Canon a barbár az utolsókat rúgja. Egy kis bizbasz, amin rugó volt, nem
ment vissza a helyére, állandóan felakadt benne a papír. Most eltűnt
róla a rugó, s vele veszett türelmem, jóindulatom utolsó szikrája is.
Persze még így, "halálában" is belém tudott rúgni a geci. Fontos
nyomtatni valóim lennének holnapra. Most vagy előszedem a késő
Triász-kori HP nyomtatómat, ami feltehetően még ma is kifogástalanul
működne (Csak épp nem kompatibilis XP-nél újabb oprendszerekkel, de azért
a hasonló korú laptopomról be tudnám üzemelni.), vagy megpróbálom
szétszedni, és megjavítani, ami elég nagyképű kijelentés tőlem, lévén
hogy nem sok nyomtatót szereltem életemben. Tapasztalatom szerint, ha
ilyesmit elkezdek szétszedni, előbb-utóbb olyan csavarba botlok, amit a
rendelkezésemre álló eszközök közül egyedül a kalapács-hidegvágó
kombóval tudnám kiszedni, vagy valami, az üzemszerű működéssel
összeegyeztethetetlen hibába botlanék.
Vagy holnap nyakamba veszem a
várost, és próbálok olyan nyomtatót venni, amibe jó ennek a fosnak a
patronja (Megjósolom, nem fogok ilyet találni.). De ez sem tragédia.
Ugyanis az egész szar nem ér egy fabatkát sem, hiszen a mellé csomagolt 5
patron többe kerül, mint amibe az egész nyomtató került az 5 patronnal
együtt. Éljen a tervezett elavulás!
A fentieket pár nappal ezelőtt írtam (Facebook), tegnapi fejlemény, hogy természetesen nem tudtam a patronjaimhoz illő új Canont venni, így a neten rendeltem meg. Ezúttal semmiféle ajándékpatron, vagy ilyesmi nem volt a csomagban. Viszont a meglévőket fel tudom használni, ami jó. További pozitívum, hogy sokkal olcsóbbak a patronok ott, mint Egerben bárhol. Vettem azokból is tartalékot.
Kár, hogy így történt. Szívesen elfelejtettem volna ezt a márkát. Legtöbben a külső tartályos Epsonokat istenítik. Egyelőre maradok ennél, és remélem, több szerencsém lesz vele, mint az elődjével. (Abban már kezdettől szar volt a szkenner. Az ügyfélszolgálat pedig nem segített azonkívül, hogy pár nyilvánvaló dolgot leírt, amit csak egy hülye nem ellenőrizne magától.)
2019. november 30., szombat
Megspóroltam egy százast :-)
Mégpedig azzal, hogy hetek óta halogattam lejárt próbaverziós AutoCad-em licencének hosszabbítását. Ma odáig jutottam a munkával, hogy már szükségem van rá, így elindítottam, hogy az előfizetés a lehető legegyszerűbb legyen. Fel is jött a megfelelő ablak, erre 25% kedvezményt kaptam. :-)
Épp jókor léptem.
Épp jókor léptem.
2019. november 27., szerda
Nyugat-Balkán
Rendeltem pár dolgot, ami a munkámhoz kell.
Az egyiknél szükségem lenne némi informatikai segítségre, de a 24 órás ügyfélszolgálatuk e pillanatban kereken 8 órája baszik válaszolni. Közben a probléma nagyobbik részét már a domain-szolgáltatómmal megoldottuk (Ja, ők amúgy angolok, Angliában.) Most már tényleg csak egy icipici segítség kéne, ami már nem az én alkalmatlanságomon, hanem kb. egy gombnyomáson múlik ott, a távoli Budapesten.
Aztán rendeltem alapanyagot munkához, a webshoptól kaptam egy automatikus visszaigazolást, de abban csak a végösszeg szerepel, számlaszám, vagy bármilyen fizetési infó nem. 2 napja semmi egyéb reakció.
Nos, hogy miért gyűlölöm szívből a hosszú hétvégéket? Ezért. Nemhogy hétvégéken, de még hétköznapokon sem lehet ebben az országban elintézni semmit.
Az átok nem múlik rólam, továbbra sem válaszol senki, vagy csak nagy sokára. Társkereskedő oldalakon is mocskosul paraszt dolognak tartom, de ha még fizető vásárlóként kapom ezt egy állítólag profitorientált cégtől, az végképp kiborít. Néha komolyan fontolgatom, hogy fogom a kis vállalkozásomat, és lelépek innen egy élhetőbb helyre. Ugyanakkor mire ott megszoknék, lejárna az időm. :-) Figyelembe véve apai ági felmenőimet, statisztikai alapon úgy 20 évem lehet hátra, és az utolsó pár évet nem áll szándékomban megvárni. Ettől sem lett jobb kedvem.
A mai nap egyetlen pozitívuma, hogy a Black Friday-en rendelt Sigma objektívem már úton van felém Londonból. :-)
Az egyiknél szükségem lenne némi informatikai segítségre, de a 24 órás ügyfélszolgálatuk e pillanatban kereken 8 órája baszik válaszolni. Közben a probléma nagyobbik részét már a domain-szolgáltatómmal megoldottuk (Ja, ők amúgy angolok, Angliában.) Most már tényleg csak egy icipici segítség kéne, ami már nem az én alkalmatlanságomon, hanem kb. egy gombnyomáson múlik ott, a távoli Budapesten.
Aztán rendeltem alapanyagot munkához, a webshoptól kaptam egy automatikus visszaigazolást, de abban csak a végösszeg szerepel, számlaszám, vagy bármilyen fizetési infó nem. 2 napja semmi egyéb reakció.
Nos, hogy miért gyűlölöm szívből a hosszú hétvégéket? Ezért. Nemhogy hétvégéken, de még hétköznapokon sem lehet ebben az országban elintézni semmit.
Az átok nem múlik rólam, továbbra sem válaszol senki, vagy csak nagy sokára. Társkereskedő oldalakon is mocskosul paraszt dolognak tartom, de ha még fizető vásárlóként kapom ezt egy állítólag profitorientált cégtől, az végképp kiborít. Néha komolyan fontolgatom, hogy fogom a kis vállalkozásomat, és lelépek innen egy élhetőbb helyre. Ugyanakkor mire ott megszoknék, lejárna az időm. :-) Figyelembe véve apai ági felmenőimet, statisztikai alapon úgy 20 évem lehet hátra, és az utolsó pár évet nem áll szándékomban megvárni. Ettől sem lett jobb kedvem.
A mai nap egyetlen pozitívuma, hogy a Black Friday-en rendelt Sigma objektívem már úton van felém Londonból. :-)
2019. november 22., péntek
Blekkfrálydély
Nem szokásom célzottan eme jeles napon vásárolgatni, de most odab*tam némi pénznek, mivel a nevadai túrámhoz (És nem csak ahhoz, de pl. repülőnapokhoz, vagy szimpla reptéri fotózásokhoz is.) okvetlenül szükséges egy combosabb teleobjektív. 150-600mm-es kategóriában itthon egyszerűen nem találtam 300E alatt, sőt jellemzően inkább bőven fölötte van (340E). Black Friday ide, vagy oda, csak néhány 500E Ft fölötti objektívből engedtek valamennyit, de az általam kinézett modell (Tamron, vagy Sigma volt.) változatlan áron van kirakva. Szóval elkezdtem keresgélni európai szinten (Ilyenkor szuper dolog ez EU.), és találtam 260E-ért is két boltban, az egyik külföldre nem szállít, így sikerült egyre szűkítenem a kört. Most pedig várom, hogy megkapjam. :-) Durva, mivel tegnap reggel még nem arra ébredtem, hogy idén feltétlenül le fogom cserélni a jó öreg 70-300-asomat. Beléptem egy használt fotós cuccokat hirdető csoportba is a FB-on, de semmi érdemleges, meg aztán máshol is látok ilyeneket, és nem számottevően olcsóbbak. Rendelni nem merek e-bayről, mert mi van, ha szar (karcos, lötyögős, gombás, stb.), pedig amúgy nem ördögtől való a second hand áru, hiszen a nagy látószögű Tokinámat is így vettem, és az jó. Kívül kissé leharcolt, de műszakilag rendben van.
