Oldalak

2020. december 2., szerda

Szeretetfélék

 Kétféle szeretet létezik. Lehet szeretni valakit azért, amilyen. És lehet szeretni annak ellenére, amilyen. Nem hiszem, hogy össze kellene a kettő erejét mérni. Miért ne lehetnének akár egyformán erősek? Az viszont kétségtelen tény, hogy utóbbit gyakrabban teszik próbára. Kapcsolatom anyámmal ilyennek mondható, és ez szerintem az ő részéről is így van. Egyikünk természete sem szolgálja az egymással való zökkenőmentes együttélést. Nem tudom, hogy az én esetemben ez az övének a következménye-e, inkább hajlok arra, hogy igen, mert másokkal valamivel jobban kijövök. Vannak régi sérelmeim, melyekről már írtam az én béna sztorim-bejegyzésben évekkel ezelőtt. Valamint vannak a hétköznapi súrlódások, amelyeket legtöbb esetben arra vezetek vissza, hogy anyám nem tud rám úgy tekinteni, mint egy önálló lényre, ami saját tudattal és akarattal rendelkezik. Bármit mondok, teszek, annak helyességét, értelmét még azelőtt kérdőjelezi meg, hogy egyáltalán megismerné, megértené, miről is van szó. Ilyenkor mindig úgy érzem, mintha szellemi fogyatékosként kezelne (Kezelne, hát ez sem a legjobb kifejezés abban az esetben, ha én önálló lényként gondolok magamra, hiszen engem nem kell kezelni. Mégis valahányszor alkalma nyílik rá, ő megpróbál engem kezelni, mint valami hülye gyereket.), és már az adott helyzet ismerete nélkül eleve azzal kezdi a mondandóját, hogy hagyjam abba, amit teszek, mondok, mert nem jó. Majd ő. Ilyenkor úgy lő ki a vérnyomásom, mint az Apollo 13, alatta a 2,5 millió tonna robbanékony rakéta-üzemanyaggal feltöltött Saturn V rakétával. Szóval igen gyorsan, és magasra tör. Ki ne lenne kibaszott ideges, amikor rendszeresen olyan dolgokért kritizálják, amiről semmit nem tudnak, hiszen, még időt sem szántak a megismerésére, még nem is látták, a puszta tény, hogy azt a valamit én mondom, én csinálom, elegendő számára, hogy eldöntse, biztosan hülyeség, szar, tehát abba kell hagynom. A semmiből felépítettem egy folyamatosan fejlődő, jól működő vállalkozást, bármit elintézek magamnak (Jó, normális párkapcsolatot még nem sikerült.), és képtelen ezt látni, még képtelenebb elismerni. Tegyük hozzá, hogy az ő anyja még rosszabb volt e tekintetben. Számtalanszor hallottam a történeteket, hogy örökké bejárt hozzá a kollégiumba, mert unatkozott egyedül otthon, emiatt viszont anyám se korának megfelelő magánéletet nem tudott élni, sem eleget tanulni, így egy középszerű munkahely várta az egészségügyben, valamint egy rendkívül nyomorúságos magánélet, kapálással töltött szabadidővel. Gyakran érzem úgy, hogy az ő mércéje szerint, amiből én élek, az nem munka, hanem csak játék, mert az igazi munka a kétkezi. Rendszeresen visszatérő momentuma ez veszekedéseinknek. (Sajnos vitákról nem beszélhetek, mert annak az lenne az alapfeltétele, hogy önálló lényként elismerjen.) Persze ilyenkor mindig tagadja, hogy így lenne. Hát bocs, hogy úgy is többet keresek az átlagnál, hogy nem kell hozzá minden nap reggel 4-kor kelnem, és cserepesre dolgozni a tenyerem esőben, kánikulában...

Aztán ott van a fentebb említett béna sztoris dolog. Ha lusta voltál kikeresni a régi bejegyzések közül, akkor összefoglalom pár mondatban. Egy jókora horpadással a mellkasomon születtem, ez természetesen számos problémával járt, pl. a kötelező iskolai védőoltások, orvosi vizsgálatok alkalmával, amikor mindenkinek félmeztelen kellett várakoznia az öltözőben, csak én maradtam pólóban. Akkor is el kellett viselnem az osztálytársaim állandó basztatását, hogy mit szégyenlősködöm, majd utána a szánakozó sutyorgásokat, amikor nem tudtam elrejteni testi nyomorúságom: "szegény..." Számtalanszor kértem anyámat, hogy egyezzen bele a műtétbe, de hallani sem akart róla, mert szerinte veszélyes, és én így is normális vagyok, így is kellek majd a lányoknak. Hát, a nagy büdös lófaszt... :D Amikor már korom okán dönthettem a saját sorsomról, elkezdtem keresgélni a neten, és kiderült, hogy nem én vagyok az első ilyen szerencsétlen, és hogy rendszeresen végeznek ilyen korrekciós műtéteket. Kiderült, hogy tökéleteshez közeli eredménnyel megcsinálták volna rajtam is, ha még gyerekkoromban megteszi anyám azt a szívességet, hogy nem zár be egy selejtes testbe, és dobja el a kulcsot. Végül így is vállalták, de nem lett tökéletes, mindenesetre már nem kell szégyenkeznem emiatt. Akkor is "jobban tudta", mi a jó nekem, mint én magam. Ja, nem. Egyszóval vannak bennem tüskék, beérném egy beismeréssel is, hogy hibázott, és emiatt egy olyan pályára kényszerített, ami nem együtt, hanem párhuzamosan futott kortársaiméval, így elmaradtak a tinédzserkori csajozások, vízparti lógások.

Anyámat nem azért szeretem, amilyen, hanem annak ellenére.

2020. november 28., szombat

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón 2. évad. 3. rész

 Ott hagytam abba, hogy kell egy új tűszúrásos mintavétel, ami 3 hete meg is történt, kedden hívtam is az orvost, aki közölte, hogy félresikerült a mintavétel, csak vér volt benne, értékelhető szövet nem. Menjek vissza és megszúrja a nyakam újra. :D Az új időpont 1 héttel később, az új eredmény pedig... Fasz tudja, hiszen tombol a koronajárvány, lassan a kórházi karbantartóbrigádot is befogják a tengernyi beteg ellátására, nemhogy ilyen csip-csup dolgokkal foglalkozzanak, mint az én pajzsmirigyem. Ráadásul közeleg a karácsony, ami szintén nem mellettem szól. Június óta egy helyben toporgok, mint a használt budipapír, amit nem lehet lehúzni, mert csak forog körbe a kibaszott lefolyónyílás előtt. Ez az egész semmi másra nem jó, minthogy fölösleges tortúráknak vessem alá magam, miközben mire ezekkel végeznék, már rég feloldják a kórházi korlátozásokat, és enélkül is megműtenek. 

Eközben hetekkel a nyilvános rendezvények betiltása és az éjszakai kijárási tilalom bevezetését követően másfélszeresére nőtt a napi fertőzöttek és halottak száma is. Nehéz e pillanatban elképzelni, hogyan fogják majd a maszkviselés- és oltásellenes proli tömegeket odabent tartani majd szilveszter éjszaka, amikor azok kedvenc hobbijuknak, a petárdadurrogtatásnak élnek. "-Nagyot durrant. Hehe, jó buli. Höhö." :P

2020. november 24., kedd

Elon Musk (nem csak) nagyot álmodik

 Szerintem nagyon menő, hogy ennyi pénzt tol bele olyan dolgokba, amik évtizedek óta a fiókban hevertek, és ha az államon múlt volna, ott is maradnának még jó ideig. Ez pedig a naprendszer bolygóinak felfedezése. Ha jól rémlik, 1972 óta nem járt ember idegen égitesten, és az ehhez szükséges technológia sem fejlődött, mert bár volt egy űrsiklókorszakunk, de azok eleve nem is voltak alkalmasak a Holdra eljutni, pláne nem a Marsra. Erre jön ez a rendkívül különc milliomos (A gyerekét valami MZ/X-hez hasonló névvel látta el. :D Rákerestem, ez az: X Æ A-12), aki olyan újításokat hoz, hogy már a NASA is vele dolgoztat, és 2024-ben már űrhajót akar küldeni a Marsra (Még ember nélkül.).

Ilyen emberek kellenek ide, akik továbblépnek az álmodozáson. Meg is valósítják azokat, legyenek bármilyen vadak első hallásra. 

A csillagok fiai c. sci-fiben olvastam valami hasonlót. Nem tudom, Musk ismeri-e Buzz Aldrin (Ő volt a második, aki a Holdra lépett Neil Armstrong mellett.) társszerzőként jegyzett könyvét, s ha igen, inspirálta-e?


2020. november 20., péntek

Lapos has-hadművelet

 Ez nem egy újévi fogadalom, nem is vártam vele addig, hiszen most november van. Sőt, még csak nem is fogadalom. Mostanában töltöttel újra ugyanaz az érzés, ami a dohányzásról való leszokásom előtt: elég, ennyi volt, unom, elszívtam az életemre való cigiadagot. Csak most a cigi helyére tegyük be az édesség szót, valamint a mozgásszegény mindennapokat! Van egy süteményes autó, ahol hetente bevásároltam, s mostanában már szerintem legalább 1kg-t nyomott egy-egy csomag finomság. Ráadásul ezt kevesebb, mint 24 óra alatt betoltam. Nehéz a szenvedélyekről lemondani, és nekem a dohányzás is egy szenvedély volt, mert szerettem pöfékelni, és az édességzabálás is. Ahhoz pedig, hogy egy szenvedélyt elengedjünk, el kell érkeznie a megfelelő pillanatnak, ami nálam a MOST. :-) A motiváció pedig kibaszottul erős, mert a legutóbbi, 2012-es nagy fogyásom óta (123kg-ról 93-ra jöttem le pár hónap alatt.) sajnos lassan visszakéredzkedtek a nem kívánt szalonnák. Az első mérésnél 113kg voltam, ma 111,5kg. A kitűzött cél, hogy márciusban egy lapos hasfal nézzen velem farkasszemet. Különösen zavaró ugyanis, hogy rajtam nem oszlanak el a kilók, hanem a nagyja a derekam környékén van, amitől kibaszott ormótlan vagyok oldalról nézve. A mackós alkat az én esetemben nem opció, mivel úgy festek, mint egy lét lábon járó körte. A tavaly ősszel vásárolt szuvenír pólóim (Twin Peaks) szűkek rám. Most még! :P

Tehát heti 2kg, vagyis 3 hónap alatt 24kg leadása a cél (De minél kevesebb a plusz, annál lassabban fogyogat. De tény, hogy egyszer már 30kg-t leadtam hasonló idő alatt, szóval nem irreális.), ám lehet, hogy még az is kevés lesz a lapossághoz. Egy BMI kalkulátort használva kiderítettem, hogy 91kg-tól lefelé kezdődik a normál kategória az én paramétereimmel, de ide tartozik még a 80kg is. Ugyanakkor azért közben némi izmot is szándékomban áll felszedni, ami nehezebb a zsírszövetnél, így nem a mérleg, hanem a mérőszalag lesz a mérvadó a vége felé. Ennek eléréséhez bevezetem az édességadag radikális csökkentését, a napi intenzív mozgást. Ez jelenleg futásban merül ki. S bár mindig is utáltam futni, álmomban gyakran futottam nagyobb távokat fáradtság nélkül. Most ideje ezt is megvalósítani. Rengeteg újításom van még ezeken felül is. Így, 40 fölött sem hülyeség ezeket meglépni, pláne hogy eszemben sincs csatlakozni a falusi prolik által diktált trendhez, vagyis hogy ebben a korban már csak a kocsma van és a részegeskedés, igénytelenkedés. Az eddig is távol állt tőlem.

Van egy excel táblázatom, amiben heti szinten vezetem az eredményeket (súly, derékkerület). A további motiváció/sikerélmény érdekében fotósorozatot is tervezek, mely a szalonna fokozatos eltűnését hivatott bemutatni. De ezek már csak ilyen mellékes dolgok, a sikert nem táblázatok és fotók fogják garantálni, hanem a saját testem okozta undor. :-)


2020. november 7., szombat

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón 2. évad 2.

 Tegnap bejelentette a kormány, hogy az elhalasztható (súlyos egészségromlással, halállal nem járó) kórházi kezelések, műtétek november 10. után felfüggesztésre kerülnek, mert kell a hely a koronásoknak.

Mikor műtötték volna ezen sorok íróját? 11-én jelentkeztem volna felvételre a sebészeti osztályon, és 12-én lett volna a nagy esemény. :D Röhej. Sikerült elérnem az engem (nem) műtő orvost, aki a paramétereimet áttanulmányozva arra jutott, hogy határeset vagyok ugyan, de a cytológiai eredményem nem elég rossz a sürgős műtéthez. Magyarul pechem van, nem vagyok elég beteg. :D Csak eggyel lenne rosszabb, ő bizony megműthetne, de a központi ukáz szerint az állapotom nem veszélyes, és a miniszterelnöktábornokadmirális csak jobban tudja. :P

Egy esélyem van, persze az is kérdés, hogy ha ez bejön, mikorra kapnék új időpontot. Vissza kell mennem cytológiai vizsgálatra, egy kva nagy tűt szúrnak a pajzsmirigyembe, nagyon kellemetlen még utána is. Ha rosszabb lesz az eredmény, akkor megműthetnek. Az eredmény elkészülte kb. 2 hét volt nyáron. Lehet, hogy január előtt nem is kerülnék sorra.
Vagy magánklinikán csináltatom meg, 440 ezer Ft-tól indul, nem tudom, milyen egyéb költség jön még ehhez, és hogy nagyságrendileg ez mekkora mértékben tevődik hozzá az alapárhoz. De az is lehet, hogy a magánklinikákat is bezáratja a kormány, mint tavasszal. Bár a fasz tudja, akkor is mi értelme volt még ezzel is szívatni a népet...

Az egészet arra vezetem vissza, hogy kedves vezetőnk a legnagyobb focibuzi, s emiatt amíg csak az utolsó meccsét is le nem játssza a Fradi, vagy a válogatott, addig itt nem lehet szigorítani. Illetve dehogynem!
Azt találták ki, hogy aki éjfél és reggel 5 között egyedül kimegy az üres utcára, az kb. egy tömeggyilkos, de a 20 ezres meccsen zsúfolódni nem veszélyes. Aki szeret focit nézni élőben, az ugyan mondja már meg, hogyha az nem veszélyes járványügyi szempontból, akkor az üres utcán sétálni egyedül, mivel járul hozzá a napi (jelenleg épp) 5300 új fertőzötthöz? Ebből persze az is következik, hogy minden más rendezvény megtartását is engedik. Volt itt veteránautós találkozó, tömeges futás a belvárosban, lehet menni moziba, színházba is.

Szerbiában kb. 2200 napi új fertőzésnél bevezették, hogy 5 főnél többen nem gyülekezhetnek. A foci után majd nálunk sem, csak addig bírjuk ki! Rettenetes, 121 ezer új fertőzött az USA-ban. Lakosságarányosan ez alig több, mint a magyarországi adat, úgyhogy nem lennék olyan büszke. Nem kell megbénítani a gazdaságot, de pár dolgot azért korlátozni kéne, és talán nem tartanánk napi 100+ halottnál és 5000+ új fertőzöttnél. A mozikban is csak most vezetik be, hogy csak minden 3. székre lehessen ülni. Békeidőben is kivitelezhető, mert sosincs telt ház, mégsem törődtek vele. Biztosak lehetünk benne, hogy a botrányos napi adatok sokban köszönhetőek a tömegrendezvények engedélyezésének. 

Egyetlen pozitívum, hogy hétfőn reggel nem kell tejködben vezetnem 1,5 órát a klinikáig a műtét előtti vizsgálatokért.
Bocs a politizálásért, de ezt nem tudtam máshogy leírni.

2020. november 4., szerda

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón 2. évad 1. rész

Gumicsere Egerben. A hosszú várakozás miatt buszra fel, be a plázába. Buszon lila hajú önkéntes lágerparancsnok néni fiJatalembert fegyelmez, mert álla alá húzta a maszkot. Morgolódva, de felhúzza, minden oké, parancsnoknéni visszaül a helyére, majd mint egy trambulinról vissza is pattan, és előresiet a sofőrhöz. A középső ajtóig hallani, hogy a maszkot helytelenül viselő fiJatalember a téma, ha valaki netán mégsem értené, még hátra is fordul, és az ujjával rámutat a tömeggyilkos fiJatalemberre. A sofőr is hátrafordul, valamit mond, de nem érteni. Parancsnoknéni vissza a helyére, a vele párhuzamos ülésen egy másik nyanya, vélhetően hivatásos hőbörgő. Fogalmazódik a nürnbergi vádirat 2.0. A sofőr gondol egyet, és megint hátrafordul, de most sem érti senki, hogy mit mond a fiJatalambernek. Parancsnoknéni és hőbörgő kollégája dialógusából kiszűrődik, hogy 25 ezer/kihágás a sofőr zsebére, a maszk miatt.
Oké, értem, meg amúgy is hordja már mindenki azt a szart, és ne bohóckodjunk, hogy állunk alá húzzuk, vagy kivan az orrunk! De ez az önkéntes rendőrködés akkor is kibaszott nyomasztó volt, pláne miután a csávó már felhúzta a maszkját, a közvetlen életveszély elhárult, de ez meg akkor hergelte bele magát igazán.  :-)


 

2020. november 2., hétfő

Darabok

Most olyannak tűnt az élete, mint egy asztalról lelökött váza, ami lassított felvételben zuhan, és bár a zuhanása ebben a pillanatban örökkévalónak tűnik, abban biztos lehet, hogy előbb-utóbb földet ér. Akkor pedig nem történhet más, minthogy darabokra törik, és vele minden visszavonhatatlanul megváltozik. Hacsak nem történik valami csoda, és utána nyúl egy láthatatlan kéz, ami elkapja, mielőtt végzete beteljesedne. Egyszer, a távoli jövőben elkerülhetetlenül megsemmisül. Eltörik, vagy az idő elporlasztja. De addig még oly sok minden történik vele. Jó és rossz egyaránt, és ezt muszáj megélnie. Egyszerűen nem érhet véget ilyen hamar. Kozmikus léptékű igazságtalanság, gondolta. A láthatatlan kéz azonban nem mutatkozott, az események megállíthatatlanul tartottak a legrosszabb végkifejlet felé.

Üveges tekintettel bámult a nőre, aki egyetlen pillantást sem vetett rá, talán attól tartva, hogy ezzel lebukik, vagy csak szimplán nem volt képes a szemébe nézni, miközben színlelt mosolyt erőltetve arcára, tehetetlenül nézi, ahogy önmaga árulójává válik. Aranka férje lelkesen kattintotta rá a kis lakatot a híd kovácsoltvas korlátjára. Meghatottan szorította meg Aranka kezét. A díszes szerkezet már roskadozott a szerelmesek által ráaggatott színes záraktól. A fiatalok imádták, később kortól függetlenül is igen népszerű módja lett az elköteleződés kinyilvánításának. Egyedül a városvezetésben keltett ambivalens érzelmeket, mivel egyrészt elcsúfítja a hidat, másrészt viszont a "lakathíd" önálló turistalátványossággá vált, ami valamelyest fellendítette a környék vendéglátó-forgalmát.

