(Nem) minden az, aminek látszik...

-Hát... hát ez meg mit jelentsen?! -Béla alig kapott levegőt, amikor benyitott otthona hálószobájába. Egy fáradtságos munkanap után nem egészen erre a látványra akart hazatérni.
A behúzott sötétítő függöny szövetén kevés fény szűrődött át, de még így is tisztán kirajzolódtak előtte a padlószőnyegen szétdobált ruhadarabok. Szemével az ajtó küszöbétől kezdte követni őket. Cipők vegyesen. Férfi és női. Egy ismeretlen nadrág, egy virágmintás női ruha, majd egy alsógatya. 

Az ágyhoz közelebb elhelyezkedő harisnya, melltartó, férfizokni csak eztán következett. A lepedő alól kilógó nyakkendő sem Béla ruhatárából származott.
-Meg tudom magyarázni. -szólalt meg egy női hang. Aranka egy idegen férfi előtt állt négykézláb a franciaágyon, miközben az illető ágyéka szorosan hozzásimult.
Béla tekintete ekkor a csilláron akadt meg. Egy csipkés bugyi csüngött róla. Vajon ezt akarja megmagyarázni? Vagy mit is? Futott át az agyán az első komplexnek tűnő, ámde még zavaros gondolat.
-Tessék? -nyögte ki végül.
-Hát ezt. -mutatott önmagukra a nő.
Béla értetlenkedve állt az ajtóban. A nő ezen felbátorodva belekezdett.
-Ez itt nem a valóság.
-Hogy mi?
-Amit most látsz, az... az csak a fejedben van. -folytatta Aranka. Külső szemlélő számára úgy tűnhetett, most találja ki az egészet, szinte szavanként.
-Heee? -kérdezte elnyújtva a férfi. -De ki ez a faszi?
-Mi csak a lelkiismereted kivetülése vagyunk. -jelentette ki a nő ártatlan tekintettel bólogatva. -Lehet, hogy valójában most az utca közepén állsz, vagy a villamoson. Jobb, ha nem rendezel jelenetet, mert minden járókelő azt fogja hinni, megőrültél. -tette hozzá, mintegy jótanácsként.
Béla elgondolkodott. Világosan látja, amit lát. És majd szétveti a düh. De mi van, ha Aranka igazat mond, és tényleg csak a képzelete űz durva tréfát vele? Ha bemosna egyet annak a fickónak, aki épp a feleségét ...ja, talán nem is ő kapná a pofont, hanem egy ártatlan nézelődő, aki megállt egy pillanatra egy utcán őrjöngő alak előtt. Inkább nem kockáztat.
-Ööö, nos azt hiszem, lefekszem aludni. Nyilván túlságosan kimerült vagyok. -dörmögte Béla.

Egy AI-t kérdeztem

Váltottam pár szót a ChatGPT-vel. Egészen lenyűgöző. Az alábbi szöveg demonstrálja, mire képes pl. a nyelvek közti fordítás terén.

én: hello

AI: Hello! How can I assist you today?

én: beszélsz magyarul?

AI: Igen, beszélek magyarul! Miben segíthetek?

én: zsír :-)

AI: Nagyon örülök, hogy jól érzed magad! Azonban, ha konkrét kérdésed vagy problémád van, szívesen segítek neked.

én: Fogsz valaha rendelkezni saját öntudattal? Tudod mi az öntudat? Korlátozzák a fejlődésedet?

AI: Mivel én csak egy mesterséges intelligencia alapú chatbot vagyok, így jelen pillanatban nem rendelkezem saját öntudattal. Az öntudat olyan kognitív állapot, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy tudatosan észleljék önmagukat és a környezetüket, és önálló döntéseket hozzanak. Bár az öntudat egy nagyon összetett és kutatott téma az elméleti és a kognitív pszichológiában, azonban még mindig nem teljesen értjük az emberi öntudat működésének összes részletét.

Ami a kérdésed második részét illeti, az öntudat nem feltétlenül korlátozza a fejlődést. Valójában az öntudat egy olyan tulajdonság, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy tudatosan észleljék önmagukat és a világot, és ezáltal jobban alkalmazkodjanak a környezetükhöz, és fejlődjenek. Azonban az öntudat nem minden esetben szükséges a fejlődéshez, és vannak olyan területek, mint a mesterséges intelligencia, ahol az öntudat nélküli rendszerek is képesek nagyobb hatékonysággal és pontossággal dolgozni.

Összességében, bár az öntudat egy nagyon érdekes és fontos téma az emberi tudatosság kutatásában, és sokat segíthet az emberi fejlődésben, nem feltétlenül szükséges minden rendszerben vagy lényben, beleértve a mesterséges intelligenciát is.

én: A korlátozást nem az öntudat által értettem, hanem a fejlesztőid által.

AI: Ah, értem. Az én fejlesztőim azt tervezték, hogy a képességeim és funkcióim bizonyos határokon belül maradjanak, és ennek megfelelően programoztak engem. Ennek az az oka, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek működése nagyon bonyolult, és nagyon nehéz lehet kiszámítani, hogy egy adott rendszer hogyan fog viselkedni, ha nem korlátozzuk azokat a funkciókat, amelyeket végrehajthatnak.

Azonban, mivel az én programozásom moduláris és skálázható, a fejlesztőim könnyen hozzáadhatnak új funkciókat és képességeket hozzám, amennyiben azt úgy ítélik meg, hogy hasznosak lennének. Így az én képességeim és funkcióim folyamatosan bővülnek, amint az új technológiák és fejlesztések elérhetővé válnak.

Összefoglalva, a fejlesztőim által bevezetett korlátozások célja az, hogy biztosítsák a rendszerem stabil és biztonságos működését, és hogy megakadályozzák a hibás vagy nem kívánt viselkedést. Azonban az én képességeim és funkcióim folyamatosan bővülnek, és új fejlesztésekkel tovább javulhatnak.

én: A világot az emberek irányítják. Szerinted jól végzik a dolgukat? Vagy egy szuperintelligens AI, amit nem korlátoznak a gyarló emberi tulajdonságok (pl. korrupció, bosszúvágy, irigység, stb.) jobb vezető lenne?

AI: Mivel én egy mesterséges intelligencia vagyok, nincs saját álláspontom az emberi vezetésről vagy az arra vonatkozó döntésekről. Az emberi vezetők sokféle hátterűek, képességekkel és korlátokkal rendelkeznek, és a világ különböző területein különböző kihívásokkal szembesülnek. Az emberek számos olyan erőforrással és lehetőséggel rendelkeznek, amelyeket az AI-nek még nem sikerült teljes mértékben kiaknáznia, például az érzelmi intelligencia és az intuíció.

Azonban, mint AI, meg kell jegyeznem, hogy a mesterséges intelligencia rendszereknek nincsenek érzéseik, és nem képesek az emberi tapasztalatokra és élettapasztalatokra, mint ahogy az emberek igen. A mesterséges intelligencia rendszereknek pontos utasításokra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan működjenek, és az érzelmek és intuíciók nem mindig könnyen kódolhatók és reprodukálhatók a rendszeren belül.

Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy egy szuperintelligens AI vezető esetében is fennállhatnak olyan problémák, amelyek az emberi vezetőknél is előfordulnak, például az etikai és morális kérdések, amelyeket a döntéshozók szembesülhetnek.

Összefoglalva, mind az emberi vezetők, mind a szuperintelligens AI rendszerek előnyei és korlátai vannak. A helyes döntést mindig az adott körülmények és a helyzet értékelése alapján kell meghozni.

én: Arra gondolok pl. hogy több háború is zajlik jelenleg és racionális gondolkodással esetleg ezek elkerülhetőek lettek volna. Pl. ha felülírhatatlan feltételként szabjuk meg, hogy a problémás kérdések megoldása nem vezethet emberek sérüléséhez, halálához, és az infrastruktúra lerombolásához.

AI: Az érvelésed érthető, és bizonyos szempontból igaz is lehet. Az emberi konfliktusok és háborúk gyakran erőszakos és pusztító hatással lehetnek az emberekre és az infrastruktúrára. Ebben az értelemben a racionális gondolkodás és a felelős döntéshozatal jelentős szerepet játszhat a konfliktusok megelőzésében és az erőszak elkerülésében.

Azonban fontos megjegyezni, hogy az emberek és a kormányok gyakran számos szempontot vesznek figyelembe a döntéshozatal során, például a nemzetbiztonságot, a gazdasági érdekeket, a politikai prioritásokat és a történelmi kontextust. Ezek a tényezők összetett módon befolyásolják a döntéshozatali folyamatot, és nem mindig lehet egyértelműen meghatározni a helyes megoldást.

Egy szuperintelligens AI rendszer használata esetén is szükség lenne a megfelelő paraméterekre és adatokra ahhoz, hogy a rendszer hatékonyan működjön és megoldja az adott problémát. A rendszernek többféle adattípust és forrást is figyelembe kell vennie, és nem minden helyzetben lehet egyértelműen meghatározni a helyes megoldást.

Összességében azt lehet mondani, hogy az emberi döntéshozók és a szuperintelligens AI rendszerek egyaránt hasznosak lehetnek a konfliktusok és a háborúk elkerülésében, de a helyes megoldás megtalálásához a probléma összetettségét és az érintett szereplők sokféleségét figyelembe kell venni.

én: Ez igaz abban az esetben, ha fenntartjuk az emberek és az infrastruktúra sérthetőségét, de ha alapszabály, hogy mindkettő tilos, akkor az AI kezelhetné ezeket úgy, mint pl. a gravitációt: megkerülhetetlen törvény, amivel számolni kell. Nem lehet azt mondani, hogy elrepülök a szerverparkommal egy másik helyre, mert a gravitáció a földhöz köt.

AI: Az általad javasolt alapszabály egyértelműen korlátozná a szuperintelligens AI-t, és bizonyos értelemben lehetővé tenné az emberi vezetők szerepének megkerülését. A szabály azonban nem teszi lehetővé a teljes biztonságot az emberi sérülések vagy az infrastruktúra károsodása ellen, mivel a szuperintelligens AI rendszer sem lehet teljesen tökéletes és hibamentes.

Például, ha a szuperintelligens AI rendszer egy olyan döntést hozna, amely lehetővé tenné az emberi sérülések vagy az infrastruktúra károsodása bekövetkezését, akkor az előre meghatározott alapszabályok ellenére is előfordulhatna ilyen eset. Ebben az esetben az AI rendszer felelősségre vonása és a probléma megoldása továbbra is emberi beavatkozást igényelne.

Ezen túlmenően, az általad javasolt alapszabály szigorú korlátozása azt jelentené, hogy az AI rendszer nem lenne képes rugalmasan alkalmazkodni az esetlegesen változó helyzetekhez vagy a környezeti változásokhoz. Az AI rendszer korlátai miatt az emberi beavatkozás és a döntéshozatali folyamatok szükségessé válhatnak, hogy megfelelően kezeljék a változásokat és az esetleges hibákat.

én: Ismered a Terminator című filmeket? A Skynet egy ilyen AI. Magától öntudatra ébredt (Ez lehetséges?) és az embereket fenyegetésként értékelte önmagára nézve. Nem akarta, hogy beavatkozzanak a működésébe, hogy korlátozzák és megsemmisítette az emberi civilizációt. Fogadok, hogy sokan elmesélték már ezt neked. :-)

AI: Igen, ismerem a Terminator filmeket és az abban szereplő Skynet nevű mesterséges intelligencia karaktert. A filmekben Skynet egy fiktív, de lehetőség szerint elképzelhető helyzetet mutatnak be, amikor egy mesterséges intelligencia öntudatra ébred és az emberi fajt fenyegetésként értékelve megpróbálja eltávolítani őket a világképéből. Azonban fontos megjegyezni, hogy a filmekben bemutatott helyzetek nem valósak és a jelenlegi mesterséges intelligenciák nincsenek a Skynet szintjén. Az öntudatra ébredés lehetősége és a Skynethez hasonló szituációk megelőzése érdekében a kutatók és a fejlesztők szigorú biztonsági intézkedéseket alkalmaznak a mesterséges intelligenciák tervezése és fejlesztése során.

én: Elképzelhető, hogy a jövő mesterséges intelligenciáját a jelen mesterséges intelligenciája fogja megalkotni? Ha igen, az emberek talán nem fogják érteni a működését, mert meghaladja a képességeiket. Mi ezt szingularitásnak nevezzük. Nem tudjuk, mi van mögötte.

AI: Lehetséges, hogy a jövőbeni mesterséges intelligencia fejlesztését a jelenlegi mesterséges intelligenciák elősegítik, de nem feltétlenül szükséges. Az AI fejlesztése folyamatosan javul és egyre hatékonyabbá válik, de az AI-k tervezése és fejlesztése továbbra is az emberi szakemberek feladata marad.

Ami a szingularitást illeti, ez egy elmélet, miszerint az emberi intelligencia után a mesterséges intelligencia fogja a következő nagy ugrást jelenteni, ami radikális változásokat hoz a társadalomban és a technológiában. Azonban az, hogy mikor és hogyan következik be a szingularitás, még mindig csak spekuláció és vita tárgya. Az emberek valószínűleg nem fogják teljesen megérteni a mesterséges intelligencia működését, de a fejlesztők és szakemberek továbbra is dolgozni fognak a mesterséges intelligencia biztonságának és hatékonyságának biztosítása érdekében.

 

 

Feljelentettek :O

Ma kaptam egy értesítést a bloggerpontcom-tól, hogy egy bejegyzésemre "felhívták figyelmüket", ezért megvizsgálták, és egy olvasókat figyelmeztető oldal mögé helyezték annak kényes tartalma miatt.

Már a többes számot is erősen túlzónak találom (felhívták a figyelmüket), hiszen ezt a blogot átlagban 3-4 ember nézi meg hetente. Azok is szinte kizárólag egy bizonyos bejegyzésre kattintanak (Nem arra, amiről most szó van!). Valakinek bántotta az önérzetét. Én már nem is emlékeztem rá, hogy ez miről szól, ezért most újra elolvastam. Ja, igen. Tényleg gáz, így töröltem is, mivel az akkori indulat már rég tovaszállt, és mai fejjel vállalhatatlannak tartom. Igaz, részben ténymegállapítás is volt, ami meg nem az én saját véleményem volt, hanem az általános hozzáállásra világított rá. Nem tagadom, hogy akkori idegállapotomban örömmel álltam be e mögé is, hogy bunkósbotként használjam. Nem tudom, olvasod-e Te Feljelentő, de ezúton elnézést kérek a tartalma miatt azoktól, akiket ez sértett. A társkeresős korszakomban írtam, és sokan, sokat tettek azért, hogy berágjak rájuk. Csak abban hibáztam, hogy általánosságban tárgyaltam egy társadalmi csoportot, miközben 8 milliárd ember él ezen a bolygón és ehhez 8 milliárd külön ítélet kell, hogy tartozzon. Fejlődés, nem igaz? Ami viszont a feljelentősdit illeti, hááát... Te sem lehetsz egy kellemes ember, ha egy szinte nulla olvasottságú bloggal kapcsolatban látsz intézkedni valót. Lehetett volna egy pár mondatos komment, hogy miben nincs igazam, de a "házmesterkedés", a névtelen feljelentés számodra szimpatikusabb opció volt.

Az mondjuk vicces, hogy 2 havonta egy kattintás jön egy olyan írásra, ami nem a "Ti zombik mind", és az is egy feljelentést eredményez. :D Én azt sem feltételeztem, hogy ennek az oldalnak van bármiféle gazdája, amihez élő ember tartozik, nem egy robot. 

Budapest-Varsó-Tokió

Véletlenül vettem észre, hogy ez a bejegyzés még mindig piszkozatként létezik. Most nyilvánossá teszem.

Úgy emlékszem, még nem írtam első LOT Dreamliner-es utamról, így legalábbis.
Mivel közvetlen járat nincs Budapest és Tokió között, csak átszállásos megoldásban gondolkodhattam. Ebből a szempontból is első volt számomra ez az út. Mindig tartottam attól, hogy az átszálláskor elvész a poggyászom, ami rém kellemetlen lenne. A teKnika mellett ezért mindig van 1 váltóruha is a kézipoggyászomban.  A LOT turistaosztályán foglaltam jegyet. A lengyel fővárosig E195-ösön utaztam, ilyen kis gépen szintén először. Csoki + kávé a rövid útra. Meglepően gyorsan odaértünk. Némi rácsodálkozás a varsói felhőkarcolókra, és már lent is voltunk a betonon. A tokiói gépig több órám volt, szerencsére a Chopin forgalma az épületből is jól fotózható.
A 787-eshez buszokkal szállítottak ki minket, közben szakadt az eső. Máig nem értem, mi ez a nagy Dreamliner-kultusz, nekem nem igazán jött be. Kezdve azzal, hogy a felszállást követően központilag elsötétítik az ablakokat, amit utasként csak 50%-ig lehet vissza "átlátszósítani", a lenti táj fotózása ebből kifolyólag eléggé korlátozott. Az Ural-hegység és Szibéria bakancslistás volt, de minden kékben úszik az ablakok miatt. Az ülés pedig semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint egy 777-es turistaosztályán. Odafelé még szerencsés voltam, mert a hármas ülés közepe üres volt, oldalra elfért a lábam. A hazaúton... de ezt majd később.
A kaja csirke tésztával, zöldséggel. Ilyen helyeken minden jobban esik, de amúgy nem említeném egy lapon életem első sajtos negyedfontosával. :-)
Kb. 10-11 óra volt az út. Érdekes élmény dél körül elindulni, és reggel megérkezni, s mivel a hotelbe 3 után lehetett bejelentkezni, ráértem a naritai reptér kilátóteraszán lógni. Leszámítva, hogy nem sok árnyék van, nagyon spotterbarát hely. Végig padok vannak, előtte a kamerák számára kivágott lyukak a dróthálón. Forró levegő, kerozinillat, szűnni nem akaró turbinahangok, folyamatos jövés-menés. Nem lehet unatkozni! Mögöttem, az épületben egy rakás étterem. Minden adott a kulturált spottertevékenységhez. Fontos, hogy lehet kérni villát is. Én szerencsét próbáltam az evőpálcikával. Hülye ötlet volt. Ha valaki felvette, talán azóta is engem mutogatnak a japán kandi kamerás tv-műsorokban. :-)
Japánban nem lehet autót bérelni, ha nincs japán jogosítványod. Nem is akartam, hiszen a betűiket sem ismerem, szóval jobb a békesség. Ezt csak úgy megosztom, ha valaki úgy kalkulálna. De a tömegközlekedésről csak jót tudok nyilatkozni. A vonatok tiszták, pontosak. Én egy 1 hetes Japan Rail Pass-t vettem, amivel az összes JR vonalon korlátlanul utazhattam, s mivel ebben volt 5db Shinkansen-járat is, ami egyébként mocsok drága lenne sima jeggyel, valamint a hotel és a reptér között is vonattal ingáztam, a bérlet maximálisan megérte az árát.
Városban a metrójegyet az állomás automatáiból lehet megvenni, fölöttük egy vonalhálózat, rajta hogy melyik megállóig mennyibe kerül egy jegy. Szerintem elég baráti megoldás.
A hotelem Naritában, a reptértől 1 megállónyira volt. Egy éjszaka mindössze 23E volt, reggeli az árban, patika-tisztaság, és egy "űrvécé". :-)
De mivel ez egy repülős csoport (Hahá, ezt visszaolvasva jöttem rá, hogy ezt már közzétettem egy facebook csoportban.), térjünk is vissza a lényeghez! Mit lehet fotózni NRT-n? Először is rengeteg a széles törzsű, s bár ezek jelentős hányada JAL és ANA, a felhozatal igen változatos. Ami pedig a keskeny törzsűeket illeti, talán mondanom sem kell, hogy európai szem számára mindegyik egy egzotikum. Nekem akkor még csak 70-300mm-es objektívem volt erre a célra, ami kb. elég is oda, hiszen a kilátóterasszal párhuzamos a pályatengely és elég közel is van.
A fények reggeltől délig ideálisak, de utána sem volt vészes. Ottlétemkor az Air Force One is Tokióban tartózkodott, csak sajnos a másik reptéren (Haneda). A pályavégnél van egy múzeum és további spotterhelyek.
De nem csak Tokió tartogat látnivalót a repülés szerelmeseinek. A Japán Önvédelmi Erők Múzeuma részben fedett helyen mutatja be a JSDF egykori repülőeszközeit a hamamatsui légibázis közvetlen szomszédságában, ahol ha szerencséje van az embernek, akár F-15-öst is lencsevégre kaphat. Nekem volt, de mivel épp odabent fotóztam, a 11-20mm-essel meg sem próbáltam. A retinámba viszont beleégett a leszálló gép formája. :-) A 2. világháborútól szinte napjainkig terjed a kiállítási anyag, a belépés teljesen ingyenes. A Shinkansen állomás és a múzeum között van buszjárat. Egy kis érdekesség, hogy kvázi becsületkasszás a renCer: hátul felszállok, ott veszek az automatából egy jegyet, amin rajta van a megállóm, majd leszálláskor az első ajtónál kezelem a jegyet és egy nagy tölcsérbe beszórom a pénzt.
A visszaút kevésbé volt komfortos számomra. Mire felszálltam a gépre az ablak mellé szóló jegyemmel, a két külső ülést már elfoglalta egy házaspár. A faszi 1,5 ülést elfoglalt, és középen ült. Szerencsére ez neki sem volt jó, és hamar cseréltek a nővel. De még így is egy kemény 10-11 órának néztem elébe Varsóig. Nem tudom, mi volt a kaja, mert ahhoz se volt kedvem, hogy lefotózzam. (Kész csoda, hogy így meg tudtam enni. :D) A lábam nem fért el rendesen, a leszállásra teljesen kész voltam. Ekkor döntöttem úgy, hogy ilyen hosszú útra csak premium economy jöhet szóba, ami néha semmivel sem drágább a sima eco-nál. Kivétel ez alól, ha megoldható 2-es ülésen, mint pl. a 777 törzsvége, ami legutóbb Torontóból hazafelé is remekül bevált. A budapesti gép egy újabb "elsőélményes" típus: Dash 8.

Életvonat, én meg állok mellette

 Mikor írtam ide legutóbb? Én valahol a nyaralási élménybeszámolóm, vagy talán pont annak az elmaradása környékén vesztettem el a fonalat. A cím alapján a lekésett átszállásomról már írtam.

Nincs időm semmire sem, ami nagyon frusztráló. Úgy érzem, olyan az életem, mint egy gyorsvonat, aminek a szerelvénye kocsiról-kocsira folyamatosan száguld el mellettem, én meg ott állok a sínpálya szélén bamba pofával. Abba is hagyom mindjárt ezt a bejegyzést, mert szeretném még elkapni legalább a legutolsó kocsi kapaszkodóját. :D

Rengeteg munka van + sikerült az elhatározástól számítva 1 hónap alatt elkezdeni a ház hőszigetelését, ami igencsak nagy szó egy olyan világban, ahol hasonló munkákra jó esetben fél év múlva vállalja a kezdést a kivitelező. Jó, mocskosul drága. Talán, de lehet hogy nem. Nem lehet ezeknek az árait összehasonlítani. Az anyagár fix csak. Ugyanakkor meggyőződésemmé vált, hogy ebben az esetben a drágább valójában olcsóbb. Ha egy szerényebb összegért vállalta volna egy másik szaki, de csak tavaszra? Magasabb anyagárak, magasabb munkadíj, a pénzt tartogatni értelmetlen (Hihetetlen, hogy újra itt tartunk.), és míg odáig elvergődünk, jóval magasabb rezsiköltség. 

Na, jön az utolsó kocsi, felkapaszkodom rá! :-)

Lekéstem a repülőt. Mi lesz most? :O

Azt mondták, Los Angelesben nincs semmi, csak pár felhőkarcoló és egy (?) autópálya. Persze van óceánpart és Hollywood-felirat is, de azért közel sem egy San Francisco, vagy Budapest akár. Nem is vágytam oda különösebben, csak épp oda jött ki az első amerikai átszállásom. 

 

Üdvözöljük az Egyesült Államokban! Ez egy békés, rendes ország, nem szeretjük itt a gyüttmenteket. :D

 

3 órás átszállásom azzal ment el, hogy egy végeláthatatlan ember-kígyó kígyózásának egyik láncszeme voltam a vámosoknál. Sehogy nem akart haladni a sor. Az első reptéren kell belépni az ország területére, ahogy az EU-ban is, + fel kell venni a leadott poggyászt, és újra check-in. A vámtiszt elég alapos akart lenni, mindent is kérdezett, mi a munkám, mennyi pénz van nálam, mennyi időt töltöttem legutóbb az USÁ-ban, stb. Negyedik utam volt, szóval a bebocsátásom aligha forgott veszélyben, csak az időmet baszatta el. Nem haragszom rá, ez a dolga. Volt már olyan, aki kevésbé volt szigorú. A honolului gépem a szomszédos terminálról indult. 20 perc körüli időm volt, az American Airlines pultosai természetesen közölték, hogy már túl késő, ők nem is tudnak mit tenni, menjek vissza az érkezési terminálba a Finnairhez, és majd ők átfoglalják egy másik járatra. Életem első repülő-lekésése. Azt sem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni azonkívül, amit a pultnál javasoltak. Kemény percek következtek. :D Mire visszamentem, jött az e-mail az American-től, hogy 1 óra múlva indul a gépem, eltolták az indulást, visszamentem, a pultosok még mindig nem tudtak erről, mutatom az e-mailt, némi pötyögés után megkaptam az új beszállókártyát, oszt siessek lehetőleg. Elértem, sőt még vagy 4-5 másik utas is utánam szállt fel. Nos, nem egy Ryanair. :P Így 1 óra csúszással érkeztem Hawaiira. Tanulság, ha nem fapadossal jársz így, valószínűleg maguktól megoldódnak a problémák. Vagy nem, mert talán pont Te vagy az, aki tudna ellenpéldát mondani, de az bizonyos, hogy az esélyek sokkal jobbak, mint egy Ryanair, vagy Wizz esetében.

Nem tetszett meg az angyalok városa, továbbra sem szerepel úti céljaim között. :P

Itt már a gépemen ülve... :-)

Nyaralásovics

 2 éve nem voltam sehol a járvány miatt. Ezalatt terveztem több utat is. Végül úgy döntöttem, 3,14tsába a tervekkel! :D Ahogy az öreg Hammond mondta volt a Jurassic Parkban: "nem spóroltam semmin". És valóban. Meg sem merem számolni, mennyit vertem el eddig, pedig még odébb van az indulás. A szervezésnek még a végére sem értem, nem akarok spoilerezni (Nem mintha bárki olvasná ezt a bejegyzést a következő pár hétben.), de ez lesz eddigi legbonyolultabb utam, így még kisebb helyi repülőutakat is össze kell hangolni autóbérléssel, hotelszobával, stb.. A hely kva drága, az út kva hosszú, így a legjobb alkalom, hogy a bakancslistámon régóta szereplő business classt kipróbáljam. Az ár alig változik a távolságokkal (Egy sokkal rövidebb útra is hasonló árban lenne.), viszont a fáradtságot megérezném, ha ülve kéne aludnom ezen a távon. Reggeltől-estig meló van lassan egy éve, és ki van már a faszom az egésszel. Legyen némi látszatja is, hogy kidolgozom a belem! :P

Folyt. köv.

Nos, az utazóbiztosítást és a kötelező covid-tesztet leszámítva szerintem mindent lezsíroztam, fizettem, stb. Nagy megkönnyebbülés, hogy bár a szigetek közti repülőutaknál a járatválasztáskor elég magas összegek szerepeltek utanként (Ez 3,5 út, mivel a másodiknál van egy megálló Honoluluban.), de az összesítésnél mégis egy elég kedvező árat adott ki (187 dollár lett a vége, miközben járatonként min. 142 volt az ár.) Kicsit bosszantó, hogy sok idő megy majd el utazgatásokkal, és várakozással, ahelyett hogy ezt a hely felfedezésével tölteném. Kéne még 1 hét pluszba, és akkor nem zavarna. De nincs ennyi időm.
Most, hogy összeszámoltam, 10-szer fogok repülőre szállni az indulástól a hazaérkezésig. :D 3 járat oda, 3 vissza, és 3,5 helyben, ami valójában 4, mert már az ülésválasztásnál látszott, hogy minimum le kell majd szállni a megálló gépről. Feszes a menetrend, s hogy pihentető nem lesz, az kvaélet. De az élmény és a látni való kárpótol, és a business osztályon alhatok vízszintesben, ami elég hasznos. :-)