Ezzel szerintem letudtam a karácsonyi ajándékot is magamnak. :-) Ami pedig a legfontosabb, nem kell többé beérnem a kép közepéről kivágott, kétes felbontású repülő fotóalanyokkal.
Egyelőre csak illusztráció, de ilyen a jószágom. :-)
Ezzel szerintem letudtam a karácsonyi ajándékot is magamnak. :-) Ami pedig a legfontosabb, nem kell többé beérnem a kép közepéről kivágott, kétes felbontású repülő fotóalanyokkal.
Egyelőre csak illusztráció, de ilyen a jószágom. :-)
2019. november 19., kedd
Gavarítye pa Rúszki?
Találtam az utóbbi héten két olyan youtubert is, akik évek óta gyártják a kiváló tartalmakat, mégis sikeresen elkerültem őket. Az egyikük egy lány, aki 6 évig élt Kínában (egyetemi ösztöndíj). Bámulatos könnyedséggel beszéli a nyelvet, stb. Az jutott eszembe, hogy 4 évig tanították nekünk az oroszt, ami azért nem múlt el nyomtalanul. A cirill írást folyékonyan olvasom, maga a nyelv nem túl bonyolult, (A tanárunk nagyon könnyűnek nevezte.), és ezt kihasználva leporolhatnám ezt a szerény tudást, vagy inkább megtanulhatnám rendesen. A szovjet-korszak elmúlt, szabadon lehet utazgatni is, az egészre más szemmel nézek, mint akkoriban. (Nyolcadik végén az osztályteremben téptük szét az orosz tankönyveket. Micsoda marhák voltunk...)
A munkám során is rengeteg hasznát venném az orosz ügyfelek nagy száma miatt.
A munkám során is rengeteg hasznát venném az orosz ügyfelek nagy száma miatt.
2019. november 14., csütörtök
Jövőre...
Láttam egy úti filmet Nevadáról. Bár a kaszinók világa inkább taszít, mint vonz, most egy röpke óra alatt rengeteg értékes látni valót találtam Las Vegas környékén, amik autóval 2-3 óra alatt megközelíthetők. Grand Canyon, Hoover-gát, egy ghost town, amit legutóbb ki kellett hagynom (Nem ugyanaz, mert az Kaliforniában van.), Red Rock Canyon, esetleg Death Valley...
Oké, a bakancslistára felvettem a helyet. :D Ráadásul úgy látom, a hotelek is sokkal olcsóbbak, mint San Franciscoban. Sőt, közben az jutott eszembe, hogy még ezt is tovább lehet csökkenteni, mivel alapvetően nem a kaszinóvárosra vagyok kíváncsi, így talán nem is kéne végig ottani hotelben lennem, hanem valami közeli kisvárosban... Az időjárás is kiszámíthatóbb, esernyő helyett napolajat kell vinnem. Ha megyek.
És miért ne mennék? :D Most megint jól be lettem sózva.
Nos, ez volt az első napon. Ma pedig találtam egy igazán érdekes programot, ami ér annyit, hogy hozzáigazítsam a teljes utazásomat. Ez pedig az évente 4-szer megrendezésre kerülő Red Flag hadgyakorlat, amit a Las Vegas közvetlen szomszédságában található Nellis légibázisról kiindulva rendeznek meg, általában akár 200 különféle harci gép bevonásával. Ez viszont azt jelentette, hogy a tegnap kinézett indulási dátumot dobhattam a kukába. Ami pedig azt vonta maga után, hogy a repülőjegy, a szállás, de még az autóbérlés ára is erősen elmozdult, természetesen a csillagok irányába. A repjegy foglalásánál ráadásul együtt mozog az oda- és a visszaút ára, tehát ami eredetileg nekem összesen 300E Ft lett volna premium economy-n, abból lett végül 450E Ft, vagy még több. És minél korábban szeretnék visszajönni, annál drágábban adják a rohadékok. (Azt találtam ki, hogy a szállodai, autóbérlős költségeket a rövidebb ott tartózkodáson spórolom majd meg. Hát, ez nem jött be. Az autóbérlés pl. a duplájára drágult, csak mert 2 napot levágtam az útból. Abban maradtam, hogy 5 napnál rövidebb időre sehogy sem érné meg. De még így is 110E forinttal többe kerül az egész, mintha maradnék az eredetileg tervezett 7 napnál. A 4 napos változat 200E Ft plusz lett volna.)
Durva, hogy pl. az autóbérlés 5 napra pont annyiba kerülne, mint 7 napra. Az előbb említett 5 vs. 7 nap közti árkülönbség miatt pedig erősen gondolkodom az eredetileg tervezett 7 napon. Így a megspórolt pénzből bőven futja egy 45 perces sétarepülésre a Grand Canyon fölött. ;-)
Nem egyszerű ezzel a három dologgal úgy zsonglőrködni, hogy a lehető legkedvezőbb ár/érték arányt kapjuk. Mondanom se kell, hogy az összes szóba jöhető légitársaságnál lezongoráztam ezt, de vagy nincs oda járatuk, vagy túl drága, vagy olcsó, de sok átszállás van, és hosszú várakozási idők. Nem biztos, hogy ezek megérik azt a néhány tízezer Ft spórolást.
Az autóbérlés (Mustang, vagy hasonló... :-)) pedig lehet még olcsóbb is, ahogy a legutóbbi utamnál. Csak figyelni kell a cég honlapját. Mivel a szállások is jelentősen drágábbak az év azon időszakában, azt is másikat kerestem. Szerencsére a városon kívül találtam is elfogadható áron.
Bár egy sivatag az egész környék, azért bőven találni érdekeset, és ott van még a légibázis le-felszálló gépeinek fotózása az út széléről. :-)
Oké, a bakancslistára felvettem a helyet. :D Ráadásul úgy látom, a hotelek is sokkal olcsóbbak, mint San Franciscoban. Sőt, közben az jutott eszembe, hogy még ezt is tovább lehet csökkenteni, mivel alapvetően nem a kaszinóvárosra vagyok kíváncsi, így talán nem is kéne végig ottani hotelben lennem, hanem valami közeli kisvárosban... Az időjárás is kiszámíthatóbb, esernyő helyett napolajat kell vinnem. Ha megyek.
És miért ne mennék? :D Most megint jól be lettem sózva.
Nos, ez volt az első napon. Ma pedig találtam egy igazán érdekes programot, ami ér annyit, hogy hozzáigazítsam a teljes utazásomat. Ez pedig az évente 4-szer megrendezésre kerülő Red Flag hadgyakorlat, amit a Las Vegas közvetlen szomszédságában található Nellis légibázisról kiindulva rendeznek meg, általában akár 200 különféle harci gép bevonásával. Ez viszont azt jelentette, hogy a tegnap kinézett indulási dátumot dobhattam a kukába. Ami pedig azt vonta maga után, hogy a repülőjegy, a szállás, de még az autóbérlés ára is erősen elmozdult, természetesen a csillagok irányába. A repjegy foglalásánál ráadásul együtt mozog az oda- és a visszaút ára, tehát ami eredetileg nekem összesen 300E Ft lett volna premium economy-n, abból lett végül 450E Ft, vagy még több. És minél korábban szeretnék visszajönni, annál drágábban adják a rohadékok. (Azt találtam ki, hogy a szállodai, autóbérlős költségeket a rövidebb ott tartózkodáson spórolom majd meg. Hát, ez nem jött be. Az autóbérlés pl. a duplájára drágult, csak mert 2 napot levágtam az útból. Abban maradtam, hogy 5 napnál rövidebb időre sehogy sem érné meg. De még így is 110E forinttal többe kerül az egész, mintha maradnék az eredetileg tervezett 7 napnál. A 4 napos változat 200E Ft plusz lett volna.)
Durva, hogy pl. az autóbérlés 5 napra pont annyiba kerülne, mint 7 napra. Az előbb említett 5 vs. 7 nap közti árkülönbség miatt pedig erősen gondolkodom az eredetileg tervezett 7 napon. Így a megspórolt pénzből bőven futja egy 45 perces sétarepülésre a Grand Canyon fölött. ;-)
Nem egyszerű ezzel a három dologgal úgy zsonglőrködni, hogy a lehető legkedvezőbb ár/érték arányt kapjuk. Mondanom se kell, hogy az összes szóba jöhető légitársaságnál lezongoráztam ezt, de vagy nincs oda járatuk, vagy túl drága, vagy olcsó, de sok átszállás van, és hosszú várakozási idők. Nem biztos, hogy ezek megérik azt a néhány tízezer Ft spórolást.
Az autóbérlés (Mustang, vagy hasonló... :-)) pedig lehet még olcsóbb is, ahogy a legutóbbi utamnál. Csak figyelni kell a cég honlapját. Mivel a szállások is jelentősen drágábbak az év azon időszakában, azt is másikat kerestem. Szerencsére a városon kívül találtam is elfogadható áron.
Bár egy sivatag az egész környék, azért bőven találni érdekeset, és ott van még a légibázis le-felszálló gépeinek fotózása az út széléről. :-)
2019. november 13., szerda
Redwood National Park, ahol a mamutfenyők laknak
A 101-es úton haladva kaptam némi ízelítőt kaliforniai óceánpartból és szédítő hegyi utakból.
Az út átmegy egy Eureka nevű városon, ahol rengeteg a kereszteződés, de csak nagyon kevés jelzőlámpa működött, ebből kifolyólag az első érkezős szabály szerint "haladt" a forgalom, igen lassan. (Ha mindenkinek STOP táblája van, akkor annak van elsőbbsége, aki először érkezett a kereszteződéshez.)
Néhány órás autózás után pillantottam meg a táblát, ami az Avenue of the Giants felé mutatta az irányt. Ez egy kb. 50km hosszú ága a 101-esnek, amin sokkal kisebb a forgalom, ennek köszönhetően pedig az óriásfák is kényelmesen megtekinthetők. Az út természetesen visszacsatlakozik a 101-es fővonalához.
A Redwood National Park 1968-ban jött létre azzal a céllal, hogy védett otthont adjon a tengerparti mamutfenyő (Sequoia) utolsó erdeinek. Mamutfenyők persze mindenhol vannak szerte a világon, de ahhoz, hogy ezek a fák ekkorára nőjenek, több száz év szükséges. Sajnos a Zember nagy erőkkel irtotta ezeket az erdőségeket, a széles, egyenes törzsű óriások faanyaga értékes árucikk volt.
Az eredeti erdőség kis részét sikerült csak megmenteni, de a veszély nem múlt el. Ezek a fák kitűnően érzik magukat az óceánparti ködös, nedves klímában, de a ködös napok száma egyre csökken. És még egy meglepő tény: a mamutfenyők szaporodását kifejezetten elősegítették az erdőtüzek. Egyrészt eltüntették az idegen növényfajokat, másrészt a tobozok ilyenkor hullajtották el magjaikat.
Néhány érdekes adat: a legnagyobb ismert törzsátmérő 13,5 méter!!!!4!!négy!!, őt Tall Tree-nek hívják. A legmagasabb példány neve General Sherman, és 116 méter. Ez nagyobb, mint egy focipálya. A legöregebb mamutfenyő a 3200 éves The President. Elképesztő, hogy már jóval a Római Birodalom előtt is élt, és túl is élte azt. A Sziklás-hegységben lévő Sequoia National Parkban is vannak óriásfák. Talán hasznos infó, hogy a hegyi utak csak nyáron vannak nyitva, ha valaki netán kelet felől szeretné megközelíteni, annak jókora kerülőt kell megtennie.
Tobozokkal nem találkoztam, de hoztam egy darab (lehullott) levelet emlékbe.
Sajnos itt ismét azzal kellett szembesülnöm, hogy nem minden program fér bele az időmbe. Kimaradt a Glass Beach, és két repülőmúzeum. Elhagytam a 101-es utat, és Sacramento felé folytattam, hogy még aznap este elérjem Jamestown-i szálláshelyemet.
Végtelen hosszú egyenes utakon ért a sötétedés. Végül megérkeztem, aztán kiderült, hogy az egész környéket áramszünet sújtja. Emiatt se világítás, se telefon, se internet. Szerencse, hogy a kocsiban is tudtam tölteni a telefont, mert eléggé legatyásodott töltöttség terén. A motelestől kaptam egy gyertyát, hogy lássak. A szobában egyébként még jakuzzi is volt, amit én aznap este gyertyatartóként használtam.
Hamisítatlan Walking Dead fíling... :-) A képek hajnali indulásomkor készültek.
Irány a Yosemite National Park!
Az út átmegy egy Eureka nevű városon, ahol rengeteg a kereszteződés, de csak nagyon kevés jelzőlámpa működött, ebből kifolyólag az első érkezős szabály szerint "haladt" a forgalom, igen lassan. (Ha mindenkinek STOP táblája van, akkor annak van elsőbbsége, aki először érkezett a kereszteződéshez.)
Néhány órás autózás után pillantottam meg a táblát, ami az Avenue of the Giants felé mutatta az irányt. Ez egy kb. 50km hosszú ága a 101-esnek, amin sokkal kisebb a forgalom, ennek köszönhetően pedig az óriásfák is kényelmesen megtekinthetők. Az út természetesen visszacsatlakozik a 101-es fővonalához.
A Redwood National Park 1968-ban jött létre azzal a céllal, hogy védett otthont adjon a tengerparti mamutfenyő (Sequoia) utolsó erdeinek. Mamutfenyők persze mindenhol vannak szerte a világon, de ahhoz, hogy ezek a fák ekkorára nőjenek, több száz év szükséges. Sajnos a Zember nagy erőkkel irtotta ezeket az erdőségeket, a széles, egyenes törzsű óriások faanyaga értékes árucikk volt.
Az eredeti erdőség kis részét sikerült csak megmenteni, de a veszély nem múlt el. Ezek a fák kitűnően érzik magukat az óceánparti ködös, nedves klímában, de a ködös napok száma egyre csökken. És még egy meglepő tény: a mamutfenyők szaporodását kifejezetten elősegítették az erdőtüzek. Egyrészt eltüntették az idegen növényfajokat, másrészt a tobozok ilyenkor hullajtották el magjaikat.
Néhány érdekes adat: a legnagyobb ismert törzsátmérő 13,5 méter!!!!4!!négy!!, őt Tall Tree-nek hívják. A legmagasabb példány neve General Sherman, és 116 méter. Ez nagyobb, mint egy focipálya. A legöregebb mamutfenyő a 3200 éves The President. Elképesztő, hogy már jóval a Római Birodalom előtt is élt, és túl is élte azt. A Sziklás-hegységben lévő Sequoia National Parkban is vannak óriásfák. Talán hasznos infó, hogy a hegyi utak csak nyáron vannak nyitva, ha valaki netán kelet felől szeretné megközelíteni, annak jókora kerülőt kell megtennie.
Tobozokkal nem találkoztam, de hoztam egy darab (lehullott) levelet emlékbe.
Sajnos itt ismét azzal kellett szembesülnöm, hogy nem minden program fér bele az időmbe. Kimaradt a Glass Beach, és két repülőmúzeum. Elhagytam a 101-es utat, és Sacramento felé folytattam, hogy még aznap este elérjem Jamestown-i szálláshelyemet.
Végtelen hosszú egyenes utakon ért a sötétedés. Végül megérkeztem, aztán kiderült, hogy az egész környéket áramszünet sújtja. Emiatt se világítás, se telefon, se internet. Szerencse, hogy a kocsiban is tudtam tölteni a telefont, mert eléggé legatyásodott töltöttség terén. A motelestől kaptam egy gyertyát, hogy lássak. A szobában egyébként még jakuzzi is volt, amit én aznap este gyertyatartóként használtam.
Hamisítatlan Walking Dead fíling... :-) A képek hajnali indulásomkor készültek.
Irány a Yosemite National Park!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