Azt nincs joga odatenni! Béla bénultan figyelte a rituálét. Aranka közvetlenül mellette dolgozott, és az irodai munkakapcsolat idővel szerelemmé fejlődött. A kölcsönös vonzalmat csupán egyetlen dolog árnyékolta be. Aranka férje, aki mit sem sejtve házassága valódi állapotáról, szinte gyermeki rajongással imádta nejét. Az a lakat nem az övé! Bélát megőrjítette a tudat, hogy nem akadályozhatja meg az árulást. Vagy mégis megtehetné? Ugyan mi tartja vissza attól, hogy mindent kitálaljon? Talán az, hogy akkor biztosan vége kapcsolatuknak. De így is vége, hiszen az az ő lakatjuk lett volna, és a szeme láttára odaadta másnak

Az egész egyetlen hülye döntésre vezethető vissza. Tegnap a hídon áthaladva jött az ötlet, hogy Arankával folytatott viszonyát egy közös lakattal pecsételik meg a lakathídon. Ez a már nyálasan romantikus gondolat, hogy lesz egy ilyen közös kis titkuk, a mámor egy újabb árnyalatával töltötte el Bélát. Megvette a kis zárszerkezetet, és másnap az első adandó alkalommal megmutatta a nőnek, aki teljesen oda volt tőle, mint általában az ilyen csöpögős dolgoktól. Elhatározták, hogy munka után közösen helyezik fel a hídkorlátra, s valahányszor erre járnak, vagy akár csak egy elcsípett beszélgetésben megemlíti valaki a lakathidat, ők ketten mindig tudni fogják, hogy a sok ezer lakat közül egyik csak az övék.

Pusztán a szerencsén múlt, hogy Aranka kiszúrta a tömegben közeledő férjét, mielőtt az meglátta volna őket a kis szertartásuk közben. Közel volt, ezért a nő felpattant, hogy jó feleséghez illően üdvözölje. A férfi azonnal kiszúrta kezében a kis lakatot. Hosszú, döbbent csend után "összeállt benne a kép": nyilván őt akarta vele meglepni, hiszen évfordulójuk lesz. Igaz, nem mostanában, csak hetek múlva, de sosem foglalkozott az ilyen részletekkel, mindennek igyekezett a pozitív oldalát látni. Hosszasan megcsókolta nejét, s elérzékenyült mosollyal csak annyit mondott, ezt már rég meg kellett volna tenniük, és hogy a szerelme nem hagyott alább. Aranka inkább meg sem szólalt. Képtelen volt belegázolni férje lelkébe, de ezzel Bélát teszi tönkre. Végignézi, ahogy szerelmük pecsétje egy másik kapcsolat jelképévé válik. Felállt a padról, lassú léptekkel elindult a házaspár felé.

-Á, helló Béla! -köszönt boldogan a férj. Aranka már hónapokkal korábban bemutatta őket egymásnak. csak munkakapcsolat, amit a naiv férj el is hitt. A nő ekkor nézett először Bélára, mióta a férje felbukkant. Könnyes pillantása azonban hiába kereste a megbocsátást Béla szemében, tekintetük nem találkozott.

-Erre szükségetek lesz! -Béla jobb kezével a férj tenyerébe nyomta a fémkarikán lógó kulcsokat, majd sietős léptekkel távozott. 

A váza darabjai szétrobbantak a padlón. S most két másik váza is billegni kezdett az asztal szélén...
:P