A társkereső nők többsége sótlan, unalmas, nem értik a humort (De elvárják.), vagy egyéb defektjük van. Van egy elég durva sztorim egy nőről, akit nemrég ismertem meg, de nem merem leírni, mert amilyen szerencsém van, idetéved és ki tudja, hogy mit vált ki belőle, ha magára ismer... :D A lényeg, hogy szerintem klinikai eset és sürgős pszichiátriai segítségre lenne szüksége.
Az évek során eddig kb. 3-4 nővel leveleztem úgy, hogy az tényleg élmény volt, jól szórakoztunk. Egyikükkel még tartom a kapcsolatot (Sajnos csak, mint haver.), a többi valamiért hirtelen eltűnt.
Most is be van ütemezve egy randi. Már most unom :D Tudom, hogy szemétláda hozzáállás, de nem csak az én saram, hogy ez alakult ki bennem. Telefonoztunk, a hangja nem túl szimpatikus, az élethez való viszonyulása még annyira sem. :P Elmegyek, elbaszom az egyik estémet, aztán hazajövök és dolgozom éjfélig. Kb. ez a terv :D Adja az ég, hogy ne így alakuljon!
Vágyom egy nőre, egy társra, de féltem a függetlenségemet is. Van egy kurva nagy holtpont (Amíg megtörténik a szerelembe esés :D), amit át kell vészelni. De annyiszor égettem meg már magam ezzel (És lett végül viszonzatlan az a szerelem.), hogy már nem akarok ebbe a hibába esni újra. Miközben vágyom rá, igyekszem még előtte kiszállni a játékból. Logikus... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése