melynek köszönhetően jelentős időt és fáradtságot spóroltam meg. Persze azért így is bevitt a GPS a "dzsungelbe", de magamnak köszönhetem, mert az autópálya ugyanarra kellett volna visszamenni, ahol Simontornya felé mentem, de unalmasnak találtam, ráadásul a GPS 7 perccel gyorsabbnak ítélte a mellékutakat. Megnyertem vele egy szerintem nem gyorsabb, de annál rázósabb 1,5 sávos rettenetet a kukoricaföldek között.

0. Szarvaskői vár (Azért nulladik, mert hetente járok el mellette, meg most nem is voltam fent, csak a drónt küldtem körbe a hegy aljáról.)
 Megközelítés: parkoló, buszmegálló, vasútállomás is van a közelben. A sínekig van rendes út, onnan gyalog, bokatörő hegyi utakon. A képen nem látszik, de van jobbra egy pár méterrel alacsonyabb mini-fennsík, feltehetően ott volt egy alsó-vár. Ezt egy árok választja el a felső-vártól, nincs kiépített út, bár aki odáig felmászott, ezzel is megbirkózik. Jobboldalt van egy sarok, kereszttel. Ez az egyik falmaradvány. A másik jelentősebb a kép közepén látható fekete lyuk, ami köralakban ki van kövezve. A szikla alatt el lehet menni a belsejébe, de a fenti részről is látható.

1. Egri-vár (filmdíszlet), Pilisborosjenő

2. Visegrádi fellegvár (Itt elfelejtettem bekapcsolni a drón kameráját... Ez a kép az útszéléről készült Nikon P900-zal.))

3. Salgói vár

4. Somoskő

5. Solymári vár

6. Várgesztesi vár

7. Csókakő

8. Cseszneki vár

9. Somlói vár

10. Szarvaskő vára (Nem azonos a heves megyeivel!), Döbrönte

11. Fehérkő vára, Kereki

12. Kula-torony, Szabadbattyán

13. Gorsiumi római erőd, Tác (Itt csak előzetes engedéllyel szabad drónozni. Szerencse, hogy mindenhol megkérdezem, ahol lehet, és szükséges, mert be van kamerázva. Gáz lenne, ha rám küldenék a biztonsági őrt a drónhasználat miatt. De a hely hatalmas terület, tele római-kori romokkal + az erőd falának részleges rekonstrukciójával. Bár közelről elnézve kétlem, hogy pontosan így nézett ki. Szándékomban áll később visszatérni, drónengedéllyel.)

14. Simontornya

15. Siklós

16. Szigetvár

A következő irány északkelet, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs, Ónod. :-)