Magán(y)életem pár mondatban

Sötét, hideg tél van a szívemben. Odabent csak egy farkas üvöltését viszi körbe a jeges szél. Az állat maga sem tudja, hogy a magánytól sír-e, vagy a magányért.

Matrix 4. vélemény

Megnéztem a Mátrixot. A mögöttem ülő faszi a vetítés nagy része alatt horkolva húzta a lóbőrt. Ez el is mond talán mindent.

Volt pár jó dolog benne, de alapvetően fölöslegesnek érzem ezt így, de arra legalább jó volt, hogy a sokak által megtagadott 2-3. részt feljebb pozicionálja a Mátrix-filmek ranglistáján. :P Nekem ezek jobban bejöttek a 4. résznél, különösen a 3. zioni csatája égett bele a retináimba.

Jó pont jár pl. az egyik jelenetben, a filmvásznon futó régi Mátrix-jelenetekért. Ha viszont Morpheust és Smith ügynököt le tudták cserélni egy fiatalabb arcra, érdemes lett volna ugyanezt megtenni Neo és Trinity karakterével is, vagy elengedni őket és új hősöket alkotni. No meg az is tetszett, hogy az elején ötletelnek a játékfejlesztő cég irodájában a Mátrix 4-ről azt az illúziót keltve, mintha magáról a filmről lenne szó. Gyanítom, így is így volt, és nem Lana W. rúgta be a Warner stúdió ajtaját egy kva jó forgatókönyvvel, mert akkor mindenki arról áradozna. :P Valahol olvastam, hogy a Warner Brothers stúdió "berendelte" a 4. részt... Hát, ha ez igaz, nem csoda, hogy olyan is lett. Én előtte naivan abban a tudatban éltem, hogy Lana W. a 3. rész óta eltelt hosszú idő alatt valami nagyon ütőset hozott össze. Visszagondolva, tényleg balfaszság volt ezt hinnem. Az időnek egyébként sincs sok köze a jó ötletekhez, Darren Aronofsky pl. állítólag egy nap alatt írta meg a Mother forgatókönyvét, ami pedig tényleg zseniális darab.

Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem egy játékfejlesztő bőrébe bújtatják a mátrixba visszahelyezett Thomas Andersont, hanem Keanu Reeves önmagát játszotta volna, vagyis a Mátrix trilógia főszereplőjeként jelenik meg, mint filmszínész, kihelyezve a történetet a mi világunkba, ténylegesen összemosva azt a valósággal. Ez az én szerény ötletem. Bár lehet, hogy ez meg kvára nem működne a filmvásznon. "A déja vu többnyire hiba a mátrixban", magyarázta Morpheus, és ez milyen találó! Ez a film bővelkedik déja vu érzésekben, ami pont az egyik hibája ennek a mátrix-filmnek. :P Sok az utánérzés minden téren. Az 50-60-as éveikben járó szerelmes pár naplementés jelenetei kínosan hatnak rám. :-)

A Star Wars 7-re emlékeztet, ami szinte lemásolta a 4. rész cselekményét, csak mert az egyszer már jól működött és sok pénzt hozott-alapon. Őszintén remélem, hogy nem lesz folytatás, amíg nem találnak ki valami jobbat.

 

Kiújuló elmebaj, társkereső-PTSD

 Másra nem tudom ezt fogni, mivel sem időm, sem igényem egy párkapcsolatra. Mégis regisztráltam egy társkeresőoldalra. Mérlegem eddig 100%-os, vagyis elküldött levelem (Mind az egy!) megválaszolatlan. Nyilván egy felnőtt embertől nem is várható el, hogy egy udvarias, barátságos hangnemben írt üzenetet válaszra méltasson, ha a küldője fotó alapján nem szimpatikus neki. A legjobb az ilyet egyszerűen csak ignorálni. A helyében én is leszarnám, ha én írnék magamnak, vagy mi. :D Tele van amúgy a hely ismerős, régi arcokkal. Az egyik 13 éve regisztrált és még mindig aktív, naponta belép. Bizonyára megvan az oka, hogy nem jött össze neki. A túl magas elvárások, vagy saját elviselhetetlen természete?
Írnék én, de mikor elkezdeném, bennem marad a szó. Csak az jár a fejemben, hogy a büdös életben nem válaszolna egy üzenetre sem, és eddig csak ritkán tévedtem, szóval a megérzéseim (Vagy önképem?) helyesek. Aztán voltam olyan hülye, hogy 1 hónapra előfizettem (4500-ért!). Napokig latolgattam, érveltem/ellenérveltem magamnak, hogy miért igen, vagy miért nem. Végül az bizonyult az ultimate indoknak, hogy akkor legalább a képeket meg tudom nézni. A gond csak az, hogy alig van mozgás az oldalon, így megnézhető kép sem igazán. Talán a járvány miatt kevesebben regisztrálnak manapság. Megértem, ha belegondolok, egy csók is lehet halálos. Szó szerint. Nem is tudom, hogy hogy kerül erre sor ezekben az időkben, hiszen sokkal magasabb fokú bizalom, vagy sokkal alacsonyabb fokú felelősségérzet kellhet hozzá, mint a covid-19 előtt.
Annyi megaláztatás ért már ilyen társkeresőoldalakon, hogy ha Amerikában lennénk, akár be is perelhetném valamelyiket társkereső-PTSD-re hivatkozva. :-) BTW kicsit magasabb összegért még valami garanciát is belebegtettek az oldal üzemeltetői. Nem tudom elképzelni sem, mire gondoltak. Hogy lehetne azt bizonyítani, hogy az ő hibájukból nem talál valaki társat? Szerintem sehogy, hacsak nem gyűjt be ilyen és ehhez hasonló bugokat, melyek azt bizonyítják, hogy az oldal tele van fura hibákkal, amik sok esetben használhatatlanná teszik.

 

 Itt pl. 100%-os egyezés ellenére sem tudom felvenni a kapcsolatot az illetővel. Nem is akarom, de ez most mellékes.Korábban számtalanszor jeleztem nekik hasonló hibákat, de úgy fest, nem oldották meg a problémát. Nem kell pánikba esni, aki az űrlapon keresztül értesíti az admint, az megoldja a helyzetet, de a megoldás kizárólag erre az alkalomra szól, más adatlapokon ugyanúgy előjöhet ez a szar.

Egy másik szolgálólány meséje (Maid, Netflix)

Ez is egy jó kis sorozat. Alaposan körbejár egy bántalmazó kapcsolatot (Egy pofon sem csattan el, de piásan agresszív a faszi és röpködnek a különböző berendezési tárgyak, ami nem csak egy 3 éves gyerek mellett lehet félelemkeltő.), külön jó pont hogy az áldozat mellett elég időt szán a férj alkoholizmusának okaira, így ha elnézni nem is tudjuk tetteit, de átélhetőbbé válik ez a nézőpont is. Együtt merülünk alá az amerikai szociális háló lyukain keresztül a mélyszegénységes kilátástalanságba. Nem egy tündérmese az ebből való kikecmergés sem. A régi mondással ellentétben Amerikában sem jobb szegénynek lenni.
Szerény megítélésem szerint a színészi munka zseniális, a főhős (Alex) kitűnően hozza a karaktert. Ahogy pedig a film egyes jeleneteiben az ő szemével látjuk az eseményeket, nos az zseniális, szórakoztató, s ha nem is teljesen egyedi, mert mintha ismerős lenne valahonnan, de még nem sütötték el olyan sokszor, hogy elcsépeltnek hasson. Pl. amikor a fárasztó munkanap végén "hazafelé" (Talán a menhelyre, vagy a szociális lakásba?) a buszon előveszi a köteg űrlapot, amit másnap a bíróságon a gyerekelhelyezési ügyben kell benyújtania, a szövegek átváltoznak a papíron: "B+ magad!", "Veszíteni fogsz!", stb. Vagy a bíróságon, amikor a férj ügyvédje a bírónak magyaráz "jogilag jogi" dolgokról, tehát vele együtt mi sem értünk szart sem az egész jogi halandzsából, ami alapján meghozzák a döntést.

Eszembe jutottak az iraki fogolykínzási ügyek. Azok a katonák valószínűleg hasonlóan hányatott gyerekkorral a hátuk mögött léptek be a hadseregbe. Lehet-e őszintén, naivan csodálkozni azon, hogy mennyi indulatot és milyen aljasul élnek ki, amikor épp megesik velük az a "csoda", hogy még náluk is kiszolgáltatottabb és nyomorultabb sorsú emberek felett rendelkezhetnek? Nem mentegetés ez, hanem annak belátása, hogy a bűnmegelőzés nem a bűnelkövetés előtti órában kell hogy elkezdődjön, hanem már gyerekkorban azzal, hogy senkit sem hagynak ilyen elbaszott családban ilyenné válni.

Még egy a sorozathoz: előbb belenéztem és a szinkronos verzió indult el. Felejtős! Mindenképp eredeti nyelven kell nézni, mert Sarah Margaret Qualley zseniális munkát végzett, amitől kár lenne megfosztani magunkat. Magyar felirat is van hozzá a Netflixen.

 

Autó-helyzet egy járvány sújtotta bolygón...

 Összegezve: eredetileg 2-3 hónapot mondtak, mint várakozási időt, ha jól emlékszem. Utána lett fél éve, majd 1 év. A lényeg, hogy mire rászánnám magam az újabb megduplázódott idő kivárására, az újra megduplázódik, tehát most már 1,5 év, vagy több. :D Már használtat is csak aranyárban lehet venni.
Ha ez sem lenne elég, hiány alakult ki a dízelekhez szükséges adblue adalékból.
Továbbra sem rendelem meg. Most is van 2 új példány az egyik kereskedésben, 2022-es átvételi lehetőséget írnak, nem részletezve, hogy január, vagy december. A márkakereskedők egy használt autós oldalon hirdetik az alig pár kilométeres szalonautóikat is. Szinte minden hónapban felbukkan olyan, ami azelőtt nem volt kint, szóval van még remény.
Közben újra előkerültek a maszkok, fokozódik a járványhelyzet.

Sikeresnek látszik...

 ...a pajzsmirigykezelésem. Ebből a szempontból számomra szerencsét hozott ez a járvány, mert enélkül nem zártak volna be a kórházak a "halasztható műtétes" páciensek előtt, és már rég kivágták volna belőlem, én meg szedhetném életem végéig a hormonpótló tablettákat.

Az 1 hónapos kontroll során nyert ez megállapítást, ugyanakkor mégsem emiatt vésődött be az esemény emlékeimbe. Alighanem életem legszürreálisabb kontrollvizsgálatán vagyok túl. Miközben az orvos az ultrahangos kütyüjét tologatta a nyakamon, én a vizsgálóasztalon feküdtem, háton. Kényelmesebb volt felfelé, vagyis nekem előre nézni. Egy váratlan pillanatban megkérdezte az orvos, hogy haragszom-e, vagy rossz kedvem van. Kurvára meglepődtem, mert bár a megbeszélt időponton túl még közel fél órát várattak (Egy magánklinikán.), a kedélyállapotom teljesen semleges volt. Egészen addig a pillanatig.
-Miért? -kérdeztem.
-Csak mert nem kereste velem a szemkontaktust. -felelte.
-??? Nincs rossz kedvem, csak meglep, hogy a fél óra plusz várakozás mellé még egy szemrehányást is kapok. -mondtam minden indulat nélkül.
-Á, szóval a várakozás a baj.
Azóta is gyakran eszembe jut. Szóval közvetlenül a klinikának kb. 550 ezret fizettem, plusz a laborvizsgálat díja, amiről korábban írtam. Odahívnak fix időpontra, majd még 30 percet várnom kell, de még ez sem elég, mert a vizsgáló orvos kérdőre von, hogy ... Miért is? Mert nem jópofiztam vele?
Kifizettem a számlákat, megjelentem a kért időpontban, a vizsgálat elvégezve. Mi dolgunk még ezen kívül egymással? A várakoztatás után még én érezzem magam szarul, vagy mi? Mondhatnám, hogy az idő az egyik legdrágább kincsünk, és bármilyen sok pénzt keresnénk, akkor sem tudnánk belőle többet vásárolni, mint amennyi az alapcsomagban járt. És ebből pazaroltak el 30 percet, majd még be is szólt a kezelőorvos.
Valószínűleg neki volt szar napja, és rajtam próbálta "leverni". Mindenesetre verbális inzultusként éltem meg.
Ettől függetlenül úgy tűnik, a pajzsmirigykezelésük működik, akinek ilyen problémája van, és képes pénzzel megváltani egy hagyományos sebészeti beavatkozást annak minden kockázatával és következményével, annak ajánlani tudom. Egyébként is ez a betegség nagyobb arányban a nőket sújtja, és a nőkkel általában mindenhol kedvesebbek, pláne ha még szimpatikusnak is találják őket.

Alku

 Ritkán írok mostanában ide. Talán említettem (A fsz se emlékszik már rá. :-)), hogy a korábbi egyéni vállalkozásomat cégre cseréltem, vagyis technikai okok miatt még év végéig biztosan megmarad az egyéni is, de a Kft. lesz a jövő.
Ezzel eltűnik az éves bevételi plafon, elhárul a legfőbb akadály a "korlátlan" növekedés elől. Majd meglátjuk, mire futja a tehetségemből. Azon agyaltam, mit kéne még árulni a webshopban, amiből sok fogy, és nem feltétlenül sok pénzért, mivel a nagy forgalomnak lenne egy hasznos mellékterméke: a sokkal több csomagra sokkal jobb ajánlatot adnának a futárcégek. Mert ami most kimegy, az ugyan viszonylag nagy értéket képvisel, de a futárcég szemszögéből ez is csak egy csomag, amit ugyanannyiért visz el, mintha csak egy golyóstoll lenne benne. Tehát egy olcsó, de rendszeresen nagy mennyiségben rendelt termék így tudna besegíteni a fő termékek szállítási díjainak lefaragásában. A legolcsóbb DHL esetében ez kb. 16 euróról indult csak a környező országokba, és csak 4 tarifám volt, szemben a nagyobb cégek sokkal több tarifájával. Személyes tapasztalat, amikor Ausztráliából rendeltem egy kis csomagot, az is kb. 16 eur volt, ha én küldtem volna oda, kb. a duplája lett volna. Ki rendel így bármit is? :P
Közben nemrég kaptam egy e-mailt az egyik külföldi viszonteladómtól, aki mellesleg ugyanolyan cuccokat gyárt, mint én, hogy megválna teljes termékpalettájától. Ha akarom, megvehetem, írt is egy összeget, én visszaírtam egy lényegesen alacsonyabbat. Életemben utáltam alkudozni, s most bár nem kell nekem mindenáron ez a sok termék (Nem tudni, hányat adott már el, s hányat lehet még a jövőben. Mindent csak becsülni lehet, és számolgatni, hányat kell minimum eladnom, hogy legalább pénzemnél legyek.), mégis ezt teszem: alkudozok, nagyon pofátlanul, gondosan mérlegelve minden mondatot, hogy az jó helyre kerüljön. Érvelek, miért irreális az ő ára, s miért nem az az enyém. Nem is tudok alkudozni, komolyan előtte átnéztem pár ezzel foglalkozó cikket, hátha okosabb leszek, de ez aligha így működik. Most kvára drukkolok magamnak, hogy sikerüljön egy jó üzletet összehoznom, és majd az átadás is rendben menjen, hiszen lesz munka bőven, ha sikerül. Közben azt mondogatom magamban, hogy ezt és ezt azért írta, hogy puhítson, hogy empátiát keltsen bennem. Meg hogy az empatikus dolgokat itt teljesen ki kell zárnom, és csakis a saját hasznomat kell néznem, hogy minél kevesebb ideig álljon benne a pénzem, hiszen amúgy ott van az autó-projekt is. Még abban is reménykedem, hogy neki sincs tapasztalata alkudozás terén. Nem mintha nekem ettől több lenne. Ismeretlen terepen járok. Ha mégsem tudunk megegyezni, hát az sem tragédia. Mint írtam, állati sok munka lesz majd ezeket csatasorba állítani, miközben a saját termékek gyártása, a saját újdonságok gyártás-előkészítési munkálatai így is rengeteg időmet elviszik.